Szeretnek bemutatni egy Baratomat !
Avri Shacham
Tel Aviv, Israel
Új elbeszélés:
A szauna
A mi hőségtől lüktető országunkban a levegő páratartalma néha a 100 százalékot is megközelíti és a szaunának nincs sok híve, de azokban az országokban amelyekben télen a higany a hőmérőben a vörös vonal alsó határait döngeti, a 80-90 fokos hőmérsékletü szauna egy áldott mentsvár ahol felolvadhatsz és felhalmozhatsz egy kis meleget mielött újra kimerészkedsz a dermesztő szélbe és a ködbe amely egyenesen a tüdődbe hatol.
A szauna élményét akkor fedeztem fel először amikor egy zimankós télen barátnőmnél Heidinél (nem a gyerekmese hősénél) vendégeskedtem Grindelwaldban, a legismertebb és legfestőibb turista falvak egyikében a svájci hegyekben. Amikor reggel felébredtem, a szoba ablakán, a tetőröl lelogó jégcsapok között a félelmetes Eiger nézett be rám fejedelmi nagyszerüségében. Elképesztő látszat volt, a szoba védettségéből, az ágyamból bámulni a szeleket amint felkavarják a havat a hegy sziklás, ember nem járta csúcsán. Olyan közelinek tűnt, mintha hozzá lehetne érni és mégis messzi és elérhetetlen volt.
A tipikus síparadicsom napközben olyan tevékeny mint egy hangyaboly. Reggel óta – amikor az utak még jegesek és a közlekedés a nehéz felszereléssel hétszeresen körülményesebb – minden chaletből sílécekkel megterhelt alakok bukkannak ki és hamarosan minden a völgy felé kigyozó ösvényen színpompás jelmezü, esetlen lábbelis üdülők ezrei baktatnak nehézkesen a busz állomások felé a fő utcákon. Néhány percenként dugig teletömött buszok indulnak el a drótkötélpálya állomásai felé. A kora délutani órákban az egész folyamat fordított irányban bonyolódik le és mire besötétedik, minden elcsendesedik. A hegyekben télen már négy óra körül alkonyodik és este az utcák majdnem teljesen kihaltak. Mindenki a fűtött szállásában, az éttermekben, kocsmákban, cukrászdákban, vagy a szaunákban lapul.
A síelők számára a szauna elsősorban eszköz a feszült izmok lazitására és a vérkeringés javitására az izületekhez, de ezenkivül egy társadalmi találkahely is, ahol elmesélheted barátaidnak hajmeresztő élményeidet a havas lejtőkön (a „pisztákon”) és megbeszélheted az az esti après ski programot. (Síelni is Grindelwaldban tanultam meg de ez már egy másik elbeszélés tárgya lesz).
Egy este Heidi takarítani és főzni akart és finoman a tudomásomra jutatta, hogy a közeli órákban fölösleges leszek a házban. Kérdésemre, mit lehet az esti orákban csinálni ebben a faluban, azt javasolta, hogy menjek el a sport központba, ahol uszómedence, korcsolyapálya és szauna van.
„Nincs korcsolyám és nem hoztam magammal fürdőruhát” – panaszoltam. A barátnőm biztosított, hogy a szaunában nem lesz szükségem fürdőmezre és rejtelmesen mosolyogva – ő tudta milyen meglepetés vár naív izraeli vendégére – utamra eresztett.
A sport központban jegyet vásároltam a szaunába, a pénztáros egy nagy és egy kisebb törülközővel szerelt felt és egy faajtó felé irányitott a folyosó végén. Amikor kinyitottam az ajtót, páratlan meglepetés ért. Gőzfelhőkkel körülvéve egy már nem annyira fiatal – de kitünő testi állapotban levő – anyaszült meztelen nő állt szemben velem.
Megdöbbentem. A pénztáros erős svájci akcentussal beszélt, úgylátszik rosszul értettem utasitásait és tévedésből a női szaunába nyitottam be. A nő mindjárt visítani kezd, szörnyű botrányt rendez, talán még a rendőrséget is kihívják, de a meglepetések még nem fejeződtek be. A hölgy a zavarnak jelét sem mutatta, inkább rámmosolygott és egy szivélyes "Guten Abend!"-el meg jellegzetes kézmodulattal jelezte, hogy jobb lesz ha beljebb kerülök és behúzom az ajtót magam után.
Egy más világba kerültem, amelynek a létezéséről fogalmam sem volt. Ebben a világban, amely között és az én ismert, megszokott világom közötti távolságot nem a méterrendszerrel, hanem erkölcsi mérőléccel kell mérni, a totális meztelenség elfogadott norma és pont az számít súlyos sérelemnek ha valaki fürdőruhában tartózkodik a szaunában. Még sok évi szaunázás után is néha elképedek amikor ott találom magamat a tussolóban amint néhány fiatal nővel együtt szappanozzuk intím testrészeinket. Ami itt temészetesnek tünik, otthon egy nedves álomnak is beérné. Számunkra minden nyilvános meztelenkedés erotikus jellegü. Vetköző, csupasz nőket sztriptíz bárokban lehet látni Londonban, vagy a Folies Bergéresben Párizsban és a látottakról zavartan nevetgélve beszélünk felnőtt társaságban. Hasek hires hőse Svejk még a ‘pucér‘ szót is szégyeli kimondani és helyette a „nyakig mezitláb” kifejezést használja.
A testi szégyen teljes hiánya a szaunában egyáltalán nem a szabadosságnak a jele. Ez talán az egyedüli hely a világon ahol nincs helye a sexista célzásoknak, sőt a nemiség gondolatának sem és legalább a férfiak esetében, ez érthető okokból ajánlatos is.
A szauna sokkal több mint egy gőzfürdő – nincs is gőz, száraz meleg van, csak néhány helyen szoktak időröl időre egy kis vízet önteni az izzó kövekre („felöntés”) a fütőtartályban – az otttartozkodás majdnem szertartásos és az intézmények bejáratánál pontos viselkedési kód van kitéve, amelyik megszabja ennek a szertartásnak a rendjét.
A tussolás, méghozzá szappannal, köteles. Csak ezután léphetsz be magába a szaunába, leteríted a kisebb törülköződet a legfelsőbb fapadkára és ráülsz, vagy ráfekszel. Néhány perc múltán leereszkedhetsz az egyik alsóbb padkára, ahol a hőmérséklet egy picit alacsonyabb. A szauna helyiségben nem szokás társalogni, a cél a kikapcsolodás, a relaxálás. A falakon néhány homokóra van, hogy számon tarthassad mennyi ideig tartózkodtál odabent. Öt, vagy legfeljebb tíz percnél többet nem szabad bent maradni és amint kilépsz, egy medence jéghideg vizébe kell szökellned (Finnországban, a szauna hazájában, a hóban hemperegnek). Töredelmesen bevallom, hogy ezt a részt soha nem voltam képes elvégezni és a folyamatot egyenesen a következő fokozattal folytattam: Egy rövid séta a szabadban, a friss levegőben. A tested annyi meleget tárolt fel a szaunában, hogy mégha a kinti hőmérséklet -20-30 fok is, nem fázol.
Most visszatérhetsz az épületbe, megint letussolsz (hideg vizzel kérem, ne csaljunk, le a kézzel a meleg csapról) és még jobban lelazulsz. Öt percig áztatod a lábadat egy langyos vízü medencében és most már csak egy kis pihi következik. Minden tisztességes szaunának van egy félhomályos szobája puha ágyakkal, gyapjú takarókkal és főleg csenddel. Ha beszélned kell, suttogj. A nagyobb szaunákban egy büffé is szokott lenni, frissitő italokkal, levessel, szendvicsekkel. Alkoholt szaunában nem szoktak fogyasztani, bár a finneknél elfogadott a sör ivás (az ottani bevásárlóközpontokban u.n. szauna virsliket is árulnak). Kb. fél órás pihenés után visszamehetsz egy további kör izzadásra, összesen legfeljebb háromszor.
Grindelwaldban körülbelül egy órát töltottem komotós csevegésben a hölggyel aki a bejáratnál fogadott – és a szauna néhány más vendégével – azután pedig figyelemmel kisértem amint felkészül a kilépéshez a kinti fagyba. Egy ilyen intim látvány általában különleges előjog amelyben normális körülmények között csak a férj, vagy a szerető részesulhet.
A szauna ebben a faluban mindennel fel volt szerelve amire az asszonynak a fürdőszobában szüksége lehet. Jó minőségü toilet szappan, simogató törülközők, hajszárító, hajlakk, kefék, arclemosó, tonik, illatos arctej, testbalzsam, eau de cologne, dezodor, kézbalzsam és higyétek el nekem, ez a hölgy mindegyikét használatba vette. Ezután öltözködni kezdett. Már a csipkés fehérnemüjéből láttam, hogy kitünő izlése van és amikor felvette a kiváloan szabott ruháját, a nyakára burkolta a Hermes sált, felhúzta magasszáru bőrcsizmáját, belebújt szörmekabátjába, kalapot öltött és a kesztyüt húzott, úgy nézett ki mint aki most lépett ki az egyik divatlapból. Még én magam sem hittem el, hogy ezzel a tiszteletre méltó asszonysággal egy rövid ideje Éva kosztümben osztottunk meg egy fapadkát.
E tűzproba után sok szaunát megjártam. Ezek az intézmények kivétel nélkül kétnemüek, vagyis nők és férfiak együttesen használják őket (német kifejezéssel ’gemischte’), a homosexuális szaunák az egyedüliek amelyek egynemüek. A kedvencem Amszterdamban van. Ez egy intím, art deco stílusban berendezett intézmény, ahol könnyü klasszikus zene segíti elő a lazulást. Bonnban láttam a legnagyobb szaunát amelyik egy nagy lakóház teljes alagsorát foglalja el. A szaunából lift repíti fel az arra vágyokat egyenesen a majdnem futball pálya nagyságu napozó tetőre.
Egy másik, sokkal kisebb szaunában is voltam néhányszor Bonnban, még azokban a napokban amikor ez volt Németország fővárosa. Barátaim laknak ott és ők vittek el a „Bristol” szálló szaunájába. Ide csak a szállóvendégek, vagy azok akiknek bérletük van, járnak, csakhogy ennek a szállodának volt néhány különleges vendége is. Lybia állami betegsegélyzője oda utalja be azokat azokat (a valószinüleg pénzes pasikat) akik a betegségük miatt külföldön szorulnak kezelésre.
Ezek az egyik legmaradibb társadalomból származó, többnyire idős arab férfiak – nem hiszem, hogy egy arab nő bemerészkedne a szaunába – nem zavarták meg a közrendet. Általában órákig üldögéltek csendben a kis medence mentén nyugágyukban, egy nagy törülköző takarta az ölüket és kimeredt szemmel bámulták a palástalan jövés-menést. Látható zavarban voltak, de semmiért sem mondtak volna le a szállodai szolgáltatás e különleges részéről.
Csak egyszer voltam tanúja egy botránynak ezekkel a rendhagyó vendégekkel kapcsolatban. Egy idősebb, hölgy kacsázott ki visítve a tussolóból és azzal vádolt egy arab bácsit, hogy megleste amint mosakodott. Ki tudja milyen logika volt ebben a furcsa panaszban, hiszen mindenki úgyis ruhátlan volt. Az események hirtelen felébresztették a hölgy szégyenérzékét is és egy törülközöt tekert a dereka köré, de ez csak részint takarta be az illemeit. Nem tudtam elhatározni mi murisabb: A testes nő pucér ülepe, vagy a szegény férfi zavara amint törött angolsággal magyarázza, hogy csak az illemhelyet kereste és esze ágában sem volt kukucskálni.
Az egyik legérdekesebb szaunával kapcsolatos élményem egy másik síparadicsomban történt meg. Az árva villanykörte fényében néhány nehezen kivehető meztelen alak henyélt a fapadkákon. Beállítottam magamnak az egyik homokórát és én is lehevertem a törölközőmre. Néhány perc múltán az egyik alak – egy vöröshajú fiatal nő – nem jellemző módon felém hajolt és megkérdezte:
„Where are you from?"
„From Israel."
A meghökkenés fizikailag észrevehető volt. Néhány hosszú másodperc után:
„Nem tudtam, hogy izraeliek is járnak ilyen helyekre.”
„Te is izraeli vagy, (héberben nincs magázás) nem?”
„Igen, de...”
Most következtek a szokásos kérdések. Mióta vagy itt, hol laksz, mivel foglalkozol, stb. Amikor kiderült, hogy mindketten az izraeli repülőtársaságnál dolgozunk, beszédtársam zavara a tetőig hágott. Megesküdtetett mindenre ami szent nekem, hogy nem árulom el senkinek, hogy az összes lehető helyek közül pont itt és méghozzá pucéron hozott vele össze a vak véletlen.
A cégünknek néhányezer alkalmazottja van. Ismerösöm a szaunából mint légikisasszony dolgozott és mégcsak közös ismerőseink sem voltak. Betartottam az igéretemet és nem árultam el senkinek ‘sötét’ titkát, de amikor néha összefutottunk a folyosón, vagy az üzemi étkezőben, mindig elfordította a fejét.
Nagyvilági nő volt, nem szégyelte feltárni rejtett bájait minden idegen előtt, csak a honfitársának nem volt képes a szemébe nézni.
<!-- Search Google -->