Élet a halál után

anom írta:

Ezzel az élménnyel nem tartom magam különlegesnek, inkább félig szerencsésnek .
Ez olyan mintha pl.: részt vennénk egy játékban, aminek az a fő szabálya, hogy amint be lépsz a játékterembe nem fogod tudni, hogy az egy játék, hanem egyetlen komoly valóságodnak fogod tekinteni.
Viszont ha valamilyen úton módon még is rájössz, hogy ez "csak játék" már nem lesz az igazi. Még ha benne is maradsz és próbálsz a szabályai szerint élni, akkor sem jelenti már számodra ugyan azt, mint azoknak akik tovább "játszanak" az eredeti elgondolásaik, szabályaik szerint.
Tehát ezért félig szerencsétlennek is tartom magam.

És ezt azért merem elmondani a felelősségteljesen, mert tudom, hogy aki ezt igazán megérti annak már mind1 ha hallja, aki pedig nem az csak sejtheti miről beszélek, de nem árthatok vele neki.

Kattints a kibontásához...

w1965 írta:

"Vedd lazán az egészet,és élvezd,hisz nem kell semmit tenned,csak azt amit tenni akarsz."

Kattints a kibontásához...

anom írta:

Teljesen igazad van!
De vannak emberek akiket egyébként eléggé kedvelek és amikor látom rajtuk, hogy nem értik miért vagyok mondjuk túl nyugodt, vagy éppen miért nem érdekelnek olyan dolgok amiknek kéne szerinte(ük), az elszomorít kicsit.
Annyira jó lenne ha csak legalább egy olyan emberrel sikerülne a közvetlen környezetembe összefutni, akivel rendesen tudnék beszélgetni. És nem kell megjátszanom, hogy én is mennyire fontosnak tartom a kis egomat ápólgatni, meg másokéra oda figyelni.
Hozzá teszem ha nem játszanám meg akkor eléggé unatkoznék, antitársadalmi viselkedésem miatt pedig, nem lenne túl sok emberi kapcsolatom:-D.

Eleinte nem volt ilyen hiányom, de ahogy múlt ennek az élménynek a hatása, úgy lett egyre inkább szükségem az emberi kapcsolatokra és ez nagyon zavar.
Nem szeretek függeni semmitől és senkitől, mert az már a szabadságomat korlátozza, dehát emberként nehéz megoldani, hogy ne függjek semmitől ha egyszer olyan szükségei vannak a testemnek és már lassan a lelkemnek is amik nélkül nem tudnék fentmaradni.

Hogyan legyek olyan amilyen szeretnék ha ezt korlátozza az emberi mivoltom.
Nem jól van ez valahogy kitalálva.

Kattints a kibontásához...

ionon írta:

Fénynek mindig nehéz útja van az életében és te fény vagy.

Kattints a kibontásához...

anom írta:

Is-is, de nem tartom egyszerű kémiai folyamatnak. Bizony van egy szint ami után kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy (hú hát ilyen is van) . Tehát ez már szerintem igen csak több mindent foglal magába mint, akár a legösszetettebb kémiai folyamatokat, de azt is.

Amennyire ellenálló voltam ezekkel a dologgal szemben, pont annak megfelelő "ajándékot" kaptam. És ez egy olyan hihetetlen szeretetre, olyan határtalan gondoskodásra utal vagy nem is tudom, hogy fejezzem ki, aminek kifejezésére, hallucinációjára emberi agy nem képes, még akkor sem ha 100%-os kapacitással is tudnánk átmenetileg használni az agyunkat.

Viszont nem szabad elfelejtenem többek között nekem sem és másnak sem, hogy hol vagyunk és mik vagyunk itt és most. És bizony sok fizikai tényező igen nagy hatással lehet ránk, mivel mi emberek inkább ide tartozunk még. Viszont pont ez benne a kihívás, hogy "különleges" tapasztalat nélkül, mennyire hallgatunk inkább az egyéni céljaink csábításának és "keserítjük" meg mások életét, vagy inkább meglátjuk a másik lehetőség határtalanságát.

Ezt én szerintem senki sem fogja igazán megérteni, ismerni, míg át nem éli. Ezért is igyekszek nem elítélni senkit, bármit is csinál, hiszen ha nem látja a teljes összképet valójában nem is tudja pontosan mit tesz.
Ez olyan dolog mint pl. az égési sérülés, amíg egy ember még nem is hallott arról, hogy mi az a tűz nehezen értené meg, hogy milyen az égési fájdalom.
A mai emberek már mondjuk hallottak a tűzről, csak legtöbben még nem kerültek annyira a közelébe, hogy megtapasztalják milyen is az.
Viszont én pont ezért nagyon tisztelem azokat az embereket akik úgy hisznek valamiben, hogy nem tudják biztosan annak létezését, de azért érzik, hogy valami többnek kell lennie, ami irányába haladunk még ha nem is nagyon érzékeljük.

Egyébként talán bennem azért is maradt meg ez az élmény, mert részben tudatosan szerettem volna valamit elérni, még ha nem is tudtam mit és elég fiatal is voltam ekkor.
És azért zavar, hogy visszajöttem mert itt már nem érzem azt a hátteret vagy nem tudom minek mondjam, ami ott szinte határtalanná tett. Valamint elég sok mindenre túl érzékeny lettem (mint az élmény átélése előtt), ami elég nehézzé teszi az életemet. Viszont ez szerintem egyre több emberre elmondható, legalább is úgy vettem észre, hogy lassan 2 csoportra szakad az emberiség.

Kattints a kibontásához...

mirjam77 írta:

együtt érzek veled, de tudod ez a sorsod/sorsunk...
én már régóta nem tudok bekapcsolódni mások szapulásába, kivesézésébe, ami a munkahelyen is megy, ezért aztán sokáig azt hitték rólam, hogy nincs véleményem semmiről, nekem minden mindegy...
pedig csak az értékrendem más...
én nem a vagyona alapján rangsorolom az embereket, meg hogy milyen autója van, mint mások, én azt veszem inkább észre, hogy tud-e reggel munkába jövet mosolyogni, érdekli-e mások hogyléte, egyáltalán saját magán kívül érdekli-e még valami vagy valaki...
sokáig én is magányosnak éreztem magam, de amióta megtaláltam a lelki társamat, ez a magány elmúlt...nyissál efelé, hogy megoszthasd magad....

Kattints a kibontásához...

anom írta:

Teljesen igazad van!
De vannak emberek akiket egyébként eléggé kedvelek és amikor látom rajtuk, hogy nem értik miért vagyok mondjuk túl nyugodt, vagy éppen miért nem érdekelnek olyan dolgok amiknek kéne szerinte(ük), az elszomorít kicsit.[/qoute]

Ne szomorkodj ezen, nem kell a kolompszó után menni és attól még nyugodtan kedvelheted őket.

anom írta:

Annyira jó lenne ha csak legalább egy olyan emberrel sikerülne a közvetlen környezetembe összefutni, akivel rendesen tudnék beszélgetni. És nem kell megjátszanom, hogy én is mennyire fontosnak tartom a kis egomat ápólgatni, meg másokéra oda figyelni.

Kattints a kibontásához...

Hidd el amikor készenállsz erre akkor találkozol majd azzal az emberrel is, addig viszont beszélgess őszintén magaddal, az legalább olyan izgalmas tud lenni, /tapasztalatból mondom/És nyugodtan kérdezhetsz is magadtól meglesznek a válaszaid.

anom írta:

Hozzá teszem ha nem játszanám meg akkor eléggé unatkoznék, antitársadalmi viselkedésem miatt pedig, nem lenne túl sok emberi kapcsolatom:-D.

Kattints a kibontásához...

Talán pont a "megjátszásod" miatt nem találkozol azzal akivel őszintén tudnál beszélgetni, mert helyette bevonzod a megjátszósokat a kapcsolati köreidbe és ugye te sem szereted a megjátszást

anom írta:

Eleinte nem volt ilyen hiányom, de ahogy múlt ennek az élménynek a hatása, úgy lett egyre inkább szükségem az emberi kapcsolatokra és ez nagyon zavar.

Kattints a kibontásához...

Amikor megváltozol és lejár ez a "szerepköröd" akkor egy új szerepet veszel fel/ beválalod magad /és akkor az új kapcsolataid lesznek és lesznek olyan kapcsolataid amik elmúlnak az életedből ez nem rosz se nem jó egyszerűen ez történik.

anom írta:

Nem szeretek függeni semmitől és senkitől, mert az már a szabadságomat korlátozza, dehát emberként nehéz megoldani, hogy ne függjek semmitől ha egyszer olyan szükségei vannak a testemnek és már lassan a lelkemnek is amik nélkül nem tudnék fentmaradni.

Kattints a kibontásához...

Ha megadod magadnak a szabadságot és felfedezed milyen nagyszerű ember vagy és elengeded a fájdalmaidat, feldolgozod a félelmeidet akkor meglesz a Te függetlenséged és rájösz mi az igazi szabadság./Nem az amikor bezárod magad és senkitől nem fogadsz el semmit és nem is kérsz/

anom írta:

Hogyan legyek olyan amilyen szeretnék ha ezt korlátozza az emberi mivoltom.
Nem jól van ez valahogy kitalálva.

Kattints a kibontásához...

Nagyon értelek téged, de tudod azokat a korlátokat te állítottad fel magadnak neked is kell lebontani. Ezeket én is megtapasztaltam, nem is olyan régen.

Kattints a kibontásához...

siriusB írta:

Kedves Mirjam! Ne hidd, hogy csak az élheti így az életét, akinek már volt valamiféle spirituális élménye. Nekem nem volt és mégis ugyanazt élem át, mint amit itt leírsz. Nincs kivel beszélni a lényeges dolgokról, a feleslegesek meg nem érdekelnek. Így aztán az ember még akkor is magányosnak érzi magát, ha egy percig sincs egyedül.

Kattints a kibontásához...

mirjam77 írta:

egy érdekes hanganyag halálközeli élmény megtapasztalásáról:
Dobronai László: Halálközeli élmény
http://data.hu/get/749694/Halalkozeli_elmeny.mp3.html

Kattints a kibontásához...

SPIRIFERI írta:

Köszönöm a linket!!!kiss

Kattints a kibontásához...

mirjam77 írta:

egy érdekes hanganyag halálközeli élmény megtapasztalásáról:
Dobronai László: Halálközeli élmény
http://data.hu/get/749694/Halalkozeli_elmeny.mp3.html

Kattints a kibontásához...

anom írta:

Ez egy kicsit más, de eléggé szimpatikus nekem.

http://spiritualis.szeretni.hu/elet_fejlodese/elet_fejlodese_powell.php

Kattints a kibontásához...

anom írta:

Ez egy kicsit más, de eléggé szimpatikus nekem.

http://spiritualis.szeretni.hu/elet_fejlodese/elet_fejlodese_powell.php

Kattints a kibontásához...

w1965 írta:

Nincs kivel beszélni a lényeges dolgokról, a feleslegesek meg nem érdekelnek. Így aztán az ember még akkor is magányosnak érzi magát, ha egy percig sincs egyedül.:sad:

Kedves Sirius.

Mellőlem biztos kiájulnál :mrgreen:

Kattints a kibontásához...

mirjam77 írta:

igen, ezt én is ismertem, meg elkezdtem nézni a Szellemekkel suttogó-t, az is tök jó...

ma volt egy jó sztori, egy 3 év körüli kisfiú volt nálam az anyukájával és eléggé elevenke volt, ezért az anyuka felvette a karjába, hogy ne pakoljon, rohangáljon ott nálam az irodában...a kicsi meg is nyugodott egy kis időre, aztán egyszer csak mintha lenne mellette valaki, elkezdett "neki" magyarázni, meg hadonászni...erre az anyuka a következőket reagálta:
- Kire emelgeted a kezed? Ki van ott? Ja, értem.... - és elhallgatott...olyan volt a szitu, mintha látta volna azt a valakit ő is és ezt konstatálta...

Kattints a kibontásához...