Sziasztok !
Szeretnék egy oldalt indítani. Nem túl vidám a téma, de sokakat érint. Még akkor is ha letagadjuk vagy nem akarunk róla beszélni. Szinte mindenkit ért már lelki sérelem. Munkahelyen, iskolában stb. Ezt kezelni, a problémát megoldani nagyon nehéz. Ezt hívjuk mobbingnak vagyis lelki terrornak.
Azt amikor csaknem elhitetik veled, hogy ronda, buta, értéktelen és még ki tudja milyen vagy. Gyermekkoromban én is átestem már ilyenen. Vékony voltam és állandó céltáblája lettem az oktalan gúnyolódásoknak. A legtöbben erre azt mondják felejtsd el ! Lépj túl rajta ! De én nem felejtem el, mert dühös vagyok azokra az emberekre akik ezt tették velem. Ezt nem lehet elfelejteni, mert az ember lelkében ott lappang és megmérgezi az életét. Nem szabad elfelejteni, mert nem szégyellni való dolog ! Én nem szégyellem, mert rájöttem , hogy nem én vagyok a hibás a történtekért, nincs szégyellni valóm, ők tegyék. Amit mondtak hazugság volt, és nem számít, hogy mit mondtak én egy nagyon értékes ember vagyok és csak az számít amit én gondolok. Nem hagyom, hogy tönkretegye ez az emlék az életem, hisz számukra az én bántásom már semmit sem jelent. Csökevényes lelkük/ha van egyáltalán/ nem rágódik már rajta. Nem akarom, hogy miattuk depressziós legyek. Inkább kimondom, hogy igen velem is megtörtént.
Ha benneteket is ért hasonló lelki terror kollégáktól, barátoktól írjátok meg ! Adjunk tanácsot egymásnak mit tegyünk az ilyen helyzetekben ! Csak akkor vagy áldozat, ha beletörődsz és hallgatsz róla. Ha nem akarsz az lenni megpróbálod megoldani a problémát és segítséget kérsz. Erre én most jöttem rá. Remélem még rendbe tudom hozni az életem, mert mindenki csak egyszer él és nem mindegy hogyan.
Nitta
Szeretnék egy oldalt indítani. Nem túl vidám a téma, de sokakat érint. Még akkor is ha letagadjuk vagy nem akarunk róla beszélni. Szinte mindenkit ért már lelki sérelem. Munkahelyen, iskolában stb. Ezt kezelni, a problémát megoldani nagyon nehéz. Ezt hívjuk mobbingnak vagyis lelki terrornak.
Azt amikor csaknem elhitetik veled, hogy ronda, buta, értéktelen és még ki tudja milyen vagy. Gyermekkoromban én is átestem már ilyenen. Vékony voltam és állandó céltáblája lettem az oktalan gúnyolódásoknak. A legtöbben erre azt mondják felejtsd el ! Lépj túl rajta ! De én nem felejtem el, mert dühös vagyok azokra az emberekre akik ezt tették velem. Ezt nem lehet elfelejteni, mert az ember lelkében ott lappang és megmérgezi az életét. Nem szabad elfelejteni, mert nem szégyellni való dolog ! Én nem szégyellem, mert rájöttem , hogy nem én vagyok a hibás a történtekért, nincs szégyellni valóm, ők tegyék. Amit mondtak hazugság volt, és nem számít, hogy mit mondtak én egy nagyon értékes ember vagyok és csak az számít amit én gondolok. Nem hagyom, hogy tönkretegye ez az emlék az életem, hisz számukra az én bántásom már semmit sem jelent. Csökevényes lelkük/ha van egyáltalán/ nem rágódik már rajta. Nem akarom, hogy miattuk depressziós legyek. Inkább kimondom, hogy igen velem is megtörtént.
Ha benneteket is ért hasonló lelki terror kollégáktól, barátoktól írjátok meg ! Adjunk tanácsot egymásnak mit tegyünk az ilyen helyzetekben ! Csak akkor vagy áldozat, ha beletörődsz és hallgatsz róla. Ha nem akarsz az lenni megpróbálod megoldani a problémát és segítséget kérsz. Erre én most jöttem rá. Remélem még rendbe tudom hozni az életem, mert mindenki csak egyszer él és nem mindegy hogyan.
Nitta