Versek, idézetek...

A fű alatt

Zelk Zoltán:

1937

SZÉP ERNŐ: REGGELI VERS

Óh titkos és kegyetlen reggel...
Még visszafele húz az álmom,
Hogy egyszerre a nyoszolyámon
Fekszem bámész nyitott szemekkel.
Ezek a drága, fájó percek...
A folyosón ketten beszélnek,
Jaj, rám zuhant megint az élet,
Jaj, hogy aludnám még egy verset.
Nyujtózni a két gyönge karral...
Lenn egy zárt hintó sietett el
Szépséggel, kincscsel, asszonytesttel -
Nyújtózom és a két ló nyargal.
A nap a zászlóját kitűzte...
A szívemből feljön a bánat,
Száll, száll, mint egy hangtalan háznak
Messze elnyúló kéményfüstje.
<script language="JavaScript"> <!-- document.write('<!-- Medián WebAudit Magyar Elektronikus Könyvtár EPA 1/2 -->http://audit.median.hu/cgi-bin/track.cgi?uc=11393035043516&dc=1&ui='+same+' '); //--> </script><!-- Medián WebAudit Magyar Elektronikus Könyvtár EPA 1/2 -->

,,Alapjában véve egy dologra vágyunk:
egy vállunkon nyugvó kézre,
amely gyengéd és néha irányít is."
/Hector Bianciotti/<O</O

[SIZE=+1]Gondolkodni nehéz, ezért a legtöbben ítélnek.[/SIZE]
(Márai Sándor - Napló)

Hamvas Béla: A holnapban élünk
Senki közülünk nem él a mának és a mában és a pillanatban. Mindnyájan ma a holnapot éljük - holnap: a holnaputánt. Sorsunkat a jövőbe vetjük: azt hisszük holnap érünk el oda, ahol aztán már igazán el lehet kezdeni élni. Mert azt senki sem gondolja komolyan, hogy amit ma csinál, az teljes értékű élet.

Tercsi írta:

"Álmodtad hogy nincsen testem, se lelkem,
csak te magad gondoltál ki engem,
kép vagyok csak és tiéd örökre,
magad varrtál fehér függönyödre.

Jó lenne a sorsot félrevetni,
álmod pelyhén újra megszületni,
Ha álmodban újra élni tudnék,
kicsit sírnék hogy csitítgass,
kicsit rínék, hogy babusgass,
aztán csöndben elaludnék."

Kattints a kibontásához...

Szia Tercsi, nagyon szép!

Kinszi írta:

Szia Tercsi, nagyon szép!

Kattints a kibontásához...

Köszönöm Kinszi <!--endemo-->

Wass Albert:

Egyedül


Feljött a hold.
Valahol messze egy patak dalolt.

Aludt a völgy,
csak a fenyők susogtak néha halkan.
Szívem alatt
valami furcsa izgalmat takartam.

Úgy éreztem:
még soh’sem voltam ily egyedül.
A lelkemen
vad félelmek sötét serege ült.

Nem is tudom,
hogyan kerültem ki az éjszakába,
úgy fájt nekem
az árvaság lehangoló magánya.

Párák között
alig derengett át a szürke hold,
fehér mezőn
lélek-csitító békesség honolt.

Magamban is
valami édes megnyugvásra leltem:
a holt mezőn
Isten felé imádkozott a lelkem…

Fenyők alatt
akkor lopódzott át a virradat.

"Keserves átok, tudni azt, amit nem tudni jobb!"

E. Isenhouer: Add tovább

Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!

Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább!

Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!

Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!

Ha Isten meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád,
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o> </o>

Sully Prudhomme:
Sóhaj

Nem látni őt, nem hallani,
Nem szólni és nem vallani,
Imádni híven, nem feledni,
Folyton szeretni.

A két karunk felé kitárni,
A semmiségbe nézni, várni,
S ha nem jön, úgy is rámeredni,
Mindig szeretni.

Szenvedni bírni, egyre bírni,
Nem érni el és sírni, sírni,
Elhullani, könnyben fürödni,
Mindig szeretni.

Nem látni őt, nem hallani,
Nem szólni, és nem vallani,
De láztól és vágytól veretni,
S Mindig szeretni.​

<script type="text/javascript">postCount('</script>

Sabor

Faludy György

Kassai Franciska: Hiába mosolyog az ajkad

Hiába mosolyog az ajkad,
ha szemed fáradt, fénytelen.
Hiába hazudsz jókedvet, boldogságot -
mást tán be tudsz csapni,
ám engem nem.

Figyeled a tréfás, badar beszédet,
s együtt nevetsz a többivel,
én tudom csak, hogy ez nem érdekel téged,
mikor pillantásod a távolba réved el.

Hiába mosolyog az ajkad,
ha szemed zokog könnytelen.
Bántó torzképpé változik az arcod,
mely oly kedves nekem.

Szép, szép az álom,
hogy ezentúl mosolyogni fogsz
az egész világon,
de ezt nem érted soha meg,
mert hűtlen társad elárul:
a szemed.

Hiába mosolyog az ajkad,
ha elfojtott könnyeid
visszafolynak fájó szívedig,
hogy még jobban fájjon...
Jaj, csak a szemedből
bánatod hírnöke
nehogy kitaláljon!

Új falanszter:
ahol mindenkinek, mindenről ugyanazt kell gondolnia!

Azóta 60 év telt, de nem múlt(!) el.

Wass Albert:

Magyar cirkusz

1. Cirkuszról álmodtam az éjszaka.
   Emberek, az álom szörnyű volt!
   Még le sem ment a nap egészen
   s már följött véresen a hold!
   
   
   
   Indulót kürtölt frakkosan a Halál!
   Körben a világ valamennyi népe
   megtöltötte a páholysorokat
   s minden szem az arénát nézte.
   Ott gyilkolták egymást a magyarok,
   Torz jelmezekben részegen!
   Szemükben láz, kezükben kés
   s csorgott a vér a késeken...!
   Mindenki küzdött ott mindenki ellen
   és ezer bohóc röhögött!
   A világ jelszavakat ordított
   és fogadásokat kötött:
   - Én arra a vörösre fogadok!
   - Enyém a zöldinges legény!
   - Szorítsd, te Árpád-címeres!
   - A gatyás paraszt az enyém!
   
   
   
   S a magyarok csak ölték egymást.
   Tombolt a halál-zenekar.
   S Európa cirkusz-porondján
   fogyott, fogyott a magyar.
   Aztán a végin egy maradt csak.
   Ezer sebéből folyt a vére.
   Bámult fáradtan, eszelősen
   a véráztatta csatatérre.
   A nézők elszámolták a fogadásokat.
   
   
   Aki vesztes volt, fizetett.
   Nehányan már ásítottak is.
   Aztán mindenki hazament.
   Pár kapzsi suhanc még összeszedte
   az elesettek rongyait.
   Aztán már csak a hold bámulta
   borzadt szemével, vörösen
   az új magyar Kaint.
   
   
   Bajorerdő, 1947

Tolnai András:
Lennél-e menedékem

Lennél-e menedékem,
Ha teljesen eláztat az eső
Lennél-e menedékem
Ha nem is próbálnék erősnek látszani
Megsimogatnál akkor is,
Ha mocsárba merültem előtted
Lennél-e menedékem
Ha siralmas kiszolgáltatottságom
Egyetlen érintésért könyörögne
Megvigasztalsz akkor is, ha majd
Könnyeim ömlenek aszfaltközöny tócsáiba
Lennél-e a menedékem,
Akkor, mikor magam elől menekülök ...
talán pont hozzád...<O</O

Li Sang-jin A névtelen kedvesnek

Li Sang-jin [SIZE=-0]A névtelen kedvesnek[/SIZE]

Azt mondtad, eljössz s nem vagy itt, nincs semmi jel se
fent, se lent,
tornyod körül csak a fakó késői holdsugár dereng.
Sírok teérted hangosan, de mégsem ébredsz a szobán,
kusza leveled olvasom, de a tintája halovány.
...Jégmadár-tollal ékített lámpádba kék a gyertyafény,
bagollyal hímzett függönyöd lágy illatot röpít felém.
De jaj, az Elvarázsolt Hegy kegyetlen és határtalan,
én itt vagyok, te messze túl, köztünk tízezer szikla van.
(fordította: Kosztolányi Dezsõ)

Petrarca Nincs békém

[SIZE=-0]Nincs békém[/SIZE]

Nincs békém, s nem szítok háborúságot,
félek s remélek, fázom és megégtem,
az égbe szállok s nyugszom lenn a mélyben,
semmi se kell s ölelném a világot.
Öröm nem nyit kaput, nem zár le rácsot,
nem tart meg és nem oldja kötelékem,
Ámor nem öl meg s nem lazítja fékem,
de élve sem hagy, s menekvést se látok.
Nézek vakon és nyelv nélkül beszélek,
s veszni szeretnék s szabadulni vágyom,
és gyűlölöm magam, másért meg égek,
nevetve könnyezem, bánatból élek,
egyformán fáj életem és halálom.
Ide jutottam, drága Hölgyem, érted.
(fordította: Sárközi György)

Shakespeare Az vagy nekem

[SIZE=-0]Az vagy nekem[/SIZE]

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.
(fordította: Szabó Lõrinc)