Műnő
Kertemben fű nő,
rajta egy műnő
ő nem egy űnő,
hanem egy műnő.
Kálmánnak tetszik,
a napon fekszik,
az UV-fényben
nem ég le mégsem.
Ő gumibaba,
hosszú a haja,
rövid az esze,
mélykék a szeme...
Minő nagy öröm,
iszom a söröm!
Nem szól rám ötnél,
''többet ne öntsél!''
Sajnos nem süt-főz,
nyugágyon időz,
kávéval nem vár,
betelt a pohár!
Furcsának tűnő,
nem kell e műnő,
ajka kihűlő,
mégiscsak mű ő!
Debrecen, 2012. 07. 08.