1866. szeptember 21-én született Herbert George Wells, gyakran csak H. G. Wells (elhunyt: London, 1946. augusztus 13.) angol író, aki főleg a science fiction műfajban írt műveiről ismert (például Világok harca, A láthatatlan ember, Dr. Moreau szigete). A világirodalom egyik legtermékenyebb írója, aki szinte minden létező műfajban alkotott.
Herbert George Wells Kent megyében, Bromleyban, a High Street 47 alatti Atlas Házban született, Joseph Wells korábbi kertész, akkor boltos és krikettjátékos és felesége, Sarah Neal korábbi szolgálólány negyedik, utolsó gyermekeként. A család az elszegényedett alsó középosztályba tartozott. Egy örökség folytán porcelánboltot vásárolhattak, de gyorsan rá kellett jönniük, hogy ez nem lesz jól menő vállalkozás, mert az árukészlet megkopott volt, az üzlet elhelyezkedése pedig rossz. A szerény megélhetést csak más jövedelemforrások segítségével tudták biztosítani maguknak, Joseph például krikettütőket és krikettlabdákat adott el a meccseken, ahol játszott, és a játékért is kapott kisebb-nagyobb összegeket. (Ez is bizonytalan kereset volt, mert profi krikett ekkor még nem létezett, és a játékosokat adományokból, vagy a rendező klub előteremtette szerény összegekből fizették.)
Hétéves korában, 1874-ben a gyermek Wells eltörte a lábát, hetekre ágyba került és ez a baleset fontosnak bizonyult későbbi sorsát illetően: rákapott az olvasásra, kíváncsivá vált a mindennapi életétől eltérő világokra, sőt megszületett benne az írás vágya. Ugyanebben az évben kezdte el Thomas Morley privát kereskedelmi iskoláját. Az iskola kevés dologra koncentrált a copperplate stílusú kalligrafikus kézírási stílus és a kereskedők számára hasznos ismeretek oktatásán kívül. Wells 1880-ig járt ebbe az iskolába. Korábban, 1877-ben újabb, a család életét erősen befolyásoló baleset történt: apja eltörte a combcsontját, ami véget vetett krikettkarrierjének, megfosztva a családot bevételei egy fontos részétől.
Anyagi nehézségeik miatt a szülők inasnak adták a fiukat. 1881 és 1883 közt Herbert a Southsea Drapery Emporium szövetkereskedés inasa volt, ami kevés örömmel szolgált a számára. Itt szerzett tapasztalatait az inasok sanyarú sorsáról és a világ javai elosztásának igazságtalanságáról később felhasználta The Wheels of Chance és Kipps című regényeiben.
Szülei sohasem voltak különösen jó viszonyban egymással (anyja hívő protestáns, apja szabadgondolkodó volt). Amikor anyja visszatért régi foglalkozásához, és szobalány lett egy sussexi vidéki házban, Upparkban, alkalmazásának egyik feltétele az volt, hogy családját nem vihette magával. Ettől kezdve Herbert szülei külön éltek, bár nem váltak el, és más párkapcsolatra sem léptek. Herbert nem állta meg a helyét a szövetboltban, majd egy kémikus segédjeként sem, és rossz tapasztalatokat szerzett tanársegédként is, és mindannyiszor – mint később elmesélte – „A rosszpénz visszatért!” mondatra érkezett vissza anyjához Upparkba arra az időre, amíg más foglalkozást nem kerítettek a számára. Szerencséjére az upparki háznak kitűnő könyvtára volt, és megengedték neki, hogy az olvasásba merüljön.
1883-ban munkaadója elbocsátotta azzal, hogy elégedetlen a munkájával, és Wells örömmel vált meg a segédi állástól. Ugyanebben az évben a West Sussex-i Midhurst általános iskolájában lett segédtanár, majd ösztöndíjat nyert Londonba, a Normal School of Science nevű tudományos felsőoktatási intézménybe (a későbbi Royal College of Science, ma az Imperial College része), ahol Thomas Henry Huxley-tól, Darwin követőjétől tanult biológiát. Végzősként részt vett a Royal College of Science Association nevű tudományos egyesület megalapításában (1909-ben elnöke is lett). 1887-ig tanult az intézményben heti 21 shillinges ösztöndíjjal.
Beiratkozása után röviddel csatlakozott az intézmény vitaköréhez. Már ezekben az években megformálódtak gondolatai a társadalom megreformálásáról. Platón az Állam című művének tanulmányozása után a korabeli szocialista eszmék irányába fordult, amelyeket például az 1884-ben alakult Fabiánus Társaság fejtett ki, vagy a Kelmscott Házban adott szabad előadásaiban William Morris. Wells részt vett a The Science School Journal című tudományos iskolaújság megalapításában is és ebben saját nézeteit is kifejthette az irodalomról és a társadalomról. Miután sikerrel letette biológiai és fizikai vizsgáit, a kevésbé kedvelt geológiából megbuktatták, ami ösztöndíjának elvesztésével járt.
Miután jövedelem nélkül maradt, Mary nagynénje, édesapja unokatestvére vette magához. Wells szerelmes lett a nagynéni lányába, Mary Wellsbe, és 1891-ben feleségül vette.
Wells első könyvsikere az „Anticipations” (1901) volt. Eredetileg részekben jelent meg „Kísérlet a jövendőmondásra” alcímmel, és Wells legegyértelműbben jövővel foglalkozó művének tartják. Elképzelve a világot 2000-ben, a könyv érdekes, mind az azóta igazolódott találatai, mind a tévedései miatt. A találatok közé tartoznak például olyan társadalmi folyamatok előrejelzése, mint hogy a javuló közlekedésnek köszönhetően a lakosság egy része elhagyja a nagyvárosokat, hogy a morális korlátok lazulnak a szexuális szabadság iránti igény növekedése miatt, a német militarizmus bukása vagy egy egységes európai államalakulat létrejötte. Voltak benne természetesen mellélövések is: azt várta, hogy 1950 előtt nem lesz valódi repülőgép, és azt írta: „az én képzeletemben egy tengeralattjáró semmi másra nem képes, mint arra, hogy a tengerbe fullassza a legénységét és a feltalálóját”.
A maguk korában a scientific romance műfajába sorolt korai regényei – mint Az időgép, a Dr. Moreau szigete, A láthatatlan ember, a Világok harca, az Emberek a Holdban, a The Sleeper Awakes – jó néhány maradandó új témát vezettek be a science fiction irodalomba. (Mindből film is született, kivéve a The Sleeper Awakes-t.) Írt nem fantasztikus regényeket is, amelyek elismerést arattak, mint a Kipps és az Edward-kori hirdetéseket kigúnyoló Tono-Bungay.
Több tucat novellát írt, amelyek közül a legismertebb A vakok országa (1904). Az új gyorsító című novellája ihlette a Star Trek A gondolatnál sebesebben (Wink of an Eye) című epizódját.
Még a Tono-Bungayban is, amely nem science fiction regény, apró, de következetes szerepet játszik egy olyan tudományos fogalom, mint a radioaktív bomlás. Ugyanez már sokkal nagyobb szerepet kapott A fölszabadult világ című írásában (1914), amely Wells egyik legnagyobb találata a jövőt illetően. A kor tudósai már ismerték azt a jelenséget, hogy a rádium évezredeken át energiát sugároz ki, alacsony intenzitással, de végösszegében nagyon nagy mennyiségben. Wells regénye egy olyan találmányról szól, amely felgyorsítja a radioaktív bomlás folyamatát és amelynek segítségével olyan bombát hoznak létre, amely nem nagyobb erővel robban fel, mint a normál robbanóanyag, de ezt napokig teszi. „A korai huszadik század embere számára semmi sem lehetett nyilvánvalóbb” – írta – „mint a háború lehetetlenné válásának gyorsasága… de nem ébredtek erre rá addig, amíg ügyetlen kezükben fel nem robbant az atombomba.” Szilárd Leó később elismerte, hogy a láncreakció elméletének kidolgozásában inspirálta a Wells-regény.
(paprikablog)
