Szeretném még elmondani a véleményem erről az indigógyerek témáról.
Jómagam és a a feleségem is gyógypedagógusok vagyunk. Én tanulásban akadályozott gyerekek terápiájával foglalkozom, - sokféle tanulási korlát van az autizmustól a különböző részképességzavarokig. Dolgoztam már minden félével.
A feleségem általános iskolai autista csoport tanító-gyógypedagógusa.
Ezeket nem azért tartom fontosnak elmondani hogy magamat fényezzem, hanem hogy közöljem: a szakember oldaláról benne vagyok a témában, ez a mindennapi kenyérkeresetem, hogy ilyen gyerekek rehabilitációjával foglalkozom.
Az indigó meg erre a kristálygyerek dologra visszatérve: nem tudok elképzelni annál bődületesebb nevelési hibát -mi több a gyerek ellen elkövetett bűnt- hogy egy autizmust, egy hiperkativitást, vagy ehhez hasonló pszichés zavart nem a realitásnak megfelelően kezelünk, hanem a fájdalmas és olykor sokkoló valóságot elfogadni nem akaró/nem tudó szülőnek egy talmi vigaszt nyújtunk és ilyen olyan ezoterikus maszlagba belekapaszkodva azt mondjuk, hogy a te gyereked nem fogyatékos, nem beteg, nem küzd iskolai tanulási zavarokkal, hanem "más."
Ún. "Fénymunkás" akinek az a küldetése hogy jobbá tegye a világot.
Én elhiszem hogy vigasztaló gondolat ebbe kapaszkodni.
Kérdés a gyerek érdekét szolgálja-e hogy az állapota miatt amúgy is frusztrációval teli gyerekkorát tovább terheljük azzal, hogy elkezdünk messiásként tekinteni rá, aki majd megváltja a világot?
Nem elég a maga nyomora, még a világ megváltását is a nyakába rakja a szülő, pusztán azért mert ő képtelen elfogadni azt hogy a gyerek olyan amilyen?
Miért kell hitelt adni az ezoterikus könyvkiadásból élőknek akik úgy terjesztik a hülyeséget, hogy fingjuk nincs róla mivel jár egy autista gyerek felnevelése? Akiknek arról sincs a leghalványabb fogalma hogy nem hogy a világmegváltása okoz gondot, hanem mondjuk egy buszon való utazás!?
Szakemberként nagyon haragszom azokra akik elterjesztették ezt a mézesmadzagot, mert ezzel óriási kárt okoznak a gyereknek is és a szülőnek is.
Miért kell ezekbe az emberekbe olyan dolgokat beleképzelni ami nincs ott?
Szeretném ezeket az embereket egy csapat -ép értelmű autista gyermekkel összezárni egy iskolai napra, ahol azt a feladatot adnám nekik hogy próbáljanak meg nekik órát tartani, de olyat ami tényleg formálja az értelmüket és gazdagítja az ismereteiket.
Könyörgöm! Ezekben a gyermekekben semmi természetfeletti nincs! Ne csak a szép szemeket lássák már meg, hanem azokat a bizarrériákat is mikor tickelnek, valami csak általuk érzett súlyos frusztráltság érzés miatt (amit mondjuk egy vécé lehúzás hangja, vagy a csütörtök szó kimondása okoz) fejhangon és artikulátlanul vísítanak egy órán át (ez nem vicc! és nem túlzás!) vagy mikor maguk alá pisilnek mert éppen ahhoz van kedvük. Vagy mikor a szerencsétlen szülő a gyerekkel nem tud buszon utazni, mert nem az emberek elítélően és rosszallóan néznek rá, mert a gyerek fejhangon üvölt, amire ők természetesen azt hiszik, hogy a szülő a hibás mert nem neveli a gyerekét és az anya nem tudja mindenkinek megmagyarázni, hogy nem neveletlen a gyerek, csak autista! Ezek is ők. Ezzel együtt kell elfogadani őket.
A másik közkeletű tévedés nem minden autista Dustin Hoffman az Esőemberből. Sokkal gyakoribb -legalábbis amivel én találkoztam- hogy az autizmus értelmi fogyatékosággal is együtt jár. természetesen vannak ép értelmű autisták is. De a fénygyerekek nimbuszába már nem fér bele a kicsit nehezebb felfogású, rengeteg bizarr viselkedési elemmel terhelt, a saját fejét a falba verő, maga alá vizelő és artikulálatlanul üvöltő autista, ugye? Az már nem olyan misztikus. Annak a keserűsége megmarad.
Pedig van ilyen is. És sajnos nem kevés. Lehet hogy nem szép vagy nagy a szeme, de az is ember akivel foglalkozni kell, nem pedig messiást csinálni belőlük a szülő megnyugtatására.
Akik ezt a fény meg kristálygyerek mítoszt terjesztik fogalmuk sincs arról mi a valóság.
A hiperaktív gyereknél ugyanez a helyzet.
Mondja már meg nekem valaki miért bűn az az iskolától ha a gyermekbe normákat, szabályokat együttélési követelményeket és ismereteket, készségeket akar nevelni? Nem ez a dolga? Nem ezért hozták létre?
Az iskola nem "fénymunkásokat" meg "világmegváltókat" akar nevelni hanem önálló életvezetésre képes embereket.
Olyanokat, akik lehet hogy nem gyógyítanak kézrátétellel, lehet hogy nem médiumok, lehet hogy nem különlegesek;
de mind olyan emberek lesznek, akik majd mit tudom én: vezetik a buszt, felépítik a házakat, ruhát varnak, kenyeret sütnek, kórházban gyógyítanak, egyszóval: dolgozó és magukat ellátó emberek lesznek.
Tudom ez nem olyan csodálatos és misztikus perspektíva mint a "fénymunkás" meg a "kristálygyerek", de ha választanom kellene aközött hogy a gyerekem a világot váltsa-e meg vagy inkább egy jó és becsületes kőműves mester legyen, hát én ez utóbbit választom; amire egy autistának, vagy értelmi fogyatékosnak sajnos nagyon gyakran esélye sincs.
Egy sérült gyermeket nevelő szülőnek nem az lenne a csoda és a megyugtató hogy a gyerek "fénymunkás legyen", ők azzal is boldogok lennének, ha a gyerek egyszerű, hétköznapi, normális ember lenne, aki dolgozhatna és családot alapíthatna és úgy élhetne mint bárki más és nem attól kellene rettegni, hogy mi lesz a gyerek sorsa ha ők megöregszenek és meghalnak.
Elnézést kérek ha itt-ott indulatos hangvételű volt az írásom, de tényleg rettenetesen irritál ez a téma, mikor az emberek terjesztik és készpénznek veszik a hülyeséget. Ha csak magukra lennének ezzel hatással mit bánnám én, de épp az a baj hogy ezzel a gyereküket is terheli.
Jómagam és a a feleségem is gyógypedagógusok vagyunk. Én tanulásban akadályozott gyerekek terápiájával foglalkozom, - sokféle tanulási korlát van az autizmustól a különböző részképességzavarokig. Dolgoztam már minden félével.
A feleségem általános iskolai autista csoport tanító-gyógypedagógusa.
Ezeket nem azért tartom fontosnak elmondani hogy magamat fényezzem, hanem hogy közöljem: a szakember oldaláról benne vagyok a témában, ez a mindennapi kenyérkeresetem, hogy ilyen gyerekek rehabilitációjával foglalkozom.
Az indigó meg erre a kristálygyerek dologra visszatérve: nem tudok elképzelni annál bődületesebb nevelési hibát -mi több a gyerek ellen elkövetett bűnt- hogy egy autizmust, egy hiperkativitást, vagy ehhez hasonló pszichés zavart nem a realitásnak megfelelően kezelünk, hanem a fájdalmas és olykor sokkoló valóságot elfogadni nem akaró/nem tudó szülőnek egy talmi vigaszt nyújtunk és ilyen olyan ezoterikus maszlagba belekapaszkodva azt mondjuk, hogy a te gyereked nem fogyatékos, nem beteg, nem küzd iskolai tanulási zavarokkal, hanem "más."
Ún. "Fénymunkás" akinek az a küldetése hogy jobbá tegye a világot.
Én elhiszem hogy vigasztaló gondolat ebbe kapaszkodni.
Kérdés a gyerek érdekét szolgálja-e hogy az állapota miatt amúgy is frusztrációval teli gyerekkorát tovább terheljük azzal, hogy elkezdünk messiásként tekinteni rá, aki majd megváltja a világot?
Nem elég a maga nyomora, még a világ megváltását is a nyakába rakja a szülő, pusztán azért mert ő képtelen elfogadni azt hogy a gyerek olyan amilyen?
Miért kell hitelt adni az ezoterikus könyvkiadásból élőknek akik úgy terjesztik a hülyeséget, hogy fingjuk nincs róla mivel jár egy autista gyerek felnevelése? Akiknek arról sincs a leghalványabb fogalma hogy nem hogy a világmegváltása okoz gondot, hanem mondjuk egy buszon való utazás!?
Szakemberként nagyon haragszom azokra akik elterjesztették ezt a mézesmadzagot, mert ezzel óriási kárt okoznak a gyereknek is és a szülőnek is.
Miért kell ezekbe az emberekbe olyan dolgokat beleképzelni ami nincs ott?
Szeretném ezeket az embereket egy csapat -ép értelmű autista gyermekkel összezárni egy iskolai napra, ahol azt a feladatot adnám nekik hogy próbáljanak meg nekik órát tartani, de olyat ami tényleg formálja az értelmüket és gazdagítja az ismereteiket.
Könyörgöm! Ezekben a gyermekekben semmi természetfeletti nincs! Ne csak a szép szemeket lássák már meg, hanem azokat a bizarrériákat is mikor tickelnek, valami csak általuk érzett súlyos frusztráltság érzés miatt (amit mondjuk egy vécé lehúzás hangja, vagy a csütörtök szó kimondása okoz) fejhangon és artikulátlanul vísítanak egy órán át (ez nem vicc! és nem túlzás!) vagy mikor maguk alá pisilnek mert éppen ahhoz van kedvük. Vagy mikor a szerencsétlen szülő a gyerekkel nem tud buszon utazni, mert nem az emberek elítélően és rosszallóan néznek rá, mert a gyerek fejhangon üvölt, amire ők természetesen azt hiszik, hogy a szülő a hibás mert nem neveli a gyerekét és az anya nem tudja mindenkinek megmagyarázni, hogy nem neveletlen a gyerek, csak autista! Ezek is ők. Ezzel együtt kell elfogadani őket.
A másik közkeletű tévedés nem minden autista Dustin Hoffman az Esőemberből. Sokkal gyakoribb -legalábbis amivel én találkoztam- hogy az autizmus értelmi fogyatékosággal is együtt jár. természetesen vannak ép értelmű autisták is. De a fénygyerekek nimbuszába már nem fér bele a kicsit nehezebb felfogású, rengeteg bizarr viselkedési elemmel terhelt, a saját fejét a falba verő, maga alá vizelő és artikulálatlanul üvöltő autista, ugye? Az már nem olyan misztikus. Annak a keserűsége megmarad.
Pedig van ilyen is. És sajnos nem kevés. Lehet hogy nem szép vagy nagy a szeme, de az is ember akivel foglalkozni kell, nem pedig messiást csinálni belőlük a szülő megnyugtatására.
Akik ezt a fény meg kristálygyerek mítoszt terjesztik fogalmuk sincs arról mi a valóság.
A hiperaktív gyereknél ugyanez a helyzet.
Mondja már meg nekem valaki miért bűn az az iskolától ha a gyermekbe normákat, szabályokat együttélési követelményeket és ismereteket, készségeket akar nevelni? Nem ez a dolga? Nem ezért hozták létre?
Az iskola nem "fénymunkásokat" meg "világmegváltókat" akar nevelni hanem önálló életvezetésre képes embereket.
Olyanokat, akik lehet hogy nem gyógyítanak kézrátétellel, lehet hogy nem médiumok, lehet hogy nem különlegesek;
de mind olyan emberek lesznek, akik majd mit tudom én: vezetik a buszt, felépítik a házakat, ruhát varnak, kenyeret sütnek, kórházban gyógyítanak, egyszóval: dolgozó és magukat ellátó emberek lesznek.
Tudom ez nem olyan csodálatos és misztikus perspektíva mint a "fénymunkás" meg a "kristálygyerek", de ha választanom kellene aközött hogy a gyerekem a világot váltsa-e meg vagy inkább egy jó és becsületes kőműves mester legyen, hát én ez utóbbit választom; amire egy autistának, vagy értelmi fogyatékosnak sajnos nagyon gyakran esélye sincs.
Egy sérült gyermeket nevelő szülőnek nem az lenne a csoda és a megyugtató hogy a gyerek "fénymunkás legyen", ők azzal is boldogok lennének, ha a gyerek egyszerű, hétköznapi, normális ember lenne, aki dolgozhatna és családot alapíthatna és úgy élhetne mint bárki más és nem attól kellene rettegni, hogy mi lesz a gyerek sorsa ha ők megöregszenek és meghalnak.
Elnézést kérek ha itt-ott indulatos hangvételű volt az írásom, de tényleg rettenetesen irritál ez a téma, mikor az emberek terjesztik és készpénznek veszik a hülyeséget. Ha csak magukra lennének ezzel hatással mit bánnám én, de épp az a baj hogy ezzel a gyereküket is terheli.