"Az emancipatorikus gesztus erős ironikus felhangja, hogy az embertestvériség ihletett szónoka a városi hóhér. Végül Badeni Lajos elfoglalja a várost, és továbbvonul, legközelebb a darab közeli legvégén látjuk viszont, Evelinéknél, Kőszegen, nemi betegségtől agyalágyultan. Ez az agyalágyult fogja elmondani, szerepéből félig kibújva, szembefordulva velünk, folyvást rászólva a függönyt elindító ügyelőre, Evelin kötőtűjével hadonászva: le kell számolni a történelemmel, hogy eljöjjön az egység utópikus kora. Itt szólal meg a testvériség felvilágosodott eszméje egy tébolyult és pusztító hadvezér szájából. A végső monológ Brecht színházi határátlépéseit idézi ugyan, de úgy, hogy leszámol a „jó vég" történetfilozófiai illúziójával. A vége újfent az ügyelőnek szól: „Nyithatjátok". A tapsrend az első felvonás végét másolja, a mozdulatlan alakokat, akik értesültek Buda visszafoglalásáról, az újra fellángoló háborúról. A nézőtérről felhangzik a felvonás nyitó mondata: „Jé, még mindig így állnak." (Vári György)
"...BADEN...
Mikor történelmet kötögetek: vér a fonál, és könny a cifrázat. Bizonnyal különb vón, ahogy az én kitünő új Stabsoffizierem, Hercsula ezredes mondani szokta volt: Mindenki egyformán ember, mindenki dolgozzsék á mágá mestersége serint, astán ast tes , ámit ákár, á tistességes békességen bévül.(A függöny megint kezd szétnyilni.) Még ne! A kutyafáját, hová sietnek?(A függöny összezárul.) Ötezer éve világtörténelmet játszunk, garázdálkodunk, húzzuk s nyúzzuk a népeket s területeket, akár ebek a condérát. A história oly kétfejű fenevad, mely ha tojásokat rak, egyik csőrével anyai hevet lehell rájok, másik csőrével mind megvagdalja, összetöri.(A kötőtűvel lesújt.) Tehát: le a világtörténelemmel!(Lesújt.) Le a fujtogató ál-erkölccsel, a fogolytáborra hasonlatos ál-békével, a rettegő ál-hatalommal!(Lesújt.) Le a politikával, diplomáciával, s a paktumokkal, melyeket az uralmak a lakosság ellen koholnak!(A kötőtűt magasra emeli.) Én, a harcos, ezennel ennen magam ellen szólok: a háborgó történelmi korszakok után immár a történelem-utáni bélés idő nyiljék!(Int a kötőtűvel.) Nyithatjátok. (A függöny szétnyilik. Megint látható a panoptikumszerű, mozdulatlan nyolctagú csoport; s előttük Hercsula hatalmas alakja.)
HANG A NÉZŐTÉREN Jé, még mindig igy állnak!"
Weöres Sándor - A KÉTFEJŰ FENEVAD AVAGY PÉCS 1686-BAN - TÖRTÉNELMI PANOPTIKUM KÉT RÉSZBEN