Öcsémet halva szülted-é,
vagy élt öt percet, nem tudom!
De ott a vér s jajgatás közt
úgy emeltek föl a fény felé,
akár egy győztes kis vadállatot,
ki megmutatta már, mennyit ér!
Mögötte két halott!
(Radnóti Miklós: Huszonnyolc év)
De nem ám a patak csillámló habjára,
Hanem a patakban egy szőke kislyányra,
A szőke kislyánynak karcsu termetére,
Szép hosszú hajára, gömbölyű keblére.
Nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Mondtam, szeretlek, mondd, szeretsz-e -
Mindössze ennyi volt a lecke,
Az egész emberi
világ itt készül. Itt minden csupa rom.
Ernyőt nyit a kemény kutyatej
az elhagyott gyárudvaron.
Töredezett, apró ablakok
fakó lépcsein szállnak a napok
alá, a nyirkos homályba.
This site uses cookies to help personalise content, tailor your experience and to keep you logged in if you register.
By continuing to use this site, you are consenting to our use of cookies.