<table border="0" cellpadding="10" cellspacing="0" width="720"><tbody><tr><td valign="top">Gyongyi54-től egy gyöngyszemet kaptunk
Találtam hozzá még egy leírást, ha van kedvetek hozzá, olvassátok el:
Branczik Márta
Magánpaloták, magánvillák</td> <td align="right" valign="top">
</td> </tr> <tr> <td colspan="2" valign="top">
Az 1780-as évekig, míg II. József intézkedései nyomán Pest és Buda valódi központja lett az országnak, a legtöbb főúr birtoka központjában vagy a politikai központokban (Bécsben, Pozsonyban) építtetett palotát, Budán és Pesten csak kisebb városi paloták épültek, mint pl. az Orczy-, Grassalkovits-, Batthyány-, Zichy-palota. Ezek általában a polgárházakhoz hasonló, egyemeletes, U alaprajzú épületek voltak, főhomlokzatukon a széles kocsibejáróként is használt kapu dominált. Alaprajzukra jellemző, hogy az utcai oldalon két párhuzamos térsor volt, a csatlakozó szárnyakban pedig árkádos folyosóról lehetett megközelíteni a szobákat. A földszinten voltak a személyzeti és a kiszolgálóhelyiségek, az emeleten a fogadótermek és a tulajdonos saját szobái.
Pest-Budán kevés olyan - a városban vagy közelében épült - barokk palota volt, amely nem zárt utcasorba illeszkedett. A kevés kivételhez tartozott Barkóczy Ferenc egri püspök pesti palotája, amelyet 1759-68-ben építtetett át Mayerhoffer Andrással. A ma Károlyi-palotaként ismert épület klasszicista átalakítások nyomait viseli (V. Károlyi M. u.). A palota körül máig megőrződött a hozzá tartozó kert területe.
A Belváros rendezése a XIX-XX. század fordulóján megpecsételte a pesti barokk városi paloták sorsát. Az egy- vagy kétemeletes, szűkebb utcákba épült, régies házak útjában álltak a város terjeszkedésének. Az utolsó barokk palotákat a XX. század közepén (a Batthyány-palotát 1933-ban, az Orczy-palotát 1942-ben) bontották el. Kivétel a Mayerhoffer András által tervezett, szerény méretű Péterffy-palota 1756-ból, amely ma is áll Pesten (V. Pesti B. u. 2.).
Földszintes, kisebb barokk lakóházak jelentős számban épültek Pesten, Budán és Óbudán is, valamint külvárosaikban. Ezek az épületek gyakran a korábbi, középkori falak felhasználásával, többszöri toldás eredményeképpen, tehát nem egységes koncepció alapján alakultak ki. Általában egyetlen család szerény lakóterei és gazdasági helyiségei befogadására szolgáltak. Az utcai homlokzaton a kosárívű, kőkeretes kapu volt a meghatározó motívum, az épület maga egyetlen, az utcával párhuzamos tengelyű vagy arra merőleges térsorból állt. Budán számos ilyen kisebb, barokk lakóház maradt fenn, elsősorban a Vízivárosban (Batthyány tér, Fő utca).
A II. József intézkedései nyomán betelepült hivatalnokréteg egyrészt kultúrafogyasztó, másrészt az iparos polgárság részére megrendelői bázis volt. Budán a XVIII. század végén, miután a város az országos közigazgatási szervek székhelye lett, a Vár körüli, korábban védelmi övezetben és a magában a várkerületben számos magánház és palota épült. Utóbbiak várbeli házai általában késő barokk, copf stílusban épültek.
A XIX. század elejétől a városi palotaépítészetben a klasszicista stílus vált uralkodóvá. Budán, a Várban 1801-ben épült fel a Marczibányi-palota (egykor a Dísz téren állt), majd nem sokkal később a Sándor-palota (Pollack Mihály, 1805).
A klasszicista stílus elsősorban Pest fejlődésére volt döntő hatással. A kereskedelem és az ipar fellendülésével, a lakosság gazdagodásával a lakóház-építkezések száma is nőtt, ezek eleinte még földszintes vagy egyemeletes kis házak voltak. Az alaprajzok a barokk lakóház típusát követték, miközben homlokzatképzésük már klasszicista stílusú volt.
A telek jobb kihasználása érdekében, élve a technikai lehetőségek fejlődésével, egyre több emeletes ház épült. Míg a magánpaloták és magánvillák egyetlen család igényei szerint épültek, a klasszicizmus korában már kialakultak a városi bérházak, ahol az építtető befektetőként a telek minél jobb kihasználhatóságában volt érdekelt. Megfelelő telekméret esetén a telek minden oldalát körülépítették, az utcai oldalon dupla (kétmenetes), a szomszédok felé egy térsorral. (Ilyen volt például Festetics Antal palotája, Pollack Mihály, 1820, V. Zrínyi u. 10. vagy a Hild József tervezte Derra-ház, 1838, V. József Attila u. 16.)
A korai klasszicista városi paloták homlokzatán még gyakran előfordult a középső kaputengely hangsúlyozása (Szemerédy-ház, Hofrichter József, 1815), később a jellegzetes klasszicista homlokzatokon a középső tengelyeket széles háromszögű timpanon fogta össze (Murat-ház, Kasselik Ferenc, 1831).
Már az 1780-as évek végén megindult az Újépülettől délre, a Belváros felé eső mocsaras, lakatlan terület parcellázása. Itt volt mód megfelelő méretű, befektetésre alkalmas telket vásárolni, így hamarosan itt épültek fel Pest legszebb klasszicista palotái. A pesti klasszicista Duna-part kialakulása József nádor tevékenységéhez kötődött. A fiatalon kinevezett nádor az 1800-as évek legelején kezdett foglalkozni a városrendezés kérdéseivel, majd hamarosan létrehozta a Szépítő Bizottmányt (1808). Ez a városigazgatástól függetlenített testület határozta meg és tartatta be az építési előírásokat, illetve tervezte meg a város fejlesztését és e fejlesztések finanszírozását. Első törekvései közé tartozott a Kirakódó tér környékének rendezése.
Az 1820-as években így épült ki a klasszicista Pest ékessége, a dunai-palotasor. Egységes képét a Hild József által tervezett paloták alakították ki. Az egykori Kirakodó, ma Roosevelt tér épületeit - egy kivételével - Hild tervezte. Délről észak felé haladva: Heinrich-ház (1827-28, homlokzatplasztikáit Huber József készítette, ezek ma a Kiscelli Múzeumban láthatók), a Pesti Polgári Kereskedelmi Testület székháza (más néven Kereskedelmi Csarnok, később Lloyd-palota, 1827), Diana fürdő (1822), Libaschinszky-Koburg-palota (1825), Nákó-ház (1833), Ullmann-ház (1834), Wieser-ház (1837), Tänzer-ház (1836-37). A két utóbbi ház között állt a későbbi István Főherceg Szálló, amelyet ifj. Zitterbarth Mátyás tervezett 1836-ban. Ebből az építészeti együttesből mára csak a Tänzer-ház maradt meg (V. Akadémia u. 3.) eredeti formáját még többé-kevésbé megőrizve.
A pesti palotaépítészet jelentős emlékei az 1840-es évek után épült romantikus stílusú városi paloták, mint a Feszl Frigyes tervezte háromemeletes Oszvald-ház (1846-48, V. Nádor u. 22.), Ybl Miklós korai műve a Múzeum körút és a Magyar utca között álló Unger-ház (1852, VIII. Múzeum krt. 7. - Magyar u. 8.). Máltás Hugó tervezte ugyancsak romantikus stílusban Kovács-Sebestyén Endre eredetileg háromemeletes bérházát (1859, V. József Nádor tér 5-6.).
A Nemzeti Múzeum épülete környékén létrejött palotaegyüttes épületeinek szinte mindegyike historizáló stílusú. A Múzeum-kertet körülölelő utcákban az épületek közül többet Ybl Miklós tervezett: Régi Képviselőház (olasz reneszánsz, 1865-66, Bródy S. u. 18.) Festetics-palota (olasz reneszánsz, Pollack M. tér 10. 1862-65,), Nemzeti Lovarda, (romantikus, lebontották, Pollack M. tér 1858,), Károlyi Alajos palotája (francia reneszánsz, Pollack M. tér 3. 1863 ).
A század második felében a város lakosságának növekedésével egyre jobb üzletté vált a bérházépítkezés, így továbbra is kedvelt befektetési forma maradt. Ilyen bérházban lakott Ybl Miklós is, az egyik maga tervezte bérpalotában: a Pesti Hazai Takarékpénztár Egyesület bérháza a Kálvin téren állt (1872-74, lebontották). E bérháztípus általános jellegzetessége az volt, hogy a földszinten, illetve az alsóbb emeleteken az építtető társaság irodái, üzleti helyiségei voltak, a felsőbb emeleteken pedig reprezentatív lakások, amelyekben gyakran az építető magasabb beosztású alkalmazottai laktak. Hasonló, de üzletekkel kombinált épületre, a Gizella téri Városi bazár építésére Pest város 1868-70-ben írt ki pályázatot, melyen Ybl Miklós és Linzbauer István tervei is szerepeltek.
A XIX. század első évtizedeiben indult meg a városon kívüli villaépítkezés: Pesten a Városligeti fasorban, a Lövölde környékén, Budán pedig szőlőbirtokokon. Hild József maga is korábban vásárolt szőlőjében építette fel saját villáját 1844-ben (II. Budakeszi út 38.), a közelben ma is álló Csendilla (II. Budakeszi út 73.) híven őrzi a kis klasszicista nyaraló-villák jellegzetes építészeti megoldását. Négyoszlopos, timpanonnal zárt középrizalitjához kétoldalt szimmetrikusan csatlakoztak az egytengelyes oldalszárnyak. E villák alaprajza általában egyetlen térsorból állt, esetenként harántfőfal osztotta kétmenetesre az épületet.
A Sváb-hegyen az 1830-as években még csak vendégfogadók várták a borkereskedőket és a kirándulókat, a 40-es években azonban ezt a területet is elérte a nyaralóépítési láz. Ekkor parcelláztak fel két hatalmas birtokot, és a telekvásárlók között Pest számos ismert személyiségét találjuk: Derra Naum pesti textilkereskedő, Steindl Ferenc pesti műbútorasztalos és testvére Steindl Károly (Steindl Imre építész apja), Rupp Jakab kamarai levéltáros, Szigligeti Ede színész, Ürményi József alnádor, Emich Gusztáv könyvkötő, Trefort Ágoston, Eötvös József, Jókai Mór. A villák tervezői között nagyon gyakran szerepelt Hild József, hiszen azok, akik pesti házukat vele terveztették, természetszerűleg bízták rá nyaralójuk megtervezését is (többek között Derra Naum, Libasinszky Teréz, Karczag Benjamin).
Jókai Mór villáját (XII. Költő u. 23), mely 1842-1843-ban épült, Schweitzer János pesti hangszerkészítőtől vette meg 1853-ban. Később az épületet átalakították, bővítették, majd néhány részletének felhasználásával új épületet emeltek.
Nem messze állt a Perger-villa (XII. Béla király út 30.), melyet Perger Ferenc pesti kereskedő számára valószínűleg Ybl Miklós tervezett, a famunkákat pedig Fleischinger ácsmester készítette. A villához tartozó kert is figyelemreméltó volt, a Vasárnapi Újság 1855-ben így írt róla: ismertük nyolcz év előtt azon puszta dombot, mellyen akkor sem virág, sem fa nem volt, s mellyen most a leggyönyörűbb gyümölcs- és angolkert díszlik, bámulatos tanulsága annak, hogy emberi szorgalom minő eredményeket mutathat.
E romantikus, faverandás, fűrészelt fadíszítést alkalmazó, úgynevezett svájci ház-típus az 1840-es években jelent meg a nyaralóépítészetben. Alaprajza, tömegformálása hasonló a korábbi klasszicista villákéhoz, a téglalap alakú épülettömb középtengelyét timpanonnal záródó oszlopos rizalit hangsúlyozta (Széher-villa, II. Budakeszi út 63.; Kochmeister villa, II. Budakeszi út 71., tervezte Feszl Frigyes, 1852). A típus földszintes és egyemeletes formában is létezett, és ez a klasszicista villaépítészetből származó alapforma a következő században is fel-felbukkant.
Irodalom:
</td></tr></tbody></table>
Találtam hozzá még egy leírást, ha van kedvetek hozzá, olvassátok el:
Branczik Márta
Magánpaloták, magánvillák</td> <td align="right" valign="top">
</td> </tr> <tr> <td colspan="2" valign="top">
Az 1780-as évekig, míg II. József intézkedései nyomán Pest és Buda valódi központja lett az országnak, a legtöbb főúr birtoka központjában vagy a politikai központokban (Bécsben, Pozsonyban) építtetett palotát, Budán és Pesten csak kisebb városi paloták épültek, mint pl. az Orczy-, Grassalkovits-, Batthyány-, Zichy-palota. Ezek általában a polgárházakhoz hasonló, egyemeletes, U alaprajzú épületek voltak, főhomlokzatukon a széles kocsibejáróként is használt kapu dominált. Alaprajzukra jellemző, hogy az utcai oldalon két párhuzamos térsor volt, a csatlakozó szárnyakban pedig árkádos folyosóról lehetett megközelíteni a szobákat. A földszinten voltak a személyzeti és a kiszolgálóhelyiségek, az emeleten a fogadótermek és a tulajdonos saját szobái.
Pest-Budán kevés olyan - a városban vagy közelében épült - barokk palota volt, amely nem zárt utcasorba illeszkedett. A kevés kivételhez tartozott Barkóczy Ferenc egri püspök pesti palotája, amelyet 1759-68-ben építtetett át Mayerhoffer Andrással. A ma Károlyi-palotaként ismert épület klasszicista átalakítások nyomait viseli (V. Károlyi M. u.). A palota körül máig megőrződött a hozzá tartozó kert területe.
A Belváros rendezése a XIX-XX. század fordulóján megpecsételte a pesti barokk városi paloták sorsát. Az egy- vagy kétemeletes, szűkebb utcákba épült, régies házak útjában álltak a város terjeszkedésének. Az utolsó barokk palotákat a XX. század közepén (a Batthyány-palotát 1933-ban, az Orczy-palotát 1942-ben) bontották el. Kivétel a Mayerhoffer András által tervezett, szerény méretű Péterffy-palota 1756-ból, amely ma is áll Pesten (V. Pesti B. u. 2.).
Földszintes, kisebb barokk lakóházak jelentős számban épültek Pesten, Budán és Óbudán is, valamint külvárosaikban. Ezek az épületek gyakran a korábbi, középkori falak felhasználásával, többszöri toldás eredményeképpen, tehát nem egységes koncepció alapján alakultak ki. Általában egyetlen család szerény lakóterei és gazdasági helyiségei befogadására szolgáltak. Az utcai homlokzaton a kosárívű, kőkeretes kapu volt a meghatározó motívum, az épület maga egyetlen, az utcával párhuzamos tengelyű vagy arra merőleges térsorból állt. Budán számos ilyen kisebb, barokk lakóház maradt fenn, elsősorban a Vízivárosban (Batthyány tér, Fő utca).
A II. József intézkedései nyomán betelepült hivatalnokréteg egyrészt kultúrafogyasztó, másrészt az iparos polgárság részére megrendelői bázis volt. Budán a XVIII. század végén, miután a város az országos közigazgatási szervek székhelye lett, a Vár körüli, korábban védelmi övezetben és a magában a várkerületben számos magánház és palota épült. Utóbbiak várbeli házai általában késő barokk, copf stílusban épültek.
A XIX. század elejétől a városi palotaépítészetben a klasszicista stílus vált uralkodóvá. Budán, a Várban 1801-ben épült fel a Marczibányi-palota (egykor a Dísz téren állt), majd nem sokkal később a Sándor-palota (Pollack Mihály, 1805).
A klasszicista stílus elsősorban Pest fejlődésére volt döntő hatással. A kereskedelem és az ipar fellendülésével, a lakosság gazdagodásával a lakóház-építkezések száma is nőtt, ezek eleinte még földszintes vagy egyemeletes kis házak voltak. Az alaprajzok a barokk lakóház típusát követték, miközben homlokzatképzésük már klasszicista stílusú volt.
A telek jobb kihasználása érdekében, élve a technikai lehetőségek fejlődésével, egyre több emeletes ház épült. Míg a magánpaloták és magánvillák egyetlen család igényei szerint épültek, a klasszicizmus korában már kialakultak a városi bérházak, ahol az építtető befektetőként a telek minél jobb kihasználhatóságában volt érdekelt. Megfelelő telekméret esetén a telek minden oldalát körülépítették, az utcai oldalon dupla (kétmenetes), a szomszédok felé egy térsorral. (Ilyen volt például Festetics Antal palotája, Pollack Mihály, 1820, V. Zrínyi u. 10. vagy a Hild József tervezte Derra-ház, 1838, V. József Attila u. 16.)
A korai klasszicista városi paloták homlokzatán még gyakran előfordult a középső kaputengely hangsúlyozása (Szemerédy-ház, Hofrichter József, 1815), később a jellegzetes klasszicista homlokzatokon a középső tengelyeket széles háromszögű timpanon fogta össze (Murat-ház, Kasselik Ferenc, 1831).
Már az 1780-as évek végén megindult az Újépülettől délre, a Belváros felé eső mocsaras, lakatlan terület parcellázása. Itt volt mód megfelelő méretű, befektetésre alkalmas telket vásárolni, így hamarosan itt épültek fel Pest legszebb klasszicista palotái. A pesti klasszicista Duna-part kialakulása József nádor tevékenységéhez kötődött. A fiatalon kinevezett nádor az 1800-as évek legelején kezdett foglalkozni a városrendezés kérdéseivel, majd hamarosan létrehozta a Szépítő Bizottmányt (1808). Ez a városigazgatástól függetlenített testület határozta meg és tartatta be az építési előírásokat, illetve tervezte meg a város fejlesztését és e fejlesztések finanszírozását. Első törekvései közé tartozott a Kirakódó tér környékének rendezése.
Az 1820-as években így épült ki a klasszicista Pest ékessége, a dunai-palotasor. Egységes képét a Hild József által tervezett paloták alakították ki. Az egykori Kirakodó, ma Roosevelt tér épületeit - egy kivételével - Hild tervezte. Délről észak felé haladva: Heinrich-ház (1827-28, homlokzatplasztikáit Huber József készítette, ezek ma a Kiscelli Múzeumban láthatók), a Pesti Polgári Kereskedelmi Testület székháza (más néven Kereskedelmi Csarnok, később Lloyd-palota, 1827), Diana fürdő (1822), Libaschinszky-Koburg-palota (1825), Nákó-ház (1833), Ullmann-ház (1834), Wieser-ház (1837), Tänzer-ház (1836-37). A két utóbbi ház között állt a későbbi István Főherceg Szálló, amelyet ifj. Zitterbarth Mátyás tervezett 1836-ban. Ebből az építészeti együttesből mára csak a Tänzer-ház maradt meg (V. Akadémia u. 3.) eredeti formáját még többé-kevésbé megőrizve.
A pesti palotaépítészet jelentős emlékei az 1840-es évek után épült romantikus stílusú városi paloták, mint a Feszl Frigyes tervezte háromemeletes Oszvald-ház (1846-48, V. Nádor u. 22.), Ybl Miklós korai műve a Múzeum körút és a Magyar utca között álló Unger-ház (1852, VIII. Múzeum krt. 7. - Magyar u. 8.). Máltás Hugó tervezte ugyancsak romantikus stílusban Kovács-Sebestyén Endre eredetileg háromemeletes bérházát (1859, V. József Nádor tér 5-6.).
A Nemzeti Múzeum épülete környékén létrejött palotaegyüttes épületeinek szinte mindegyike historizáló stílusú. A Múzeum-kertet körülölelő utcákban az épületek közül többet Ybl Miklós tervezett: Régi Képviselőház (olasz reneszánsz, 1865-66, Bródy S. u. 18.) Festetics-palota (olasz reneszánsz, Pollack M. tér 10. 1862-65,), Nemzeti Lovarda, (romantikus, lebontották, Pollack M. tér 1858,), Károlyi Alajos palotája (francia reneszánsz, Pollack M. tér 3. 1863 ).
A század második felében a város lakosságának növekedésével egyre jobb üzletté vált a bérházépítkezés, így továbbra is kedvelt befektetési forma maradt. Ilyen bérházban lakott Ybl Miklós is, az egyik maga tervezte bérpalotában: a Pesti Hazai Takarékpénztár Egyesület bérháza a Kálvin téren állt (1872-74, lebontották). E bérháztípus általános jellegzetessége az volt, hogy a földszinten, illetve az alsóbb emeleteken az építtető társaság irodái, üzleti helyiségei voltak, a felsőbb emeleteken pedig reprezentatív lakások, amelyekben gyakran az építető magasabb beosztású alkalmazottai laktak. Hasonló, de üzletekkel kombinált épületre, a Gizella téri Városi bazár építésére Pest város 1868-70-ben írt ki pályázatot, melyen Ybl Miklós és Linzbauer István tervei is szerepeltek.
A XIX. század első évtizedeiben indult meg a városon kívüli villaépítkezés: Pesten a Városligeti fasorban, a Lövölde környékén, Budán pedig szőlőbirtokokon. Hild József maga is korábban vásárolt szőlőjében építette fel saját villáját 1844-ben (II. Budakeszi út 38.), a közelben ma is álló Csendilla (II. Budakeszi út 73.) híven őrzi a kis klasszicista nyaraló-villák jellegzetes építészeti megoldását. Négyoszlopos, timpanonnal zárt középrizalitjához kétoldalt szimmetrikusan csatlakoztak az egytengelyes oldalszárnyak. E villák alaprajza általában egyetlen térsorból állt, esetenként harántfőfal osztotta kétmenetesre az épületet.
A Sváb-hegyen az 1830-as években még csak vendégfogadók várták a borkereskedőket és a kirándulókat, a 40-es években azonban ezt a területet is elérte a nyaralóépítési láz. Ekkor parcelláztak fel két hatalmas birtokot, és a telekvásárlók között Pest számos ismert személyiségét találjuk: Derra Naum pesti textilkereskedő, Steindl Ferenc pesti műbútorasztalos és testvére Steindl Károly (Steindl Imre építész apja), Rupp Jakab kamarai levéltáros, Szigligeti Ede színész, Ürményi József alnádor, Emich Gusztáv könyvkötő, Trefort Ágoston, Eötvös József, Jókai Mór. A villák tervezői között nagyon gyakran szerepelt Hild József, hiszen azok, akik pesti házukat vele terveztették, természetszerűleg bízták rá nyaralójuk megtervezését is (többek között Derra Naum, Libasinszky Teréz, Karczag Benjamin).
Jókai Mór villáját (XII. Költő u. 23), mely 1842-1843-ban épült, Schweitzer János pesti hangszerkészítőtől vette meg 1853-ban. Később az épületet átalakították, bővítették, majd néhány részletének felhasználásával új épületet emeltek.
Nem messze állt a Perger-villa (XII. Béla király út 30.), melyet Perger Ferenc pesti kereskedő számára valószínűleg Ybl Miklós tervezett, a famunkákat pedig Fleischinger ácsmester készítette. A villához tartozó kert is figyelemreméltó volt, a Vasárnapi Újság 1855-ben így írt róla: ismertük nyolcz év előtt azon puszta dombot, mellyen akkor sem virág, sem fa nem volt, s mellyen most a leggyönyörűbb gyümölcs- és angolkert díszlik, bámulatos tanulsága annak, hogy emberi szorgalom minő eredményeket mutathat.
E romantikus, faverandás, fűrészelt fadíszítést alkalmazó, úgynevezett svájci ház-típus az 1840-es években jelent meg a nyaralóépítészetben. Alaprajza, tömegformálása hasonló a korábbi klasszicista villákéhoz, a téglalap alakú épülettömb középtengelyét timpanonnal záródó oszlopos rizalit hangsúlyozta (Széher-villa, II. Budakeszi út 63.; Kochmeister villa, II. Budakeszi út 71., tervezte Feszl Frigyes, 1852). A típus földszintes és egyemeletes formában is létezett, és ez a klasszicista villaépítészetből származó alapforma a következő században is fel-felbukkant.
Irodalom:
- Gábor Eszter: Budapesti villák. Bp., 1997.
- Gál Éva: A budai hegyvidék újkori beépülésének kezdetei. Történelmi Szemle, 1971. 515-538.
- Gárdonyi Albert: A budai hegyvidék első nyaralótelepei. In: Tanulmányok Budapest Múltjából,
- II. 1933. 162-180.
</td></tr></tbody></table>