Szia!
Egy alkalommal volt álmomban halottal való kommunkiáció.A többi bárhol, bármikor. Teljesen éber állapotban, pl. beszélgetünk itt a neten, és valaki megemlíti, hogy elhúnyt valakije, én csak ülök, olvasom, és szerintem gondolati úton, de látom az illetőt, tudom mit csinál, milyen ruha van rajta, hol tartja a karikagyűrűjét, milyen volt a konyhája, attól függ az egész, hol mutatja meg magát: még az otthoni környezetben, vagy már odaátról.Hallom a hangját, és is "válaszolok", ám ez is gondolati úton megy. Soha nem én keresem őket. Próbáltam ugyan, sikerült is, de több mint egy hónapig kerestem a hozzátartozóját az idős bácsinak. Állandóan a tulipános ládáját kereste, ami elázott, mert tűz ütött ki a házában.Annak a ládának az alján volt egy újságcikk, az akarta olyan nagyon. De nem találtam meg, kihez tartozik. Úgyhogy visszaküldtem őt.
A megérzések csakis éber állapotban történnek, soha nem álomban.
Az álom nem álom csupán. Aki azt álmodja, hogy más helyen van, ő bizony elhagyja a testét. Szerintem ez már előfordult mindenkivel. Ezek után megkérdezem: kell-e félni? Akkor, mikor valaki azt álmodja, hogy a tőle több km-re lakó nagymamájának fésüli a haját, ez olyan ilyesztő dolog?
Nem. Addig mindenki visszajön, míg van dolga a földön. Ha már nincs, meghal AT nélkül is.
Álmodjatok szépeket, utazzatok sokat. Aki nem emlékszik az álmaira, annak azt tanácsolom, minden lefekvéskor ismételje el ezt a mondatot, amíg el nem alszik: reggel emlékezni akarok az álmaimra. Ennyi. Az emberek 70%-nál ez előbb-utóbb bejön.
Aztán érdemes ezeket gyorsan leírni, mert nem sokáig emlékszik rá az illető. Aztán úgy 10 ilyen álom után el lehet olvasni egyben az egészet, és elgondolkodni, mit is jelethet. Miért is megyek vissza oda folyton? Miért álmodom mindig ugyanazzal az emberrel?
Sok sikert! S nincs félelem, csak alvás, és szép álmok.Ha ez már megy félelem nélkül, lehet csinálni tudatosan is.
Szeretettel: Swen