Régen jártak már erre…
Átfutottam a topikot és egy pár dolgot megállapítottam…
Miért probléma az, hogy ha valaki „teszteli” azt aki a jövőjéről fog beszélni? Szerintem az a normális, hogy ha valaki a múltjából megemlített személyes dolgaira ráismer. Sokkal figyelmesebben fogja a jövőjéről hallgatni a kiselőadást még akkor is ha az nem úgy alakul, mintahogyan azt elvárja. Ráadásul a „jósnő” így biztos lehet abban, hogy a kártya valóban a vele szemben ülőről beszél.
Azzal egyetértek, hogy sem tanfolyamon sem könyvből nem lehet megtanulni a jóslást. Ezek mind csak megélhetési emberek. Persze, a „megélhetési emberekből ne hagyjuk ki azokat sem akik pénzért vetnek egy pár mondatot, ami vagy úgy lesz, vagy nem… Utána még mindig lehet a „szabad akarat” és társai mögé bújni. Csak akkor egyet nem értek… miért van létjogosultsága a jóslásnak, hogy ha „vagy úgy lesz vagy nem”????
Mint minden, ez is csak egy „útjelző tábla”. Nincs kókler és nincs hiteles jós. Mindenkit oda irányítanak ahova mennie kell.
Minden működik mert minden szinkronicitásban van. Tehát, ha egy emberben felmerül egy kérdés, erre feldob egy érmét ( előre egyeztetve, hogy melyik az igen és a nem), pontosan azt a választ kapja a kérdésére amit kapnia kellett.
Ha ennyire kiszámíthatatlan lenne a jövő akkor Nostradamus nem tudott volna 3000 évre előre mondani dolgokat. Ezen kívül a bolygók fenn az égen kiszámíthatatlanul haladnának a pályájukon. Holott milliméterre pontosan róják a köreiket. Mint ahogyan az ember is determinálva van. Ha nem így lenne akkor káosz lenne.
A másik…. valamiért ha már valaki arra szánja magát, hogy embereknek próbál segíteni akkor mondja meg ( és ne szűrje) azokat az információkat amit a kártya próbál közvetíteni. Ezért érdemesebb saját magának kérdéseket feltenni. Eleinte lehet, hogy az elvárások befolyásolnak, de idővel meg lehet tanulni ezt félre tenni ha az ember korrekt válaszokat akar kapni. Érdemes leírni a kérdést és a kapott lapot, lapokat, hogy később vissza lehessen nézni, hogy úgy történtek e a dolgok…
Az, hogy valaki jól látja az illető jövőjét az nem azon múlik, hogy mennyi ideje van a pályán (vagy mondja magát). Tudjuk… „messziről jött ember azt mond amit akar”. Amúgy ez a szakma is azért hígult fel, hogy az emberek elveszítsék a bizalmukat. Ha valaki már bele futott 2-3 „kóklerbe”, ezek után nem fog menni sehova és azt fogja terjeszteni, hogy ez egy nagy humbug, csalás… De így van ez már mindennel, nem csak a Spiritualitás vonalán…
Meg lehet nézni a könyveket… több ezer forint és nincs benne semmi, csak sokan jól megélnek belőle…
Tanultam Asztrológiát. Akitől tanultam, az is egy megélhetési emberke volt. A saját képletemet elemeztük. Mit mondjak…. még a múlt sem stimmelt… nem még a jövő…. Ezért nem értem, hogy mi a probléma a múlttal??? Legalább kiderül, hogy lehet e számítani a mondott dolgok bekövetkeztére.
Nincsenek jó illetve rossz dolgok…. Minden változik. Hullám hegy után hullám völgy. A hullámvölgy nem biztos, hogy negatív, mert minden jó valamire. Az este jó az alvásra, pihenésre, a nappal pedig a tevékenységekre. Ha azt nézzük, hogy az embernek mindig tevékenykednie kellene, mert szerintünk az a normális, akkor, ha meglátjuk a kártyában, hogy aludni fog akkor azt negatívnak értékeljük??? Ha valakit elküldenek a munkahelyéről, azt nem mondjuk meg, hogy váratlanul érje és anyagilag ne tudjon rá felkészülni? …és honnan tudjuk, hogy az rossz? Lehet, hogy sokkal jobb munkája lesz ami ráadásul jövedelmezőbb is…
Egyik kedvenc tanmesém...
Szerencse (?!?)
Egy idős földművesnek volt egy öreg lova, amellyel a földön dolgozgatott. Egy nap a ló elszabadult, s eltűnt a dombok közt. Amikor a szomszédok kifejezték sajnálatukat a szerencsétlenség miatt, az idős ember csak ennyit mondott:
- Szerencse vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?
Egy hét múlva a ló visszatért a dombok közül egy ménes vadlóval, és amikor a szomszédok a földműves szerencséje miatt örvendeztek, ő ismét ezt mondta:
- Szerencse vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?
Amikor az idős ember fia megpróbálta betörni az egyik musztángot, leesett a lóról, és eltörte a lábát. A szomszédok megint sajnálkoztak. Nem úgy az idős ember, aki csak ennyit szólt:
- Szerencse vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?
Néhány hét múlva bevonult a hadsereg a faluba, és besoroztak minden hadrafogható fiatalembert. Amikor az idős földműves fiát a törött lábával meglátták, lehagyták a listáról. Szerencse volt ez, vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?