Versek apáknak, apákról
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o😛> </o😛>
<o😛> Csak így tudtam😉</o😛>
<o😛></o😛>
Mezei András: Apja és fia<o😛></o😛>
Ha apuval megszökünk,
délig haza sem jövünk.
A kezünket zsebre vágva
Kisétálunk a világba.<o😛></o😛>
Még hogy ő nagy, én kicsi,
talán ez is valami?
Lábunk előtt fut a labda,
Hol én rúgom, hol meg apja.<o😛></o😛>
Azután meg leülünk,
izzadt ingben leülünk,
ehetnénk is az ebédet,
kezet mosunk, bokát, térdet.<o😛></o😛>
<o😛></o😛>
<o😛> </o😛>
<o😛> </o😛>
Móra Ferenc: Este<o😛></o😛>
Este van, este van,
édesapa fáradt -
aranyhajú lányom,
te bonts nekem ágyat.<o😛></o😛>
Szelíden te simítsd
puhára a vánkost,
ágyam szélire is,
te ülj ide mármost.<o😛></o😛>
Homlokomon a bú
nagyon elborongott,
kicsi száddal róla
leheld el a gondot.<o😛></o😛>
Virágfejecskédet
hajtsd szívem fölébe,
nevess éjszakára
csillagot beléje.<o😛></o😛>
Mesélj is majd egyet
szegény apukádnak,
úgy mintha mesélnél
a hajasbabának:<o😛></o😛>
"Volt egy szegény ember
nagy Meseországban,
nem volt mása csak egy
aranyhajú lánya "<o😛></o😛>
<o😛> </o😛>
<o😛> </o😛>
<o😛> </o😛>
Gárdonyi Géza: Mikor a gyermek <o😛></o😛>
Mikor a gyermek gőgicsél,
az Isten-tudja, mit beszél!
Csak mosolyog és integet
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?<o😛></o😛>
S mint virággal az esti szél,
az anyja vissza úgy beszél,
oly lágyan, oly édesen
De őt nem érti senkisem.<o😛></o😛>
Hogy mit beszélnek oly sokat,
apának tudni nem szabad:
Az égi nyelv ez. Mély titok.
Nem értik, csak az angyalok.<o😛></o😛>
<o😛> </o😛>
Barnaszemű édesapám
Úgy szólítom: Apuka,
Apuka visz minden reggel
Kocsival az oviba.<o😛></o😛>
Apukámnak apukáját
Úgy hívom, hogy Nagyapa,
Nagyapának van egy régi
Ezüstszínű vonata.<o😛></o😛>
Nagyapának apukáját
Úgy hívom, hogy Dédapa,
Dédapa már bottal jár és
Kevesebb lett a haja.<o😛></o😛>
Dédapának apukáját
Úgy hívják, hogy Ükapa,
Volt egy kicsi birkanyája,
Benne harminc barika.<o😛></o😛>
Ükapának apukáját
Úgy hívják, hogy Szépapa,
Szélmalomban lisztet őrölt,
Szép legény volt valaha.<o😛></o😛>
Szépapának apukáját
Úgy hívják, hogy Ópapa,
Őt látom egy régi képen,
Nagyon délceg katona.<o😛></o😛>
Amikor majd gyermekem lesz,
Akkor leszek apuka,
Apukámból nagyapa lesz,
Nagyapámból dédapa.<o😛></o😛>
Apuka és Nagyapa és
Dédapa és Ükapa,
Szépapa és Ópapa is
Egymásnak mind rokona.<o😛> </o😛>
Bartos Erika: Apához<o😛></o😛>
Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
de nem is vagyok baba!<o😛></o😛>
Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e mondd korán reggel
dolgozóba menni?<o😛></o😛>
Jó érzés-e hazaérni,
megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
ma is nagyobb lettem?<o😛></o😛>
Jó érzés-e betakarni,
puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
kérlek, ne menj messze!<o😛></o😛>
Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
kézen foglak Téged!<o😛></o😛>
Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
ketten, kéz a kézben<o😛></o😛>
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o😛> </o😛><o😛> Csak így tudtam😉</o😛>
<o😛></o😛>
Mezei András: Apja és fia<o😛></o😛>
Ha apuval megszökünk,
délig haza sem jövünk.
A kezünket zsebre vágva
Kisétálunk a világba.<o😛></o😛>
Még hogy ő nagy, én kicsi,
talán ez is valami?
Lábunk előtt fut a labda,
Hol én rúgom, hol meg apja.<o😛></o😛>
Azután meg leülünk,
izzadt ingben leülünk,
ehetnénk is az ebédet,
kezet mosunk, bokát, térdet.<o😛></o😛>
<o😛></o😛>
<o😛> </o😛>
<o😛> </o😛>
Móra Ferenc: Este<o😛></o😛>
Este van, este van,
édesapa fáradt -
aranyhajú lányom,
te bonts nekem ágyat.<o😛></o😛>
Szelíden te simítsd
puhára a vánkost,
ágyam szélire is,
te ülj ide mármost.<o😛></o😛>
Homlokomon a bú
nagyon elborongott,
kicsi száddal róla
leheld el a gondot.<o😛></o😛>
Virágfejecskédet
hajtsd szívem fölébe,
nevess éjszakára
csillagot beléje.<o😛></o😛>
Mesélj is majd egyet
szegény apukádnak,
úgy mintha mesélnél
a hajasbabának:<o😛></o😛>
"Volt egy szegény ember
nagy Meseországban,
nem volt mása csak egy
aranyhajú lánya "<o😛></o😛>
<o😛> </o😛>
<o😛> </o😛>
<o😛> </o😛>
Gárdonyi Géza: Mikor a gyermek <o😛></o😛>
Mikor a gyermek gőgicsél,
az Isten-tudja, mit beszél!
Csak mosolyog és integet
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?<o😛></o😛>
S mint virággal az esti szél,
az anyja vissza úgy beszél,
oly lágyan, oly édesen
De őt nem érti senkisem.<o😛></o😛>
Hogy mit beszélnek oly sokat,
apának tudni nem szabad:
Az égi nyelv ez. Mély titok.
Nem értik, csak az angyalok.<o😛></o😛>
<o😛> </o😛>
Fehér Ferenc: Kívánság egy mondatban<o😛></o😛>
Te olyan jó vagy, apu,<o😛></o😛>
ma este olyan sokat meséltél,<o😛></o😛>
pedig tudom, korán kelsz majd megint,<o😛></o😛>
nem talállak, mire fölébredek;<o😛></o😛>
ezért jó leszek, nem is kívánom már, <o😛></o😛>
hogy hozzál nyílvesszőt meg pisztolyt,<o😛></o😛>
inkább azt, hogy valóra váljék ma esti meséd:<o😛></o😛>
a víz sose érjen föl addig a cölöpkunyhóig,<o😛></o😛>
amelyikben az a néger fiúcska lakik,<o😛></o😛>
a riksa-kuli kisfia bárcsak megvehetné<o😛></o😛>
azt a motort apukájának,<o😛></o😛>
a jegesmackó menjen ma éjszakára<o😛></o😛>
abba az eszkimókunyhóba,<o😛></o😛>
és takarja bundájába a gyerekeket,<o😛></o😛>
és ha tudsz, szóljál apu,<o😛></o😛>
hogy jó vastag papírra nyomják<o😛></o😛>
eztán az újságot abban a messzi városban,<o😛></o😛>
ahol újságpapírral takaróznak a gyerekek, <o😛></o😛>
mert te olyan jó vagy, apu.<o😛></o😛>
<o😛> </o😛>
Bartos Erika: Apák<o😛></o😛>Te olyan jó vagy, apu,<o😛></o😛>
ma este olyan sokat meséltél,<o😛></o😛>
pedig tudom, korán kelsz majd megint,<o😛></o😛>
nem talállak, mire fölébredek;<o😛></o😛>
ezért jó leszek, nem is kívánom már, <o😛></o😛>
hogy hozzál nyílvesszőt meg pisztolyt,<o😛></o😛>
inkább azt, hogy valóra váljék ma esti meséd:<o😛></o😛>
a víz sose érjen föl addig a cölöpkunyhóig,<o😛></o😛>
amelyikben az a néger fiúcska lakik,<o😛></o😛>
a riksa-kuli kisfia bárcsak megvehetné<o😛></o😛>
azt a motort apukájának,<o😛></o😛>
a jegesmackó menjen ma éjszakára<o😛></o😛>
abba az eszkimókunyhóba,<o😛></o😛>
és takarja bundájába a gyerekeket,<o😛></o😛>
és ha tudsz, szóljál apu,<o😛></o😛>
hogy jó vastag papírra nyomják<o😛></o😛>
eztán az újságot abban a messzi városban,<o😛></o😛>
ahol újságpapírral takaróznak a gyerekek, <o😛></o😛>
mert te olyan jó vagy, apu.<o😛></o😛>
<o😛> </o😛>
Barnaszemű édesapám
Úgy szólítom: Apuka,
Apuka visz minden reggel
Kocsival az oviba.<o😛></o😛>
Apukámnak apukáját
Úgy hívom, hogy Nagyapa,
Nagyapának van egy régi
Ezüstszínű vonata.<o😛></o😛>
Nagyapának apukáját
Úgy hívom, hogy Dédapa,
Dédapa már bottal jár és
Kevesebb lett a haja.<o😛></o😛>
Dédapának apukáját
Úgy hívják, hogy Ükapa,
Volt egy kicsi birkanyája,
Benne harminc barika.<o😛></o😛>
Ükapának apukáját
Úgy hívják, hogy Szépapa,
Szélmalomban lisztet őrölt,
Szép legény volt valaha.<o😛></o😛>
Szépapának apukáját
Úgy hívják, hogy Ópapa,
Őt látom egy régi képen,
Nagyon délceg katona.<o😛></o😛>
Amikor majd gyermekem lesz,
Akkor leszek apuka,
Apukámból nagyapa lesz,
Nagyapámból dédapa.<o😛></o😛>
Apuka és Nagyapa és
Dédapa és Ükapa,
Szépapa és Ópapa is
Egymásnak mind rokona.<o😛> </o😛>
Bartos Erika: Apához<o😛></o😛>
Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
de nem is vagyok baba!<o😛></o😛>
Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e mondd korán reggel
dolgozóba menni?<o😛></o😛>
Jó érzés-e hazaérni,
megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
ma is nagyobb lettem?<o😛></o😛>
Jó érzés-e betakarni,
puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
kérlek, ne menj messze!<o😛></o😛>
Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
kézen foglak Téged!<o😛></o😛>
Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
ketten, kéz a kézben<o😛></o😛>
