Engem per pillanat a képmutatás bosszant... Hogy megismersz egy embert, közelengeded magadhoz, azt hiszed, hogy van egy normális barátod, erre rá kell jönnöd, hogy fúr a saját baráti körödbe és a helyedre fáj a foga. Fiatal vagyok, szeretem a barátaimat, sok közös tervünk van, eléggé betette volna a kiskaput, ha összejött volna neki, amit tervezett... Bosszantó, hogy ilyenek vannak. Hogy mint aki személyiségzavaros 180 fokot képes fordulni, lényegében beleharap a kézbe, ami eteti. (konkrétan nem lett volna egy barátja se, ha nem osztom meg vele az enyéimet, aztán elkezdte őket ellenemhangolni, csak nem hülyék a barátaim, hogy ezt ne vegyék észre... )
Kicsit kiborít, hogy ilyenek vannak...
Kicsit kiborít, hogy ilyenek vannak...