Volga
Upsz... valami olyasmit mondtam volna, amit eddig nem tudtatok?
Aligha. Hiszen nap, mint nap szembesültök vele.
Szidjátok a cigányokat - de csak négyfal közt, maximum a kocsmában részegen, miután gondosan meggyőződtetek róla, hogy egy sincs a közelben. 80%-otok rasszista - legalábbis amikor név nélkül lehet nyilatkozni - de arccal-névvel "nektek semmi bajotok sincs a cigányokkal".
Gárdisaták, akik a betiltott tevékenységeik közzül nem hiányolják a véradást, nem hiányolják a munkát a gáton, nem hiányolják a kultúrális rendezvényeket, azekért nem hőzöngenek. De az egyenruhához, a massírozáshoz, ahhoz körmük szakadtáig ragaszkodnak. Akkor mi is volt a Magyar Gárda lényege? Mi is az egyenruha pszichológiája? Netán ugyanaz, mint a maszknak? És még ezek az emberek a legtökösebbek közületek. A többi meg - mint a birka, úgy asszisztál mindenhez. Lényeg az, hogy havonta legyen néhány ezer, amit el lehet soppingolni a tescsóban.
Nietzsche rémálma valóra vált. Az embert, ami szerinte - és Darwin szerint is - csak egy átmenet a majom és valami fejletteb között, végül nem követte az Übermensch. Helyette itt vakaródzik Európában valami csürhe, ami akkor boldog, ha soppingolhat, és akkor lázad fel, ha nem. A végső burzsoá fogyasztó, aki természeténél fogva elégedett - elsősorban magával - és ha tele van a hasa, és az unalmát is kezelik, semmi mást nem vár a világtól.
Négyévente beterelnek benneteket egy kis szűk ketrecbe, ahol odatesztek egy ikszet - még választhattok is, hogy hova! - hogy aztán onnan kijőve erősnek és hatalmasnak érezzétek magatokat. Miféle lény az, aki csak egy szűk cellában érzi magát embernek? És milyen kár, hogy csak négyévente mehettek be abba a ketrecbe, ugye? Talán az egész életetek boldogabb lenne ott. Az az erő, a legyőzhetetlen, diadalittas fölény, amely eltölt benneteket, amikor a ketrecetekben ikszelhettek! Micsoda nagyszerű érzés is embernek lenni!
Aztán néhány nap múlva már felháborodtok, amikor névtelen-arctalan tömegként kezelnek benneteket a vezetőitek - és itt, itt ezen a helyen hánynak van közületek arca, neve? Hát a szavazókalitkában? Az "ország sorsáról döntetek" - névtelenül. Komolyan gondoljátok, hogy az a fecni bármit is számít?
Azt kapjátok, amit megérdemeltek, ti, akik állandóan erősködtök, aztán ha szembetaláljátok magatokat valami erősebbel - ami gyakran elő fordul - jön az igazi énetek, a "de hát én csak...".
Igen, ti csak.