Dede, en mar regota asztral projekciozom magam, persze, ezt csak azota tudom, hogy utanna neztem a fokozatoknak, es ellenorzom a testem.
A " meditaciom " alatt - teljesen kihul - es teljesen erzeketlenne valok, ezt igazan akkor veszem eszre, amikor jovok vissza - jeg - hideg a testem, es utanna is meg vagy 10 percig fazok mint a kutya.
De - ahogy en tudom, mindenki eljut egyszer - a kitarto gyakorlas alltal - az asztral projkcios allapotba - ez szinte torvenyszeruen kovetkezik..
"
A tudatkivetítés szintjeiről:
...El kell ismerni, hogy a testből való kilépésnek szintjei vannak. A teljes kilépés, amikor az ember a testében meglévő folyamatoknak nincs tudatában, félelmetes. Én is tudom, mert én is megijedtem nem is egyszer. De. Szilárd elhatározással, kellő ismerettel, és hittel, nemcsak hogy megvalósítható, hanem általa sokkal nagyobb képességekhez jut az ember a teremtésben. Ráadásul a végig nem vitt élmények is beépülnek a személyiség tapasztalatai közé, és ezáltal mély változásokat indítanak el.
Néhány szó a tudatnak a fizikai test elhagyásának szintjeiről. Egyéni felosztásban, mindazonáltal talán érthető módon. 1. szint: ábrándozás. Az ábrándozásban a tudat elhagyja az itt és most állapotát. Képek generálódnak a kisagyban, melyek valamilyen elképzelt valóságban játszódnak. Ebben az állapotban miért nem fordul meg a fejünkben az, hogy "nem fogok visszatérni?" Márpedig az ábrándokban élő emberek igencsak elhagyják ezt a dimenziót, és esetleg nekimennek a villanyoszlopnak
) Mindenki tudja mit jelent ez az állapot, aki pl. már akkor összeveszett valakivel, még mielőtt még találkozott volna az illetővel. Az ábrándozó esetenként igen valóságosnak éli meg a helyzetet, noha a később bekövetkező eseményeknek semmi közük sem lesz az elképzelt megvalósuláshoz. "Az ábrándozás az élet megrontója", mondta egyszer valamelyik híres ember, de nem tudom pontosan ki, majd segítsen valaki.
Óriási tévedés. Az ábrándozás ugyanis edzi az imaginációt, a képszerű gondolkodást, ami nem más, mint a valóság teremtésének helye. Miben káros az ábrándozás? Abban, hogy elszakít bennünket attól a világtól, amiben élünk. Az ábrándképek rendszerint "lapos" képek, amelyek érzelmi töltéssel alig rendelkeznek. Ha pedig érzelmi töltésük nincs - legfeljebb némi bizonytalan vágyakozás - a megvalósulás a fizikai szinten esélytelen. Igaz, hogy az ábrándozásban jártas emberek könnyebben fognak elszakadni a fizikai jelképektől, ezért a meditáció minden formájában tehetségesebbek lesznek mint azok, akik elutasítják elméjük ezen jellegzetességét. Tehát az ábrándozásnak igen is jelentősége van, a tudat útjában a szélesebb valóságok felé.
2. szint: Imaginatív meditáció. Ebben a meditációban tudatosan verbális szuggesztiókat (szóbeli utasításokat) kap az elme, hogy a képszerű megjelenítés sokkal nagyobb energiához jusson. Azt a sajátosságot használjuk itt ki, hogy az elképzelt valóság rendelkezik realitással. Vagyis amit elképzelsz, az tulajdonképpen bizonyos szinten valóság. A keletiek elvetik ezt, mert ők más utakon indultak el, de a nyugati ember életében ez a fajta meditáció kulcskérdés, mert nincs idő kolostorokban ücsörögni, kikapcsolt aggyal
) Az imaginatív meditáció - jobb esetben - olyan valóságokban tett (részben) képzeletbeli utazás, amelyet valaki már egyszer megtapasztalt. A vezető, ezért biztos talajon áll, így, a résztvevőknek is tud ilyen jellegű biztonságot nyújtani. Ezek a képek, és jelenetek már igencsak komoly érzelmi reakciókat váltanak ki, de azt is el kell mondani, hogy meditáció és meditáció között óriási különbségek mutatkozhatnak. Vannak, akik efféle meditációban pusztán az ábrándozás szintjéig jutnak, és lehetnek olyanok is, akik katartikus élményekhez juthatnak. Ez kiszámíthatatlan. Általában én csak feltételesen vagyok ennek a meditációnak a híve, mert tisztában vagyok azzal, hogy a képzeletben megteremtett valóság esetleg nagy torzulásokat eredményezhet.
3. Mély meditáció, vagy MENTÁLIS projekció. Ebben nincs szerepe a verbális szuggesztióknak. A tudat summa summárum KILÉP a test korlátai közül, és tapasztalatokat szerez a szélesebb valóságban. Ezek a tapasztalatok azonban meglehetősen szubjektívek, mondjuk a fizikai tapasztalatokhoz képest, amennyiben pl. egy poharat mindenki pohárként érzékel itt a fizikai univerzumban. Az asztrálsíkon egy poharat egy másik tudatossági szinten álló egyén, akár madárnak is érzékelhet. Ebben az állapotban a fizikai univerzumról alig lehet hiteles adatokhoz jutni, - tapasztalataim szerint - de a személyiség mélyebb motivációi, érzelmei, illetve a "múltját", "jelenét" "jövőjét" átívelő folyamatokat viszont elég nagy pontossággal érzékelni lehet.
Az érzékelés energia érzettel, érzelmi töltéssel jár együtt, a test bizonyos "tüneteket" mutat. Ezek közül az egyik legismertebb az álmodási tudatfázisban is ismert REM fázis (az álomképek megjelenésével tapasztalható gyors szemmozgás), de lehet említeni a test látens hibáinak fájdalmát, esetleg görcseit. Az ember esetleg évekig ábrándozó, álmodozó volt. Aztán eljutott oda, hogy imaginatív meditációkat gyakorolt. Aztán most meg ott tart, hogy végre tudja hajtani a mentális projekciót, és érzékelni tud, nem merül ábrándjaiba, vagy ha igen, élesen meg tudja azokat a képeket különböztetni.
A tudat kilépése a testből széles skálán mozoghat. Előfordul, hogy csak a tudat jelenik meg valahol, mindenféle fénytest nélkül. Ez hozza létre a távolbalátást, és a jövőérzékelést. Előfordul, hogy fénytestbe küldi az ember a tudatát, ez a cselekvést segíti elő, például energetikai kapcsolatok létrehozását, és oldását. Még egy dolog. Ez a felosztás nagyon önkényes. Meggyőződésem, hogy a tudat természetes állapotában "fluktuál", azaz még a legvadabb materialista világnézetű ember is átéli az alábbi folyamatokat, de nem vesz róla tudomást, illetve nagyon ritkán. Lehet mondani, hogy testből való kilépés "csúcsa" az asztrálprojekció. Ebben az állapotban az ember nem vesz tudomást a fizikai testéről, és az azt érő ingerekről. Teljesen idegennek érzi a saját testét. Mind fizikai, mind asztrális információk elég korrekt valóságtartalommal beszerezhetők.
Az asztrálprojekció fizikai hatásokat képes kiváltani a környezetben (kopogás, zaj). Ebben az állpotban a testtől való végleges elszakadás (és ezzel a fizikai test halála) akaratlagosan is előidézhető, de nem tanácsos megtenni. Egyébként az asztrálprojekcióhoz nagy nagy gyakorlatra van szükség, és kitartó edzésre.
"
