remélem használható:
Az irodalmi nevelés jelentősége az óvodában, azaz a személyiségformálás lehetőségei az irodalmi nevelésben
Az óvodáskorú gyermekek szeretik a művészetet. Nyitottak a szép, a látható, hallható formában megjelenő esztétikumra, az érzelmek befogadására.
Személyiségjegyeiket, alakuló, formálódó érzelmi, akarati, gondolkodásbeli és kommunikatív tulajdonságaikat kiteljesíti az irodalmi nevelés, az irodalmi alkotások tartalmi-formai elemei.
A kisgyermekek esztétikai örömét az életkoruknak megfelelő nép- és műmesékkel, reális történetekkel, klasszikus értékű elbeszélésekkel, a népköltészet remekeivel – a népi mondókákkal –, epikus és lírai gyermekversekkel, verses mesékkel, meseregényekkel fokozhatjuk.
Az ismeretszerzés sajátos útja ez az óvodásoknak. Érzéki, érzelmi és élményi benyomásokat szereznek a világról. Egyszerre – szinkretikusan – élik meg mindezt, szavakba azonban nehezen foglalják.
A történetek lelki életrevalóságra nevelnek. Nagyon fontos!!
A gyermekirodalom és az óvodai nevelés feladatainak összefüggései
1. Értelmi képesség fejlesztése
§ A megfelelő motiváció megragadja a gyerek önkéntelen figyelmét, a szuggesztív bemutatás pedig szándékos figyelmet vált ki. Ebben segít a mesét indító mesei sztereotípia, majd az érdekes mozzanatok kiszínezése, a részletek kiteregetése, az apró mozzanatok halmaza, a visszatérő szavak, szókapcsolatok, a főhős által legyőzendő veszélyek, próbák. (A szándékos figyelem iskolás korra 15-20 perces kell, hogy legyen.) Pl: bármelyik Grimm mese
§ Fejlődik a logikus gondolkodás a hősök harcában kialakult viszonyok, az események sorrendje, az ok-okozati kapcsolatok, az egyes cselekményfordulatok tér- és időbeli elhelyezkedése, a versek gondolatmenete által.
§ Alapvető gondolkodási műveleteket végez a gyerek (összehasonlít, következtet, analizál, szintetizál, ítéleteket alkot, általánosít) Pl: Három pillangó – a testvéreknek mindig össze kell tartani
§ Fejlődik az emlékezés tartóssága és a felidézés képessége - ezt a mesék ismétlődése segíti, hogy háromszor ismétlődik általában minden, de a szereplők nevét, a képszerű, érzékletes nyelvi fordulatokat, a versbetéteket is megjegyzik
§ Fejleszti a produktív és reproduktív fantáziát (különösen a mesék dramatizálása, bábozása) – ismert valóságelemekből kell összeraknia a vers képsorozatát, ehhez szemléletes, érzékletes bemutatásra, nyelvi képszerűségre van szükség
§ Fejleszti a belső képek, a képzelet kialakulását
§ A népmesék segítenek az idő- és térviszonyok érzékeltetésében, az idő- és térszemlélet alakításában pl. mentek mendegéltek, már el is fáradtak; mentek mendegéltek, három nap, három éjjel…
Bruno Bettelheim szerint csak akkor érvényesül a mese nevelőereje, ha a gyerek többször is meghallgatja a mesét, és bőségesen van ideje és lehetősége arra, hogy gondolkodhasson rajta.
A gyermekversek a már átélt élményekre, tapasztalatokra, a gyermekek meglévő ismereteire alapoznak. A gyermek fantáziájában megjeleníthetnek hangulatot, helyzetet, személyt, jelenséget.
Gyakran kell élnünk az irodalmi tevékenység tartalmához szorosan kapcsolódó módszerekkel, a mesereprodukció formáival: a gyermekek önálló mesemondásával, a mesefolytatással, a mesebefejezéssel, a mese átstrukturálásával, az események dialogizálásával.
A találós kérdések is mozgósítják a gyermek képzeletét, fejlesztik emlékezetét, jártasságát a megfigyelésben, segítik a következtetések helyes levonásában.
2. Esztétikai nevelés
§ Nyelvileg igényes szövegekkel a szép felismerésére tesszük fogékonnyá a gyereket, hogy később mindenben meglássa, keresse, teremtse a szépet. Sok-sok mesét, történetet, elbeszélést kell nekik mondani, számtalan mondókát, gyermekverset kell tervezetten és alkalomszerűen bemutatni.
§ Jó ízlésű olvasóvá nevelünk (tudatosan)
3. Érzelmi nevelés
§ A gyermeki pszichikum működésének ismeretében, elmélyítjük az érzelmeit, és újakat alakítunk ki
§ A mesék, versek elaborációs hatásúak (oldja a szorongást, feszültséget), segítenek az élmények feldolgozásában.
A mese hősével együtt élő gyermekben kifejlődik a beleérző, beleélő képesség, az empátia. Az azonosulási folyamat, az irodalom hallgatása közben kialakuló belső képek segítségével formálhatjuk a gyermek közösségi érzelmeit.
A művészi gyermekirodalmi alkotások az élmények, érzelmek egész skáláját hívják életre: a csodálkozást, a lelkesedést, a derűt, az örömöt, a boldogságot stb.
A 3-4 évesek kedvencei lehetnek a Kismalac és a farkasok, A sajtot osztó róka, a 4-5 évesek érzelmeit gazdagítják a Három kívánság, A brémai muzsikusok, az 5-6-7 évesek érzelmeit pedig Az igazmondó juhász, Az okos lány gazdagítják.
A kisgyermek versélménye, a vers érzelemgazdagító hatása elsősorban a ritmushoz kötődik. A gyors lüktetésű vers érzelmileg felderíti, élénkké teszi a gyermeket, ha lassú a vers ritmusa, akkor megnyugtatja, vagy éppen unalmat vált ki belőle. Érzelmi hatását fokozzák a feszültséget és feloldást jelentő rímek, a rímvárás öröme.
Hozzáértéssel válogathatunk Csukás István, Mándy Iván, Kányádi Sándor, Fésűs Éva írásaiból, valamint Illyés Gyula, Weöres Sándor, Tamkó Sirató Károly, Zelk Zoltán verseiből.
4. Erkölcsi nevelés
§ Mesehősök viselkedéséből tanulja az erkölcsi kategóriákat (jóság, gonoszság, eszesség)
A gyermekirodalmi alkotások a leghatásosabb eszközei a gyermekek számára értelmi síkon nehezen megközelíthető erkölcsi ítéletek, fogalmak kialakulásának és erkölcsi magatartásuk formálásának.
Azok a prózai műfajok hatnak erkölcsi érzelmeikre, melyek optimista szemléletükkel, befejezésükkel bizakodóvá, derűssé teszik őket. Nem tanácsos távol tartanunk a gyermekeket a negatív érzésektől sem. A gyermeknek az irodalmi mű bemutatása után határozottan állást kell foglalnia a pozitív tulajdonsággal rendelkező szereplő mellett, és nagyon határozottan el kell utasítania a negatív emberi tulajdonságokat megtestesítő szereplőket.
Bruno Bettelheim: „ minél egyszerűbb és érthetőbb a jó hős, annál könnyebb azonosulni vele, és annál könnyebb elutasítani a rosszat.”
A gyermek számára a jó, az erkölcsös egyben szép is, az emberi gyengeségekre utaló jellemvonású hős gonosz is, rút is. A gyermek értékítéletében az esztétikai és etikai kategóriák összefonódnak. A népmesék mondanivalójából, a szereplők viselkedéséből, jellemvonásaikból tanulja meg a gyermek a becsületesség, igazságosság, őszinteség, bőkezűség stb. erkölcsi fogalmak lényegét, ezekből ismeri meg a kapzsiság, a hazudozás, a butaság stb. negatív töltésű erkölcsi kategóriáit.
A versek is elsősorban érzelemkeltő erejükkel fejtik ki erkölcsnevelő hatásukat. A természet iránti szeretetet élesztgeti, a természet megbecsülésére tanít Csanádi Imre Naphívogató, Tavasz ébresztő című verse. A szülők iránti szeretet mélyül Weöres Sándor Buba éneke, Zelk Zoltán Este jó, este jó című versének mondogatásakor. A szülőföld szeretete is mélyül a Weöres Sándor Suttog a fenyves című versében megelevenedő táj rajza hatására. Testvéri szeretet – Ha vihar jó magasból
5. Szociális kompetenciák kialakítása
§ Összetartozást erősít
A vidám, játékos, közös mondókázás, versmondás, az együttes mesehallgatás örömteli tevékenység a gyermekek számára. A közös élményszerzés hozzájárul az érzelmekre épülő, kapcsolatteremtő képesség igényének kialakulásához, a szocializálódáshoz. Egyes népmesék, műköltészeti alkotások mondanivalójukkal erősítik, teszik vonzóvá a gyermekek számára a közösséget. A brémai muzsikusok című népmese például tudatja a gyermekekkel, hogy egységben az erő.
6. Anyanyelvi nevelés
§ Beszédészlelés kialakítása, beszédértés finomítása, beszédaktivitás fokozása, kommunikációs készségek elsajátítása, szókincsbővítés, mondatfonetikai eszközök megfelelő alkalmazása, gesztusnyelv megfelelő alkalmazása, helyes nyelvi mintákat ad, speciális kommunikációs helyzet
Meghatározott célok, konkrét módszerek alapján kell dolgozni, hiszen a gyermekirodalom igazi hatását a többi módszerrel együtt fejti ki.
Művészeti nevelésünk csak akkor éri el célját, ha a legértékesebb művészeti értékeket nyújtjuk a gyerekeknek. Ellen kell állni a kommersznek.
A szép, a jó és az igaz hármas egysége a kisgyermekek esztétikai nevelésének egyik lényeges motívuma.
A média tematizálja a világunkat, beszűkíti az érdeklődést. Elülteti a szennyes világ szindrómáját. Manipulál a stílusával, értékrenddel. Tiltott, nem gyerekeknek való dolgok iránt kelti fel az érdeklődést.
4.
Irodalmi élményszerzés pszichológiai feltételei
A mese és vers kedvelésének gyermeklélektani okai – gyermeki világkép
A mesei motívumok és a gyermeki világkép párhuzamai
Gyermeki gondolkodás, aktivitás, szinkretikus sémák
Az óvodáskorú gyermekek szeretik a művészetet. Nyitottak a szép, a látható, hallható formában megjelenő esztétikum, az érzelmek befogadására.
Személyiségjegyeiket, alakuló formálódó érzelmi, akarati, gondolkodásbeli és kommunikatív tulajdonságaikat kiteljesíti az irodalmi nevelés, az irodalmi alkotások tartalmi-formai elemei.
Irodalmi érdeklődésüknek szakaszossága, a mesék, versek szeretete, befogadása, feldolgozása fejlődéspszichológiai, illetve életkori jellemzőkön, pszichikus feltételeken, adottságokon alapul.
(Életkor pedagógia kutatók: J. Bruner, J. Piaget, H. Wallon, Mérei Ferenc, Nagy László, Binét Ágnes, Bruno Bettelheim …)
Az életkori sajátosságoknak döntő szerepűnek kell lennie a gyermekek foglalkoztatásában. Figyelembe kell venni: életkorának megfelelő érdeklődési körét, előzetes élményeit, tapasztalatait, tudásszintjét, gondolkodásának és beszédének fejlettségi fokát.
Ami az ötéveseknek szórakozás, gyönyörűség, az a háromévest megijeszti. A kicsinyek tényleg elhiszik, hogy a farkas benéz a kéményen, vagy a boszorkány átlát a falon.
A vers kedvelésének nyomait már két-hároméves korban tapasztaljuk. Az ilyen korú gyerekeket a vers ritmusa, zeneisége ragadja meg. Különösen a játékos szóalkotások, ritmikus szópárok: „Itt a basa, nagy a hasa.”, a hangutánzó szavak: gi-gá-gá, a hangulatfestő szók: cammog, libben, az indulatszók: hej, juj, az erős érzéki hatású melléknevek: ordas farkas, ravaszdi róka. Ahogy a funkciójátékban is folyamatosan ismétel, úgy ismétlődnek a verssorok, gesztusok, hangok, szavak a vershallgatás során. Még négy-hatéves korban is a hangzás az elsődleges. A zenei vagy beszéddallam feleleveníti a hangulattal kísért mozgásbenyomást, és a vidámság vagy szomorúság árnyalatainak változatos skáláját hívja elő.
A ritmus, a hangzás, a hangulat összekapcsolódik, és elemi mozgásélményt helyettesít. Ezt nevezi a lélektan az áttételek mechanizmusának.
Az óvodáskorú gyermek szemléletes-cselekvő, majd szemléletes-képszerű gondolkodásának fejlődése, élmény és tapasztalat együttesei révén 5-7 éves korában eljut oda, hogy a ritmus és a zeneiség, a versek játékossága mellett egyre inkább ráérez a versekből sugárzó érzelmekre, gondolatokra, hangulatokra is. Ebben a korban már a költői képek szépsége, ereje is mély esztétikai élményt nyújthat számára.
A gyermek életében még szegényesek a valóság megismertetését segítő tapasztalatok, élmények, ismeretei még hiányosak. Gazdag képzeletével reagál a környezeti ingerekre. Ezzel hidalja át az életkorából adódó hézagokat. Képzeletének fejlődésében fontos szerepet játszik a mese.
Fantáziája, empatikus képessége révén a mesék hallgatása során életre kelnek a mesealakok, a különböző meseszituációk, az események, a cselekményfordulatok. Mesehallgatáskor megfigyelhetjük a mesei beállítódást, amit egész testével kifejez: mimikával, gesztusokkal, tekintetével, testtartásával.
A mesét szimultán, kettős tudattal hallgatja, együtt érez a mese főhősével, együtt harcol vele, de tudja, hogy ez nem a valóság, hogy mindez csak a képzelet világában, a mesében lehetséges.
Mi hívja életre a mesét?
- Az ember metafizika iránti igénye. Kell, hogy létezzen egy olyan világ, ahol igazság van, jóság, rend. Mert a földön ez csak töredékesen valósul meg.
- A mesevilág emberek által teremtett világ, melyben ez az emberi vágy megvalósul. De egyúttal leképezése, modellje, sőt értelmezése is a reális világnak.
- A mesevilág az evilági működésnek ideális állapota. De egyben bejárható, megismerhető is. Ez kielégíti a biztonság utáni vágyat.
- Az ellenlábasok a testet öltött félelmek, de a rettenet, a gonosz a mesében legyőzhetőek.
A mese régen felnőtt műfaj volt. A felnőtteket élni tanította a mese, nem szórakoztató műfaj volt. Ezért mesélték, mesélhették csak tiszteletre méltó tagjai egy közösségnek.
A mese választ ad a gyermek személyiségének ezerféle konfliktusára, problémájára, elősegíti számára önmaga és a világ megértését. Mindezt szimbolikus formában teszi. A tudattalan feszültségekre a gyermek úgy reagál, úgy próbálja megoldani, hogy történeteket talál ki -> tehát próbálja tudatosítani őket. Ezt teszi a mese is. Készen kínálja azokat a mintákat, amikkel a gyermek azonosulni tud. Ezért ismerni kell a gyermeket és a meséket is, és úgy választani a mesét, hogy az megoldást jelentsen a gyerek konfliktusaira.
A mesék lelki állapotot rögzítenek. Képek, akciók segítségével. Szimbolikus formában közlik azt is, hogyan lehet megküzdeni a nehézségekkel. (Nem tagadja le a küzdelmet, a rossz jelenlétét -> de azt is közli a jó mese, hogy helyreállítható a világrend – ehhez elsősorban magunkat kell legyőzni).
A mese a jövőre orientál, életre hív. Sugallja, hogy a földi boldogságot a világban kell megtalálni. Vannak mellettünk társak, segítők. A belső parancsot kell követni, hogy társakra találjunk. Nyitott „lélek szemmel” járva a világban az egész világrend az ember szolgálatába állítható akár.
A hősök egyarcú típusok. Minél egyszerűbb, annál könnyebben azonosul vele a gyermek. A mese mindig a gyermek érzelmi színvonalán szólítja meg a gyermeket. A felnőtteknek figyelnie kell, milyen meséket igényel a gyermek. Vagy még, vagy már nem köti le. Ha leragad egy mesénél: feldolgozatlan problémát hordoz.
A mese több jelentés rétegű, vagyis ahányszor hallja, annyi félét jelent.
A mese műfaja áll a legközelebb az óvodásokhoz. Ennek okai:
1) A gyermek világképét asszimilációs elvek és egocentrizmus jellemezi, ami elősegíti a mese csodáinak befogadását
Ø animizmus – megszemélyesítés (az élettelen dolgokat élettel ruházzák fel)
Ø artificializmus – minden emberek által készített dolog ő érte van
Ø mágikus gondolkodás – a világon minden az emberi akaratnak megfelelően történik
2) A gyermeki pszichikum fejlődési sajátosságai párhuzamba állíthatók bizonyos mesei
motívumokkal
Átváltozás:
- a kisgyermek gyakran érzi magát kiszolgáltatottnak, de a mese átváltozásmotívuma feloldja benne ezt az érzést, az ebből adódó feszültséget
Minden minden lehet:
- a gyermek a játékát is kettős tudattal éli át, a csoportszoba szőnyege lehet tenger, a székek sora pöfögő vonat; a mesében is jellemző ez a szerkezeti elem, a minden minden lehet motívuma
Ellentétek kedvelése:
- tündér – boszorkány, törpe – óriás
- a gyermek egy ideig nem ismeri a világ „mértékét” csak szélsőséges változatokat tud egymáshoz mérni, a későbbiekben ez finomodik
Ismétlések fontossága:
- legtöbb mesében vannak ismétlések (3-as, 7-es), melyek megkönnyítik a gyermek számára a cselekmény követését, a beleélés folyamatosságát
- mesék kezdete, vége, fordulatok megegyeznek
- biztonságot jelent a gyermek számára a kaotikus világban
- a bizonytalanságból fakadó feszültséget enyhíti az ismétlődés
Veszély, menekülés motívum:
- a veszélybe kerülés és abból való megmenekülés mesei motívumai ugyanolyanok, mint a gyermek által gyártott sikertörténetek
Kompenzálás:
- elégtétel a legkisebb, leggyengébb számára
- a kisebbségi érzést kompenzálja a mesék veszély-menekülés motívuma
Vágyteljesítés:
- ezekbe a mesei helyzetekbe bele tudja élni magát, megerősítést kap, hogy az életben is teljesülhet minden, még ha lehetetlennek látszik is
- az idő, a tér, a természeti törvények sem akadályozzák abban a meseszereplőket, hogy vágyaikat teljesíthessék
Rendkívüli és csoda kedvelésének motívuma:
- a csoda a világ megbomlott rendjének a helyreállítása, nem a természetfölöttin van a hangsúly
- a gyermek hiszi, áhítja emiatt a csodát
Elégtétel motívum:
- a mesékben mindig a legszegényebb, legelnyomottabb, legkiszolgáltatottabb, a legkisebb győz, leküzdve minden eléje tornyosuló akadályt
A gyermek nem csak tárgya, hanem aktív alanya is saját fejlődésének. A mesék, versek esztétikumát, érzelmi hatását csak akkor fogadja be a gyermek, ha belső szükségletből fakadó aktív tevékenység jellemzi. Aktivitását fokoznunk kell már az irodalomhallgatást megelőző élmény- és tapasztalatszerzésben, mert az ilyen előkészítés után fogja csak önként, belső szükségleteire alapozva keresni az irodalmat, irodalmi élményt.
A motiváció, a belső késztetés a személyiség sajátos aktív állapota, a mesék, versek hallgatásának, a beleélési folyamatnak egyik pszichikus feltétele. A gyermek önkéntelen figyelmére építünk, amit elvileg minden intenzív, váratlan, a megszokottól eltérő inger felkelthet, de a belső motiváció is az alapja lehet.
A gyermeki gondolkodást a szinkrétizmus jellemzi. A szinkretikus sémák átélések maradványai. Íz, szag, hang, tapintás, mozgásélmények, képek. A mesék, versek élményfoszlányokat, átélt érzelmeket, hangulatokat idéznek fel. Az a gyermek éli bele magát igazán a mese cselekményébe, a versek érzelmi, hangulati világába, akinek az élete élménygazdag. Ehhez a játékok adnak alapot. A vers metaforái különnemű, egymástól távol álló képzeteket, szinkretikus sémákat vonnak egyetlen képbe. Az irodalmi művek hatására alakulnak ki a belső képek, amelyekben érzelmi mozzanatok – vagyis a gyermek vágyai, kívánságai, szükségletei – emelkednek ki. A mesehallgatáskor is nagy szerepe van a ráismerés örömének, mert a gyermek felismeri a részleteket, képzeletben letapogatja őket, mint egy esemény mozzanatait. Újraéli azt, amit már hallott, átélt. Megjegyzi, emlékezetébe vési a mese, vers egy-egy részletét.
Az irodalom iránti fogékonyság, érdeklődés felkeltésének lehetőségei
Motiváció, kezdeményezések, rítusok
Óvónői felkészülés
A motiváció cselekvésre késztető belső indíték, a képességek fejlődéséhez és az ismeretek elsajátításához legmegfelelőbb belső aktivitás, figyelemkoncentráció, az, amikor az újszerű, még ismeretlen jelenség, tárgy iránti kíváncsiság és a tárggyal való tevékenykedés által kiváltott érdeklődés spontán módon vonzza és aktiválja a figyelmet.
A hatékony motiválásnak fontos eleme többek között a figyelem felkeltése, ébrentartása, a tanulás tartalmához kapcsolódó személyes érdekeltség, az elégedettség érzésének létrehozása.
Óvodás korban az érzelmi viszony és a megismerés vágya dominál. A kíváncsiság és az érdeklődés a megismerő tevékenység belső motívuma. Ebben az életkorban nincs tanulás motiváció nélkül.
Kezdeményezés - az érdeklődés felkeltése: külső és belső aktivitás serkentése, az önkéntelen figyelem megragadása, az érzelmi hatás kiváltása.
Spontán motiváció: kapcsolódhat a gyermekek játékához, a természet változásaihoz, az évszakok körforgásához, a népszokásokhoz, jeles napokhoz, élményszerű sétákhoz, művészeti, környezetismereti tevékenységekhez, valójában az óvodai élet minden rezdüléséhez.
Babaszoba: altatók, sétáltató, táncoltató, állni, járni tanító mondókák
Babakonyha: Süti, süti pogácsát, Szita, szita, sűrű szita, Töröm, töröm a mákot típusú mondókák
Piacos, boltos játék: Hogy a csibe, hogy?
Lakodalmas játék: fiú- és lánycsúfolók, leánykérő rigmusok; Réce, ruca, vadliba, Házasodik a lapát, Most viszik, most viszik, Lánc, lánc, eszterlánc …
Vásáros játék: Weöres Sándor: Kutyatár, Kassák Lajos: Ószeres dala, Csanádi Imre: Hangverseny
Labdajátékok: Mándy Stefánia: Labda
Fúró-faragó játékok: Csoóri Sándor: Fasuvasztó Péter
Vonatos játék: Weöres Sándor: Kocsi és vonat
Építőjáték: elkészülhet Burkus király vára, betyárok tanyája (A brémai muzsikusok), A három kismalac szalmafedeles háza, baromfiudvar, állatkert, stb.
Egy-egy időszakra, napra, hétre, hónapra tervezett irodalmi alkotások bemutatása gyakran kapcsolódhat a gyermekek spontán megnyilvánulásaihoz, spontán motivációhoz.
Indirekt érdeklődéskeltés: Pl.: előző nap gyűjtött őszi leveket, őszi terméseket, zöldségfélét olyan helyre teszi az óvónő, ahol a gyermekek felfedezhetik azokat, tevékenységet végeznek velük, beszélgetnek róluk. Virágcsokor, virágtál is felkelti az érdeklődést. Makk Marci bábfigurája Makk Marci mesékre ösztönöz, levelekből készített Ősz-anyó – Tarbay Ede: Ősz anyó című versének elmondására
Közvetett kezdeményezési mód lehet annak felfedezése is, hogy Mit rejt a kincsesláda? / mesetarisznya, mesedoboz. Vigyázzunk arra, hogy indirekt kezdeményezésünk ne legyen erőszakolt, életidegen.
Direkt kezdeményezés: Különösen a prózai irodalmi alkotások iránt kell gyakran indirekt vagy direkt módon érdeklődést kelteni.
Motiválhatunk képeskönyvekkel, képeskönyv képeinek nézegetésével (beszélgetés módszere).
Mindig hatásos kíváncsiságot ébreszteni a mű szereplőinek bábfiguráival, különösen, ha ezeket a gyerekekkel együtt készítjük.
Az óvodapedagógus táblarajza is remek motiváció. Biztos vonalvezetésű, stilizált rajz legyen, közben pedig a gyerekek folyamatosan próbálják kitalálni, mi lesz belőle, vagy mi hiányzik még róla. Az elkészült rajzról biztosan akarnak majd hallani egy mesét, verset.
Irodalomhallgatásra motiválni spontán helyzetekhez kapcsolódva, illetve indirekt és direkt módon a leghatásosabban zenével, dallal tudunk.
A népszokásokhoz, néphagyományokhoz kapcsolódó programok sok spontán és indirekt kezdeményezési alkalmat kínálnak. (szüret, ádventi koszorúkészítés, Luca-nap búzavetés, farsangi fánksütés, húsvéti tojásfestés.)
A spontán, az indirekt és direkt kezdeményezés eszköze lehet gyakran a mozgásos játék, a népi énekes gyermekjáték, a néptánc. A mesékre, versekre irányíthatják a gyermekek figyelmét a gyermekek vizuális tevékenységének eredményei (rajzok, bábfigurák, tárgyak, közösen ragasztott képek, stb).
Érdeklődést kelthet egy rövid, az óvodapedagógus által kitalált történet, szórakoztató egy találós kérdéses játék.
A mesedoboz, a mesetarisznya, a mesezsák, a mesesarok, a mesekuckó, a gyertyagyújtás, furulyaszó önmagában is gyakran lehet a mesehallgatás motivációs szertartása.
Egy egyszerű kérdés vagy ténymegállapítás is motiválhat. Nézzétek, esik a hó! Ki tudja szebben mondani?
Irodalmi tevékenység bármikor kezdeményezhető, ha a játéktevékenységhez, pszichikus állapothoz, kéréshez kapcsolható. Időzítése és azóvónői felkészülésnagyon fontos.
- Óvodai könyvtár összeállítása
ü A könyvek tartósak, frissek legyenek, elérhető magasságban
ü A gyerekek könyvespolcára nézegetni való képeskönyveket válogassunk és időnként frissítsük az anyagot. A nagyon kedves, népszerű könyveket mindig hagyjuk ott, egész óvodás életükön végigkísérik a gyerekeket.
ü A könyveket folyamatosan gondozzuk, javítgassuk, az elpiszkolódott, elrongyolódott könyveket selejtezzük.
Az óvónő könyvespolcán a következők álljanak:
ü Szöveggyűjtemény 3-tól 14 éves korig
ü Eredeti népmese kötetek és legnagyobb költőink összegyűjtött versei
ü Tanulmányok (néprajzi, gyermeklélektani, pedagógiai) a népmeséről, a gyermekköltészetről és hatásukról
- Egész évre szóló keretterv készítése, figyelembe véve az óvodai alapprogramot
ü Sokkal több mesét és verset kell ismerni, mint amit felhasználunk
ü Az adott évszakra kiválogatott mesét, verset állandóan ismételni kell, hogy biztosan tudjuk azokat
ü A bölcsődések, babakor és a 6-10 évesek, az iskoláskor rigmusait, verseit, meséit is fegyelemmel kell kísérnünk
ü Folyamatosan olvasni, tájékozódni kell, mert irodalmi ízlésünk attól a háttérműveltségtől függ, amit felnőttek gondozunk, építünk, ápolunk magunkban szakadatlanul
ü Egy mese többször is legyen, általában heti egy új mese célszerű, de változatos legyen az ismétlés
- A kiválasztott szövegek elemzése, megtanulása
ü A műelemzés szempontjainak követése
ü A mű szerkezete (expozíció, konfliktus, bonyodalom, tetőpont, megoldás)
ü Alapmotívumok, szereplők megjegyzése
ü Cselekményvezetés, szálak tisztánlátása
ü Idő, tér, szereplők, viszonyrendszerük átlátása
ü Kulcsszavak
ü Ritmus
ü Nyelvi elemek elrendezésének módjai. (alakzatok: ismétlések, párhuzamosságok, ellentétek)
ü Állandó formák, szókapcsolatok, pl: Hol volt, hol nem volt…
ü Mesei szakszavak (csodafű, ment-mendegélt, világszép)
ü Tájszavak, régies szavak, mint pl. a paszuly, rokolya, de mondani kell mindig az eredeti jelentést is
ü A gyermekversekhez célszerű úgy közelíteni, mint az előadóművészek teszik, az átélés és átadás lehetőségeit kell vizsgálni
ü A gyermekverseket, mondókákat bizonyos rendben raktározzuk el emlékezetünkben
ü Közvetlen felkészülés: a szövegek alkalmankénti átismétlése, a bemutatás körülményeinek elgondolása, a szükséges játékszerek, tárgyak, képek előkészítése
4. Irodalmi szöveg megjelenítése (körülmények, külső keretek)
ü Csend, nyugalom (de ne parancsszavakkal, hanem szertartással, pl. egy dallam furulyázása mese előtt, csengőszóra, gyertyagyújtásra, mesetarisznyával)
ü Háromévesek között a mesemondó kuckó körülkerítése, kibélelése, az óvó néni testi közelsége (a kis távolságfelvétel) hatásos csalogató
ü Négy-hatéveseknek lehet meseszőnyegük, ami nagyon szép, puha, meleg színű, bársonyos-bundás legyen, és amit csak mese előtt terítünk le, aztán megint összecsavarjuk. Az udvaron a lekaszált fűből hordhatunk össze fészket, a mászórácsok beterítésével csinálhatunk házikót.
ü 10-15 perc legyen egy mese
ü Mese végén visszabontjuk a szertartást
ü Zárjuk le a mesét hangulatilag, pl. rajzoljuk le, amiről hallottak, de
ü Közvetlenül a mese végén ne legyünk túlságosan aktívak, semmiféle tevékenység elkezdését ne forszírozzuk 5-10 percig
ü Ne beszéljük meg azonnal a mesét, az élményt
ü Maximum két mesét meséljünk egymás után
ü Szemléltető eszközöket maximum láncmesékhez használjunk, mert befolyásoljuk a gyerek képzeletét
ü A mondatfonetikai eszközöket használjuk helyesen
ü Mindig legyen befejezése a mesének
ü A jó előadás elég a belső képek megteremtéséhez
ü Narratív részek gyorsabban, hangsúlyos részek lassabban
ü Dinamika, hangerő változzon
ü A verset néhány gyerekkel is elkezdhetjük, játékzajok közepette, hiszen az élnék, érdekes verses játék is mozgással, beszéddel jár, a játszó csoport létszáma pedig megváltozhat közben
Figyeljünk oda, az irodalmi műfajok meghatározó szerepére. A mesét lassabban dolgozzák fel a gyerekek, mondóka bármikor jöhet. Fontos, hogy a mese alatt jól lássa a gyerek az óvodapedagógust, de nem kötelező ott lennie, akkor is figyel a gyerek, ha közben mást csinál.
Figyeljük meg, ki nem hallgatja a mesét. Ilyenkor vagy rossz a motiváció, a módszer, vagy otthon nincs mese.
Az irodalmi nevelés módszerei
Bemutatás, szemléltetés, beszélgetés, ismétlés, gyakorlás
A módszer az oktatás hogyan-ját jelenti, a pedagógus vizuális és verbális ismeretközvetítő eljárásait. Megválasztásának, alkalmazásának lehetőségeit sokféle összetevő befolyásolja. Hely, idő, életkor, fejlesztés tartalma, stb.
1) Bemutatás
Az óvónői mese, vers elmondása, gyermekek előtti bemutatása. A mesélés időtartama kiscsoportban 5-10 perc, középsőben 10-15 perc, nagycsoportban 10-20 perc. Vegyes csoportban inkább lefekvéskor mondjuk hosszabb mesét, mert a kicsik úgyis hamar elalszanak, a nagyok meg örülnek, hogy átlendítjük őket a „nemszeretem” időszakon.
A mese elkezdését előzze meg egy-két másodpercnyi csend. Ideális körülmények: csend, nyugalom megteremtése (külső passzivitás, intenzív belső aktivitás) Úgy kell elhelyezkedni, hogy minden érdeklődő gyermek jól láthassa, hallhassa az előadót.
A mesét meg kell jeleníteni, ami szinte érzéki ábrázolásmódot jelent. Látvány, hang, szín, illat, belső érzetek, érzések járják át a mesélő és a gyerek képzeletét. Ehhez elengedhetetlenül fontos a szöveg fejből való előadása. Ennek feltételei:
szöveg megértése, pontos szövegismeret – ehhez először elemezni kell a szöveget, ki kell alakítani a belső képet, meg kell fogalmazni magunkban a mese mondanivalóját
mondatfonetikai eszközök tudatos használata (hangsúly, szünet, hangerő), melyek a szemléletességet erősítik
tiszta artikuláció, közepes hangerő, közepes beszédtempó (a beszéd zeneiségével és dallamával illusztrálni tudjuk az egyes szereplőket)
főhangsúlyos és mellékhangsúlyos szövegrészek hatásos elkülönítése
gesztusnyelv eszközeinek használata (tekintet, kézmozdulat, mimika, testtartás) csak annyira, amennyire a szöveg és a karakterek megkívánják
a mű nyelvi, stilisztikai elemeinek tudatos használata, legyenek szókincsgyarapító új szavak az ismertek mellett
a bemutatás érzékletességét, képszerűségét biztosítják az irodalmi alkotás nyelvi-stilisztikai eszközei. (konkrét főnevek: enni-innivaló helyett: szalonna, kolbász, kenyér, hamuban sült pogácsa, bor stb.; melléknevek jelzői funkcióban: ravaszdi róka, furfangos medve, tarka szarka, károgó varjú, csiripelő veréb, csengő barack stb.; hangutánzó, hangulatfestő, rokon értelmű igék: dorombol, hajkurász, ordibál, rivall stb.)
a mű nyelvi jellegzetességei feleljenek meg az életkori sajátosságoknak (Ne válasszunk olyan prózai alkotásokat, amelyekben sok az alárendelő és a többszörösen összetett mondat.)
a verseknél a ritmizált szövegmondás párhuzamban kell, hogy álljon az értelmező szövegmondással
A mesét és verset mindig végig kell mondani megszakítások nélkül (ami nem könnyű feladat).
Ha a mesének vége, szemünkkel, mosolyunkkal, megértő gesztusunkkal adjuk a gyerekek tudtára, hogy az izgalmas résznek vége, de úgy szép, ha kerek, le kell zárni a történetet valamilyen záróformulával.
2) Beszélgetés
A beszélgetés módszerén az oktatásnak kérdés-felelet formájában történő, egyénekkel vagy a közösséggel folytatott szabad beszélgetést értjük.
A konkretizáló beszélgetés előre megfogalmazott kérdésekre kapott válaszok sora.
„Heurisztikus beszélgetés” – kérdve kifejtő: a tanulók válaszaihoz igazodva tesz fel újabb kérdéseket, és különféle rávezető eljárásokat is alkalmaz.
A beszélgetés a közlés, a közös érintkezés, az anyanyelvi információcsere módszere, amely az óvodai nevelés minden percében megjelenik. Gyakori a tervszerű, de nem kimondottan a kommunikációs nevelést célzó tevékenységekben (pl.: a gondozás, a játék, a vizuális, a környezet megismerése, az irodalom stb.) és a kifejezetten a kommunikációs képességfejlesztést szolgáló módszerekben (képolvasás, bábozás, dramatizálás stb.)
A beszélgetés módszere alkalmas a gyermekek aktivizálására, meglévő ismereteik felelevenítésére, gondolataik kifejezésére, élménynyomok, tapasztalatok megfogalmazására. A kommunikációs képességek fejlesztésnek eszköze, az anyanyelvi nevelés hatásos módszere.
Gyakran az irodalomhallgatásra motiváló eljárásként alkalmazzuk.
Irodalmi művek – mesék, versek – bemutatása után semmiféle erőltetett beszélgetést ne provokáljunk!
Bruno Bettelheim: „A mese jelentését soha nem szabad elmagyarázni a gyermekeknek.”
Zilahi Józsefné: „A meséhez tilos feladatokat kapcsolni, visszakérdezni, hatásáról faggatni a gyermeket!”
Természetesen, ha gyermekeknek van kérdésük vagy közölni valójuk a hallottakkal kapcsolatban, arra válaszolunk, illetve meghallgatjuk őket, de ez a beszélgetés nem lehet tudatosan moralizáló.
3) Magyarázat
Gyakori szóbeli közlő módszer, mely ismeretlen fogalmakat, kifejezéseket világosít meg. Sokszor mesehallgatáshoz kapcsolódik, mert lehetnek ismeretlen kifejezések a mesében. Szabályok:
- mindig rövidnek kell lennie
- már ismert dologra kell épülnie, életkori sajátosságokat ismerve
- akkor eredményes, hogyha cselekvéshez, szemléltetéshez kapcsolódik
- versbe nem lehet beépíteni a magyarázatot és verset se magyarázzunk, viszont séta közben megnézhetjük a virágzó galagonyafát, a pitypangot, a tó partján ringó nádat, a fuvolázó békákat stb.
Lehet előre tervezni, hogy ne legyen sok ismeretlen szó a szövegben, mert az élvezhetetlenné teszi a mesét, verset. A bemutatás előtti napokban kerülhet sor ezeknek a szavaknak a magyarázatára játék vagy képnézegetés során. Vannak olyan, a gyermekek számára ismeretlen fogalmak, amelyeket a mese szövegébe szőtt, szinonim kifejezésekkel könnyen világossá tehetünk. (vajaspánkó – fánk, girhes állat – sovány, mátka – menyasszony stb.) Ebben az esetben illeszkednie kell a mese hangulatához, stílusához, nem lehet hosszadalmas, bonyolult.
Az irodalomhallgatás után is sor kerülhet rövid, egyszerű fogalommagyarázatra (a versek esetében is), ha a gyermekek rákérdeznek.
4.) Szemléltetés
Szemléletesség elve: az az oktatási elv, amely azt követeli, hogy az óvodai nevelés, az iskolai oktatás magának a valóságnak, vagyis a konkrét dolgoknak, jelenségeknek, folyamatoknak és viszonyoknak – vagy legalábbis ezek képi ábrázolásának – a megismerésére épüljön.
Az óvodáskorú gyermek ismeretszerzési folyamatában nagy jelentősége van az észlelésnek, az érzékelésnek.
Az értelmi és az anyanyelvi nevelésben, a kommunikációs képességek fejlesztésében nagy támasz a szemléltetés, a közvetlen és sok érzékszervet foglalkoztató, spontán, játékos tapasztalatszerzés. A gyermek képzeteit, ismereteit konkrétabbá, tipikusabbá tehetjük a szemléltetőeszközökkel.
Az irodalomhallgatáskor felhasználható szemléltetőeszközök lehetnek a könyv, a könyv illusztrációi, a képek különböző fajtái, bábok, játékszerek, diaképek, különböző tárgyak, használati eszközök és főként természetes anyagok: termések, levelek, ágak, virágok stb.
A képek különböző fajtáit lehetőleg mese előtt, után adjuk a gyerekek kezébe.
Versmondáshoz akkor kell kép, játékszer, báb, ha magához a szituációhoz szükséges, amelyben a vers elhangzik.
Bizonyos kritériumokat figyelembe kell venni a szemléltetésnél:
mesetípus, korosztály, gyermek egyénisége indokolja
az eszköz feltétlenül a bemutatandó anyaghoz, hangulathoz kapcsolódjon, emelje ki annak esztétikumát
biztonságosan kezelhető legyen
jelzésszerű, leegyszerűsített legyen, de megfelelő méretű
ne csak láttasson, hanem érzelmi hatást is keltsen
csak esztétikus eszközökkel szemléltessünk
tilos a ritmikus, csupa zene, képszerű verseket képekkel szemléltetni, mert a groteszk egyáltalán nem szemléltethető, a gyermeki fantáziával alkotott belső képekkel nem tudunk (és nem is szabad) versenyre kelni
A 3-4 éveseknek bemutatott lánc-, és halmozó szerkezetű meséket szemléltethetjük rajzsorozatokkal. Az ilyen korú gyermekek igénylik a mesemondással egy időben történő szemléltetést; segíti őket a szereplők észben tartásában és beleélési folyamatosságot is.
Giccses műanyag játékokat ne használjunk! Lehetőleg természetes anyagokból készült eszközeink legyenek.
Az 5-6-7 éves gyermekek már képek és egyéb szemléltetőeszközök nélkül is azonosulni tudnak a mese cselekményével, szereplőivel, az irodalom képszerűségével, jelképességével.
Az alkalmazott szemléltetőeszközöket tegyük jól látható helyre, hogy a gyermekek napközben is nézegethessék azokat. Így alkalmuk nyílik többször is összehasonlítani saját elképzeléseiket a látottakkal, többször is beszélgethetnek még a mese szereplőiről, színhelyeiről, cselekményéről.
A szemléltetés módszerének alkalmazásáról minden óvónőnek magának kell döntenie, ismerve a csoportjába járó gyermekek fejlettségét, élmény-, tapasztalatgazdagságát, beszédkészségét és a bemutatandó irodalmi mű tartalmi és formai jellemzőit.
Mellette szóló érvek:
+ ismeretszerzési folyamatokban az érzékelésnek nagy szerepe van, de a közvetlen megfigyelés sok esetben nem alkalmas teljes képzetek kialakítására még beszéddel társulva sem
+ az elvonatkoztatás képessége még csak csírájában található meg a kisgyerekeknél, ezért segít a szemléltetés
+ más tevékenységek során is használunk eszközt, itt miért ne?
+ belső képteremtés (elaboráció) nem megy könnyen
+ a képzetek, ismeretek a szemléltetéssel konkrétabbá tehetők
+ éppen az irodalom hallgatás során fontos, hogy minél több érzékszervét foglalkoztassuk a gyermeknek
+ maga a bemutatás, a szuggesztív bejelentés is a képzeletre hat
+ a gyermek az átélt élményeiből, gyér ismereteiből próbál konstruálni képzeleti képet. Az átélt, már meglévő emlékeiből kell kiemelni olyan helyzetet, amit éppen átél. Ez nem könnyű, és ezt segíti a szemléltető eszköz.
+ a pszichológusok szerint a szavak megértésében és megjegyzésében a kép segíti a verbalitást, amikor a gyerek az elvont gondolkodás felé közelít, már nem kellenek a tárgyak.
+ a 3-4 éves gyerekek igénylik a szemléltetést
Ellenérvek:
- A növekedés során az érzéki kötöttség felszabadulásakor, az elvont fogalmak felé haladva a tárgyról leválik a figyelem és áttevődik a fogalmakra. Az 5-6-7 éves képek nélkül is tud azonosulni a cselekménnyel.
- A 6-7 éves gyermeknél a szemléltetőeszköz megköti a fantáziát. A szemléltetőeszköz jelenik meg a rajzokon, nem a fantázia = kevésbé kreatív.
- Kevésbé figyelnek a gyerekek az óvónő metakommunikációs jelzéseire.
- Megnyilatkozásaik során jobban kötődnek a szemléltető eszközökhöz, mint a nyelvi anyaghoz.
5) Gyakorlás, ismétlés
Az elsődleges bevésést követően gyorsan felejt a gyermek, ezért van szükség ismétlésre, újabb motivációs helyzetek teremtésére.
A monoton ismétlésnél sokkal eredményesebb az érdeklődést keltő, változatos formában való ismétlés. Lehet folyamatos, egyéni, páros, mikrocsoportos vagy csoportos. Módjai: bábozás, némajáték, párbeszédes jelenetek eljátszása, dramatizálása
Az óvodások kedvelik a gyakori ismétlést, a mese többszöri feldolgozását. Az új anyagként bemutatott verseket legalább kétszer, háromszor mondjuk el.
Helytelen az egész csoporttal közösen mondókát vagy verset mondogatni (éneklős, kántáló, nem tudják követni a vers ritmusát).
Nem lehet az a cél, hogy a gyermekekkel magoltassuk a verseket. Az óvodai bemutatások, a gyakori ismétlések során a gyermek önkéntelenül is megtanulja a számára legvonzóbbakat, legérdekesebbeket. Ne a gyerekek szavaltatása, hanem a versek megszerettetése legyen a célunk.