Az ember jelleme egyben a sorsa is.
A jellem nagymértékben meghatározza, hogy ki hogyan boldogul az életben. Hogy képes lesz-e szeretni másokat, és jól végzi-e a munkáját, az attól függ, hogy milyen belső képességeknek van birtokában. Napjaink társadalma számos mentséget és kibúvót kínál az emberek viselkedésére, s ennek következtében sokan nem értik, miért nem működik az életük. Problémáink többsége saját jellemünk hiányosságaiból fakad. Aki belül erős, az még a nehéz körülményeket is le tudja küzdeni, míg a jellembeli gyengeségek gyakran kudarchoz vagy csalódáshoz vezetnek. Ha például nem fejlődött ki bennünk a megértés és a megbocsátás képessége, könnyen elveszíthetünk egy olyan kapcsolatot, amelyben ezekre a tulajdonságokra lenne szükség. Vagy ha nehéz időszakon megyünk keresztül, és türelemre vagy vágyaink késleltetésére lenne szükség, de képtelenek vagyunk erre, ugyancsak kudarcot fogunk vallani. Bátran állíthatjuk tehát, hogy életünk minőségét nagymértékben meghatározza a jellemünk.