Csaknem 300 nagyméretű fával ültették be a 2008-as labdarúgó Európa-bajnokság egyik helyszínét, klagenfurti Wörthersee-stadiont.
A For Forest nevű művészeti projekt keretében csaknem 300 nagyméretű, esetenként 14 métert is elérő fából raktak ki a 32 ezer férőhelyes stadionban egy különböző fafajtákból álló "európai erdőt", amelyet csütörtökön mutattak be a sajtónak, és amelyet vasárnaptól látogathat ingyenesen a nagyközönség.
A faiskolákban nevelt, körülbelül 50 éves fákat a kiállítás október 27-i zárása után a szabadba ültetik ki a környéken egyfajta "élő, továbbfejlődő erdőszoborként".
A stadion "erdősítésének" szokatlan ötletével Klaus Littmann egykori svájci galériatulajdonos és rendezvényszervező megvalósítja Max Peintner osztrák festő és ismert környezetvédő aktivista A természet töretlen vonzereje című képét, amelyen egy nézőkkel teli stadion látogatói egy erdőt bámulnak.
A rendhagyó installáció témája azt a napjainkban, az erdőpusztulások és erdőirtások idején különösen égető kérdést feszegeti, vajon egy napon az élő fák múzeumi tárgyakká válnak-e?
Littmann szerint a minierdő azért kapott helyet egy stadionban, mert az élő fák és az acél-üveg-beton építmény erős kontrasztja "radikális üzenetet" küld.
Erdőt csináltak egy stadionból Ausztriában
A projektet Enzo Enea svájci tájépítész valósította meg, aki 2010-ben saját famúzeumot nyitott a Zürichi-tó melletti Rapperswilben, egy 75 ezer négyzetméteres parkban, ahol eddig félszáz, esetenként több mint 100 éves fát gyűjtött egybe.
Enea főleg olyan fákat gyűjt, amelyektől mások meg akarnak szabadulni, hogy helyet nyerjenek épületek vagy utak számára. Az összegyűjtött élő fák szállítása olykor komoly logisztikai problémát jelent, például ha túl széles egy fa ahhoz, hogy átférjen egy alagúton, ilyenkor akár helikopter segítségét is igénybe veszik.
A tájépítész a megmentett fákat műalkotásokként mutatja be svájci famúzeumában, ahol nagy mészkőtömbök hivatott "archeológiai dimenziót" kölcsönözni az idő, a szél és az esők formálta alakjuknak.
A magánadományokból finanszírozott klagenfurti projekthez 7000 köbméter faforgácsot, 4500 négyzetméter gyepszőnyeget és 10 kilométernyi vízvezetéket használtak fel.
A kiállítás idején a város másodosztályú futballcsapata egy szomszédos stadionban játszik, amely szerényebb méretével jobban meg is felel a közönség létszámának.
A For Forest nevű művészeti projekt keretében csaknem 300 nagyméretű, esetenként 14 métert is elérő fából raktak ki a 32 ezer férőhelyes stadionban egy különböző fafajtákból álló "európai erdőt", amelyet csütörtökön mutattak be a sajtónak, és amelyet vasárnaptól látogathat ingyenesen a nagyközönség.
A faiskolákban nevelt, körülbelül 50 éves fákat a kiállítás október 27-i zárása után a szabadba ültetik ki a környéken egyfajta "élő, továbbfejlődő erdőszoborként".
A stadion "erdősítésének" szokatlan ötletével Klaus Littmann egykori svájci galériatulajdonos és rendezvényszervező megvalósítja Max Peintner osztrák festő és ismert környezetvédő aktivista A természet töretlen vonzereje című képét, amelyen egy nézőkkel teli stadion látogatói egy erdőt bámulnak.
A rendhagyó installáció témája azt a napjainkban, az erdőpusztulások és erdőirtások idején különösen égető kérdést feszegeti, vajon egy napon az élő fák múzeumi tárgyakká válnak-e?
Littmann szerint a minierdő azért kapott helyet egy stadionban, mert az élő fák és az acél-üveg-beton építmény erős kontrasztja "radikális üzenetet" küld.
Erdőt csináltak egy stadionból Ausztriában
A projektet Enzo Enea svájci tájépítész valósította meg, aki 2010-ben saját famúzeumot nyitott a Zürichi-tó melletti Rapperswilben, egy 75 ezer négyzetméteres parkban, ahol eddig félszáz, esetenként több mint 100 éves fát gyűjtött egybe.
Enea főleg olyan fákat gyűjt, amelyektől mások meg akarnak szabadulni, hogy helyet nyerjenek épületek vagy utak számára. Az összegyűjtött élő fák szállítása olykor komoly logisztikai problémát jelent, például ha túl széles egy fa ahhoz, hogy átférjen egy alagúton, ilyenkor akár helikopter segítségét is igénybe veszik.
A tájépítész a megmentett fákat műalkotásokként mutatja be svájci famúzeumában, ahol nagy mészkőtömbök hivatott "archeológiai dimenziót" kölcsönözni az idő, a szél és az esők formálta alakjuknak.
A magánadományokból finanszírozott klagenfurti projekthez 7000 köbméter faforgácsot, 4500 négyzetméter gyepszőnyeget és 10 kilométernyi vízvezetéket használtak fel.
A kiállítás idején a város másodosztályú futballcsapata egy szomszédos stadionban játszik, amely szerényebb méretével jobban meg is felel a közönség létszámának.
.
