Ha szabad kicsit kiegészíteni, tapasztalatból akkor hozzátennék 1-2 mondatot.
1. Az agyunk nagyjából mértani közepétől kicsit 1-2 cmvel előrébb egy nyomást érzünk, ami ahhoz hasonló mintha egy addig üzemen kívüli részünk bekapcsolna. Ezt egy euforikus érzés követi, mintha rákapcsolódnánk valami energiára ami teljesen feltölt és szinte "kilő" minket a testből. Ekkor már a körülöttünk lévő világot másképpen is érzékeljük a megszokott mellett, élesebb fényeket hangokat, színeket és mindenféle mozgást az éterben.
2. A testünket nem minden esetben látjuk, attól függ mennyire gyors az átmenet. Ha már úgymond készen állt a lélek tudatilag, akkor sokkal gyorsabban történik ez a szakasz. Akár egyből nagyon messzire is találhatjuk magunkat a testünktől, sőt akár a bolygótól is.
3. A fény érzékelése kicsit később történik, de a valami felé húzó érzést ami olyan mint nem tudok más példát otthon érzet lenne érzékeljük és tudjuk, hogy oda akarunk jutni. Ez a "fázis" egy köztes állapotban van, ami még nem a puszta "fény" világ, de már az úgymond fizikai szinthez sem tartozik, hanem bár azt is magába foglalja, de azon túli is.
4-5. Itt történhetnek találkozások más lelkekkel, akiket megfigyelhetünk vagy kommunikálhatunk is velük. Erről sokat nem lehet írni, ez lélek és tudat függő ki hogyan éli meg. Azért is érezzük úgy hogy rokonok, mert ebben az állapotban minden gondolat és érzés olyan mint egy nyitott könyv. Minket is olvasnak és mi is másokat. Ezért olyan mintha ismernénk őket és ők minket. Természetesen vannak olyan lelkek akikkel több életen keresztül is többször sok tapasztalatot élünk meg együtt.
De azt meg kell érteni, hogy ez egyfajta átmenet még, ezért van hogy vallási személyekkel is találkozhatunk, mert úgy tudjuk könnyebben elfogadni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezek a lelkek ne léteznének. De nem feltétlenül abban a formában, ahogy akkor érzékeljük. Ez a leginkább egyén szubjektív tapasztalási rész.
6. Visszanézzük azokat a részeit az addig leélt életünknek, amik leginkább hatással voltak ránk és azokat a tetteinket amik nagy hatással voltak másokra. Olyan mintha egy idegent néznénk, de mindent újra átérzünk és átélünk közben. Ez kicsit olyan mint egy tisztító folyamat. Kicsit kellemetlen tud lenni, mivel ilyenkor minden tettünket ügy éljük át mintha magunkkal tennénk.
7. Itt két dolog történhet, egyik hogy vissza kell vagy vissza lehet térnünk. A másik pedig hogy az úgynevezett "fehér fénybe" jutunk. Ebből is vissza lehet még térni fizikai életekbe is. Viszont az emlékei nem igen maradnak meg, ennek több oka is van. De leginkább az hogy nem tudjuk beépíteni ezt az ismeretet egy fizikai világ "valóságába" ezért tudat alattiba kerül. amit viszont vissza lehet hozni belőle az nagy hatással lehet annak az egyénnek a létezésére vagy akár másokéra is ha úgy alakul. Viszont alapvetőlegesen nem ez a lényege hanem maga a tapasztalat erről és annak a kegye. Ez az az állapot amit minden vallási szövegben próbálnak a végső elérendő célnak kinevezni. Itt lényegében egyfajta egyén feloldódás történik, mint mikor egy vízcsepp beleesik az óceánba. Az egész óceánnal egy lesz, egyen értékű mindennel és mindenhol jelen lesz ahol az óceán, illetve minden információt érzetet, tapasztalatot, gondolatot magába foglal ameddig az óceán kiterjed.
De ez az egyéntelen állapot ahogy végtelen, úgy nem is az. Az egyéniség és minden vele együtt járó ahogy megszűnik úgy meg is marad örökre. Ezért aztán ebből az állapotból is lehet akár emlékekkel visszatérni. Ahogy ezt tették többen már a történelem folyamán, sok vallás alapító és filozófiai tanító ilyen egyén. De sokkal többről nem hallottunk mint ahányan nyomot hagytak maguk után. Mivel ilyenkor már az egyénnek nincsen kifejezetten egyéni célja.
Az úgynevezett "segítőnk" ekkor lép közbe és ilyenkor kommunikálhatunk is vele akár. Segít a döntésben és abban, hogy ha szükséges miért kell visszajönnünk. Eléggé varázslatos ilyen entitásokkal kommunikálni mivel teljesen tiszta a tudatuk, szinte csak önmagunk érzéseit és gondolatait és vágyait tükrözik vissza. (Igen test nélkül is lehetnek még vágyaink, de ezek nem testiség vágyak, viszont lehet vágy arra, hogy testben tapasztaljunk bizonyos dolgokat.) Általában ezek miatt születünk emberként meg, vagy azokért az érzésekért amik miatt felelősséget érzünk mások iránt.
A visszatérés egyfajta átmenettel jár. Eleinte nagyon kellemes még kicsit a tudat érzékel kiterjedtebb szinten. A test érzete is energetikus, könnyed. Viszont viszonylag hamar jön egyfajta sötétedés érzet. Mintha egy leplet dobnának az elmére, és súlyt akasztanának a test nyakába. Ez nem annyira kellemes. Hogy mennyire nagy a érzet közötti váltás attól függ milyen "szintű" tudati állapotból tért vissza az egyén a jól ismert emberi tudat állapotba.
Ezért is van az, hogy aki ezt megtapasztalta van hogy nem tudja feldolgozni a dolgot megfelelően, vagy csak hosszú idő után.
Ezért is van, hogy sok olyan vallási vagy misztikum iskolában ahol ilyesmi tudati állapotok megélésével is foglalkoznak, ott nagyon meggondolják kinek milyen szintű ismereteket adnak át.
Ja és aki ismeri ezeket a kiterjedtebb valóságokat nem fogják hangoztatni, hogy a testben való örök lét a legcsodálatosabb dolog. Nyilván való miért.
Szia anom,
Azt szeretnem kerdezni hogy irod hogy tapasztalatbol kiegeszitened. Voltal mar klinikai halal allapotaban vagy csak meditalas utjan ertetted meg ezeket , elted at?
Udv Tamas