A Fa
"
Minden növényi jelkép közül ez a legösszetettebb jelentőségű, egyetemes szimbólum. Ősi hit- és mondavilágunkban a fa a folytonos megújulás az örök fejlődés, az élet jelképe volt. Ebben az értemben meséink, mondáink és ősi hitvilágunk fái egyrészt kozmikus jelentőségűek -, mint a
világfa az égig érő fa, amely
összeköti a három világot, az égbolt északi és déli pólusát, valamint a négy égtájat, amelyeket a fa tövéből erdő négy folyó jelez -, másrészt mint életfát az életet adó anyával azonosítják. E vonatkozásban különös jelentőséget kapnak a gyümölcsöt hozó fák, ezeken belül is az almafák. Az ősi ábrázolásokon a gyümölcsös ágakat az életfával azonosított nőalak tartja a kezében, s a fának - az állatövi jegyek szerint - tizenkét gyümölcse van.
A lakodalmak ünnepi asztalán központi helye van az életfának, egy édes tésztába burkolt elágazó faágnak, amelyet a termékenységet jelentő almával, dióval díszítenek. Ezt a házassági jelképet ünnepélyesen a vőlegény házához viszik, majd a dúsan terített lakodalmi asztal díszhelyére teszik. Ennek a szokásnak egyébként hiedelmi kapcsolata van a Katalin -, illetve Borbála-napi virágoság-hajtatással.
A fa, annak ága és levele népszokásainkban a termékenységet, a szerelmet, az életet szimbolizálja. Népdalainkban a szerelem levele a fa legtetején terem, az innen leszakított levél a beteljesült szerelem jelképe. A szerelmesek összeboronálásában különös jelentőségük van a zöld leveles ágaknak az alattuk való páros átbújásnak.
A gyermek születésekor az apa fát ültetett, azt a gyermek életfájának tekintették, és féltőn gondozták. Úgy vélték, ha a beteg gyermeket átemelik két ága között, meggyógyul, azaz újjászületik. Ilyen értelemben e fának rontáselhárító erőt tulajdonítottak. Hasonlóan mágikus erőt tulajdonítottak a zöld leveles vagy gyümölcsös ágaknak. József napján például sok vidékünkön szúrták őket a szántóföld sarkába hogy elűzzék a leselkedő rontást gonosz szándékot, és az év jó termést hozzon. Ugyancsak gonoszűző szándékkal erősítették a zöld ágaikat a házak, az istállók ajtajára és ablakára, vagy helyezték el a tisztaszobában, a szentképek mellé az úrnapi megszentelésük után. Tavasszal a pásztorok zöld ággal paskolták meg az embereket, és közöttük hajtották ki a legelőre állataikat, hogy egészségesek legyenek. Zöld ágas felvonulással űzték el a telet is.
A fa letört ága a halált jelképezi. Ennek tulajdonítható például, hogy Somogyban a terhességet elhárítani kívánó asszonyok jártukban-keltükben faágakat tördeltek le. Az Alföldön különös népszokás volt az úgynevezett ágrakás, amikor a halott nyugvóhelyén ágakat vetettek..., az ősi időkben a rítus még abból állt, hogy a szent ligetek, áldozati helyek ágaira áldozati tárgyakat aggattak gonoszűző, egészségóvó, szerencsehozó célzattal. Aligha tekinthetők véletlennek hogy akár mai zarándokhelyeken, szent források, vagy olyan fák környékén, amelyekhez bizonyos csodás jelenségeket fűznek,
(például Szűz Mária vagy Jézus megjelenése), ma is hasonló szokásokkal lehet találkozni." H.K.
"...A virág a fa luxusa: csak akkor jelentkezik, ha a fának mindene megvan. Sőt, több is. És akkor ezt meg akarja osztani, és a virágok nyílni kezdenek, illatuk szétárad mindenfelé. A fa így örvendezik az energiájának. Túl sok van belőle, túlárad benne, és szeretné azt megosztani a világgal..." Osho
"Silent Wings" Moonlight & Sunsets - Relaxing Piano Music
http://www.youtube.com/watch?v=E377EvTuA0g
Az Írás azt mondja: "gyümölcseikről ismeritek meg őket" (Mt 7,16), mert a jó fa gyümölcse nem lehet rossz, hanem úgy kell lennie, ahogyan egy másik helyen áll: "ha a gyökér szent, az ágak is azok" (Róm 11,16). János a szent ág, aki szent gyökérből nőtt."