Lehet, hogy még nem késő!
Anyák napi köszöntő 2012
Kedves Vendégeink!
Szeretettel köszöntünk mindenkit. Anyukákat, nagymamákat, és a vendégeket!
A mai nap egy különleges nap, s nagy feladat vár ránk.
Ünnep van! Anyák napja s ünnepelni jöttünk.
Ilyenkor eszünkbe jut, miként köszöntsük az édesanykánkat.
Szavakat keresünk, elmondjuk milyen hálásak, vagyunk, mennyire szeretjük. Találgatjuk, miképp fejezhetnénk ki legjobban, hogyan tudassuk vele, mit jelentenek nekünk.
Hiszen anya az, aki feltétel nélkül szeret, támogat, akkor is, míg a gyermeke álmokat kerget.
Anya már hozzászokott a piszkos kezecskékhez, amelyek a homokozás után, de még fürdés előtt viharos öleléssel karolják át. Tudomásul veszi, hogy a homok, a sár, és a tócsa ellenállhatatlan vonzerőt gyakorolnak.
Lemondanak arról, hogy táncosnők lesznek, és szeretettel karjukba ölelnek egy viharosan száguldozó kis gézengúzt.
Elfogadják a gyermekszobában a rendetlenséget, s úgy tekintenek rá, mint a kreativitás különös jelére.
Ők a legnagyobb vigasztalók.
Elég egy ölelés és rózsát tudnak varázsolni a tövisből, mosolyt a könnyekből, bátorságot a félelemből.
Az Ő ereje hatalmas, határtalan. S ez örökké tart hiszen, „Minden halandó. Az öröklét csak az anyáknak adatott meg – írta Issac Babel
S most igyekszünk ezt ma megköszönni, reménnyel telve, hogy bármilyen aprócskák szavaink, mégis simogatják majd az anyukák szívét.