Tegnap nagyon pórul jártam ebéd címén. Kedves megrendelőm szokásos kedvenc időpontra szervezett egyeztetést 12.31-ra, így ebédidőben pont az ebéd ugrott. Ráadásul a belvárosban ahol a parkolás felér egy görög drámával, viking harcosok gyűrűjében. Ez tartott vagy fél 3-ig; már kopogott a szemem is (annak is örültem volna ha hirtelen galamb lehetnék és elég lenne a járdáról felcsipegetnem pár morzsát).
Nem sokat teketóriáztam, kocsi felé sétálva találtam egy olasz kiülős kiséttermet. Pont jó lesz. Láttam hozzák ki a szebbnél szebb pizzákat de valamiért a diétás belső hang erősebbnek bizonyult kopogó szemem által keltett hangrezgéseknél és rendeltem egy tonhal salátát.
Bár ne tettem volna.
Mikor kihozták, gyorsan körülnéztem van-e valahol műszerbolt ahol mikroszkópot árulnak, talán azzal vizuálisan jobban tudnám értékelni az adagot, persze a kistányér is megérdemelt volna pár dicsérő szót : egy mokkáscsésze szinte lelógna róla.
Nyakon öntöttem oliva olajjal (legalább valami nafta legyen bennem) és nekiláttam. Pár csoffadt levéldarab, nyomokban tonhaltörzs, oliva bogyó, néhány számomra ismeretlen (viszont borzasztó ízű) kóró, egy egész tojás (persze vagy kolibritől vagy mikrotyúktól), egy fél szelet mozzarella sajt darab (0,6 ångström méretű)
, egy késhegynyi paradicsom..és..kifogytam a felsorolásból.
Időmérő edzésen valószínűleg rajtpozíciót szereznék a legjobb falatidővel; lehetett vagy 2 perc az egész. Szinte egy levegővel ment, akár búvártanfolyam edzésen is elmenne teljesítményem.
Ráadásul arcpirító árat kértek érte amivel ugyan nem szoktam foglalkozni de most kicsapta nálam a biztosítékot.
Fizettem és eljöttem.
Este hűtőfosztogatás volt.
Most reggelire 4 tojásos sonkás rántotta.
Most gyomorilag jobban üzemelek.
Oda legközelebb ha megyek csak pizzát fogok enni.