És íme itt van újra már az ősz.
Lassan és szépen megszeptemberül
köröttünk s bennünk minden.
Hajunk és hitünk éppúgy megfakul,
ahogy a lelkünk facsarul az őszbe.
Nincs visszaút! A nyárba semmiképp:
múltunk növekszik, jövőnk elfogy.
Telünk talán még messze.
De hisz benn a nyárban
bőszen hittük az őszről ugyanezt!
S most itt a szeptember,
de ma még nem ereszt.
Megtart minket a kétségbeesésnek.
Mert napról napra kétségbeesünk.
Érezzük, látjuk, miként romlunk egyre,
de erőnk futja tán s kitart a vágy is,
élni, mi adatik még, szépen emberül,
míg köröttünk már a levelek hullnak,
s bennünk is minden megszeptemberül...
kabarécsütörtök
Lassan és szépen megszeptemberül
köröttünk s bennünk minden.
Hajunk és hitünk éppúgy megfakul,
ahogy a lelkünk facsarul az őszbe.
Nincs visszaút! A nyárba semmiképp:
múltunk növekszik, jövőnk elfogy.
Telünk talán még messze.
De hisz benn a nyárban
bőszen hittük az őszről ugyanezt!
S most itt a szeptember,
de ma még nem ereszt.
Megtart minket a kétségbeesésnek.
Mert napról napra kétségbeesünk.
Érezzük, látjuk, miként romlunk egyre,
de erőnk futja tán s kitart a vágy is,
élni, mi adatik még, szépen emberül,
míg köröttünk már a levelek hullnak,
s bennünk is minden megszeptemberül...
kabarécsütörtök