Ötletek, módszerek tanuláshoz, tanításhoz, neveléshez, alap,- közép-és felsőfokon

[smuku]

Örülnék ha a zene ovi cd-k közül ajánlanál néhányat.

A Zene Ovinak 4 része van:
Zene Ovi Téli ünnep #2229-2230 hozzászólás. Innen tudod majd letölteni.
Van a Jeles napok 1. #3956-57 és 2. #5672 ezek jeles ünnepek köré vannak csoportosítva, valamint a
kék borítójú, #220, amit legelőször adtak ki.
Ha a keresőbe beírod, kidobja a hozzászólások listáját és ott ki tudod keresni őket.
Gryllus Vilmos cd-i is fenn vannak, és Halász Judit lemezei is.
Vannak még nagyon jó cd-k amiket én is használok az oviban és az iskolában:
Bújj bujj zöld ág 1#354-359- és a 2. #813-820
Cifra palota#357, #561,575,586
Zimme zum#2097, #2098
Jó keresgélést.

 

[smuku]

INNEN ELTÜNT DANI5555 KÉRDÉSE???

Nekem kb 70-80 gyermek cd-m van, amit a munkám során használok.
Főként amiket felsoroltam, én óvónőként dolgozom és van két fiam is (7;10 évesek) De nagyon szeretem Gryllus Vilmos cd-it, abból is a Dalok 1-2-3, a Maszkabál cd-ket használjuk az oviban, és a Kolompos együttes cd-it, amiken mese-játék-mulatság- mesék vannak feldolgozva, mesejátékok. Nagyon sok minden használható az oviban. Mese cd-ket is töltöttem le innen, szövegértési gyakorlatokhoz, meghallgatunk egy mesét és én kérdezek, pl ki volt a főszereplő?, mit csinált, mi történt vele?, mi volt a fontos tulajdonsága, stb. Élő mesével ellenben ennél a feladatnál jobban szeretem ezt használni, mert a gyerekek csak a szövegre figyelnek, nem rám és én tudok velük közben kommunikálni. (Amikor megtaláltam ezt az oldalt, egy füzetben készítettem egy tartalom jegyzéket, hogy ami fontos nekem, melyik bejegyzésnél található, még most sem értem a végére...) Nem lehet felsorolni, melyik miért jó, azt a gyerekek majd minősítik.

 

[sydneygirl]

Ismét igazad van Sidneygirl! Én is épp erre utaltam, hogy a tapasztalatcsere, a véleménycsere a lényeg. Mindenképpen tanulhatunk egymás tapasztalataiból, néha akkor is, ha észre sem vesszük, akkor is, ha nem konkrét módszerről, tanácsról van szó. Te pl. fiatalabb vagy tőlem 6 évvel, mégis nagyon sokat profitáltam már abból, amiket beírtál: felfogást, hangulatot, érzést, nem azt, hogy mit kezdjek konkrétan egy-egy gyerekkel. Azt nekem kell tudnom, hogy az adott osztályban, az adott gyerekekkel mi működőképes. És erről is volt már szó: nincsenek általános szabályok, nincs egy érvényes "szentírás". Ha lenne, könnyű lenne ez a pálya. A mellettem ülő kolléganőmnek nem tudok segíteni, aki képtelen fegyelmezni, és akkora üvöltözés van az óráin, hogy azzal már zavarnak más órákat a szomszédos termekben.
Az főiskolákon, egyetemeken tanítanak módszertant, de csak a tantárgy tanítását illetően, és olyan ideális esetet figyelembe véve, hogy mindenki figyel ránk. Arra mindenkinek saját módszere van, hogyan tartsa csendben a gyerekeket.
Voltak régebben olyan osztályaim, akikkel lehetett színdarabokat betanulni, és előadni. Szuper volt. Sajnálom, hogy akiket most tanítok, azokkal nem lehet.
Most már megyek, mert a lányom memóriakártyázni szeretne.
Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek: Bea

Koszi Bea, en is sokat tanultam toletek. Orulok, hogy vagytok Most nem tudom, mikor tudok ujra belepni, mert nyralani megyunk es nem nagyon van internet-lefedettseg az orszagban. Januar kozepen viszont mar otthonrol irok

Boldog uj evet nektek, ha addig nem sikerul irnom!!!

 

[Indilwhen]

Kedvesek! Elnézést, hogy ilyen későn jön a válasz, de ha az ember végre itthon van nyugiban... hát . Mindenek előtt kedves Bea az Isten éltessen sokáig! De úgy szó szerint.

Neha sajnalom, hogy csak a forumon at tudunk beszelgetni, mert igy tobb a lehetoseg a felreertesekre.

Nos kedves Sidneygirl nagyon egyet kell értsek veled és én is elnézést kérek a savanyú megjegyzésemért miszerint az én ötleteimet egy "ezt úgysem lehet megvalósítani" mondat követi, mert nem igaz és ezért köszönet.

 

[vtbea]

Kedves Indilwhen! Köszönöm a jókívánságot!
Boldog újévet kívánok neked! Gyere jövőre is gyakran! Bea

 

[Indilwhen]

Az első részre reagálva: soha nem vettem és nem is fogom egy kalap alá venni a többször bukott, részeg semmirekellőt a többi diákkal. Sőt, amit csinálok, azért a néhány jóravaló gyerekért csinálom, aki nem érdemli meg, hogy elkallódjon, csak mert idiótákkal került egy osztályba. És attól, hogy elpanaszolom, ami nap mint nap történik az iskolában, véleményt és tanácsot kérek, még nem biztos, hogy nem szeretem, amit csinálok, és az sem, hogy megkeseredett vagyok. Elkeserít néhány dolog, de nem önsajnálatba merülök, hanem megoldást keresek, ezért indítottam ez a topikot. És igen, volt, amikor úgy éreztem, nem éri meg tovább csinálni, távozom a pályáról, amikor a férjem tehetetlenül nézte, hogy naponta fogyok és fogyok, és idegroncs vagyok. Talpraálltam, és folytatom, azokért, akikért megéri. A különböző esetekkel kapcsolatban pedig azért érdekel mások véleménye, mert meggyőződésem, hogy tanulhatunk egymástól, de csak akkor, ha reálisan látjuk és értékeljük a problémákat, nem utópiában élve.

Ehjhaj...Az idézet amire ezt írtad valójában egy általános Te-hez szólt. (Kihasználom az alkalmat hogy megkérdezzem az ENTER titkát, mert nekem nem akarja aszerint szerkeszteni a szöveget). Semmiképpen nem akartam személyeskedni és rád vagy Sydneygirlre vonatkoztatni amit írtam, azokról a tanárokról szólt, akik "beszorultak" a szakmába és nem tudnak kimászni belőle még a saját maguk kedvéért sem. Az azt hiszem elég nyilvánvaló, hogy szereted amit csinálsz, ha nem így lenne nem állnál neki kommunikálni a problémákról és főként nem bántana az, hogy vannak olyan emberek, akiket egy csomó vagány dolog nem érdekel, olyan dolgok, amelyek segíthetnének nekik kezdeni valamit a nyomorúságos, felszínes kis életükkel. Már a WC-s esetnél is megemlítettem, hogy nem rád vonatkozik a példa. Ott egy olyan tanárról volt szó, aki úgy gondolta, hogy ilyen módon fegyelmet tarthat a sok pofátlan diák között, akik közé mellesleg utált bejárni. Ő biza egy megkeseredett ember volt és egy kalap alá vett minket a többiekkel és ezt nem néztük el neki .

 

[vtbea]

Ehjhaj...Az idézet amire ezt írtad valójában egy általános Te-hez szólt. (Kihasználom az alkalmat hogy megkérdezzem az ENTER titkát, mert nekem nem akarja aszerint szerkeszteni a szöveget). Semmiképpen nem akartam személyeskedni és rád vagy Sydneygirlre vonatkoztatni amit írtam, azokról a tanárokról szólt, akik "beszorultak" a szakmába és nem tudnak kimászni belőle még a saját maguk kedvéért sem. Az azt hiszem elég nyilvánvaló, hogy szereted amit csinálsz, ha nem így lenne nem állnál neki kommunikálni a problémákról és főként nem bántana az, hogy vannak olyan emberek, akiket egy csomó vagány dolog nem érdekel, olyan dolgok, amelyek segíthetnének nekik kezdeni valamit a nyomorúságos, felszínes kis életükkel. Már a WC-s esetnél is megemlítettem, hogy nem rád vonatkozik a példa. Ott egy olyan tanárról volt szó, aki úgy gondolta, hogy ilyen módon fegyelmet tarthat a sok pofátlan diák között, akik közé mellesleg utált bejárni. Ő biza egy megkeseredett ember volt és egy kalap alá vett minket a többiekkel és ezt nem néztük el neki .

Akkor megint csak ott tartunk, hogy Sidneygirlnek igaza van: sajnos az, hogy nem személyesen beszélgetünk, sok félreértésre ad okot. Nem baj, mindig tisztázzuk,hiszen mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy eszmét cserélni járunk ide, nem egymást sértegetni. Az pedig teljesen normális, hogy nem mindenben egyezik két ember véleménye. Tekintsd semmisnek, amit erről írtam.

 

[Indilwhen]

Van egy kedvenc esetem. Volt egy majdnem csak fiukból álló osztály a sulinkban. Nem igazán szerették őket a tanárok, lógás pofázás, szóval nehéz esetek voltak egy halom diszkós és rapper egy rakáson. Nos a maturanduszra néptancolni kellett a XI-eseknek (azaz nekik) és mivel úgy általában kevés volt a fiú az évfolyamon nekik kellett beszállni. Hát pár hét alatt annyira megszerették, hogy csatlakoztak az alig csak tengődő néptanccsoportunkhoz és amíg gimisek voltak annyira aktív tagok lettek, hogy az igazgató bevállalta, hogy felveszi a néptáncot a választható tantárgyak közé. Emlékszem mikor először bejöttek egy próbára... hát nagyot néztünk a rapper gyatyás farmeros emberkéken. Azt viszont soha nem felejtem el, hogy milyen volt a párom arca, mikor először összejött neki a csapásolásos figura... Azt az örömöt nehéz lenne leírni...

 

[Indilwhen]

Sok tanárunk volt, aki nemcsak a saját tantárgyán belüli teljesítményt vette számba. például ha valaki jó volt matekból, sorra nyerte a versenyeket nem követelte annyira a saját anyagát tőle. persze zsörtölődött, hogy idejekorán szakbarbáok leszünk, de igazából örült annak, hogy ha valaki valamiből teljesített. Jobban becsülte az ilyen diákot mint azt, aki meghúzódott a padban és igyekezett terepszínt felvenni. Ti hogy álltok ehhez?

 

[tájdi]

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. –
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!
(Kányádi Sándor)

<!-- / message --><!-- sig -->

 

[vtbea]

Sziasztok! Holnap vége a téli szünetnek. Kezdődik a félév előtti utolsó nagy hajrá, ami sajnos abból áll, hogy aki semmit nem tanult eddig, az most elkezd könyörögni, hogy hadd javítson. (8-10 egyesre!) Tanulni persze most sem fog, csak könyörögni.

 

[katkam19]

Itt egy kis válogatás arról, hogy hogyan érzik magukat a magyar pedagógusok a jelenlegi oktatási rendszerben:

"Még egy nap
és már csak egy nap és utána nem akarok tudni iskoláról, oktatásról, normatívacsökkenésről, bérmegvonásról, be nem járó, elhanyagolt, tetves és büdös gyerekekről, pocsék, ellehetetlenítő körülményekről, leszakadó mennyezetről és folyosói órákról, megelégedett és közönyös kollégákról, reformokról, integrációról, világmegváltásról - elég volt.
Nincs ünnapi hangulatom, csak ólmos fáradtság kering bennem: fa, csend, megnyugvás, tiszta hó, békesség oly messze van. Van helyette kétségbeesés, kilátástalanság, "így nem akarom tovább csinálni" érzése. Van helyette kérdés: megérte-e ez a 25 év? Van válasz: másképp nem tudnám elképzelni. Ördögi kör, megtörni kellene, ha tudnám, de nem megy.
"Sírni csak a győztesnek szabad!" - mondogatom a gyerekeknek, miközben már nincsenek is könnyek.
Behúzott osztálytermi ajtók mögött néma kétségbeesés. 2008 Karácsonyán."
Zöld Béka tanár úr - www.zoldbeka.freeblog.hu

Depresszió.............

Semmi kedvem írni. Meg dolgozni sem. Tanítani, no azt lassan egyáltalán nem. Valami nyugis állás, ahol nem kell állandóan száz emberre figyelnem, ahol netán néha rám is figyelne valaki, az lenne jó. Tele van a hócipőm az verbálagersszív szülőkkel, a maguknak mindent megengedő diákokkal, a letámadó igazgatókkal, a bármit csinálok úgysem lesz jó érzésével. <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
Persze tudom, hogy az én paramétereimmel örüljek, hogy luk van ott, ahol annak kell lennie.
tanárblog - www.iskola.freeblog.hu

Te is, fiam, Brutus?!...

Talán néhányan a viruális tanáriból (Kisiskolás, Zöldbéka tanár úr, Terepmunkás és a többiek) egy pillanatra átérzitek Cesear csalódását, amikor rádöbbent, hogy kedves pártfogoltja is árulóvá vált. Ehhez képest a fizikai gyilkosság talán már nem is fájt annyira...
Régen nem írtam már keserves sorokat, mert egy fél éve elhagytam a tanári pályát.
Most hivatalnok vagyok és 8-tól 4-ig dolgozom.
Szerencsére sikerült olyan állást találnom, ahol felhasználhatom a tanári pálya tapasztalatait. Közoktatási referens vagyok egy hátrányos helyzetű kistérségben.
Mit csinálok, mint közoktatási referens? Próbálok segíteni. Első sorban intézményvezetőknek, kollégáknak. Szeretnék könnyíteni a rettenetsen nehéz körülmények között küzködő tanár kollegák munkáján. Vannak ötleteim, igyekszem megvalósítani őket. Majd írok, ha sikerrel, vagy kudarccal járok.
Az eltelt hónapok alatt viszont valamit már megtapasztaltam. A pedagógusellenességet. Döbbenetes, hogy a "civilek" milyen ellenségesek az iskolával és pedagógusokkal. És meggyőzni sem lehet őket. "Ők" mindig mindent jobban tudnak, és mindenről megmásíthatatlan véleményük van. Mindez ráébresztett arra, milyen különleges, egyedi szövevényben élünk és dolgozunk tanárként. Aki ezt a szövevényt nem tapasztalja meg, az soha nem is érti meg, és onnan kívülről sok minden érthetetlennek tűnik. Nincs velünk szemben bizalom és hit. Csak a megkérdőjelezés.
Én most jó helyen vagyok, értem ne aggódjatok. Pillanatnyilag nagyon élvezem, amit csinálok. Ez persze nem jelenti azt, hogy napról-napra ne lennék fáradt, és ne dőlnék be néha krumplis zsákként az ágyba. De nem bánom. (Az anyagi helyzetem némileg romlott, mert bár közalkalmazott vagyok most is, mint tanárként, de többet kell utaznom a munkahelyre, és inci-finci pótlékom vagy túlórám sincs...)
shalott - www.ladyofshalott.freeblog.hu


Ez az utolsó poszt, talán nem is baj

Nyílt levél a társadalomhoz​

​

25 évet a pedagógusi pályán töltve azt hiszem jogom van arra, hogy most elhagyva azt, véleményt mondjak az elmúlt évekről. Hogy értsétek a problémát, muszáj visszamennem a pályakezdésemre.
A nyolcvanas években az iskolák még a tudás tárházai voltak, a gyerekek valóban tanulhattak, nevelődhettek egy viszonylag stabil erkölcsi nézetekkel rendelkező társadalomban. Most sokan „kommunistáznak” bizonyára, ám nincs igazuk, mert a Ne lopj, ne ölj, ne csalj! egyetemleges, független rendszerektől és politikai nézetektől. A család család tudott lenni, ahol a gyerekek megfelelő létbiztonság mellett, a többség szegényen bár, de mégis a maihoz viszonyítva jóllétben nevelkedhetett. Aztán a rendszerváltáskor a többség a kapitalizmust választotta, amellyel átmentett vagyonából még többet tudott csinálni. A kapitalizmus pedig eltörölte a biztonságot, megölte a családot és ezzel szép lassú halálra ítélte az oktatást is, hiszen „nem termel profitot”, csak a kiadás van vele! Az, hogy ez hosszú távon nem igaz, az senkit nem érdekelt! Ma „demokrácia” van, ami úgy tapasztalom, hogy csak a gazdag rétegek demokráciája. A tehetősek saját iskoláikban nevelődnek, ahová el tudják vinni gyerekeiket és meg tudják fizetni a külön foglalkozásokat (nyelvtanár, sport stb). A „maradéknak” adottak az egyre jobban szegregálódó iskolák, ahova egyre rosszabbul szocializálódott gyerekek seregei masíroznak be. Mindezt a folyamatot gyorsította az iskolák megszüntetése, összevonása. A „maradék” oda jár, ahova tud, ami körzetes, ami szegregálódik. Persze mindez nem a kisiskolákban folyó munka lebecsülése, mert kalapot emelek az ezeken a helyeken dolgozó kollégák előtt, hanem a valóság. Ami súlyosbította a helyzetet, az a közerkölcsök romlása. Az iskolák legnagyobb részében etikátlan, alulszocializálódott gyerekek és szüleik terrorizálják a pedagógusokat, a gyerekeket, teszik lehetetlenné a tanulást, a békés és normális iskolai légkört. A falusi kis iskolák megszűntek, csakúgy, mint a posta, a műv.ház, a munkahelyek, a közlekedés, az orvosi rendelő és ezzel rosszabb falurombolás kezdődött, mint Romániában, mert ott legalább egyik napról a másikra rombolt a dózer, míg nálunk szép lassú és hosszú halálra vannak ítélve.
Az oktatás alulfinanszírozott rendszerében a pedagógusnak is meg kell feszülnie. Már rég nem a tananyag átadása a legnagyobb problémája, hanem az, hogy bejött-e a diákja, hajlandó-e két szalmaszálat keresztbe tenni, ütni fog vagy káromkodni és a kapu előtt a család megvárja-e az elégtelent adó kollégát, hogy megtorolja a sértést vagy sem. Nem az a kérdés, hogy melyik betűt tanuljuk, hanem az, hogy lesz-e még iskolám a jövő héten, lesz-e még munkám, lesz-e még az a kicsike bér, mellyel megaláz és megszégyenít a társadalom!
Ma egy pedagógus, ha igazi pedagógus, napi 8-10 órát dolgozik legalább: ma már nem lenne szabad lennie rutinból tartott órának, kisujjból kirázott gyakorlatnak, mert a világ gyökerestül megváltozott. Aki lépést akar tartani vele, annak többet kell dolgoznia, mint valaha és tenni mindezt olyan garasokért, amelyeket bármelyik szakma bármelyik képviselője megkap. Egy jobb vállalatnál dolgozó szakmunkásnak, titkárnőnek, utolsó funkcionáriusnak több a bére, miközben mindenki elfelejti, hogy mi, pedagógusok, képeztük ki, tanítottuk írni-olvasni-számolni őket is, meg titeket is kedves uraim és hölgyeim, akik a döntéseitekkel megölitek az oktatást! Úgy látszik, nem végeztünk jó munkát!!!

És ez nem is csoda! Az iskolák sajnos nem kevés alkalmatlan pedagógust cipelnek magukkal, mert nincs egy olyan minősítő, szelektáló rendszer, amely eltávolítani a pályára alkalmatlant és megbecsülné az igaziakat. Mindez kezdődik a pedagógusképzéssel, amelyre bárki bejuthat, az is, akiről már ott tudni, hogy sosem válik igazi pedagógussá. A mai pedagógus társadalom jó harmada közönyös, saját érdekében állandóan kompromisszumokat kötő, nyugdíjtváró (csak addig bírjam ki!) tanár, akik nem csak a szakma szégyenei (szülők tudnának mesélni és a kollégák is, ha mernének), de a legnagyobb átkok a jövő generáció számára. Mert lélektelenül, alulképzetten nem lehet a mai követelményeknek megfelelni, gyerekeket nevelni!
Képtelen vagyok elfogadni azt a botor nézetet, miszerint szolgáltató vagyok a szülő, gyerek meg megrendelő! Ennél ledegralálóbb felfogást el sem tudnék képzelni! Nem pincér vagyok, aki szolgáltatást ad, nem kozmetikus, újságos, kisvállalkozó (bérem sem ennek megfelelő), hanem a tudás átadója, a jövő alakítója, a következő generációk vannak kezemben, nem egy leves, egy hajmosás, egy darab csempe, amit a falra kell ragasztani!!!

Hogy él ma egy pedagógus? Ha van iskolája, és van munkája, akkor először is megpróbál alkalmazkodni az évente változó tanügyi előírásokhoz. Rettegve lép be augusztus elején az iskolába, mert nem tudja, hogy most mi változott meg, mihez kell alkalmazkodnia, milyen plusz terhet raktak a vállára. Iskoláját kikkel vonták egybe, hova csatolták, mert Magyarországon esztelen pakolászás folyik: egybetesznek szakiskolát általánossal, többségit fogyatékosokkal, gimnáziumot zeneiskolával stb. Mi a fontos? A pénz! Takaríts meg valamennyit és akkor már jó vagy –nem fontos a gyerek! Pedig, ha egy osztályban csak 8 csemete van, akkor az a 8 a fontos! Vagy közülük egyenként mindegyik! Nem az a pénz, amit rajtuk meg tudsz spórolni!!!!, miközben más, felesleges dolgokra meg kidobod ugyanezt az összeget! Alagutat fúrni egy autópályához 20 méteres dombok alá?, miközben gyerekek éheznek ebben az országban az iskolákban és otthon? Óriásplakátokon kampányolva elkölteni egy iskola fenntartási költségének sokszorosát? Hogy nem sül ki a szemetek!
Közben a pedagógus, letudva óráit, miután még bennmaradt és elvégezte felesleges adminisztrációs feladatainak egy részét, hazamegy, és folytatja otthon a készülést, eszközgyártást, tanulást, önképzést. Saját családját sokszor a háttérbe tolva azon dolgozik, hogy a ti gyerekeiteknek a lehető legjobb fejlesztést adja meg!
Cserébe ti lenézitek, szemét kiszúrjátok némi alamizsnával és arról papoltok, hogy nem is érdemel többet, haszontalan, hiszen nem tudja megoldani azt a társadalmi válságot, amit ti okoztatok, amit ti csináltatok! Nem tudja megtanítani azt a gyereket írni és olvasni, aki nem is akar megtanulni, akiknél otthon nincs se család, se nevelés, se egy színesceruza a fiókban vagy könyv a polcon, mert ezek „feleslegesek”. Aki azt látja, hogy szülei munka nélkül mindennap otthon maradnak, és meredt szemekkel bámulják a szentséget, a tévét, amelyből ömlik a szenny, a mocsok…

Elég volt!!!!

Nincs jogom mások nevében beszélni, de azt hiszem, hogy a pedagógia, a pedagógusok elértek a tűréshatár végére, a folyamatok megjósolhatóak, előre diagnosztizálhatók.

Bevallom, hogy feladtam, elég volt. Vállaltam a nyomort, a szegénységet, amibe belenevelődtek gyerekeim is, de volt tisztelet, becsület, amit cserébe kaptam. Most nincs semmim és gyakran felteszem a kérdést: Megérte???

Hétfőn egy gyárban kezdek, egy cégnél, ahol napi 8 órával többet keresek a pedagógusi béremnél. Ehhez a munkához nem kell szakképzettség, nem kell otthoni és hétvégi készülés, munkatárs nem fogja közölni velem, hogy holnap ide költözünk, meg oda, nem kell viaskodni azon kollégáimmal, akik saját tehetségtelenségüket hosszú nyelvükkel ellensúlyozzák, fenntartókkal, akiknek egy forint megtakarítás a gyerekeken milliós jutalmat jelent főnökeiktől, családokkal, hogy igenis hozzák már be az iskolába a gyereket, mert különben a börtön vagy az utca vár rá, és az utca emberével, aki szerint csak naplopó vagyok!

Elég volt!!!

És nagyon foglak irigyelni és sajnálni benneteket nemzet napszámosai: irigyelni, mert gyönyörű a hivatásotok és sajnálni, mert ennek szépségét, kínjait csak ti tudjátok majd, csak titeket érdekel majd.
Ez volt az utolsó poszt: hattyúdal SWAN-SONG

tani_tani - www.tani_tani.blogter.hu

Miről is beszélünk?

 

[Indilwhen]

Na igen! Pont ezekre az emberekre írtam, hogy futás el a katedrától! De gyorsan...

 

[Indilwhen]

Sziasztok! Holnap vége a téli szünetnek. Kezdődik a félév előtti utolsó nagy hajrá, ami sajnos abból áll, hogy aki semmit nem tanult eddig, az most elkezd könyörögni, hogy hadd javítson. (8-10 egyesre!) Tanulni persze most sem fog, csak könyörögni.

Én hagynám hogy javítson.. Ha tud ) egy féléves anyagból nem lehet ripsz-ropsz felkészülni, ha még jóformán azt sem tudja miről van szó... óóó de próbálkozhat >

 

[katkam19]

Kedves Indilwhen!

El vagy tévedve! Ezek nagyszerű pedagógusok, akik minden nap megfeszülnek a gyerekek érdekében (köztük egy Példakép díjassal) úgy, hogy közben eladják alóluk az iskolát, lehetetlen körülmények közé kényszerítenek gyerekeket (folyosói órák a leszakadó mennyezetek alatt), megalázzák őket stb. Épp ők menjenek?
Előbb szeríntem olvass bele a blogjaikba, mielőtt véleményt mondasz róluk. Azt hittem, hogy itt érdemben lehet beszélgetni pedagógiáról, nevelésről -tévedtem. Bocs.

 

[vtbea]

Szia Katkam19! Üdvözöllek a topikban. Sajnos kevés időm van mostanában a félévi zárások miatt, de időnként benézek. Itt érdemben lehet beszélgetni pedagógiáról, nevelésről, és sok másról, ami az oktatáshoz kapcsolódik. Egyetlen hozzászólásból ne vonj le messzemenő következtetéseket. Én Indilwhennel is jóban vagyok, pedig nagyjából mindenben eltérő véleményen vagyunk, de tisztáztuk, hogy tiszteletben tartjuk egymást akkor is, ha nem értünk egyet. Én középiskolai tanár vagyok, és nagyon is értem, sőt átérzem, amiről írtál. Hihetetlen problémákkal küzdünk, amiről álmodni nem mernének az emberek, akik szidják a hülye pedagógusokat.
Szívesen látunk máskor is, ha beszélgetni támad kedved! Bea

 

[vtbea]

Sziasztok! Hétfőn elestem, mankóval tudok járni, úgyhogy nem dolgozom. Azok a lusta gyerekek, akik erre az utolsó pár napra számítottak, hogy ne bukjanak meg, most megtanulják, hogy nem szabad mindent az utolsó pillanatra hagyni.

 

[b.p.]

Sziasztok! Hétfőn elestem, mankóval tudok járni, úgyhogy nem dolgozom. Azok a lusta gyerekek, akik erre az utolsó pár napra számítottak, hogy ne bukjanak meg, most megtanulják, hogy nem szabad mindent az utolsó pillanatra hagyni.

Nagyon gyors jobbulást kívánok!! kiss És óvatosan a mankóval, mert az is csűszik!!

 

[Indilwhen]

Sziasztok! Hétfőn elestem, mankóval tudok járni, úgyhogy nem dolgozom. Azok a lusta gyerekek, akik erre az utolsó pár napra számítottak, hogy ne bukjanak meg, most megtanulják, hogy nem szabad mindent az utolsó pillanatra hagyni.

Ehj haj gyógyulj meg Nálam is javában tombol a vizsga előtti időszak, ami rosszabb mint maga a vizsgaidőszak... Ebben a félévben 18 vizsgám lesz és az a három hét ami alatt szembe kell nézzek velük vakáció lesz az elkövetkezendő héthez képest. Azért mosolygósan na . Remélem Bea azért te is csak így a kényszervakáció ellenére is .

 

[Indilwhen]

Kedves Indilwhen!

El vagy tévedve! Ezek nagyszerű pedagógusok, akik minden nap megfeszülnek a gyerekek érdekében (köztük egy Példakép díjassal) úgy, hogy közben eladják alóluk az iskolát, lehetetlen körülmények közé kényszerítenek gyerekeket (folyosói órák a leszakadó mennyezetek alatt), megalázzák őket stb. Épp ők menjenek?
Előbb szeríntem olvass bele a blogjaikba, mielőtt véleményt mondasz róluk. Azt hittem, hogy itt érdemben lehet beszélgetni pedagógiáról, nevelésről -tévedtem. Bocs.

Kedves Katkam! Mindenek előtt köszönöm az advocatus diaboli címet, nem élek vele. Pontosan tudom, hogy milyen egy lepukkant iskola (Jaj képzeljétek 12edikben az egyik osztálytársam hátraesett és a könyökével beütötte a falat. Akkora üreg volt a falban hogy könyékig be lehetett nyúlni . Amúgy mostanaban zárták le a volt sulim egy részét mert életveszélyes. Persze a lényeg az továbbra is az, hogy műemlék! ) és azt is, hogy milyen egy kiégett tanár - mint tudjuk van rá példa elég. Fenntartom: akik már így írnak, éreznek bármilyen elismert Példakép díj ellenére tegyenek jót magukkal és menjenek el. Bárhova, bármerre csak el és itt nem érv a megélhetés. Nem fogadom el mert itt már a mentális egészségről van szó és ha idegösszeroppanást kap az illető a gyereke tutira tartósan fog éhezni. Úgy gondolom, hogy az illető attól sem lesz jobban, hogy kiírja magából, háborog a Valaki ellen, aki a körülményekről tehet, de még attól sem hogy mi itt kollektíve sajnáljuk azt a szar helyzetet, amiben nyakig benne van. Azt az illetőt valamilyen közösség értékelte egy Példakép díjjal, ideje lenne, hogy önmagát is értékelj annyira, hogyha véglegesen nem is, de elhagyja ezt a pályát.