XXXII
EGYSOROS VERSEK
*
3
lóg az ember az ég kékjébe lobogó hajjal
és talpa felett kopog a föld.
Az, aki látja,
álmatlan szemeit nem birja leszakitani róla.
A FOGAK TORNÁCA
Weöres Sándor
Weöres Sándor
- Téma inditó smuku
- Kezdés dátuma
EGYSOROS VERSEK
*
lóg az ember az ég kékjébe lobogó hajjal
és talpa felett kopog a föld.
Az, aki látja,
álmatlan szemeit nem birja leszakitani róla.
A FOGAK TORNÁCA
Weöres Sándor
Mikor valaki, saját kamaszkori önmagára hivatkozva arról kérdezte, hogy válasz-e a vers a lelki problémákra, ezt mondta:
– Ebben van, azt hiszem, nagy különbség, hogy a kamasznak vagy az olvasónak a lelki problémáira válasz, annak pedig, aki a verset írja, a lelki problémáinak a megsemmisítése, annullálása; az eltávolodás a fölösleges és megoldhatatlan lelki problémáktól a merőben reális technikai problémákhoz, amit a vers strukturálisan jelent. A lelki problémák megoldására, lehet, hogy alkalmasabbak a különböző szerkesztői üzenetek, tanácsadók, amik a régi időben, harminc-negyven évvel ezelőtt voltak: a különböző lelki klinikák az Új Időkben, a Színházi Életben. A költőnek lelki klinikája nincs, mert tudja, hogy az összes lelki probléma megoldhatatlan, illetve azzal oldódnak meg, hogy az idő egyszer csak elsimítja őket, és az, akinek ez a lelki problémája van, egy idő múlva túlhalad rajta, elfelejti, közömbössé válik számára. A lelki problémák megoldhatatlanok.
(EGYSZER ELJUTOTTAM...)
Egyszer eljutottam egy városba, mely teljesen üres, elhagyott, kihalt volt. Nem akadt egyetlen bogár, bokor, vagy kő, melynek lelke lett volna; semmi sem volt itt, csak pár-millió ember.
Végre egy külvárosi lakásban, honnan a tulajdonosék nyaralni utaztak, mégis társakra találtam.
Az egész város orditott az ürességtől; s ebben az egyetlen lakásban mégis rengetegen voltak. Ezek is némiképpen hasonlitottak az emberekre, anélkül, hogy ez hátrányukra lett volna.
Weöres Sándor
Megkérdezték tőle, hogy miért vagyunk a világon.
– Nyilván biológiai szükségszerűség – felelt a Mester. – Ugyanazért, amiért a gombák, virágok, állatok. Oka a szaporodási ösztön lehet. Akit a szülei megcsinálnak, és nem vitték el a gyermekbetegségek, az él. Olyik öngyilkos lesz. Szerintem annak, hogy élünk, semmi más oka nincs, mint hogy vannak olyan sejtek, spermák és csírák, amiknek a funkcióiba nem avatkozhatunk bele. Így akaratunktól függetlenül létrehoztak. Ugyanígy akaratunktól függetlenül felélik magukat ezek a sejtek, és jön a halál. Egyetlen beleszólás az öngyilkosság. De felesleges olyasmit megcsinálni, ami magától is bekövetkezik.
– Mindenki ezért van a világon? Egyformán vonatkozik ez az élőlényekre?
– Nem hiszem, hogy ez másként lenne. A spermákból és a petékből létrejön az élet. Ez minden, ez így van.
"A kettébomlott Hermaphroditus, vagyis a platoni eszme. A szerelmi vágy, mely - mint a visszaforrás ösztöne - benne fészkel minden élőlényben, tulajdonképpen szintén az "ős-egész" bizonyitéka. Az ösztön emlékezete az elveszitett ős-egészre..."
Weöres Sándor
– Mindig meglep, ha egy költő a változatlanságot, az időtlenséget áhítja – mondta a Mesternek egy riporter. – Hiszen ebben az állapotban nem létezne művészet sem; s hogy az ön fegyvertárának leghatékonyabb darabjára hivatkozzam: az időtlenség például kizárja a ritmust.
– A ritmus formai jegy. Az időtlenség tartalmi – felelt neki a Mester.
– Elbizakodottságnak tartja, ha az ember a nemlét kétségtelen túlsúlya ellenére is az itt töltendő hetven-nyolcvan évre koncentrál? Vagyis, ha az ember embercentrikus?
– Veszedelmesnek tartom. És a mai világ engem igazol. Elég, ha csak a föld, a levegő vagy a víz szennyezésére gondolunk.
– Ez inkább az emberi butaságnak, az érdekek szem elől tévesztésének s éppen nem az embercentrikusságnak a jele – kötötte az ebet a karóhoz a riporter. Végezetül a Mester ezt mondta:
– Az embercentrikusság és az emberi butaság egy és ugyanaz.
"A teljes-idő mása a jelenség-időben: az eszme-idő. Egy ember élete az eszme-időben nem a születéssel kezdődik és nem a halállal végződik..."
IDŐTLEN AZ IDŐ...
Ki volt, aki a fényt megosztani kényszerült
*
1986. - Mi lesz a folytatása? Miben lesz a folytatása és küszöbe,
ha göndör hajókon lerogyó aknák elzárnák ezer ágyuval.
*
Micsoda fedelet kaphat a rigó?
Ez lesz ám a fekete jóság, az igazi valódiság.
*
A fák tetején fut az árny, fut a szél,
a fák tetejét érinti a szél
*
Álmában vergődik mindnyájunk balkeze
*
Ezeréves bú a homlokomon, mig mindenki szépen hazatalál.
*
Elrekesztett anyag
sor vonszolja szárnyait
keresztül az álmok sóhajain
birodalmán, teljes birodalmán
*
Időtlen az idő
ki ezt abbahagyja
száz évig folytatja
*
A hátgerincen csigolyák tánca
föl az égbe és le a gödörbe.
Hogyan lehet újra begyakorolni...
Lezüllött, mint a citromos ember,
akinek nincs mit begyakorolni.
*
Gúlákba halmozódik az éjszaka.
Bálákba gyűlik a hajnal.
Weöres Sándor
Szólt a Mester a fiatal zenésznek, hogy lenne számára egy megzenésítendő verse. Mármost tudni kell, hogy a költők általában mindent megadnának azért, hogy verseiket nyilvánosan énekeljék, de a Mester ebben is más volt; teljesen közönyösen tűrte, hogy a komoly- és kevésbé komoly zenészek dallamokkal látták el verseit, némelyiket mindjárt többel is. A fiatal zenész tehát örömteli várakozással hallgatta a Mestert.
– Azt mondják, hogy nem csinálok közéleti lírát. Hát most itt van egy békeharcos vers.
Ez volt a Macskainduló. Teltek-múltak a napok, került dallam a sorokhoz, és a fiatal zenész sietett a Mesterhez, hogy bemutassa neki az új dalt. A Mester elégedetten simogatta ölében nyugvó macskáját, úgy hallgatta az éneket, majd megjegyezte:
– Ez a Khomeini ajatollah indulója.
MACSKA-INDULÓ
Kurrogj, kurrogj, kormos macska,
cirregj, cirregj, cirmos macska,
büszkén lejt hat vak bak macska,
sok pettyes láb, száz karmocska.
Jobbra át, balra át,
agyon marjuk a kutyát,
nyiáu-úu!
Nyávogj, nyávogj, nyavalyás macska,
pisszegj, pisszegj, pikulás macska,
aki beteg, pikulálhat,
szedjen macska-pilulákat.
Hátra arc, nagy kudarc,
nem marunk ha te se marsz,
nyiáu-úu!
Weöres Sándor
[HIDE]
http://www.youtube.com/watch?v=yvmFopV1l_0
[/HIDE]
„Van egy másik tervem is: kifejteni magamat abból a selyemhálóból, amiben vergődik a mai irodalom. A saját kora számára a modern költészetnek csak „nem értem”-jei vannak és a múlt század módjára ínyenckedik ma is. Plautus, Shakespeare, Molière a maguk idejének mulattatói voltak, a korízlésnek írtak, míg a mai kor nagy költői jóformán elszigetelik magukat az általános ízléstől. A jelen ízlésnek nem Valéry meg Werfel, hanem Wallace és a jazz-slágerszövegek felelnek meg - ebből én azt következtetem, hogy ma az értéket nem a finomság, hanem a közönségesség útjain kell keresni. A leglimonádésabb érzelmességbe kell szépséget csempészni. - Próbaképpen össze fogok eszkábálni néhány minél közönségesebb tangó- és rumbaszöveget, és igyekezni fogok beléjük eredetiséget vinni. (...)” „(Weöres Sándor levele Kosztolányi Dezsőhöz, 1932. okt. 26.)”
DAKTILUSZ
Ir a költő daktiluszokban.
A kecskepásztor baktiluszokban.
A disznópásztor makktiluszokban.
A karmester taktiluszokban.
A sakkmester sakktiluszokban.
A diktátor nyaktiluszokban.
A hordár pakktiluszokban.
A klozetpucoló kaktiluszokban.
A lakkozó lakktiluszokban.
A bankár csekktiluszokban.
A buzeráns seggtiluszokban.
A szabó frakktiluszokban.
*
NÉGY VERS
I
maga fuvolája.
A bozótnak, a sziklánakés az embernek.
A felsorolás teljes legyen,semmi ki ne maradjon.
Sőt az elefántnak is,amikor teljes súlyával
a posványba merül.
Végül elviszi minda lehetetlenség fuvolája...
*
VALAKI - VALAHOL
Az igazi örömből
egy csöpp is elég.
De a zajos diadalból
egy szemernyi marad,
mintha madár
röppenne az ablak alatt.
Weöres Sándor
„„(...) ez a költő mindenekelőtt - humorista. De humorában és szatírájában is igazi költő, mert verseinek formáját is e céltudatos groteszkség szerint alkotja, igazítja. A Suite bourlesque típuspéldái szinte Karinthyhoz illő kifigurázásai a dalszövegeknek, Weöres ezekben a verses humoreszkekben »muskátlis kis hullaház«-ról beszél, és széles jókedvében fanyarul kiált fel: ,sej, haj, hacacáré, ahogy Nietzsche mondja.’ Néhány pár soros versikéje a bölcsről, a holdról, az éjszakáról és az akácfáról megannyi kis remeke egy egészen groteszk humornak. Bartók-suite című versének néhány sora:
Csiribiri, csiribiri, bojtorján,
lélek lép a lajtorján,
Csiribiri, csiribiri, zabszalma,
még mellettem alszol ma.
Ez a bájos felelőtlenség, ahogy keveri a rímeket és a ritmusokat, ahogy a ritmushoz és a rímhez idomítja a szöveget, a rossz költő, sőt még a lelkiismeretes költő minden gátlása nélkül, igen magas fokú művészet, mert sosem erőltetett, mindig könnyed. Sok versében teljesen a zenét hozza előtérbe, a szavakat misztikusan állítja egymás mellé, megmérni és értékelni nem lehet ezeket a verseket, csak érezni és szeretni (Macska). A nyelv zenéjének és a nyelvvel kifejezett értelemnek teljes összhangját teremti meg ezekben a versekben, melyek igénytelen témákból (kutya, szobalégy) íródtak nagy igényű írásokká. (...)”
(Szabó Zoltán. Napkelet, 1935)”
MACSKA
Simaselymű a szőröm, karcsu a testem és fogaim hófehérek,
ezért kegyel a legmagasabb úr, dél piros papja, kilenc mély bók
a nevének.
a selymen,
ki ilyenkor zavarni merjen.
de meztelen volt, hogy ölébe vett, kilenc mély bók a nevének.
Ölébe vett, szivére szoritott, zümmögött két zárt ajka között,
mint a folyó, ha kiszökött a zöld inyű hegység fogsora közül és
sások ezrébe öltözött.
dél-papja combján kiserkedt a vér, kilenc mély bók a nevének.
Olyan kegyes volt és a vérét testes kehelyben fogta föl és
megkinált a kehellyel,
kaláccsal és elefántcsont-szinű tejjel.
sós könnye a számra hullott, földoromboltam dél-papja ölén,
kilenc mély bók a nevének.
rajtuk mécsesek égnek, háromlábú vékony állványokon állnak.
De két csukott szemhélyam alatt, mit fehér bél a töretlen dióban,
ragyogóbb mécsesek égnek,
kilenc mély bók a nevének.
Weöres Sándor
Mesélik – ki tudja, igaz-e, vagy sem –, hogy egy alkalommal valaki negédes mosollyal a Mesterhez fordult:
– Ön, aki annyi sok szép gyermekverset írt, bizonyára nagyon szereti a gyermekeket, és jól ismeri is őket.
Mire ő így felelt:
– Gyermekem nem lévén, nem ismerem őket, és nem is szeretem, mert bántják a macskámat.
IIO
Kicsi láng, kicsi láng,
kinek világitasz az éjszakában?
Először a gyerekeknek,
hogy szájukhoz emelhessék a tejes bögrét,
másodszor a lányoknak,
hogy ablakukhoz találjanak a legények,
harmadszor a szent sötétségnek,
hogy ne unatkozzék egyedül.
Weöres Sándor - RONGYSZŐNYEG
...kinek világítasz...
"Egyszer a Mester nagyon mélyről indította válaszát.
- Semmi olyasmiben nem hiszek, ami hitvitával jár. Ha egy katolikus, egy református, egy zsidó, vagy egy mohamedán elkezdi bizonygatni igéje igazát, elveszítem érdeklődésemet. Van úgy, hogy esténként a konyhámba jönnek régies ruházatú emberek, holt nyelveken beszélnek hozzám holt isteneikről, de engem az, ahogyan mondják, sokkal jobban érdekel annál, mint amit mondanak. A nyelvjárás, a hangképzés, az ismeretlen szavak ismerős értelme, a szavak leíró képe, mind-mind maga a legfontosabb tudnivaló. És mindenik mögött ott van az az egyetlen szó, amelyben hinni tudok, mindaddig, amíg el nem kezdek írni."
"Egyszer a Mester nagyon mélyről indította válaszát.
- Semmi olyasmiben nem hiszek, ami hitvitával jár. Ha egy katolikus, egy református, egy zsidó, vagy egy mohamedán elkezdi bizonygatni igéje igazát, elveszítem érdeklődésemet. Van úgy, hogy esténként a konyhámba jönnek régies ruházatú emberek, holt nyelveken beszélnek hozzám holt isteneikről, de engem az, ahogyan mondják, sokkal jobban érdekel annál, mint amit mondanak. A nyelvjárás, a hangképzés, az ismeretlen szavak ismerős értelme, a szavak leíró képe, mind-mind maga a legfontosabb tudnivaló. És mindenik mögött ott van az az egyetlen szó, amelyben hinni tudok, mindaddig, amíg el nem kezdek írni."
"A határok-közti léleknek érzékelhető, ami tagolt; s eszme, ami tagolatlan... A teljes léleknek csonkaság, ami tagolt, vagy tagolatlan; s valóság, ami túl van a megnevezhetőn."
"... Egyszer csak észre veszed magányodban, hogy száj és fül használata nélkül valakitől tanulsz... a személyed alatt rejlő végtelen áramok valamelyike..."
"... Akire szemeddel, füleddel, vagy bárhogy, erősen figyelsz, annak alkata és jelen-állapota szinte tükröződik benned, s a futó, vagy tartós jelenségeké is... lelki szines-érzékelés..."
"..."hangtalan zené"-nek nevezhető..."
"... mozdulatlan tánc..."
"... valami, ami változatlan -..."
Weöres Sándor - A teljesség felé
...mozdulatlan tánc...
Egyszer ezt kérdezték a Mestertől:
– Ön szerint mi lehet a vers haszna?
– A vers haszna, hogy a lelket tagoltabbá, hajlékonyabbá, érdekesebbé teszi. Azét is, aki írja, és azét is, aki olvassa. A vers célja körülbelül ugyanaz, mint atlétáknál a tréning. A vers a lélek tréningje, ami a lélek izmait hajlékonnyá, használhatóvá teszi – hangzott a válasz, és jött az újabb kérdés:
– Ön kiknek ír?
– Mindenkinek, akit érdekel – felelt a Mester. – Lehet, hogy az olvasóközönségem kicsi, lehet, hogy a jövőben sem lesz nagy, de arra törekszem, hogy azokon keresztül, akik a verset elolvassák, akikhez szól, közvetve eljusson a nagy tömegekhez is. Megelégszem azzal, ha egy-egy korszakban csak száz igazi olvasóm lesz, vagy ha csak tíz igazi olvasóm lesz. De annál inkább szeretném, hogy az a tíz vagy száz igazi olvasó mintegy szétsugározza azt az egész emberiségre, amit a verseken keresztül kapott.
Egyszer ezt kérdezték a Mestertől:
– Ön szerint mi lehet a vers haszna?
– A vers haszna, hogy a lelket tagoltabbá, hajlékonyabbá, érdekesebbé teszi. Azét is, aki írja, és azét is, aki olvassa. A vers célja körülbelül ugyanaz, mint atlétáknál a tréning. A vers a lélek tréningje, ami a lélek izmait hajlékonnyá, használhatóvá teszi – hangzott a válasz, és jött az újabb kérdés:
– Ön kiknek ír?
– Mindenkinek, akit érdekel – felelt a Mester. – Lehet, hogy az olvasóközönségem kicsi, lehet, hogy a jövőben sem lesz nagy, de arra törekszem, hogy azokon keresztül, akik a verset elolvassák, akikhez szól, közvetve eljusson a nagy tömegekhez is. Megelégszem azzal, ha egy-egy korszakban csak száz igazi olvasóm lesz, vagy ha csak tíz igazi olvasóm lesz. De annál inkább szeretném, hogy az a tíz vagy száz igazi olvasó mintegy szétsugározza azt az egész emberiségre, amit a verseken keresztül kapott.
BOHÓC
Állok az éjszakában,
barátom Pieró,
add kölcsön a tollad,
nyelvemen egy szó.
Citrom a hajam,
dinnye a fejem,
nyisd ki a kapudat,
régen döngetem.
*
AZ ÖRÖKLÉT LÁTOMÁSA
A benső éj járataiban
megkövült csigáiban
hirtelen tűzű villám-kötegek
magány és mégis lábak csoszogása
egyre többen
talán a senki
mind-sokasodóbb alakok
a piros hús-bozótban
lehet hogy hárman-négyen
vagy ezren s egy sem
magány és sokadalom
ez a meghalás halála
és némasága annak
ki életre sose kelt
ezért el nem múlik soha.
Weöres Sándor
...ki életre sose kel...
„A feloldás és megoldás szikrája nem könnyen pattan ki a mítoszi ellentétek sarkai között. Weöres művei közül ezek állnak legközelebb a tragédiához. A mítosz maga „szent történet”, borús, sőt komor és emelkedett, semmiképpen sem könnyű és vidám, de mindig az emberi vágyak legmagasabb övezetében jár. (FRYE, 1973, 136) Weöres a Medeiá-ban a történetnek ezt az alapjellegét a költemény nyelvének színpadiasságával, sőt operai díszletezésével is érzékelteti. De szemlélete is hozzáhasonul a műfajához, s alapvetően derűs létfelfogása itt nem arat akadálytalanul győzelmet. A tragikum esztétikai minősége kívül marad a költészetén, a műveire más kategóriák érvényesek, de ezek a költeményei a feloldást mégis úgy sejtetik, hogy előbb a tragédia közelébe lendülnek. Elhajlanak a tragédia felé, de éppen csak érintik a tragikumot, s a mediációs, közvetítő motívumok segítségével visszatérnek az ezt a költészetet mélyen jellemző eszményítő értékszerkezet körébe.”
„A feloldás és megoldás szikrája nem könnyen pattan ki a mítoszi ellentétek sarkai között. Weöres művei közül ezek állnak legközelebb a tragédiához. A mítosz maga „szent történet”, borús, sőt komor és emelkedett, semmiképpen sem könnyű és vidám, de mindig az emberi vágyak legmagasabb övezetében jár. (FRYE, 1973, 136) Weöres a Medeiá-ban a történetnek ezt az alapjellegét a költemény nyelvének színpadiasságával, sőt operai díszletezésével is érzékelteti. De szemlélete is hozzáhasonul a műfajához, s alapvetően derűs létfelfogása itt nem arat akadálytalanul győzelmet. A tragikum esztétikai minősége kívül marad a költészetén, a műveire más kategóriák érvényesek, de ezek a költeményei a feloldást mégis úgy sejtetik, hogy előbb a tragédia közelébe lendülnek. Elhajlanak a tragédia felé, de éppen csak érintik a tragikumot, s a mediációs, közvetítő motívumok segítségével visszatérnek az ezt a költészetet mélyen jellemző eszményítő értékszerkezet körébe.”
Hasonló témák
