Erröl az 1943-as kiugrási kisérletröl és föként arról, hogy
miért
hiúsúlt meg, minden magyarnak tudnia kell........
Kis Kós Margit hozzászólása - A fasisztázók figyelmébe!
(Egy véletlenül talált gyöngyszem, érdemes elemezni. És még
mikről nem
tudunk, mert nem
tudhatunk, mert titkosították. Kik? és vajon Miért?)
Kis Kós Margit is hozzászólt a Polgári Hírszemle hivatkozásához.
Kis ezt írta: "Nekem az is tetszene, ha végre valamelyik
igazságügyi
miniszter foglalkozna
azzal a hivatalos levéllel, amit még 1995-ben írt az
Angliában élő
magyar szervezet
képviselője Vastagh Pálnak:
Budapest, 1995. jún. 27.
Vastagh Pál igazságügyi miniszter úrnak
Budapest,
Tisztelt Miniszter Úr!
E hó elején napilapból értesülhettem arról, hogy Ön
hivatalos izraeli
útja során újabb
kárpótlási igényről tárgyalt. Ezzel összefüggésben a
következőkre
szeretném szíves figyelmét
felhívni.
Valószínűnek tartom, hogy Ön is ismeretében van annak az
elmúlt évben
nyilvánosságra
került brit levéltári dokumentumoknak, amely a magyar ügyekkel
foglalkozó osztályon F.O.
371/34498./C.
120351.sz. alatt kapott elhelyezést. Az idézett
dokumentum szerint 1943
nyarán az akkori magyar kormány kéréssel fordult az angolszász
nagyhatalmakhoz, hogy
tegyék lehetővé Magyarország kiugrását a tengelyhatalmi
blokkból.
Ennek tárgyalása során
megjelent a Zsidó Képviselettől Haimer professzor, aki a zsidó
nagytanács azon kérelmét adta
elő, hogy "a magyar kérelem teljesítése miatt aggódnak a
Magyarországon viszonylagos
biztonságban élo 800.000 zsidó megsemmisítését eredményezné."
Az elhangzott vétó után az angol referens, dr. Randall, a
következőt
írta sajátkezűleg a
dokumentumra: "E kérdést megkülönböztető figyelemmel
kísérjük, és
ezért nem követeljük a
magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki a németek ellen, amely
a német
megszállást
eredményezné."
Az idézett kordokumentum tartalma után egyértelműen
megállpítható,
hogy a magyar nemzet
védőfalként lett feláldozva az országban akkor tartózkodó
800.000
zsidó megmentése
érdekében.
Nem akarom ezzel összefüggésben emlegetni a világszerte
szajkózott
"utolsó csatlós, fasiszta,
tömeggyilkos stb." megbélyegzéseket, amelyek még napjainkban is
felszínen vannak. De azt,
hogy az áldozattól követeljenek unos-untalan bocsánatkérést,
vagyoni
kárpótlást, még enyhe
kifejezéssel élve is cinizmusnak nevezhető.
Az eddig felsoroltak ismeretében a következő kéréssel
fordulok Miniszter
Úrhoz:
1. Állítson fel egy bizottságot annak megközelítő
megállapítására,
hogy az 1943-as kiugrás
megakadályozása következtében milyen kár érte a magyar
nemzetet: a
liberátorok
szőnyegbombázásából, az ország későbbi hadszíntérré válásából, a
lakosság elhurcolásából,
azok nagy része elpusztulásából, a már többszörösen
megkövetelt és
kifizetett kárpótlásból, az ország negyven éven át tartó
folyamatos
kirablásából, a nemzetet világszerte gyalázó hangok
károkozásából.
A felsorolt károkat - amelyek többszörösét teszik ki az ország
jelenlegi külső és belső
adósságának - teljes egészében az idézett zsidó képviselet
felé kell
benyújtani. Elutasítás
esetén a Hágai Nemzetközi Bírósághoz kell fordulni.
2.Mindaddig, amíg a Magyar Állam ezirányú vagyonjogi
követelését nem
teljesítik,
elfogadhatatlan a másik oldal bárminemű követelése.
Miniszter Úr! Levelem már csak azért is idöszerűvé vált, mert a
gyilkos nemzet minősítést
éppen attól a külföldön élő neves karmestertől kaptuk, aki a
sajtó
híradása szerint a magyar
népet "milliós nagyságrendű gyilkosoknak" nevezte. Az illető
karmester
Solti György, aki ezt
követően május 8-án a Budapest Kongresszusi Központban a
Fesztivál
Zenekart vezényelte.
Miniszter Úr! Elképzelhetőnek tartja-e, hogy valaki Izrael
népét a
palesztinok milliós
nagyságrendű gyilkosának nevezze, s utána Tel Aviv legnagyobb
koncerttermében izraeli
zenekart vezényeljen?"