Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. Úgy tartották, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. Ilyenkor már le lehet vágni a tömött libát. A lakomából hazafelé menet énekelve meggyújtják a díszített befőttes üvegbe tett gyertyát – a Márton-napi lámpást.
Néha már Márton napján havazik. Fehér lóra ült Márton - mondják.
Ha derűs az égbolt egész nap, kemény, hosszú és hideg lesz a tél. Ha felhős, borús, akkor utána bolondos, szeles, viharos napok következnek.
Ha jókedvű Márton, úgy kemény lesz a tél.
Borús Márton, borongós tél.
Ekkor vágják Márton lúdját, és a lakomán megkóstolják az új bort, ennek ugyanis Márton a bírája.
Ha Mártonkor a lúd jégen áll, karácsonykor sárban botorkál. /Eszerint a korán beköszöntött fagyok után,
Márton szülei pogányok voltak, ő már fiatal korától kezdve vonzódott a kereszténységhez. Szerette volna megkapni a keresztséget, de tizenöt éves korában olyan rendeletet...