Nagytakarítás a Napnál
</O
<O</O
Egyszer egy hatalmas nagy felhő úgy eltakarta az eget, hogy három napig nem lehetett látni a Napot.<O</O
A kiscsibéknek nagyon hiányzott a napsugár.<O</O
- Hová tűnhetett a Napocska? – kérdezték. – Keressük meg, hívjuk vissza az égre.<O</O
- Igen ám, de hol találjátok meg? – kotkodácsolt a kotlós. – Talán bizony tudjátok, hol lakik?<O</O
- Nem tudjuk – csipogták a kiscsibék -, de majd mindenkit megkérdezünk, akivel összetalálkozunk.<O</O
- Koty-koty-koty, jól van, menjetek – mondta a kotlós, és ahogy illik, útravalót készített a csibéknek. Adott nekik kicsi zsákot, kicsi zacskót, zsákocskákban magocskát, a zacskóban meg mézeskalácsot. <O</O
A kiscsibék útra keltek.<O</O
Mentek, mendegéltek, egyszer csak a káposztáskertbe értek. Látják, hogy az egyik káposztalevélen ül valaki, nyújtogatja a szarvát, hátán hordja a házát. Egy csigabiga! A kiscsibék megálltak, megkérdezték tőle:<O</O
- Csigabiga, nem tudod, hol lakik a Napocska?<O</O
- Én nem tudom, de ott ül a kerítésen a szarka, ő bizonyosan tudja.<O</O
A szarka meghallotta, hogy emlegetik, hát mindjárt közelebb röppent, és csirregni kezdett:<O</O
- Csibe, csibe, kiscsibék, hová mentek, kiscsibék?<O</O
- Elbújt a napocska, megyünk, megkeressük.<O</O
- Én is megyek, én is megyek! – örvendezett a szarka, és közelebb röppent.<O</O
- De tudod-e, hol lakaik? – kérdezték tőle.<O</O
- Azt biz én nem tudom, de nyúl koma talán tudja, itt lakik a szomszédban, a répaföld csücskében.<O</O
A kiscsibék meg a szarka elmentek a répaföldre. Mikor látta a nyúl, hogy vendégek közelednek, fejébe húzta a sapkáját, a bajuszát megpödörte, és a háza kapuját még jobban kitárta.<O</O
- Nyulam-bulam – csipogták a csibék, csirregte a szarka-, a Napocskát keressük, nem tudod, hol lakik?<O</O
- Azt biz én sem tudom, de a szomszédom, a kacsa bizonyosan tudja. Itt lakik a nádasban, a patak közelében.<O</O
No, elmentek a nádasba, a nyúl is velük ment.<O</O
A patak partján megtalálták a kacsa házát, meg egy szép piros ladikot, a ház mellé volt kikötve.<O</O
- Hé, szomszédasszony, itthon van-e kelmed? – kiáltotta a nyúl.<O</O
- Itthon, itthon! – hápogott a kacsa. – A tollamat szárítom, három napja nedves, nem süt a Napocska.<O</O
- Éppen őt keressük – csipogták a kiscsibék, csirregte a szarka, a nyúl meg buzgón bólingatott hozzá. – Nem tudod, hol lakik?<O</O
- Azt biz én sem tudom, de a patak túlsó partján, az odvas bükkfa alatt lakik a sün, az bizonyára tudja.<O</O
Beültek mindannyian a csónakba, áteveztek a patakon, hogy megkeressék a sünt. Meg is találták, ott szunyókált a bükkfa tövében.<O</O
- Sün, sün, sün koma! – csipogták a kiscsibék, csirregte a szarka, hápogta a kacsa, a nyúl meg örvendezve ugrándozott. – Nem tudod, a Napocska merre-hol lakik? Három napja nincs az égen. Tán csak nem betegedett meg?<O</O
A sün előbb gondolkozott egy kicsit, aztán így szólt:<O</O
- Már mért ne tudnám! Tudom én, hol lakik, meg is mondom nektek. A bükkfa mögött van egy nagy hegy, a hegy fölött egy nagy felhő, a felhő fölött az ezüst Hold, onnét a Napocska csak egy bolhaugrás!<O</O
Így szólt a sün, azzal fogta a botját, fülére húzta a sapkáját, és indult, hogy mutassa az utat.<O</O
No, útnak eredtek.<O</O
Mentek, mendegéltek, egyszer csak megérkeztek a nagy hegy csúcsára. S kit látnak? A hegy csúcsának a csücskibe beleakadt egy rettentő nagy felhő, nagyobb, mint három lepedő…<O</O
A kiscsibék, a szarka, a nyúl, a kacsa meg a sün mindjárt felmásztak a felhőre, jó erősen megfogóztak benne, azután – huss! – repültek a felhő hátán, meg sem álltak a Holdig.<O</O
Mikor a Hold észrevette őket, egyszeribe ragyogni kezdett ezüstös tányérja.<O</O
- Hold, Hold, ezüst Hold! – csipogták a kiscsibék, csirregte a szarka, hápogott a kacsa, s a nyúl meg a sün is szépen kérlelte: - Mutasd meg nekünk, hol lakik a Napocska. Három napja nincs az égen, három napja vacogunk!<O</O
A Hold megsajnálta a kicsi állatokat, s mindjárt elvezette őket a Nap házának kapujához. De bizony a házban sötét volt, nem égett bent a lámpa.<O</O
Úgy látszik – gondolták -, elaludt a Napocska, nem akar felébredni.<O</O
S akkor egyszerre rázendítettek: a kiscsibék csipogtak, a szarka csirregett, a kacsa hápogott, nyulam-bulam makogott, a sün pedig az ablakon kopogott a botjával.<O</O
- Napocska-korongocska, kelj fel! Süss ki, Napocska!<O</O
A Napocska felébredt, nagyot ásított.<O</O
- Ki az, ki kiabál, ki zavarja álmomat?<O</O
- Mi vagyunk itt, a kiscsibék, a szarka meg a nyúl, a kacsa meg a sün. Eljöttünk, hogy felköltsünk – éppen reggel van!<O</O
- Jaj, jaj, kelnék én, de hát hogyan keljek? – szomorkodott a Napocska.<O</O
- Három napig eltakart egy fekete felhő. Hiába sütök, mégsem ragyogok, úgy bepiszkolódtam.<O</O
Amint a nyúl ezt meghallotta, mindjárt kerített egy vödröt, s elkezdte hordani a vizet. A kacsának sem kellett több, egyszeribe mosni kezdete a napot. S a szarka a törülközővel törölgette, a sün a tüskéivel kefélgette. A kiscsibék meg a porszemeket fújogatták le az álmos Napocskáról.<O</O
Ez aztán igazi nagytakarítás volt!<O</O
Egykettőre úgy megtisztogatták a Napot, hogy menten kibújt a házából, kiballagott az égre, és vidáman ragyogott.<O</O
Gondolhatjátok, micsoda öröm volt odahaza!<O</O
A kotlós kifutott az ólból, maga köré hívta a kiscsibéket, és azóta is ott futkosnak az udvaron, magot keresgélnek, s ha jóllaktak, a napon melegszenek.<O</O
Nagytakarítás a Napnál<O</O
<O</O</O<O
</OEgyszer egy hatalmas nagy felhő úgy eltakarta az eget, hogy három napig nem lehetett látni a Napot.<O
</OA kiscsibéknek nagyon hiányzott a napsugár.<O
</O- Hová tűnhetett a Napocska? – kérdezték. – Keressük meg, hívjuk vissza az égre.<O
</O- Igen ám, de hol találjátok meg? – kotkodácsolt a kotlós. – Talán bizony tudjátok, hol lakik?<O
</O- Nem tudjuk – csipogták a kiscsibék -, de majd mindenkit megkérdezünk, akivel összetalálkozunk.<O
</O- Koty-koty-koty, jól van, menjetek – mondta a kotlós, és ahogy illik, útravalót készített a csibéknek. Adott nekik kicsi zsákot, kicsi zacskót, zsákocskákban magocskát, a zacskóban meg mézeskalácsot. <O
</OA kiscsibék útra keltek.<O
</OMentek, mendegéltek, egyszer csak a káposztáskertbe értek. Látják, hogy az egyik káposztalevélen ül valaki, nyújtogatja a szarvát, hátán hordja a házát. Egy csigabiga! A kiscsibék megálltak, megkérdezték tőle:<O
</O- Csigabiga, nem tudod, hol lakik a Napocska?<O
</O- Én nem tudom, de ott ül a kerítésen a szarka, ő bizonyosan tudja.<O
</OA szarka meghallotta, hogy emlegetik, hát mindjárt közelebb röppent, és csirregni kezdett:<O
</O- Csibe, csibe, kiscsibék, hová mentek, kiscsibék?<O
</O- Elbújt a napocska, megyünk, megkeressük.<O
</O- Én is megyek, én is megyek! – örvendezett a szarka, és közelebb röppent.<O
</O- De tudod-e, hol lakaik? – kérdezték tőle.<O
</O- Azt biz én nem tudom, de nyúl koma talán tudja, itt lakik a szomszédban, a répaföld csücskében.<O
</OA kiscsibék meg a szarka elmentek a répaföldre. Mikor látta a nyúl, hogy vendégek közelednek, fejébe húzta a sapkáját, a bajuszát megpödörte, és a háza kapuját még jobban kitárta.<O
</O- Nyulam-bulam – csipogták a csibék, csirregte a szarka-, a Napocskát keressük, nem tudod, hol lakik?<O
</O- Azt biz én sem tudom, de a szomszédom, a kacsa bizonyosan tudja. Itt lakik a nádasban, a patak közelében.<O
</ONo, elmentek a nádasba, a nyúl is velük ment.<O
</OA patak partján megtalálták a kacsa házát, meg egy szép piros ladikot, a ház mellé volt kikötve.<O
</O- Hé, szomszédasszony, itthon van-e kelmed? – kiáltotta a nyúl.<O
</O- Itthon, itthon! – hápogott a kacsa. – A tollamat szárítom, három napja nedves, nem süt a Napocska.<O
</O- Éppen őt keressük – csipogták a kiscsibék, csirregte a szarka, a nyúl meg buzgón bólingatott hozzá. – Nem tudod, hol lakik?<O
</O- Azt biz én sem tudom, de a patak túlsó partján, az odvas bükkfa alatt lakik a sün, az bizonyára tudja.<O
</OBeültek mindannyian a csónakba, áteveztek a patakon, hogy megkeressék a sünt. Meg is találták, ott szunyókált a bükkfa tövében.<O
</O- Sün, sün, sün koma! – csipogták a kiscsibék, csirregte a szarka, hápogta a kacsa, a nyúl meg örvendezve ugrándozott. – Nem tudod, a Napocska merre-hol lakik? Három napja nincs az égen. Tán csak nem betegedett meg?<O
</OA sün előbb gondolkozott egy kicsit, aztán így szólt:<O
</O- Már mért ne tudnám! Tudom én, hol lakik, meg is mondom nektek. A bükkfa mögött van egy nagy hegy, a hegy fölött egy nagy felhő, a felhő fölött az ezüst Hold, onnét a Napocska csak egy bolhaugrás!<O
</OÍgy szólt a sün, azzal fogta a botját, fülére húzta a sapkáját, és indult, hogy mutassa az utat.<O
</ONo, útnak eredtek.<O
</OMentek, mendegéltek, egyszer csak megérkeztek a nagy hegy csúcsára. S kit látnak? A hegy csúcsának a csücskibe beleakadt egy rettentő nagy felhő, nagyobb, mint három lepedő…<O
</OA kiscsibék, a szarka, a nyúl, a kacsa meg a sün mindjárt felmásztak a felhőre, jó erősen megfogóztak benne, azután – huss! – repültek a felhő hátán, meg sem álltak a Holdig.<O
</OMikor a Hold észrevette őket, egyszeribe ragyogni kezdett ezüstös tányérja.<O
</O- Hold, Hold, ezüst Hold! – csipogták a kiscsibék, csirregte a szarka, hápogott a kacsa, s a nyúl meg a sün is szépen kérlelte: - Mutasd meg nekünk, hol lakik a Napocska. Három napja nincs az égen, három napja vacogunk!<O
</OA Hold megsajnálta a kicsi állatokat, s mindjárt elvezette őket a Nap házának kapujához. De bizony a házban sötét volt, nem égett bent a lámpa.<O
</OÚgy látszik – gondolták -, elaludt a Napocska, nem akar felébredni.<O
</OS akkor egyszerre rázendítettek: a kiscsibék csipogtak, a szarka csirregett, a kacsa hápogott, nyulam-bulam makogott, a sün pedig az ablakon kopogott a botjával.<O
</O- Napocska-korongocska, kelj fel! Süss ki, Napocska!<O
</OA Napocska felébredt, nagyot ásított.<O
</O- Ki az, ki kiabál, ki zavarja álmomat?<O
</O- Mi vagyunk itt, a kiscsibék, a szarka meg a nyúl, a kacsa meg a sün. Eljöttünk, hogy felköltsünk – éppen reggel van!<O
</O- Jaj, jaj, kelnék én, de hát hogyan keljek? – szomorkodott a Napocska.<O
</O- Három napig eltakart egy fekete felhő. Hiába sütök, mégsem ragyogok, úgy bepiszkolódtam.<O
</OAmint a nyúl ezt meghallotta, mindjárt kerített egy vödröt, s elkezdte hordani a vizet. A kacsának sem kellett több, egyszeribe mosni kezdete a napot. S a szarka a törülközővel törölgette, a sün a tüskéivel kefélgette. A kiscsibék meg a porszemeket fújogatták le az álmos Napocskáról.<O
</OEz aztán igazi nagytakarítás volt!<O
</OEgykettőre úgy megtisztogatták a Napot, hogy menten kibújt a házából, kiballagott az égre, és vidáman ragyogott.<O
</OGondolhatjátok, micsoda öröm volt odahaza!<O
</OA kotlós kifutott az ólból, maga köré hívta a kiscsibéket, és azóta is ott futkosnak az udvaron, magot keresgélnek, s ha jóllaktak, a napon melegszenek.<O
</O
