Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Nagytakarítás a Napnál

Nagytakarítás a Napnál<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p
Egyszer egy hatalmas nagy felhő úgy eltakarta az eget, hogy három napig nem lehetett látni a Napot.<O:p</O:p
A kiscsibéknek nagyon hiányzott a napsugár.<O:p</O:p
- Hová tűnhetett a Napocska? – kérdezték. – Keressük meg, hívjuk vissza az égre.<O:p</O:p
- Igen ám, de hol találjátok meg? – kotkodácsolt a kotlós. – Talán bizony tudjátok, hol lakik?<O:p</O:p
- Nem tudjuk – csipogták a kiscsibék -, de majd mindenkit megkérdezünk, akivel összetalálkozunk.<O:p</O:p
- Koty-koty-koty, jól van, menjetek – mondta a kotlós, és ahogy illik, útravalót készített a csibéknek. Adott nekik kicsi zsákot, kicsi zacskót, zsákocskákban magocskát, a zacskóban meg mézeskalácsot. <O:p</O:p
A kiscsibék útra keltek.<O:p</O:p
Mentek, mendegéltek, egyszer csak a káposztáskertbe értek. Látják, hogy az egyik káposztalevélen ül valaki, nyújtogatja a szarvát, hátán hordja a házát. Egy csigabiga! A kiscsibék megálltak, megkérdezték tőle:<O:p</O:p
- Csigabiga, nem tudod, hol lakik a Napocska?<O:p</O:p
- Én nem tudom, de ott ül a kerítésen a szarka, ő bizonyosan tudja.<O:p</O:p
A szarka meghallotta, hogy emlegetik, hát mindjárt közelebb röppent, és csirregni kezdett:<O:p</O:p
- Csibe, csibe, kiscsibék, hová mentek, kiscsibék?<O:p</O:p
- Elbújt a napocska, megyünk, megkeressük.<O:p</O:p
- Én is megyek, én is megyek! – örvendezett a szarka, és közelebb röppent.<O:p</O:p
- De tudod-e, hol lakaik? – kérdezték tőle.<O:p</O:p
- Azt biz én nem tudom, de nyúl koma talán tudja, itt lakik a szomszédban, a répaföld csücskében.<O:p</O:p
A kiscsibék meg a szarka elmentek a répaföldre. Mikor látta a nyúl, hogy vendégek közelednek, fejébe húzta a sapkáját, a bajuszát megpödörte, és a háza kapuját még jobban kitárta.<O:p</O:p
- Nyulam-bulam – csipogták a csibék, csirregte a szarka-, a Napocskát keressük, nem tudod, hol lakik?<O:p</O:p
- Azt biz én sem tudom, de a szomszédom, a kacsa bizonyosan tudja. Itt lakik a nádasban, a patak közelében.<O:p</O:p
No, elmentek a nádasba, a nyúl is velük ment.<O:p</O:p
A patak partján megtalálták a kacsa házát, meg egy szép piros ladikot, a ház mellé volt kikötve.<O:p</O:p
- Hé, szomszédasszony, itthon van-e kelmed? – kiáltotta a nyúl.<O:p</O:p
- Itthon, itthon! – hápogott a kacsa. – A tollamat szárítom, három napja nedves, nem süt a Napocska.<O:p</O:p
- Éppen őt keressük – csipogták a kiscsibék, csirregte a szarka, a nyúl meg buzgón bólingatott hozzá. – Nem tudod, hol lakik?<O:p</O:p
- Azt biz én sem tudom, de a patak túlsó partján, az odvas bükkfa alatt lakik a sün, az bizonyára tudja.<O:p</O:p
Beültek mindannyian a csónakba, áteveztek a patakon, hogy megkeressék a sünt. Meg is találták, ott szunyókált a bükkfa tövében.<O:p</O:p
- Sün, sün, sün koma! – csipogták a kiscsibék, csirregte a szarka, hápogta a kacsa, a nyúl meg örvendezve ugrándozott. – Nem tudod, a Napocska merre-hol lakik? Három napja nincs az égen. Tán csak nem betegedett meg?<O:p</O:p
A sün előbb gondolkozott egy kicsit, aztán így szólt:<O:p</O:p
- Már mért ne tudnám! Tudom én, hol lakik, meg is mondom nektek. A bükkfa mögött van egy nagy hegy, a hegy fölött egy nagy felhő, a felhő fölött az ezüst Hold, onnét a Napocska csak egy bolhaugrás!<O:p</O:p
Így szólt a sün, azzal fogta a botját, fülére húzta a sapkáját, és indult, hogy mutassa az utat.<O:p</O:p
No, útnak eredtek.<O:p</O:p
Mentek, mendegéltek, egyszer csak megérkeztek a nagy hegy csúcsára. S kit látnak? A hegy csúcsának a csücskibe beleakadt egy rettentő nagy felhő, nagyobb, mint három lepedő…<O:p</O:p
A kiscsibék, a szarka, a nyúl, a kacsa meg a sün mindjárt felmásztak a felhőre, jó erősen megfogóztak benne, azután – huss! – repültek a felhő hátán, meg sem álltak a Holdig.<O:p</O:p
Mikor a Hold észrevette őket, egyszeribe ragyogni kezdett ezüstös tányérja.<O:p</O:p
- Hold, Hold, ezüst Hold! – csipogták a kiscsibék, csirregte a szarka, hápogott a kacsa, s a nyúl meg a sün is szépen kérlelte: - Mutasd meg nekünk, hol lakik a Napocska. Három napja nincs az égen, három napja vacogunk!<O:p</O:p
A Hold megsajnálta a kicsi állatokat, s mindjárt elvezette őket a Nap házának kapujához. De bizony a házban sötét volt, nem égett bent a lámpa.<O:p</O:p
Úgy látszik – gondolták -, elaludt a Napocska, nem akar felébredni.<O:p</O:p
S akkor egyszerre rázendítettek: a kiscsibék csipogtak, a szarka csirregett, a kacsa hápogott, nyulam-bulam makogott, a sün pedig az ablakon kopogott a botjával.<O:p</O:p
- Napocska-korongocska, kelj fel! Süss ki, Napocska!<O:p</O:p
A Napocska felébredt, nagyot ásított.<O:p</O:p
- Ki az, ki kiabál, ki zavarja álmomat?<O:p</O:p
- Mi vagyunk itt, a kiscsibék, a szarka meg a nyúl, a kacsa meg a sün. Eljöttünk, hogy felköltsünk – éppen reggel van!<O:p</O:p
- Jaj, jaj, kelnék én, de hát hogyan keljek? – szomorkodott a Napocska.<O:p</O:p
- Három napig eltakart egy fekete felhő. Hiába sütök, mégsem ragyogok, úgy bepiszkolódtam.<O:p</O:p
Amint a nyúl ezt meghallotta, mindjárt kerített egy vödröt, s elkezdte hordani a vizet. A kacsának sem kellett több, egyszeribe mosni kezdete a napot. S a szarka a törülközővel törölgette, a sün a tüskéivel kefélgette. A kiscsibék meg a porszemeket fújogatták le az álmos Napocskáról.<O:p</O:p
Ez aztán igazi nagytakarítás volt!<O:p</O:p
Egykettőre úgy megtisztogatták a Napot, hogy menten kibújt a házából, kiballagott az égre, és vidáman ragyogott.<O:p</O:p
Gondolhatjátok, micsoda öröm volt odahaza!<O:p</O:p
A kotlós kifutott az ólból, maga köré hívta a kiscsibéket, és azóta is ott futkosnak az udvaron, magot keresgélnek, s ha jóllaktak, a napon melegszenek.<O:p</O:p
 
Végre valamit én is tudok adni. Néhány kicsiknek könnyen tanulható mondóka , vers. Előre is bocsánat ha már szerepeltek.
 
Ezüst szánkót hajt a dér hófehér határon,
Deres szánon didereg, fázik a karácsony.
Zendül a jég a tavon, amint által jönnek.
Decemberi hópihén fénylik már az ünnep.


A kályhánkban láng lobog, gyere be, Karácsony!
Gyújtsd meg gyertyád, fényszóród a fenyőfaágon.
Melegedj meg idebent, légy vendégünk mára!
Karácsonyi csillagod tedd a fenyőfánkra!
 
Álmodik a fenyőfácska
odakinn az erdőn.
Ragyogó lesz a ruhája,
ha az ünnep eljön.

Csillag röppen a hegyére,
gyertya lángja lobban,
dallal várják és örömmel
boldog otthonokban.

Legszebb álma mégis az, hogy
mindenki szívébe
költözzék be szent karácsony
ünnepén a béke.
 
Erdő szélén házikó,
Abban lakik nagyapó.
Lám egy nyuszi ott robog,
Az ajtaján bekopog.
Kérlek, segíts én rajtam,
A vadász a nyomomban.
Gyere nyuszi sose félj,
Elleszünk mi kettecskén.
Eshet eső, fújhat szél,
Betakar a falevél.
Gyere nyuszi, sose félj,
Megleszünk mi kettecskén.
 
Gazdag Erzsi: Hóember

Udvarunkon ablak alatt
Álldogál egy fura alak?
Hóból van a keze lába,
Fehér hóból a ruhája,
Hóból annak mindene,
Szénből csupán a szeme.
Vesszőseprű hóna alatt,
Feje búbján köcsögkalap.
 
Pósa Lajos

A FENYŐFA ÁLMA

Álmodik a fenyves
Valamennyi fája,
Csillagot ragyogtat
Minden egyes ága,
Arany almát himbál
Csendesen és lágyan,
Mogyorót is zörget
Ezüst tarisznyában,
Piros cipellőt is
Ragyogtat vidáman.

Itt baba nevetgél,
Ott barika béget,
Angyalok repdesnek,
Hoznak ezer szépet.
Bevonják az erdőt
Fátyolos holdfénnyel,
Csillogó fonállal,
Reszkető sugárral,
Apró kis gyertyáknak
Szelíd mosolyával.

Egyszer csak megindul
A sok álmodó fa,
Ki kastélyba surran,
Ki pedig kunyhóba.
Kis fiúk, kis lányok
Köröskörül állják…
Teljesítsd Jézuskám,
A fenyőfa álmát:
Juttasd mindenüvé
-Legalább egy ágát!


 
József Attila: Betlehemi királyok<O:p</O:p

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!
<O:p
Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
<O:p
Adjon Isten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok.
 
Kedves Szerencse!

Egyelőre csak ezt az egyet találtam a vers gyűjteményemben, de majd még keresk hátha találok, valami hasznosat a témában.

üdv
 
MINDIG ESIK AZ ESŐ!


Mi lesz ebből a világból,
Édes Istenem!
Két hete már, hogy az eső
Szakad szüntelen.
Sűrű cseppje csak pereg,
Csireg-csurog, csepereg.
Soha sincsen jó idő,
Mindig esik az eső!

Valahol csak egy ernyő van,
Mind előkerül…
A macska is felkap egyet
A létra megül.
Egér után úgy szalad,
Meg-megbotlik s kifakad:
Soha nincsen jó idő,
Mindig esik az eső!

Ernyő alatt kukoríkol
A nagy tarajas:
Mért én vagyok falukeltő,
Trombitás kakas!
Se éjszaka, se nappal,
Se virradat, se hajnal!
Soha sincsen jó idő!
Mindig esik az eső!

A kapuba ernyő alatt
Ugat a kutya:
Ha még soká így csepereg:
Megüt a guta!
Ember se jár erre már,
Csupa locs-pocs, csupa sár!
Soha sincsen jó idő,
Mindig esik az eső!

Ám az ernyőcsinálónak
Arany dolga van:
Tódoz-fódoz, reperálgat
Unos-untalan.
Fütyörész, mint a rigó:
Dínom-dánom, dáridó!
Ez aztán a jó idő,
Mindig esik az eső!

.
 
Picurkák!
Már nagyon az őszben vagyunk, minden gyümölcsöt le kell szedni,
mert elviszi a Fagy Apó.
Derűs napot Kicsikéim!
"Kontyos-kendős Ősz- anyó
söpröget a kertben,
vörös-arany falevél
ripeg-ropog, zörren.
Reggel-este ruhát mos,
csupa gőz az erdő,
mosókonyha a világ,
a völgy mosóteknő.
Ence- Bence, kiskemence,
kis medence a Velence.
Ne búsuljunk semmit Vince,
tele van az icce- pince."
item_20684.jpg
 
sziasztok! Nagyon rég jártam erre, valaki tudna buborékról dalt vagy verset? Amit buborékfújás közben mondhatnék a gyerekeknek köszönöm

Buborékfújáshoz

Bubu, Bubu buborék,
szappan kell csak maradék,
víz az mindig van elég,
abból lesz a maradék.
Szál, szál, szívószál,
a kezemben körbe jár.
Szivárványszín labda száll,
orrom hegyén egy megáll.
 
haziko.gif

~*Szanté meseháza*~
Picurkák!
Egy beképzelt teknősről mesélek ma Nektek.
AZ ÖNELÉGÜLT TEKNŐSBÉKA
Mindenki tudja, hogy a nyuszi elvesztette a futóversenyt a teknősbékával szemben, mivel olyan magabiztos volt, hogy verseny közben ledőlt kicsit szunyókálni. De ez réges-rég volt. A nyuszi levonta a vereségéből a tanulságot, szerény lett. Minden nap edzett, és csakhamar igazán kiváló hosszútávfutó vált belőle.
A tenősbékának viszont fejébe szállt a véletlen siker. Szinte az eszébe se jutott, mire való a négy lába. Nem trenírozott, hogy fokozza gyorsaságát, viszont állandóan viselte nyakában a győzelmi érmét, és egyre dicsekedett. Egy nap meghallotta, miként magasztalják a többiek a nyuszi fürgeségét. A teknősbékát elfogta az irigység, úgy döntött, most ő hívja ki versenyre a nyulat. Meghívta az erdő valamennyi madarát és állatát, hadd tudja meg a világ, hogy ő, a teknősbéka, kiérdemli a legfürgébb állatnak járó elismerést.
A versenyre derűs reggelen került sor. A teknősbéka rögtön a start után lemaradt, s a távolság a nyuszi meg közte egyre nőtt, majd a nyuszi teljesen eltűnt a láthatár szélén. A nézők aggodalommal figyelték a teknősbékát. Néhányan nógatták: gyorsabban, gyorsabban. A teknősbéka szép nyugodtan bandukolt előre. Lassan felkapaszkodott a hegyre, majd megállt, hogy kifújja magát.
A türelmetlen varjú ettől ideges lett, s azt károgta:
- Gyorrrsabban, gyorrrsabban! Ne toporrrogj!
A teknősbéka sziklaszilárdan bízott tapasztalatában és előre látásában. Emelt fővel kiáltotta a varjúnak:
- Nyugalom, barátom! Tudod, hol van most a nyuszi? Heverészik és szunyókál valahol. Hahaha... Majd meglátod, hogy a győzelmet csakis az állhatatos és higgadt teknőc vívhatja ki!
Ám a nyuszi ezúttal nem heveredett le szunyókálni, hanem nyílegyenesen rohant a cél felé. A teknős hirtelen meghallotta a távolból az üdvrivalgást. Megértette, hogy a nyuszi megnyerte a versenyt. Szégyellte már az önteltségét, s mivel félt, hogy a nézők kikacagják, odacammogott a kis patakhoz, s belemerült a vízbe.
Azóta rejtőznek nappal a teknősbékák a vízben, és csak éjszaka merészkednek ki a partra, hogy friss levegőt szívjanak.
h_teknos.jpg

mano.jpg

Szép napot Kicsikéim!
 
haziko.gif

~*Szanté meseháza*~
Picurkák!
Egy beképzelt teknősről mesélek ma Nektek.
AZ ÖNELÉGÜLT TEKNŐSBÉKA
Mindenki tudja, hogy a nyuszi elvesztette a futóversenyt a teknősbékával szemben, mivel olyan magabiztos volt, hogy verseny közben ledőlt kicsit szunyókálni. De ez réges-rég volt. A nyuszi levonta a vereségéből a tanulságot, szerény lett. Minden nap edzett, és csakhamar igazán kiváló hosszútávfutó vált belőle.
A tenősbékának viszont fejébe szállt a véletlen siker. Szinte az eszébe se jutott, mire való a négy lába. Nem trenírozott, hogy fokozza gyorsaságát, viszont állandóan viselte nyakában a győzelmi érmét, és egyre dicsekedett. Egy nap meghallotta, miként magasztalják a többiek a nyuszi fürgeségét. A teknősbékát elfogta az irigység, úgy döntött, most ő hívja ki versenyre a nyulat. Meghívta az erdő valamennyi madarát és állatát, hadd tudja meg a világ, hogy ő, a teknősbéka, kiérdemli a legfürgébb állatnak járó elismerést.
A versenyre derűs reggelen került sor. A teknősbéka rögtön a start után lemaradt, s a távolság a nyuszi meg közte egyre nőtt, majd a nyuszi teljesen eltűnt a láthatár szélén. A nézők aggodalommal figyelték a teknősbékát. Néhányan nógatták: gyorsabban, gyorsabban. A teknősbéka szép nyugodtan bandukolt előre. Lassan felkapaszkodott a hegyre, majd megállt, hogy kifújja magát.
A türelmetlen varjú ettől ideges lett, s azt károgta:
- Gyorrrsabban, gyorrrsabban! Ne toporrrogj!
A teknősbéka sziklaszilárdan bízott tapasztalatában és előre látásában. Emelt fővel kiáltotta a varjúnak:
- Nyugalom, barátom! Tudod, hol van most a nyuszi? Heverészik és szunyókál valahol. Hahaha... Majd meglátod, hogy a győzelmet csakis az állhatatos és higgadt teknőc vívhatja ki!
Ám a nyuszi ezúttal nem heveredett le szunyókálni, hanem nyílegyenesen rohant a cél felé. A teknős hirtelen meghallotta a távolból az üdvrivalgást. Megértette, hogy a nyuszi megnyerte a versenyt. Szégyellte már az önteltségét, s mivel félt, hogy a nézők kikacagják, odacammogott a kis patakhoz, s belemerült a vízbe.
Azóta rejtőznek nappal a teknősbékák a vízben, és csak éjszaka merészkednek ki a partra, hogy friss levegőt szívjanak.
h_teknos.jpg

mano.jpg

Szép napot Kicsikéim!
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére