Sziasztok!
Most elmesélek egy kis történetet, ami én vagyok, vagyis az aki tapasztalta ezeket a dolgokat...ami azt jelenti ezek mások számára nem fontossak, ezek az én valóságomat alkotják...mert ahány entitás(vagyis jelen esetben ember, mert formát öltött), annyi lehetőség, annyi valóság létezik. Az alkotók mi vagyunk, a mindenség részei. Az Atya az önmaga tudatában lévő tudatosság megosztotta önmagát, és ezek a külön álló részek szintén öntudatra ébredtek és alkotni kezdtek. Ezáltal az atya formálódik és tágul minden pillanatban változik semmi sem marad ugyan az...
A földi itt létem előtt, ami már több is volt sokat kalandoztam a végtelen határtalan mindenségben, a gondolat sebeséggével jártam keltem. Ezekre pontossan emlékszek, a végtelen szabadságra, az egységre ahova tartozom.
A létezés tele van szférákkal, vagyis kölünböző rezgés szinten élő entitásokkal, akik a vágyaikat élik, és saját maguknak alkotnak szabályokat.
Az a csoport ahova tartozok, ők a szabadok, vagyis ismerik eredetüket és mivel tisztába vannak az Atya hatalmas szeretetével, és a végtelen hullámtalan rezdületlen belső békével, amit önmagukban hordoznak, így számukra a létezés sem mutatkozhat meg másként, mivel ők azok akik a valóságukat alkotják. Mikor elkezdtem a földi szférával ismerkedni, rengeteg mindent megfigyeltem, gondolatok sokasága áradt az egyhez, mivel rajta kívül nincsen semmi más, minden ami bennünk zajlik, hisz ő maga osztotta fel önmagát , mindenről tudomása van. Amíg valaki nem érti meg az Egyet nem értheti meg a határtalan szabadság lényegét sem. Így azonosulva, azzal amit létre hozott a hamis én illuziójával, alkotja tovább a saját hitrendszerét. Azok akik elérik újra az egyet, tudják minden Isten és amit mással tesznek azt saját magukkal teszik. Ha másnak szabályokat alkotok, saját magam zárom el a szabadságtól, mert nem létezik más mint az Egy ...
A lényeg megfigyeltem az emberek gondolatait, és mind önmagukról szólt, arról amit elképzelni véltek a saját kis életükről, a rengeteg vágy ami mozgatta őket, és nem ők a vágyaikat...sokan viszont kérték a válaszokat, és meditáltak...velük szívesebben időztem...igaz nem láttak de éreztek....meg született bennem is a vágy, hogy újra visszatérjek ide azokhoz, akik ébredeznek...egész gyermekkorom arról szólt, hogy este tudatossan kiléptem testemből, mert nem tudtam hozzá szokni a kötöttséghez...elfogadtam a játékszabályokat, mert tisztába voltam ezek eredetével, de nem engedtem hogy hatással legyenek rám... édesanyám azt hitte lusta vagyok, és nem életre való, mert mindent csak megfigyeltem, szerettem önmagamban pihenni...élveztem az egyedül létet....sokáig akárhova is kerültem csak megfigyeltem a társaságot, szépen lassan illeszkedtem be, mert a mondani valóm, sokszor nem volt világos számukra...így kevesebbet beszéltem, próbáltam azonosulni az ő nyelvezetükkel...ami többé kevésbé sikerült is, de igazából a pletyka szint nem jön be...vagyis egymásról alkotott véleményt nem formálok, ha teszem is csak tény szerűen, azért, hogy szembe nézzen a helyzetével...mikor látom a gondolatot és azt, hogy teljesen mást mond, akkor visszaszoktam kérdezni, hogy ez felel e meg a valóságnak amit a dologgal kapcsolatban érez... a létezésben nincs nem és igen....csak is a benned megjelenő gondolat áram, ami egy rezgésthoz létre...vagyis egy energia hullámot hisz te hozod mozgásba a figyelmeddel...minden amire figyelmedet fordítod energiát fektetsz bele...mivel az Atya nem ismer olyat ami ne lenne helyes vagy helytelen, számára nem létezik a nincs vagy a nem adom meg, mert ő maga az aki azzá válik, hisz rajta kívül nincs semmi más...ezért a figyelmedet, hol a vágyad meglétére, hol meg a hiányára fordítod, így a létezés azt adja ami belőled kivetűl, nem kérdez nem kér számon azt adja amit a dolgokkal kapcsolatban érzel... ...nincsenek szavak, mindegy mit mondasz, mert a gondolat és az érzés az ami valós, hiába mondja valaki magának hogy gazdag vagyok, ha a tudatalattija nincs ezzel az állítással összhangba, ezért van az, hogy sok kérés süket fülekre talál, mert nincsenek fülek, mert csak te vagy és az Atya aki nem szelektál, mert a számára a tapasztalás a lényeg, az hogy miként döntesz, számára nem fontos, mert tudja nem árthatsz igazi valódnak, csak is élményeket gyűjtesz..na de ezek sem fontosak...a lényeg amit szeretnék mondani, mindenki saját életének a kovácsa...az Egy általa ismeri meg önmagát...amit nem ismerhetsz meg egy tőled kívül álló pontból, az Egy benned létezik, csak is önmagadban találod...ezért nem kell menni sehova, és nem kell megérteni semmilyen szabályt csupán a hamis éntől el kell jutni az igazi énhez, az illúzióból az abszolútba, amit információk gyűjtésével nem tapasztalhatsz meg, azt csak is a belső csend létrehozásával, ahhoz sehova se kell menned, és senkitől nem kell kérned választ, mert benned van...minden mester ezt tanítja...légy csendben és meghallod, meghallod a létezés hangját...a szavak el vezetnek, a gondolatok újabb gondolatot szülnek, így marad minden a régiben...ezért léteznek a tanítók, mert rengetegen kérdeznek, ha nem lenne kérdés, nem lenne rájuk szükség...egymást teremtik...mindig lesz kereslet és mindig lesz kínálat....ahogy mindig lesz olyan aki törvényeket hoz, és mindig lesz olyan aki megszegi...a létezésben akkor válhatsz szabaddá, ha felhagysz a kereséssel, ha megérted minden ok okát...megérted a gondolatok mulandóságát...a forma mulandóságát...így ne azzal töltsd az idődet, hogy keresel valamit csak is azzal, hogy élvezed az itt létedet...dönts úgy hogy jó legyen....