A jelekre hallgatva arra következtet, mikor azonnali döntést kell hozzunk valamiben és nagyban számítunk az intuíciónkra, míg a saját határozás a dolgaink fölöttinél megadjuk magunknak a kellő időt arra, hogy döntsünk a dolgaink felől és azáltal jutunk elhatározásra. De az eredmény mind a kettőnél ugyanaz.
Nekem az tünt fel mennyire különbözőképpen tagoljuk fogalmakra a valóságot
. Mivel kicsit mást látok a jel és egyszerű határozás tartalmaiban , számomra nem ugyanazt hozza, ha jelekre próbálok figyelni, vagy ha hagyom megszületni cimkézetlenül az elhatározást... (De mivel ugyanannak a valóságnak a tagolásáról, és felismeréséről van szó ugyanoda juthatunk el, ha résen vagyunk önmagunkkal szemben is...
kiss)
Jelekre hallgatva az elmédben beazonositasz valamit és jelként értelmezed, vagyis előrevetitesz belőle egy tartalmat a jövőre nézve... Pl. berekedtem, annak a jele, hogy valami talán ennél is rosszabb készül kitörni rajtam....,ráadásul rosszul állok talán a dolgok kimondásával...Nyügös vagy, lehet annak a jele, hogy világgá akarsz menni...
Ha jelként azonositok be valamit, mindig azt is meghatározom minek a jele..., s ennek értelmében minek kell történnie... (tapasztaltam, hogy más tartalmak is állhatnak pl. e jelenségek mögött...
, az értelmezésemmel pedig a magam számára s lehet számodra is képet teremtek a valóságról... Ha azonosulsz vele, ez lesz a valóságod.)
A figyelem nem cimkéz..., hagyja lenni és kibontakozni a dolgokat, hogy valódi összefüggéseiket megismerjem, mindennek esélyt ad,ami elgondolható (mert az elme is van), és annak is ami nem elgondolható (intuitív tartalmak), mert a jelenséget nem szűkiti le, hanem az egészre figyel... Rád!
És érdekes, hogy a
felismerés ebből a figyelemből meg tud születni, meg tud érni...
Ilyenkor a cimkézés elmarad...Talán ez a legfontosabb.... különbség számomra jelekre hallgatás s az egyszerű határozás között...Marad a felismerés szülte válasz, amikor határozni tudsz arról, hogyan tovább....
(A jelek értelmezése sokszor vezetett félre... De vezethet jóra is, ha tudod, hogy az értelmezéseid mögött más értelmeknek és más tartalmaknak is esélye van..., mert az ember vagy a jelenség, amivel szemben állsz mindig egyszeri és megismételhetetlen... Az áltolánosítás pedig, ami a jeleket jellemzi..,csak fogalmi háló ,amit ráhúzhatunk, hogy fogalmakba foghassuk, és látásunk számára elérhetővé tegyük az egyszerit....)
(Egyébként azt hiszem minden segitségünkre van, ha jól használjuk, a jelként való beazonosítás is..., ha felismerésükben tetten érünk nemcsak valami külsőnek érzékelt valóságot, hanem magunkat is..., azt aki tartalmat ad a jelnek....)