Élet a halál után

[mirjam77]

most lehet, hogy nem fogjátok érteni, amit írok, esetleg utálni fogtok érte, de vállalom...
olvasgattam a topikokat és találtam egy új topikot Alberth Györgyiről...
a leggyakoribb bejegyzés a "én nagyon sajnálom"...
elgondolkodtató számomra, miért kell valakit sajnálni azért mert meghalt?
mintha az egyetlen, de legalábbis kivételes ember lenne a földön, akivel ez megtörténik...
hát nem ez a természetes?
azt még nem hallottam senkitől, hogy jajj de sajnálom XY kislányát, amiért megszületett...pedig a születés kín, szenvedés az újszülöttnek, a halál pedig a visszatérés eredetünkhöz...béke, megnyugvás....
közeledik a Halottak napja...
akiket "meglátogatunk" már rég ujjászülettek valahol, talán éppen a közelünkben, lehet, hogy nap mint nap látjuk őket, de mi ragaszkodunk ahhoz a kis darab kőhöz, amit az emlékükre állítottunk egykor...
egyszer régebben egy tibeti láma könyvében olvastam, hogy nyugati útja során nagyon megdöbbent azon, hogy mi "szállodát" azaz temetőt építünk a halottaink számára...
de az élőket vajon szeretjük, tiszteljük eléggé?

 

[Radványa]

most lehet, hogy nem fogjátok érteni, amit írok, esetleg utálni fogtok érte, de vállalom...
olvasgattam a topikokat és találtam egy új topikot Alberth Györgyiről...
a leggyakoribb bejegyzés a "én nagyon sajnálom"...
elgondolkodtató számomra, miért kell valakit sajnálni azért mert meghalt?
mintha az egyetlen, de legalábbis kivételes ember lenne a földön, akivel ez megtörténik...
hát nem ez a természetes?
azt még nem hallottam senkitől, hogy jajj de sajnálom XY kislányát, amiért megszületett...pedig a születés kín, szenvedés az újszülöttnek, a halál pedig a visszatérés eredetünkhöz...béke, megnyugvás....
közeledik a Halottak napja...
akiket "meglátogatunk" már rég ujjászülettek valahol, talán éppen a közelünkben, lehet, hogy nap mint nap látjuk őket, de mi ragaszkodunk ahhoz a kis darab kőhöz, amit az emlékükre állítottunk egykor...
egyszer régebben egy tibeti láma könyvében olvastam, hogy nyugati útja során nagyon megdöbbent azon, hogy mi "szállodát" azaz temetőt építünk a halottaink számára...
de az élőket vajon szeretjük, tiszteljük eléggé?

Nagymamám szokta mondani, hogy addig kell szeretni valakit amig él, amikor már meghalt viheti a virágot.. Ennek ellenére ő is gondozta a szülei sirját amit birta..

 

[Tibi16]

hát igen testünk a 3-dimenziós kabátunk vagy szállító eszközünk ebben a téridő valósá-gunkban amelyet itthagyunk ha menni kell de a LÉLEK az örök hisz az azéletünk az én-
vagyokságunkat nem tudjuk levetkőzni hisz az ÖRÖK remélem ezzel nagyonsokan
tisztában vagytok
szeretettel.-TIBOR

 

[sirkan49]

kiváncsi vagyok, mi lesz a kisérlet eredménye....
bár asszem, aki szkeptikus, azt még ez a kisérlet sem győzi meg, hiszen ez is lehet kamu....

Tudod,az a érdekes,hogy azt akarják bebizonyítani,ami eddig is egyértelmű volt.

A kis huncutok,úgy tesznek,mintha nem tudnának róla már rég :mrgreen:

Na igen,de a mostani "kutatásokért" a mostani "kutatók" kapják majd a pénzt.:-D

most lehet, hogy nem fogjátok érteni, amit írok, esetleg utálni fogtok érte, de vállalom...
olvasgattam a topikokat és találtam egy új topikot Alberth Györgyiről...
a leggyakoribb bejegyzés a "én nagyon sajnálom"...
elgondolkodtató számomra, miért kell valakit sajnálni azért mert meghalt?
mintha az egyetlen, de legalábbis kivételes ember lenne a földön, akivel ez megtörténik...
hát nem ez a természetes?
azt még nem hallottam senkitől, hogy jajj de sajnálom XY kislányát, amiért megszületett...pedig a születés kín, szenvedés az újszülöttnek, a halál pedig a visszatérés eredetünkhöz...béke, megnyugvás....
közeledik a Halottak napja...
akiket "meglátogatunk" már rég ujjászülettek valahol, talán éppen a közelünkben, lehet, hogy nap mint nap látjuk őket, de mi ragaszkodunk ahhoz a kis darab kőhöz, amit az emlékükre állítottunk egykor...
egyszer régebben egy tibeti láma könyvében olvastam, hogy nyugati útja során nagyon megdöbbent azon, hogy mi "szállodát" azaz temetőt építünk a halottaink számára...
de az élőket vajon szeretjük, tiszteljük eléggé?

Köszönöm,helyettem is szóltál: kiss

Nagymamám szokta mondani, hogy addig kell szeretni valakit amig él, amikor már meghalt viheti a virágot.. Ennek ellenére ő is gondozta a szülei sirját amit birta..

Igaza volt a nagymamádnak!

hát igen testünk a 3-dimenziós kabátunk vagy szállító eszközünk ebben a téridő valósá-gunkban amelyet itthagyunk ha menni kell de a LÉLEK az örök hisz az azéletünk az én-
vagyokságunkat nem tudjuk levetkőzni hisz az ÖRÖK remélem ezzel nagyonsokan
tisztában vagytok
szeretettel.-TIBOR

Igen,én tisztában vagyok vele.

 

[berenike]

a sogonőm meghalt az 5 éves fiának hiányzik ...nekem is és az hogy ő egy más testben vagyis a lelke tovább él valahogy kevés a hiánya elviseléséhez ..........EZ vagyok én ha a lelkem ujjászűletik egy másik testbe már nem én leszek

 

[sirkan49]

a sogonőm meghalt az 5 éves fiának hiányzik ...nekem is és az hogy ő egy más testben vagyis a lelke tovább él valahogy kevés a hiánya elviseléséhez ..........EZ vagyok én ha a lelkem ujjászűletik egy másik testbe már nem én leszek

Teljesen megértelek,együtt érzek veletek! De a lélek:örök! Az mindig Te vagy,csak a "ruha" változik.

 

[berenike]

de nem azok az emberek lesznek velem hol találom meg azokat a lelkeket akik nekem fontosak?
és azok akiket szivesen mellőznék biztos hogy nem csapodnak megint a kőzelembe?

 

[loncika70]

életfeladatokkal jövün a világra oylan nincs hogy valami ok nélkül történik, minden és mindenki aki az utunkba kerül okkal van ott.... egyéni döntés mit kezdünk velük .... a nem szeretem lelkek is kellenek a fejlődésünkhöz ......

 

[sirkan49]

de nem azok az emberek lesznek velem hol találom meg azokat a lelkeket akik nekem fontosak?
és azok akiket szivesen mellőznék biztos hogy nem csapodnak megint a kőzelembe?

Sok-sok emberöltőn,életeken át találkozunk azokkal,akiket szeretünk. A tanulás,a megtapasztalás miatt pedig azok is fontosak,akiket "kevésbé" szeretünk.

életfeladatokkal jövün a világra oylan nincs hogy valami ok nélkül történik, minden és mindenki aki az utunkba kerül okkal van ott.... egyéni döntés mit kezdünk velük .... a nem szeretem lelkek is kellenek a fejlődésünkhöz ......

Igazad van

 

[Tibi16]

hát igen minnél beljebb halad azember a spirituális fejlődésében,annál inkább eltünnek
a halálfélelmei.elsem tudnám képzelni hogy teljesen megszünjek létezni .ez kialakul
azember tudatában.megerősíteni tudnám csak az előttem szólókat
NAMASTE

 

[Tibi16]

életfeladatokkal jövün a világra oylan nincs hogy valami ok nélkül történik, minden és mindenki aki az utunkba kerül okkal van ott.... egyéni döntés mit kezdünk velük .... a nem szeretem lelkek is kellenek a fejlődésünkhöz ......

az biztos hogy nehéz elviselni a nemszeretem lelkeket de az élet általuk
tükröz nekünk valamit vagy nekik van tanulni valóik tőlünk .meg kell tanulni
elfogadni őket bár magam is tudom nem egy hálás feladat:555:

 

[Tibi16]

de nem azok az emberek lesznek velem hol találom meg azokat a lelkeket akik nekem fontosak?
és azok akiket szivesen mellőznék biztos hogy nem csapodnak megint a kőzelembe?

belső beállitottságon kell változtatni és elkezdesz kedvesebb embereket
bevonzani a vonzás törvénye a hasonló hasonlót vonz .hiszenjó embernek jó a
barátja .taszitja egy erőszakos ember viselkedése nem egy hullámhosszon
vannak
szeretettel TIBOR

 

[Tibi16]

a sogonőm meghalt az 5 éves fiának hiányzik ...nekem is és az hogy ő egy más testben vagyis a lelke tovább él valahogy kevés a hiánya elviseléséhez ..........EZ vagyok én ha a lelkem ujjászűletik egy másik testbe már nem én leszek

a másik testben is teleszel csak az énvagyokságodat a mostani testednek
gondolod ,hiszen te a mostani testedben lévő LÉLEK vagy nem ez a test
akinek gondolod magad .érted ezt?

 

[Tibi16]

:mrgreen::mrgreen::mrgreen::``::``::``::mrgreen:[/quoga
gyakran vesz részt a srác asztrális projekcióban biztos:-D:-D

 

[mirjam77]

a másik testben is teleszel csak az énvagyokságodat a mostani testednek
gondolod ,hiszen te a mostani testedben lévő LÉLEK vagy nem ez a test
akinek gondolod magad .érted ezt?

nagyon jól leírtad a lényeget, egyszerűen, érthetően...
a vonzás törvénye működik és azok akikkel egykor együtt éltük az életet, most is itt vannak, csak nem mindig ismerünk rájuk, pont az erős egónk, a "ruhánk" a felvett szerepeink miatt....de ha leásunk a lélek szintjére, ahol az önvalónk van, akkor látjuk, hogy mennyi, de mennyi azonos szereplője van életeinknek, csak a szereposztás változik....

 

[anom]

Valamelyikőtök jött már vissza egy "halálszerű" élményből, vagy esetleg volt hasonló tapasztalatok meditáció útján?

 

[Karsay István]

Én, háromszor volt halálközeli élményem!
A legszebb a 25 perces klinikai halálom volt....

 

[anom]

Hogy 25 perc??? akkor te már zombi vagy:-D:lol:.

Na a hülyeséget félre téve, mind a 3 alkalom valamilyen baleset miatti klinikai halál következtében történt veled?
Meg miket tapasztaltál? Alkalmanként mást vagy kb. ugyanazt?

Az én tapasztalatom szerint, ami lehet más mint a tied mivel nem baleset miatt kerültem ilyen hát "tudat állapotba", de számomra pár perc is fél örökkévalóságnak tűnt akkor. Annyi minden történt ez idő alatt "odaát" (tulajdon képen nem máshol van) és pillanatok alatt úgy felgyorsult minden, hogy jelenlegi "megnyilvánulásommal" egyszerűen nem tudom felfogni csak néhány kép, érzelem foszlány és kevés "információ" az amire emlékszem. Meg arra halványan, hogy azért akartam visszajönni mert kíváncsi voltam milyen ilyen élménnyel és ismeretekkel tovább emberként létezni, amit kicsit már bánok így utólag:|, de hát "ami késik az nem múlik" remélhetőleg.

Meg persze nem is emlékszek már szinte semmire sem, tehát a varázs így nem ugyan az. Amikor "visszatértem"(nem mentem el csak kitágúlt az érzékelésem), akkor még láttam világítani sötétben még a levegőt is (kékesen világítottak a "gyorsan" mozgó részecskék), de másnapra már ez is elmúlt. Mára már csak a halvány emlék maradt meg és az a tudat, hogy valszeg teljesen le kell élnem már ez emberi életemet. Amivel persze nem lehet semmi panaszom, de mégis csak eléggé más.:roll:


Amúgy az a 25 perc tényleg durva lehetett, már halottas zsákba voltál??

 

[siriusB]

Hogy 25 perc??? akkor te már zombi vagy:-D:lol:.

Na a hülyeséget félre téve, mind a 3 alkalom valamilyen baleset miatti klinikai halál következtében történt veled?
Meg miket tapasztaltál? Alkalmanként mást vagy kb. ugyanazt?

Az én tapasztalatom szerint, ami lehet más mint a tied mivel nem baleset miatt kerültem ilyen hát "tudat állapotba", de számomra pár perc is fél örökkévalóságnak tűnt akkor. Annyi minden történt ez idő alatt "odaát" (tulajdon képen nem máshol van) és pillanatok alatt úgy felgyorsult minden, hogy jelenlegi "megnyilvánulásommal" egyszerűen nem tudom felfogni csak néhány kép, érzelem foszlány és kevés "információ" az amire emlékszem. Meg arra halványan, hogy azért akartam visszajönni mert kíváncsi voltam milyen ilyen élménnyel és ismeretekkel tovább emberként létezni, amit kicsit már bánok így utólag:|, de hát "ami késik az nem múlik" remélhetőleg.

Meg persze nem is emlékszek már szinte semmire sem, tehát a varázs így nem ugyan az. Amikor "visszatértem"(nem mentem el csak kitágúlt az érzékelésem), akkor még láttam világítani sötétben még a levegőt is (kékesen világítottak a "gyorsan" mozgó részecskék), de másnapra már ez is elmúlt. Mára már csak a halvány emlék maradt meg és az a tudat, hogy valszeg teljesen le kell élnem már ez emberi életemet. Amivel persze nem lehet semmi panaszom, de mégis csak eléggé más.:roll:


Amúgy az a 25 perc tényleg durva lehetett, már halottas zsákba voltál??

Abból, amit írsz lehetne következtetni arra, hogy mindenkinek vannak ilyen élményei, aki a klinikai halál állapotába kerül, csak van aki még annyi ideig sem emlékszik rá mint te. Az ezután elkövetkező életükben aztán ezért nem is hagy semmiféle nyomot, nem idéz elő változást. Valahogy úgy működhet ez, mint az álom, amire vagy emlékszünk, vagy nem.

Te tapasztaltál valamiféle következményét ennek az élménynek? Vagy talán úgy gondolod, hogy nem volt több, mint egy kémiai reakció az agyban?

 

[anom]

Is-is, de nem tartom egyszerű kémiai folyamatnak. Bizony van egy szint ami után kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy (hú hát ilyen is van) . Tehát ez már szerintem igen csak több mindent foglal magába mint, akár a legösszetettebb kémiai folyamatokat, de azt is.

Amennyire ellenálló voltam ezekkel a dologgal szemben, pont annak megfelelő "ajándékot" kaptam. És ez egy olyan hihetetlen szeretetre, olyan határtalan gondoskodásra utal vagy nem is tudom, hogy fejezzem ki, aminek kifejezésére, hallucinációjára emberi agy nem képes, még akkor sem ha 100%-os kapacitással is tudnánk átmenetileg használni az agyunkat.

Viszont nem szabad elfelejtenem többek között nekem sem és másnak sem, hogy hol vagyunk és mik vagyunk itt és most. És bizony sok fizikai tényező igen nagy hatással lehet ránk, mivel mi emberek inkább ide tartozunk még. Viszont pont ez benne a kihívás, hogy "különleges" tapasztalat nélkül, mennyire hallgatunk inkább az egyéni céljaink csábításának és "keserítjük" meg mások életét, vagy inkább meglátjuk a másik lehetőség határtalanságát.

Ezt én szerintem senki sem fogja igazán megérteni, ismerni, míg át nem éli. Ezért is igyekszek nem elítélni senkit, bármit is csinál, hiszen ha nem látja a teljes összképet valójában nem is tudja pontosan mit tesz.
Ez olyan dolog mint pl. az égési sérülés, amíg egy ember még nem is hallott arról, hogy mi az a tűz nehezen értené meg, hogy milyen az égési fájdalom.
A mai emberek már mondjuk hallottak a tűzről, csak legtöbben még nem kerültek annyira a közelébe, hogy megtapasztalják milyen is az.
Viszont én pont ezért nagyon tisztelem azokat az embereket akik úgy hisznek valamiben, hogy nem tudják biztosan annak létezését, de azért érzik, hogy valami többnek kell lennie, ami irányába haladunk még ha nem is nagyon érzékeljük.

Egyébként talán bennem azért is maradt meg ez az élmény, mert részben tudatosan szerettem volna valamit elérni, még ha nem is tudtam mit és elég fiatal is voltam ekkor.
És azért zavar, hogy visszajöttem mert itt már nem érzem azt a hátteret vagy nem tudom minek mondjam, ami ott szinte határtalanná tett. Valamint elég sok mindenre túl érzékeny lettem (mint az élmény átélése előtt), ami elég nehézzé teszi az életemet. Viszont ez szerintem egyre több emberre elmondható, legalább is úgy vettem észre, hogy lassan 2 csoportra szakad az emberiség.