Egy szó, egy mosoly, egy finom érintés elég
Tőled, amikor úgy érzem, a világom felég,
És rögtön észhez térek
Gondolj bele, hogy mit érzek,
Amikor egymásban elveszünk!
Kettőből egy leszünk
Te vagy a szél a szárnyaimnak
A fény az árnyaimnak
Minden jót megadtál
Örökre megragadtál
Érzem, hogy hallod a hangom!
Érzem, hogy értesz minden szót!
Érintsd meg lassan az arcom,
Lásd meg a hozzád hasonlót!
Ébreszd fel alvó lelked,
Véred legyen legyen édes vizű folyó!
És ha minden így él benned,
Akkor leszel hozzám hasonló.
A világ korrodál, nézzük mind némán.
Korlátolt klónokat futószalagon utángyárt.
Meddig érünk fel a magasba mászva,
ha a csúcsról villám rúg le a fagyos porba?
Posztolom, hogy elpusztult a világ,
de nem lesz aki válaszol rá!
Szőkén, szelíden, mint a szél,
feltámadtam a világ ellen,
dúdolva szálltam, ténferegtem,
nem álltam meg – nem is siettem,
port rúgtam, ragyogtam a mennyben,
cirógatott minden levél.
Azt sem tudom hol vagyok,
tátott szájjal hallgatok.
Mondjátok meg, cirkusz ez vagy börtön.
Mindent én sem érthetek,
csak annyit kérdezek,
hogy élhet ennyi hülye itt a Földön.
Tájékoztatunk, hogy oldalunk a jobb felhasználói élmény érdekében sütiket használ.
A CanadaHun.com további használatával ezt elfogadod. Az adatvédelmi (GDPR) törvény értelmében, valamit kötelező megjelenítenünk. Valószínű, hogy már 100+ másik ilyet elfogadtál...rajta hát.