Tovább… (ultraviolet 2005.06.27.)
Veled megyek
Ha fogod kezem.
Nagyon messze is…
Ahová szeretnéd.
Úgy, olyanná válva,
Amilyenre szerettél.
Amiddé tettél magadnak.
Már régen nem lenne
Hová lépnem e táblán.
Csak vigyázd lépésem,
Csak vezesd sétám.
A legjobbnak kellett lenned,
A legdrágábbnak,
Legkedvesebbnek.
Mert ilyennek álmodtalak +!
Mert ilyennek álmodtál +!
.ilyennek.
És lehet, néha a kérdést
Magadnak felteszed:
Tényleg ő az?
Ő az, ki úgy szeret?
Igen! Én vagyok,
Most
Megsúgom neked…
És Veled megyek, tovább…
Ha fogod kezemet.
Repülés (ultraviolet 2005.07.11.)
Ez már a lét talán.
Harmincháromezer lábon vagy,
a semmi-minden határán…
Rezgő szarkalábbal,
gerlék búgásával,
tücsökcirippekkel.
Vadrózsa ágával,
szederindájával,
lengő árvalányhajjal.
Pille szárnycsapással,
hajnalhasadással,
napóramutatóval.
Forgószél hajtotta szekér
homokba írt rajzával.
Jázmin illatával,
füge íz varázzsal.
Kedvesed ajkának hűsítő csókjával.
Alig kezdett félgondolat viszonzásával.
Örökemlékezet sejtő csillanással.
És ha kell: kerozinerővel kontinensek fölé emel
bársonypuha kézzel.
Kőkeményen-féltőn, szeretetbizonysággal repít Ő.
Fecske (ultraviolet 2005.08.03.)
Na jól van így…
Nagyon akarnál már te is szólani.
Jó, bevallhatom: Mindig is tudtam.
Magamban már vártam,
hogy majd csak kitalálsz valamit.
Huncutságot, csínt.
Igazad van!
Hát akkor!?
- Sokszor, beléd fojtottam a szót.
- Elferdítettem mondanivalód.
(azt is, mi pedig jó volt)
- Saját igém oltottam szájadba.
(angyal mód)
- Félre mutatám a világot, s neked kifestém.
(egyetlen kis fecském!)
Csiviteld most vissza azt a nyárt,
mit szívedbe sütöttem.
Hagy nézzem, hogy repülsz
szárnyammal, mellettem…
“Csivit csivit”
Vers, amit még nem írtam meg (ultraviolet 2005.08.22.)
Ez is csak egy vers lesz,
de még nem írhattam meg.
Mélyre kell süppednem,
vagy égig emelkednem:
- Hogy megjeleníthessem,
- Hogy elmesélhessem.
Neked.
Amit már most is tudok…
Köznyelvies kell legyen a szövegezet.
Sallangoktól,
halandzsáktól mentes.
Egyszerűen hangozhasson benne
minden szépgondolat;
hogy Ember,
Ember végre feleszméljed magad!
Hogy átéld,
hogy újra megéld, és összegezd önmagad.
Mindazt,
ami csillagszületésed óta
- rejtve -,
emléket csak sejtve,
tudatodban rád maradt.
- Érintetlen,
kitörölhetetlen, megsemmisíthetetlen.
Felkészületlen egyetlenem!
Tudom, most, nem erről akartál…
Valami másról szeretnél most írni…
De lásd: Te vagy a csatornám,
te vagy vízfolyásom,
te a sugáráram…
Kicsi-hatalmas csillagsugaram!
Napfolt (ultraviolet 2005.09.13.)
Hogy folt lenne a Napon!?
Mesebeszéd!
Attól a Nap még tevékeny s ég.
Foltok…
No de mihez képest?
Káposztalevélhez,
biciklikerékhez,
koldus gúnyájához,
szakadt jutazsákhoz?
Az a kis pötty ottan, – nagyokos -
több millió fokos
bármiben is számolja fokolód.
Vigyázz, mert a szemed még kiég!
Mi az a kis sötét…?
Hát nem láttál még feketét?
Méghogy sötét foltok…
Tűnhet: Napnak kismacskái egeret hajszolnak;
Tán éppen ebadta kölkei kergetőznek, ni csak;
Udvartáncot járnak Naplovagok s lovak,
Vagy színén mérkőznek meg jók és a gonoszak.
Vagy éppen mostan… szerelmes filmet forgatnak.
Elbújt lovam (ultraviolet 2005.12.07.)
Nem tudom, mért kéne visszafognom lovam,
a Szárnyast.
Hisz hosszú a gyeplő, és a szár is engedné még.
Hát miért?
Mért nem száguldhat a csillagos pára,
mért nem vágtázhat, bele a világba?
Mért van számozott kolonc a nyakában?
Kivagyi kényuram suttyomba’ zablázza!?
Mert…??
Félti a nagyló a telivér pedigrét.
Suvickolt szerszámban fújtatja magáét.
És elvárja csutaknak a zsenge zabszalmát…
Nem abrakul, csak vakarni oldalát.
Mert rúg, meg prüszköl, meg habzik orrán át.
Nyihongat, és fenyegetőzik:
Hogy nem indul ő többet,
ha a futamban még egy musztáng is győzhet,
patkolatlan vagy
Pegazusom…
Kirukk (ultraviolet 2005.12.11.)
Kicsit várt az irokéz, (Mágua)...
de ír, csak lassú mintakony.
te meg büszke lehetsz, fel vagy lemenőid
technikájára. azt se tudod már, mitől müxik, csak használgatod.
nyomigászod a gépet, mint csodagyerek az apjától lenyúlt sevró' váltóját.
egy kis időzavar, fogalomkáosz.
hú, de csönd van. jó az adás, mi van? 1?
- hát dehogynem kell a forgalom, be is diliznél saját levedben!
meg, vegyél lemezt, vagy CommanD promtot!
qkkoljál az ablakomon, gyere át tűzfalamon,
vihorássz az ingyenes vírusirtón!
meg amúgy is, én úgy sem értem, mit találnak fel 4000-ben.
milyen lesz az új lemeze ibolyának,
az a kétpéldányos ibolyásos?
ipékéim, idékéim, iqúkáim...
szürkéknek A hegedősi!
magas, szőke felemások,
lavórral jött laboránsok.
tóth vera, akár hány ok.
lehet lopakodni, de macskaszemem meglát!
marionett? a mamád!
csak neki játssz,
meg amid van még, avval one!
na! tessék itt vagyok! hát most mért nem varázsoltok!?
mi lesz, ha be sem kapcsolom a rádi jót,
fellököm a TV-t, és nem telik befizetnem az internetet?
ez a bukfenc viaszbaba...
gyere, gyere, gyere el zuglóba!
és nagyon féljjjjjjjjj! (nem én, nekem már mind1, nincs mire, hawerkém)
bedobtad az összes intelligenciádat:
nekem úgy tűnik, kissé bolond ...vagy
...vagy...
túl normális. - megengedném: talán, mint én -
nem tom te hogy, hogy vagy vele(m),
én mégis szeretem ezt az egészet.
Ibolyát is,
Tégedet is,
csak magamat... azt nem tudom...
Bori Nagyi (ultraviolet 2005.12.12.)
Nekem egyszer azt mondta Valakim:
“Ne kérj, te csak írj!
Addig írj, míg csak el nem olvassa valaki!”
Falurossza-boszorkája… Bori Nagyi!
Zárórán túl (ultraviolet 2006.02.23.)
Egyszer leomolnak a romlottak
S te maradsz fenn kicsim, meg én.
Ha már megcsömörlöttünk
A rumlikban,
Ha már kigyönyörködtük magunk
A parádéban
Szeparéhomályában csak intünk
S hoznak még kaviárt. Sültlibát, friss bárányt.
… és majd pezsgőzünk soká.
Adomázunk, zárórán is túl…
Zenéket hallgatunk…
Mikor egy lejár,
Új lemezt teszünk.
Így leszünk!
Tűzkereszt (ultraviolet 2006.03.20.)
Ha egy kicsit is velem van -
Valaki, ebben a csuda tudja harci zajban…
Ahol nincs kijelölt csatatér,
Nincs hazai és ellenséges térfél
Nincs hátország
Nincs parancsnokság
Nem várnak este a kantinban cimborák
- az átérzi, milyen sunyi ellenfél a semmi.
Kopaszok!
Tűzkeresztség, vízkereszt…
Vagy amit akartok!
Ultrapszódia (ultraviolet 2006.04.11.)
Téged meg ki bántott?
A duzzogást játszásiból játszod?
Hozzám szóltál?
Ne anyázz, ez durva!
- Részemről – nincsen rím.
… csak rapszódia.
A címe is rapszódia.
Faltörő kos – ultra…
Hol hozzád simulva,
Hol házoldalát rúgva
Búzavirágkékből
Szederjes bíborba.
Reménykém…,
Mekkora esemény, hogy még élek én!
Hogy még nem vetett lobot
A szinuszgörbém.
Bármit is akartam…
Nem lett enyém a főnyeremény,
Nem görbült meg krómozott kanalam,
Bárhogy is akartam.
Csak a reménység
Hömpölyög bennem még,
Halhatatlan!
Megfoghatatlan, megélhetetlen,
Meghalhatatlan.
Ördöglakat (ultraviolet 2006.04.17.)
Engedő öledből
Visszalopakodni
Csaholó sötétbe,
A fagyos zugba.
Kézen fogó szeretésből
Kibontakozva “hazamenni”
S lerogyni, egy gyűlölettel
Átitatott sarokba. (szorítva)
Tudomást sem venni,
Itthon, hogy utálnak,
Hogy pokolra kívánnak…
S néha már mennék is.
… ha nem tudnám,
Ha nem érezném,
Hogy biztosan lesz holnap,
Ahová elvárnak.
De tessék már megmondani
Hányat kell még aludni?
Hány éjt kell még átizzadni?
Hány rejtvényt kell kiagyalni
Mire megnyílhat
Az ördöglakat?
Korrodál, erősen rozsdás már
És – hallom – recseg
A vasakarat.
Puhul…!
- mint Napra tett nátrium.
Sokkterápia (ultraviolet 2006.04.19.)
Mire megyek vele
hogy megtanultam elemezni az angyalnyelvet?
Kihegyezett érzékenységgel neszekre figyelek.
Hallgatok…
S, ha szót szólok – kuruttyoló emberporonty –
Túl egyszerűeket mondok.
Csak később, amikor kiszerkesztem,
Akkor fodrozódnak elő a rejtett értelmek.
Az Isten tudja – légből kapott mondanivalók.
Érzelmek.
Reflexek,
A la Pavlov.
“Kísérleti pakkánka’,
ebben a stációban semmi nem véletlen!”
“Mesterkurzus,
homoszuperérzékeny.”
“Sokkterápia a saját világodba’”
Kudarcok,
Cigánylány,
Nádi hegedű,
Szorongatás,
Adósság,
Ígéretek,
Fenyegetés,
Minden élethű.
“Ki vagy, hogy rájöttél - elcsesztem?
Te vagy én?”
Hogyteccik néni (ultraviolet 2006.04.28.)
“Hogyteccik” néni kint ül a verandán
fából faragott százéves sámliján.
Körbeveszi a cseberből-vederbe
minden tavaszon átültetett
virágzó természet.
Minden napján hazavár
kisfiút, kicsi lányt.
Fűszer (ultraviolet 2006.05.13.)
Ha egyszer rákapsz a fűszerre,
akkor már fájni fog a hiánya, nemléte.
Olvasni megtanultál,
minden napi betevőd a könyv, az újság.
Volt, hogy notórius színházba járóvá váltál.
Koncertek…
Innenstről költőietlen foganatok jönnek.
Előbb a mozi. (ezt is még nagyközösen)
Aztán TV. (no, ezt már csak családban)
Videó, DVD. (szűkülő elragadtatásban)
COMPUTER-INTERNET.
(Annyira privát kategória (Hi!),
annyira különös, intimnek hitt
magányszféra,
hogy külön sorba
szedtem.)
Szette-vette Média-alkímia!
(Persze szigorúan tudományosan előidézett
mélyértelemre ható befolyásingerek)
Kipreparált tudat:
Hogy majd azt vegyél, amit mondanak.
Azt fogyasszad csak, mit lepaktált
gyógyszerészed,
élelmiszervegyészed,
tűzszerészed-ékszerészed…
rád aggat.
Amerika hangja 2006. (ultraviolet 2006.06.22.)
Nagy, fémes madárral jött a Mister 1.
Amilyennel szokott, ami kijár.
Megszállta a Meridiánt,
a Sándor palotát.
Hozott magával nyolctonnás limuzint,
és több tekercs tengerentúli WC-papírt.
Ettünk vele, a tiszteletére szarvasgombát,
Gundelpalacsintát, és volt még őzbecsinált
meg mindennemű se nem csontos,
se nem szálkás étkek.
- Be mondták a rádióban…
Corvinköztől száz méterre, a forró dugóban hallottam:
Köszöntötte a poharat, a tokaji jó bort,
s a magyarokat. (ötvenhatosokat(?))
“Amerika hangja”
Csak úgy visszhangzotta Busht a Gellért-citadella.
Fontos a szövetség! Megbíznak mibennünk…
(De Amerikába csak vízum árán menjünk!)
56…, Az szép kis mutatvány volt.
Majdnem tűzbe hoztuk az egész világot.
Büszkék lehetünk
- egy marék megszállott -
ötven éve az oroszoknak keményen beszóltunk.
Aztán… a hadd el had!
No…, “A mai Irak tanulhat!”
Régen volt…, Búsba a bánattal, az egésszel!
Forszírozni az érdeket… erővel!?
Túl kéne már lépni a gátakon…, Ép ésszel!
Jövő (ultraviolet 2006.07.07.)
Nyomasztó hogy a viták sorra azzal zárulnak,
Mások mindent jobban tudnak.
Meggyőznek(?):
Én, amit rosszabbul tudok
Még azt is rosszul tudom.
Magamban iszonyat-gyorsan eldöntöm:
Most valami újat tanultam,
Vagy csak félrevezetés-e az egész.
Ha mélyen visszagondolok
Soha nem volt még
Olyan tétre menő beszélgetés
Ahol valakit is érdemben meghatottam.
Úgy látszik…, Lehetetlen.
Azon nyomban – szóban - soha nincs igazam…
Csak, ha másnap majd bemondja a TV,
Vagy, ha olvashatják nyomtatásban.
Hát jó! Nem kell nekem semmit sem elhinni…
- Csak akkor mért akarnak annyian meggyőzni!?
Talán…, Talán, mert félnek.
Talán mert már tévedhetetlenül biztosak:
Az lesz a jövő, amit én képzelek!
Birodalom kontra +- ultraviolet 2006.07.13.)
Vagyok. Mint közvitéz, a nemecsek.
Ne igyak és ne egyek!?
Nem sok vizet zavarok,
Csak a lóbőröm… az sokat ér
- így fürödten, patásállatoknak.
… húznák már az ördögök lóerőmet. Húúú!
Pásztorok, Pásztorok…
Ki küldött, azt sugallta:
Nem fájhat majd’ – hogyha nyúznak.
S lám, nyakamon az einstand.
Gurítják az üveggolyómat,
Lukas zsebig meg sem áll.
Ez már nem egy gyakorlat
- jó vitéz Jedilovag,
“Kard ki kard!”, Buga Jakab!
Hogy nagyobb legyek
Összevonom erőimet.
Csillagokat, a holdat, fakeresztet.
Majd ha rám hűl a bőr, aláfexek…
Majd ha posztumusz… kapitány leszek
Én hozom a “rendeletet”.
Csak olyan magasra állítom a limbólécet
Hogy alatta még a béna harcfi is átférhessen.
És a szegény ne annyival legyen hervadtabb
Amennyivel a tehetőse gazdagabb.
És hogy a sok neveletlen porbafingó lurkó…
Nyolc után mindenike kijárhassa
A Világegyetemet.
De most ide vissza.
Vissza ebbe a kapzsi, pénzéhes szektorba.
Kezemben a hadüzenet.
Perceken belül felbontom.(lehet)
(Feladó: maga a pech).
Hű, de lojális vagyok…, Mikor el is égethetném…
Istenem Re, csillapíts mert megtenném!
Földre vetem, megtaposom, leköpködöm
Tombolás!!!
Majd húzok egyből egy lehetőséget.
Nincs semennyi variáns.
Bontanám…
De elterelő hadművelet. Ablak felől tűzijáték.
Szaladok… lekéstem. Tőlem nem látszik a gyors fény,
Csak a lassabb hallik: robbanások.
Na nézzük az ajánlott, planétás szerencsét…,
Hátha jó a hír. Hátha fegyverszünet…
Gyere te levél…
*
*
*
Nem, nem. Nem béke. Csak felszólítás,
Hogy illetékköteles volt
Az általam benyújtott
Kegyelmi kérvény… ()
(Kettőezer kettőszáz piszkos, undok forint
megy a levesbe. Állam! Ez majd kisegít.)
Csillagdajkáló (ultraviolet 2006.08.02.)
Napistennek dajkálója,
Földi mestertanítója.
Ki jogos, hogy a jót
A rossztól elválassza.
Pajkos, játszó csillaggyermek,
Éktelen nagy
Csillagszülők kisdede!
Szavaim megérted-e?
Te a “Kicsi” vagy,
S én meg kevés…, Hogy tanítsalak?
Hiszen tudsz már sok olyan dolgokat,
Mit emberi ész csak merengve fontolgat.
Csijja Napom… csíjja, csíjja
Gyémántszikra.
Aranyrádiusz, ezüstfüstbe burkolózva.
Melegfényű életsugár csoda!
Szolarisz – Napisten kultusza…
Párezer éves keringő (körülötted)
Padann, padann, padann…,
És a sok dőre elfelejtett.
Kisbabám…
Bábámm, bábámm, bábámm.
Csak én emlékszem (Hi!) emléxek!
Galaxison innen, a Földön túl,
Hol ez a sok túró, hangyányi “jó” ember
A szépből is ganajt gyúr.
Csíjja Napom… csíjja, csíjja
Ezüstszikra.
Csíjja Napom… csíjja, csíjja
Aranyszikra.
Csíjja Napom… csíjja, csíjja
Gyémántszikra.
Gyémántszikra csicsijja!
Jaj, kicsim!
Kicsikém,
Napkicsikém!
Kicsi Napom, szoláris-istenkém…
Légy jóeszednél, jól megértsél
Mert kívülem hűbb híved,
Jobb társad,
Szeretőbb szerelmed,
Odaadóbb kedvesed
Nem volt még.
Sziámi (ultraviolet 2006.08.12.)
Különös lány…
A testet öltött kiszámíthatatlanság.
De hát…
én vagyok még ilyen.
Dacos.
Makrancos.
Elégedetlen.
Jó ég a megmondhatója:
Időtlenség óta ismerlek,
de még egy ráncot sem tudtam
elsimítani lelkeden.
Néha – úgy tűnik –
a földi lény szerepét
csak eljátszod előttem.
Panaszkodsz.
Felháborodsz.
Beosztón szűkölködsz.
Mint halandó,
kinek evilági gondja van.
Mintha nem volnál egy született angyal…
Összeragadtunk, mint sziámi ikerpár.
Ha magamat kínzom – az neked fáj,
ha mérgezed magadat – nekem jaj.
Isteni ésszel megáldott
két testben két lelkek vagyunk,
csak a szívünk mi közös
és örök felé keringésünk.
Rendőr, s ég (ultraviolet 2006.09.25.)
Gyermetegpolgár – én –
még úgy hinném…:
Naplemente után,
minden estén
a fő-főkapitány úr
fölcaptat a toronyba
(Angyalföld közepén)
és a várost fölvigyázza.
És, ha…
Lopókat vél a magasból sündörögni
- malaccsóró zsákkal
- csencsem-kamionnal
- kufár bankszámlákkal
- hamis ideákkal…,
A korláton egyaránt kihajol, és odaszól:
No-no csak! Ezt nem szabad vón’!
És, ha…
Oda sem figyelve
tovább, csenni mennek…
Már förmed!
S “URH”-n odateremt
egy pár ólajtóméretű szervet.
Ennyi(?) amit tehet
… bankszámlákkal’ bezárólag.
De rendre mind érintetlen marad
ki mesterfokon hinti
a lócitromálmokat.
Kivezényelt rendőr…
Vezényelt angyalsereg…
Szürke-kék-terepszín angyalbőrbe bújtatott
őriző seregek…,
Nem irigyellek!
Rohansz, rohamsz…
Amikor botolsz… makacs kőn botlasz,
amikor megfújtatsz… könnyezi a szemed.
Mesélek…,
Nekem…
“Lett egy jó barátom,
úgy tízéves koron…
Egy lüke délutánon
(mondjuk, hogy a grundon)
véresre tördeltük egymásnak tökfejét.
Ő az enyém, én az övét.
S… fájt…
Nekem pont úgy, mint őnéki.
… “ütközet” után sírva hazamentünk.
Otthon…,
Hát persze, hogy a másik kezdte!
Átvitt hozzájuk a szülém, mer’hogy:
“Kicsim, a hajad véres!”
- és átlifteztünk az “ellenséghez”.
Bennem csak annyi maradt meg,
- büntetőjogi felelősségem tudatában
csak annyira emlékszem…:
Együtt faltuk a gyerekszobában a finom sütikéket…
És amikor a kishaver a konyhába kiment
ennyit hallottam:
Kérek még Mama, mert a barátom még éhes.”
Beng!!!
Rend.
Van a rendes, az igazságos.
Meg a rendetlenek;
a vezényelhetetlenek…
De ott áll minden esetre felkészülten…,
Minden áldott este s nappal,
fölöttük az ügyeletes
egy fő… rendőr.
Pioneer (ultraviolet 2006.12.24.)
Valós a történet
És
Most sincs magyarázat.
Meghaladja az észlelés
A racionálisat.
Ünnepi alkalmakon
A sarokra tárt nagykapukon
Pilácsolhatsz.
De letompult, vaksi szemeiddel ez lehetetlen.
Valahonnan,
Valahonnan,
Valahonnan
Olyan tanítód kél
Aki határon túl értelmével
Meglátni fölnevel.
Csak egyszer… induljál hozzá el.
Szánd rá magadat, kérd egyetlen egyszer!
Én kevés vagyok még,
Nem adhatok több tanácsot.
… de talán minden tanuló
a születéssel egyidőben…, Kiválasztatott.
Nem tudom…
Túl sokat nem tudok a küszöbön túli világról.
De érzem hogy: A világos félen tapogatódzom.
Mielőtt nekivágnál majd még jó barátom,
Annyit azért jeleznék hogy:
Tűzugrás lesz ez a javából, s a lelkedmélyének szaggatni fog.
Csapdák tátonganak rád pszichés dimenziókból.
Ez egy olyan,
Hogy a csalás, az rosszabb mint a bukás!
Pilotjelet, ha jót fogsz, az adott! ,
Hű vezérlőfonál. Kövesd!
Soha ne ereszd már, mert végtelenség erős,
És kizárt, hogy ő eltaszajt.
Hahó előd! , itt tartok.
Függök a felfoghatatlanság határán.
Köldökömön táplál egy láthatatlan hajszál
- acélnál, nylonnál, karbonnál, kevlárnál szívósabb akarat.
Félt.
Dédelget,
Kebelén pátyulgat.
Nem tudom követő,
Te meddig mennél el, csak jó utat!
Előre Pioneer!
Ott mindig magad vagy.
Meg a remény,
Az biztos…,
Ő befogad!
Bronzöntő (ultraviolet 2007.02.08.)
1,
Szájtátva várják csak
az arra csellengők
Mi borul-derül vajh
az öntőformából.
Durran vagy kondul…
2,
Szájtátva áhítják
csodáért esdeklők
Mi borul-derül ki
vajon a formából.
Durran vagy kondul…
3,
(…!)
Veled megyek
Ha fogod kezem.
Nagyon messze is…
Ahová szeretnéd.
Úgy, olyanná válva,
Amilyenre szerettél.
Amiddé tettél magadnak.
Már régen nem lenne
Hová lépnem e táblán.
Csak vigyázd lépésem,
Csak vezesd sétám.
A legjobbnak kellett lenned,
A legdrágábbnak,
Legkedvesebbnek.
Mert ilyennek álmodtalak +!
Mert ilyennek álmodtál +!
.ilyennek.
És lehet, néha a kérdést
Magadnak felteszed:
Tényleg ő az?
Ő az, ki úgy szeret?
Igen! Én vagyok,
Most
Megsúgom neked…
És Veled megyek, tovább…
Ha fogod kezemet.
Repülés (ultraviolet 2005.07.11.)
Ez már a lét talán.
Harmincháromezer lábon vagy,
a semmi-minden határán…
Rezgő szarkalábbal,
gerlék búgásával,
tücsökcirippekkel.
Vadrózsa ágával,
szederindájával,
lengő árvalányhajjal.
Pille szárnycsapással,
hajnalhasadással,
napóramutatóval.
Forgószél hajtotta szekér
homokba írt rajzával.
Jázmin illatával,
füge íz varázzsal.
Kedvesed ajkának hűsítő csókjával.
Alig kezdett félgondolat viszonzásával.
Örökemlékezet sejtő csillanással.
És ha kell: kerozinerővel kontinensek fölé emel
bársonypuha kézzel.
Kőkeményen-féltőn, szeretetbizonysággal repít Ő.
Fecske (ultraviolet 2005.08.03.)
Na jól van így…
Nagyon akarnál már te is szólani.
Jó, bevallhatom: Mindig is tudtam.
Magamban már vártam,
hogy majd csak kitalálsz valamit.
Huncutságot, csínt.
Igazad van!
Hát akkor!?
- Sokszor, beléd fojtottam a szót.
- Elferdítettem mondanivalód.
(azt is, mi pedig jó volt)
- Saját igém oltottam szájadba.
(angyal mód)
- Félre mutatám a világot, s neked kifestém.
(egyetlen kis fecském!)
Csiviteld most vissza azt a nyárt,
mit szívedbe sütöttem.
Hagy nézzem, hogy repülsz
szárnyammal, mellettem…
“Csivit csivit”
Vers, amit még nem írtam meg (ultraviolet 2005.08.22.)
Ez is csak egy vers lesz,
de még nem írhattam meg.
Mélyre kell süppednem,
vagy égig emelkednem:
- Hogy megjeleníthessem,
- Hogy elmesélhessem.
Neked.
Amit már most is tudok…
Köznyelvies kell legyen a szövegezet.
Sallangoktól,
halandzsáktól mentes.
Egyszerűen hangozhasson benne
minden szépgondolat;
hogy Ember,
Ember végre feleszméljed magad!
Hogy átéld,
hogy újra megéld, és összegezd önmagad.
Mindazt,
ami csillagszületésed óta
- rejtve -,
emléket csak sejtve,
tudatodban rád maradt.
- Érintetlen,
kitörölhetetlen, megsemmisíthetetlen.
Felkészületlen egyetlenem!
Tudom, most, nem erről akartál…
Valami másról szeretnél most írni…
De lásd: Te vagy a csatornám,
te vagy vízfolyásom,
te a sugáráram…
Kicsi-hatalmas csillagsugaram!
Napfolt (ultraviolet 2005.09.13.)
Hogy folt lenne a Napon!?
Mesebeszéd!
Attól a Nap még tevékeny s ég.
Foltok…
No de mihez képest?
Káposztalevélhez,
biciklikerékhez,
koldus gúnyájához,
szakadt jutazsákhoz?
Az a kis pötty ottan, – nagyokos -
több millió fokos
bármiben is számolja fokolód.
Vigyázz, mert a szemed még kiég!
Mi az a kis sötét…?
Hát nem láttál még feketét?
Méghogy sötét foltok…
Tűnhet: Napnak kismacskái egeret hajszolnak;
Tán éppen ebadta kölkei kergetőznek, ni csak;
Udvartáncot járnak Naplovagok s lovak,
Vagy színén mérkőznek meg jók és a gonoszak.
Vagy éppen mostan… szerelmes filmet forgatnak.
Elbújt lovam (ultraviolet 2005.12.07.)
Nem tudom, mért kéne visszafognom lovam,
a Szárnyast.
Hisz hosszú a gyeplő, és a szár is engedné még.
Hát miért?
Mért nem száguldhat a csillagos pára,
mért nem vágtázhat, bele a világba?
Mért van számozott kolonc a nyakában?
Kivagyi kényuram suttyomba’ zablázza!?
Mert…??
Félti a nagyló a telivér pedigrét.
Suvickolt szerszámban fújtatja magáét.
És elvárja csutaknak a zsenge zabszalmát…
Nem abrakul, csak vakarni oldalát.
Mert rúg, meg prüszköl, meg habzik orrán át.
Nyihongat, és fenyegetőzik:
Hogy nem indul ő többet,
ha a futamban még egy musztáng is győzhet,
patkolatlan vagy
Pegazusom…
Kirukk (ultraviolet 2005.12.11.)
Kicsit várt az irokéz, (Mágua)...
de ír, csak lassú mintakony.
te meg büszke lehetsz, fel vagy lemenőid
technikájára. azt se tudod már, mitől müxik, csak használgatod.
nyomigászod a gépet, mint csodagyerek az apjától lenyúlt sevró' váltóját.
egy kis időzavar, fogalomkáosz.
hú, de csönd van. jó az adás, mi van? 1?
- hát dehogynem kell a forgalom, be is diliznél saját levedben!
meg, vegyél lemezt, vagy CommanD promtot!
qkkoljál az ablakomon, gyere át tűzfalamon,
vihorássz az ingyenes vírusirtón!
meg amúgy is, én úgy sem értem, mit találnak fel 4000-ben.
milyen lesz az új lemeze ibolyának,
az a kétpéldányos ibolyásos?
ipékéim, idékéim, iqúkáim...
szürkéknek A hegedősi!
magas, szőke felemások,
lavórral jött laboránsok.
tóth vera, akár hány ok.
lehet lopakodni, de macskaszemem meglát!
marionett? a mamád!
csak neki játssz,
meg amid van még, avval one!
na! tessék itt vagyok! hát most mért nem varázsoltok!?
mi lesz, ha be sem kapcsolom a rádi jót,
fellököm a TV-t, és nem telik befizetnem az internetet?
ez a bukfenc viaszbaba...
gyere, gyere, gyere el zuglóba!
és nagyon féljjjjjjjjj! (nem én, nekem már mind1, nincs mire, hawerkém)
bedobtad az összes intelligenciádat:
nekem úgy tűnik, kissé bolond ...vagy
...vagy...
túl normális. - megengedném: talán, mint én -
nem tom te hogy, hogy vagy vele(m),
én mégis szeretem ezt az egészet.
Ibolyát is,
Tégedet is,
csak magamat... azt nem tudom...
Bori Nagyi (ultraviolet 2005.12.12.)
Nekem egyszer azt mondta Valakim:
“Ne kérj, te csak írj!
Addig írj, míg csak el nem olvassa valaki!”
Falurossza-boszorkája… Bori Nagyi!
Zárórán túl (ultraviolet 2006.02.23.)
Egyszer leomolnak a romlottak
S te maradsz fenn kicsim, meg én.
Ha már megcsömörlöttünk
A rumlikban,
Ha már kigyönyörködtük magunk
A parádéban
Szeparéhomályában csak intünk
S hoznak még kaviárt. Sültlibát, friss bárányt.
… és majd pezsgőzünk soká.
Adomázunk, zárórán is túl…
Zenéket hallgatunk…
Mikor egy lejár,
Új lemezt teszünk.
Így leszünk!
Tűzkereszt (ultraviolet 2006.03.20.)
Ha egy kicsit is velem van -
Valaki, ebben a csuda tudja harci zajban…
Ahol nincs kijelölt csatatér,
Nincs hazai és ellenséges térfél
Nincs hátország
Nincs parancsnokság
Nem várnak este a kantinban cimborák
- az átérzi, milyen sunyi ellenfél a semmi.
Kopaszok!
Tűzkeresztség, vízkereszt…
Vagy amit akartok!
Ultrapszódia (ultraviolet 2006.04.11.)
Téged meg ki bántott?
A duzzogást játszásiból játszod?
Hozzám szóltál?
Ne anyázz, ez durva!
- Részemről – nincsen rím.
… csak rapszódia.
A címe is rapszódia.
Faltörő kos – ultra…
Hol hozzád simulva,
Hol házoldalát rúgva
Búzavirágkékből
Szederjes bíborba.
Reménykém…,
Mekkora esemény, hogy még élek én!
Hogy még nem vetett lobot
A szinuszgörbém.
Bármit is akartam…
Nem lett enyém a főnyeremény,
Nem görbült meg krómozott kanalam,
Bárhogy is akartam.
Csak a reménység
Hömpölyög bennem még,
Halhatatlan!
Megfoghatatlan, megélhetetlen,
Meghalhatatlan.
Ördöglakat (ultraviolet 2006.04.17.)
Engedő öledből
Visszalopakodni
Csaholó sötétbe,
A fagyos zugba.
Kézen fogó szeretésből
Kibontakozva “hazamenni”
S lerogyni, egy gyűlölettel
Átitatott sarokba. (szorítva)
Tudomást sem venni,
Itthon, hogy utálnak,
Hogy pokolra kívánnak…
S néha már mennék is.
… ha nem tudnám,
Ha nem érezném,
Hogy biztosan lesz holnap,
Ahová elvárnak.
De tessék már megmondani
Hányat kell még aludni?
Hány éjt kell még átizzadni?
Hány rejtvényt kell kiagyalni
Mire megnyílhat
Az ördöglakat?
Korrodál, erősen rozsdás már
És – hallom – recseg
A vasakarat.
Puhul…!
- mint Napra tett nátrium.
Sokkterápia (ultraviolet 2006.04.19.)
Mire megyek vele
hogy megtanultam elemezni az angyalnyelvet?
Kihegyezett érzékenységgel neszekre figyelek.
Hallgatok…
S, ha szót szólok – kuruttyoló emberporonty –
Túl egyszerűeket mondok.
Csak később, amikor kiszerkesztem,
Akkor fodrozódnak elő a rejtett értelmek.
Az Isten tudja – légből kapott mondanivalók.
Érzelmek.
Reflexek,
A la Pavlov.
“Kísérleti pakkánka’,
ebben a stációban semmi nem véletlen!”
“Mesterkurzus,
homoszuperérzékeny.”
“Sokkterápia a saját világodba’”
Kudarcok,
Cigánylány,
Nádi hegedű,
Szorongatás,
Adósság,
Ígéretek,
Fenyegetés,
Minden élethű.
“Ki vagy, hogy rájöttél - elcsesztem?
Te vagy én?”
Hogyteccik néni (ultraviolet 2006.04.28.)
“Hogyteccik” néni kint ül a verandán
fából faragott százéves sámliján.
Körbeveszi a cseberből-vederbe
minden tavaszon átültetett
virágzó természet.
Minden napján hazavár
kisfiút, kicsi lányt.
Fűszer (ultraviolet 2006.05.13.)
Ha egyszer rákapsz a fűszerre,
akkor már fájni fog a hiánya, nemléte.
Olvasni megtanultál,
minden napi betevőd a könyv, az újság.
Volt, hogy notórius színházba járóvá váltál.
Koncertek…
Innenstről költőietlen foganatok jönnek.
Előbb a mozi. (ezt is még nagyközösen)
Aztán TV. (no, ezt már csak családban)
Videó, DVD. (szűkülő elragadtatásban)
COMPUTER-INTERNET.
(Annyira privát kategória (Hi!),
annyira különös, intimnek hitt
magányszféra,
hogy külön sorba
szedtem.)
Szette-vette Média-alkímia!
(Persze szigorúan tudományosan előidézett
mélyértelemre ható befolyásingerek)
Kipreparált tudat:
Hogy majd azt vegyél, amit mondanak.
Azt fogyasszad csak, mit lepaktált
gyógyszerészed,
élelmiszervegyészed,
tűzszerészed-ékszerészed…
rád aggat.
Amerika hangja 2006. (ultraviolet 2006.06.22.)
Nagy, fémes madárral jött a Mister 1.
Amilyennel szokott, ami kijár.
Megszállta a Meridiánt,
a Sándor palotát.
Hozott magával nyolctonnás limuzint,
és több tekercs tengerentúli WC-papírt.
Ettünk vele, a tiszteletére szarvasgombát,
Gundelpalacsintát, és volt még őzbecsinált
meg mindennemű se nem csontos,
se nem szálkás étkek.
- Be mondták a rádióban…
Corvinköztől száz méterre, a forró dugóban hallottam:
Köszöntötte a poharat, a tokaji jó bort,
s a magyarokat. (ötvenhatosokat(?))
“Amerika hangja”
Csak úgy visszhangzotta Busht a Gellért-citadella.
Fontos a szövetség! Megbíznak mibennünk…
(De Amerikába csak vízum árán menjünk!)
56…, Az szép kis mutatvány volt.
Majdnem tűzbe hoztuk az egész világot.
Büszkék lehetünk
- egy marék megszállott -
ötven éve az oroszoknak keményen beszóltunk.
Aztán… a hadd el had!
No…, “A mai Irak tanulhat!”
Régen volt…, Búsba a bánattal, az egésszel!
Forszírozni az érdeket… erővel!?
Túl kéne már lépni a gátakon…, Ép ésszel!
Jövő (ultraviolet 2006.07.07.)
Nyomasztó hogy a viták sorra azzal zárulnak,
Mások mindent jobban tudnak.
Meggyőznek(?):
Én, amit rosszabbul tudok
Még azt is rosszul tudom.
Magamban iszonyat-gyorsan eldöntöm:
Most valami újat tanultam,
Vagy csak félrevezetés-e az egész.
Ha mélyen visszagondolok
Soha nem volt még
Olyan tétre menő beszélgetés
Ahol valakit is érdemben meghatottam.
Úgy látszik…, Lehetetlen.
Azon nyomban – szóban - soha nincs igazam…
Csak, ha másnap majd bemondja a TV,
Vagy, ha olvashatják nyomtatásban.
Hát jó! Nem kell nekem semmit sem elhinni…
- Csak akkor mért akarnak annyian meggyőzni!?
Talán…, Talán, mert félnek.
Talán mert már tévedhetetlenül biztosak:
Az lesz a jövő, amit én képzelek!
Birodalom kontra +- ultraviolet 2006.07.13.)
Vagyok. Mint közvitéz, a nemecsek.
Ne igyak és ne egyek!?
Nem sok vizet zavarok,
Csak a lóbőröm… az sokat ér
- így fürödten, patásállatoknak.
… húznák már az ördögök lóerőmet. Húúú!
Pásztorok, Pásztorok…
Ki küldött, azt sugallta:
Nem fájhat majd’ – hogyha nyúznak.
S lám, nyakamon az einstand.
Gurítják az üveggolyómat,
Lukas zsebig meg sem áll.
Ez már nem egy gyakorlat
- jó vitéz Jedilovag,
“Kard ki kard!”, Buga Jakab!
Hogy nagyobb legyek
Összevonom erőimet.
Csillagokat, a holdat, fakeresztet.
Majd ha rám hűl a bőr, aláfexek…
Majd ha posztumusz… kapitány leszek
Én hozom a “rendeletet”.
Csak olyan magasra állítom a limbólécet
Hogy alatta még a béna harcfi is átférhessen.
És a szegény ne annyival legyen hervadtabb
Amennyivel a tehetőse gazdagabb.
És hogy a sok neveletlen porbafingó lurkó…
Nyolc után mindenike kijárhassa
A Világegyetemet.
De most ide vissza.
Vissza ebbe a kapzsi, pénzéhes szektorba.
Kezemben a hadüzenet.
Perceken belül felbontom.(lehet)
(Feladó: maga a pech).
Hű, de lojális vagyok…, Mikor el is égethetném…
Istenem Re, csillapíts mert megtenném!
Földre vetem, megtaposom, leköpködöm
Tombolás!!!
Majd húzok egyből egy lehetőséget.
Nincs semennyi variáns.
Bontanám…
De elterelő hadművelet. Ablak felől tűzijáték.
Szaladok… lekéstem. Tőlem nem látszik a gyors fény,
Csak a lassabb hallik: robbanások.
Na nézzük az ajánlott, planétás szerencsét…,
Hátha jó a hír. Hátha fegyverszünet…
Gyere te levél…
*
*
*
Nem, nem. Nem béke. Csak felszólítás,
Hogy illetékköteles volt
Az általam benyújtott
Kegyelmi kérvény… ()
(Kettőezer kettőszáz piszkos, undok forint
megy a levesbe. Állam! Ez majd kisegít.)
Csillagdajkáló (ultraviolet 2006.08.02.)
Napistennek dajkálója,
Földi mestertanítója.
Ki jogos, hogy a jót
A rossztól elválassza.
Pajkos, játszó csillaggyermek,
Éktelen nagy
Csillagszülők kisdede!
Szavaim megérted-e?
Te a “Kicsi” vagy,
S én meg kevés…, Hogy tanítsalak?
Hiszen tudsz már sok olyan dolgokat,
Mit emberi ész csak merengve fontolgat.
Csijja Napom… csíjja, csíjja
Gyémántszikra.
Aranyrádiusz, ezüstfüstbe burkolózva.
Melegfényű életsugár csoda!
Szolarisz – Napisten kultusza…
Párezer éves keringő (körülötted)
Padann, padann, padann…,
És a sok dőre elfelejtett.
Kisbabám…
Bábámm, bábámm, bábámm.
Csak én emlékszem (Hi!) emléxek!
Galaxison innen, a Földön túl,
Hol ez a sok túró, hangyányi “jó” ember
A szépből is ganajt gyúr.
Csíjja Napom… csíjja, csíjja
Ezüstszikra.
Csíjja Napom… csíjja, csíjja
Aranyszikra.
Csíjja Napom… csíjja, csíjja
Gyémántszikra.
Gyémántszikra csicsijja!
Jaj, kicsim!
Kicsikém,
Napkicsikém!
Kicsi Napom, szoláris-istenkém…
Légy jóeszednél, jól megértsél
Mert kívülem hűbb híved,
Jobb társad,
Szeretőbb szerelmed,
Odaadóbb kedvesed
Nem volt még.
Sziámi (ultraviolet 2006.08.12.)
Különös lány…
A testet öltött kiszámíthatatlanság.
De hát…
én vagyok még ilyen.
Dacos.
Makrancos.
Elégedetlen.
Jó ég a megmondhatója:
Időtlenség óta ismerlek,
de még egy ráncot sem tudtam
elsimítani lelkeden.
Néha – úgy tűnik –
a földi lény szerepét
csak eljátszod előttem.
Panaszkodsz.
Felháborodsz.
Beosztón szűkölködsz.
Mint halandó,
kinek evilági gondja van.
Mintha nem volnál egy született angyal…
Összeragadtunk, mint sziámi ikerpár.
Ha magamat kínzom – az neked fáj,
ha mérgezed magadat – nekem jaj.
Isteni ésszel megáldott
két testben két lelkek vagyunk,
csak a szívünk mi közös
és örök felé keringésünk.
Rendőr, s ég (ultraviolet 2006.09.25.)
Gyermetegpolgár – én –
még úgy hinném…:
Naplemente után,
minden estén
a fő-főkapitány úr
fölcaptat a toronyba
(Angyalföld közepén)
és a várost fölvigyázza.
És, ha…
Lopókat vél a magasból sündörögni
- malaccsóró zsákkal
- csencsem-kamionnal
- kufár bankszámlákkal
- hamis ideákkal…,
A korláton egyaránt kihajol, és odaszól:
No-no csak! Ezt nem szabad vón’!
És, ha…
Oda sem figyelve
tovább, csenni mennek…
Már förmed!
S “URH”-n odateremt
egy pár ólajtóméretű szervet.
Ennyi(?) amit tehet
… bankszámlákkal’ bezárólag.
De rendre mind érintetlen marad
ki mesterfokon hinti
a lócitromálmokat.
Kivezényelt rendőr…
Vezényelt angyalsereg…
Szürke-kék-terepszín angyalbőrbe bújtatott
őriző seregek…,
Nem irigyellek!
Rohansz, rohamsz…
Amikor botolsz… makacs kőn botlasz,
amikor megfújtatsz… könnyezi a szemed.
Mesélek…,
Nekem…
“Lett egy jó barátom,
úgy tízéves koron…
Egy lüke délutánon
(mondjuk, hogy a grundon)
véresre tördeltük egymásnak tökfejét.
Ő az enyém, én az övét.
S… fájt…
Nekem pont úgy, mint őnéki.
… “ütközet” után sírva hazamentünk.
Otthon…,
Hát persze, hogy a másik kezdte!
Átvitt hozzájuk a szülém, mer’hogy:
“Kicsim, a hajad véres!”
- és átlifteztünk az “ellenséghez”.
Bennem csak annyi maradt meg,
- büntetőjogi felelősségem tudatában
csak annyira emlékszem…:
Együtt faltuk a gyerekszobában a finom sütikéket…
És amikor a kishaver a konyhába kiment
ennyit hallottam:
Kérek még Mama, mert a barátom még éhes.”
Beng!!!
Rend.
Van a rendes, az igazságos.
Meg a rendetlenek;
a vezényelhetetlenek…
De ott áll minden esetre felkészülten…,
Minden áldott este s nappal,
fölöttük az ügyeletes
egy fő… rendőr.
Pioneer (ultraviolet 2006.12.24.)
Valós a történet
És
Most sincs magyarázat.
Meghaladja az észlelés
A racionálisat.
Ünnepi alkalmakon
A sarokra tárt nagykapukon
Pilácsolhatsz.
De letompult, vaksi szemeiddel ez lehetetlen.
Valahonnan,
Valahonnan,
Valahonnan
Olyan tanítód kél
Aki határon túl értelmével
Meglátni fölnevel.
Csak egyszer… induljál hozzá el.
Szánd rá magadat, kérd egyetlen egyszer!
Én kevés vagyok még,
Nem adhatok több tanácsot.
… de talán minden tanuló
a születéssel egyidőben…, Kiválasztatott.
Nem tudom…
Túl sokat nem tudok a küszöbön túli világról.
De érzem hogy: A világos félen tapogatódzom.
Mielőtt nekivágnál majd még jó barátom,
Annyit azért jeleznék hogy:
Tűzugrás lesz ez a javából, s a lelkedmélyének szaggatni fog.
Csapdák tátonganak rád pszichés dimenziókból.
Ez egy olyan,
Hogy a csalás, az rosszabb mint a bukás!
Pilotjelet, ha jót fogsz, az adott! ,
Hű vezérlőfonál. Kövesd!
Soha ne ereszd már, mert végtelenség erős,
És kizárt, hogy ő eltaszajt.
Hahó előd! , itt tartok.
Függök a felfoghatatlanság határán.
Köldökömön táplál egy láthatatlan hajszál
- acélnál, nylonnál, karbonnál, kevlárnál szívósabb akarat.
Félt.
Dédelget,
Kebelén pátyulgat.
Nem tudom követő,
Te meddig mennél el, csak jó utat!
Előre Pioneer!
Ott mindig magad vagy.
Meg a remény,
Az biztos…,
Ő befogad!
Bronzöntő (ultraviolet 2007.02.08.)
1,
Szájtátva várják csak
az arra csellengők
Mi borul-derül vajh
az öntőformából.
Durran vagy kondul…
2,
Szájtátva áhítják
csodáért esdeklők
Mi borul-derül ki
vajon a formából.
Durran vagy kondul…
3,
(…!)
