Hát én jócskán előtte születtem, 55-ben.
Akkoriban az utcánkban még villany sem volt. Elsős elemibe jártam, mikor sorrakerült, és bevezették az áramot. Kicsi gyerekkoromban telepes rádiók voltak. Moziba lehetett menni a felnőttebbeknek. Gumibabám volt, arra varrtam ruhát, és mikor horgolni-kötni tanultam felsős koromban, arra készítettem az első darab kötött-horgolt ruhácskákat. Akkoriban elég türelmetlen voltam, és jó volt, hogy csak akkorát kellett elkészíteni. Voltak csodaszép mesekönyvek, és a szülők, nagyszülők fejből, vagy azokból olvastak nékünk gyerekeknek. Szórakozásból ronybabát varrtunk, és kihímeztük a haját, szemét, és a száját. Még kukorica fiat is szedtünk, habár a szüleink nem örültek néki, mert abból lett a főznivaló kukorica. Nékem az apukám fából ágyat faragott, és olyan lett, mint a felnőtteké. Éppen belefért a babám. Segíteni is kellett a házkörüli teendőkben. Így felnőttként nem estünk kétségbe, ha főzni, sütni, takarítani kellett, mint a mostani gyerekek zömének. Felnőttként kell megtanulniuk a házi teendőket.