Latin neve:Laurus nobilis Népies neve:(közönséges) babér A babérlevél Kis-Ázsiában és a Földközi-tenger környékén honos növény, amit már az ókorban is ismertek. A görögök isteneik oltalmába ajánlották a babért, és hittek benne, hogy segítségével megőrizhetik egészségüket és boldogságukat. Főként illóolajat, csersavat és keserűanyagot tartalmaz. Jellegzetes kesernyés-csípős íze van, mivel igen erős az aromája, ha túl sokat teszünk belőle az ételbe el is ronthatjuk vele. Burgonyából készült ételekhez, gulyáshoz, káposztafélékhez, vadhúsokhoz, vadas mártáshoz, sonkapáchoz, savanyúságokhoz, egybesült sertés- és marhahúshoz, savanykás ízű mártásokhoz, szószokhoz, pástétomokhoz, savanyú és ecetes ételekhez elengedhetetlen ízesítő a babérlevél. Gyakran része a fűszerkeverékeknek is, jól társítható petrezselyemmel, kakukkfűvel és curryvel.
Külsőleg bátran alkalmazható vászonba takarva pakolásként a mellkasra téve, enyhíti a hörghurutot és a köhögést. Emellett étvágyjavító, vizelethajtó és segíti az emésztést.
(Ocimum basilicum L.) dísz-, fűszer-, és gyógynövény. Népies elnevezései: bazsalikusfű, buszujok, kerti bazsalikum, királyfű, német bors. Eredetileg Dél-Ázsiából, Perzsiából, Afrikából került hazánkba, és itt is kedvelt, egynyáriként termesztett kerti, cserép- és fűszernövény lett. Jellegzetes illatú és dús aromájú, színe zöld, virága pedig fehér színű. Kellemes, a szegfűszegre emlékeztető, fanyar illatú, pikáns ízű fűszernövény, mely illóolajat, cseranyagot, szaponint és keserű anyagot tartalmaz. A kereskedelemben morzsolt állapotban kerül forgalomba. Légmentesen lezárt fűszertartóban, fénytől védve, lefagyasztva vagy kevés só-ecet-olívaolaj keverékben eltéve tárolandó.
Igen sokoldalúan felhasználható. Alkalmas levesek, (különösen fehér babból készült) főzelékek, saláták, szószok, pácok, sültek, mártások, darált húsok, halételek, kolbászáruk, növényi ecetek, ecetes és vizes uborka ízesítéséhez, és gyógytea készítéséhez. Főtt ételekhez a főzés utolsó perceiben kell hozzáadni. Íze a legjobban citrommal és fokhagymával kombinálva érvényesül. Sokféle hatást tulajdonítanak neki. Nem csak afrodiziákumnak tartják, de emellett javítja az étvágyat és az emésztést, szél- és vizelethajtó, nyugtat, és még a köhögést is csillapítja. A kerti bazsalikom leveléből készült forrázatot gyomorrontás és étvágytalanság esetén alkalmazzák. A felfúvódás és a bélgázképződés kiegészítő kezeléseként szélhajtónak használják. Összehúzó hatása enyhíti a garatgyulladás tüneteit. Külsőleg alkalmazott alkoholos kivonata a sebgyógyulást elősegítő kenőcsök egyik alapanyaga; sebekre, sérülésekre ajánlott; a bazsalikomot gyakran más növényekkel (menta, fűszerkömény) együtt használják.
A rozmaring (Rosmarinus officinalis) egy fűszer- és gyógynövény. Dél-Európában honos, de nálunk is újra kedvelt. A kámforra emlékeztető keserű, aromás fűszert az örökzöld bokor leveleiből (rosmarini folium) kapjuk. Angol neve: Rosemary, Népies neve: rozmarin, antosfű. Hatóanyagai Illóolajat, szaponint, cseranyagot tartalmaz. Származása, elterjedése A Földközi-tenger vidékén és Dél-Európában már az ókorban is ismert és kedvelt fűszer volt. A honfoglaló magyarok a Pannóniában élt népektől vették át. Felhasználása Használják mártások, vadhúsok, pácok, szárnyas sültek, zsíros húsételek, gombás- és halételek fűszerezésére, valamint különleges növényi ecetek készítésére, továbbá zsályával és hagymával pácok, szószok, bárány-, és birkahúsból készített ételek, vadhúsok (őz, szarvas, nyúlhúsok), ízesítésére, illatosítására. Főleg a mediterrán konyhára; azon belül a francia és olasz ételekre jellemző. Morzsolva forgalmazzák. Jól zárható edényben, száraz helyen kell tárolni. Mint minden áthatóan aromás fűszert, ezt is csak óvatosan szabad adagolni.
Gyógyhatása Forrázatát ideg-, és gyomorerősítő, epehajtó, görcsoldó, de a kellemetlen klimaxos érzések megszüntetésére is használják. Nyersen és szárított állapotában is használják a fürdővízek, (gyógyfürdők) illatosítására, miközben a fürdőző szervezetét felfrissíti.
A fokhagyma (Allium sativum) gyógy-, és fűszernövény, melynek gumója fogyasztható; felvágva erőteljes aromával (egyesek szerint illattal, mások szerint szaggal) rendelkezik. Népies neve „foghagyma” vagy „büdös hagyma”. Története Elő- és Dél-Ázsiában őshonos; különleges ízjavító hatása miatt az egész világon kedvelik. Egyes ókori népek varázserőt tulajdonítottak neki, Egyiptomban szent növényként tisztelték. A középkorban is gyógyító és tisztító erőt tulajdonítottak neki, gerezdjét amulettként hordták a nyakukban. A pestisdoktor madárfejszerű álarcának csőrrészébe (amin át az orvos belélegezte a levegőt) többek között fokhagymalevelet is tettek. Hazánkban a 15. században kezdték termeszteni.
Termesztése Gerezdjeiről szaporítják; ősszel és tavasszal 20 x 10 cm-es sor- és tőtávolságra duggatják. Mivel meleg- és fényigényes, Magyarországon kiváltképp Makó környékén termesztik. Egyenletes vízellátás mellett bő termést hoz.
Tárolása Ha a levele és szára elszárad, a gumókat szellős helyen utánszárítják, a rögöktől, gyökérzettől megtisztítják, füzérbe vagy koszorúba fonják, és szellős, száraz helyen (padlás), felfüggesztve tárolják. Hatóanyagai Illóolajakat (alliin, allicin), szénhidrátot, fehérjét, fontos ásványi anyagokat, C-vitamint tartalmaz. Jellegzetes illatát egy kéntartalmú anyag, az ajoén adja. A modern orvostudomány igazolta emésztést elősegítő, bélfertőtlenítő, bélféregűző, vérnyomást csökkentő, epe- és májműködést elősegítő hatását. Sokáig úgy vélték, hogy az érelmeszesedés ellen is hatásos, a Stanford Egyetem vizsgálatai (2007. február) azonban nem igazolták ezt az elképzelést. Felhasználása Felhasználják levesek, főzelékek, saláták, sültek, vadhúsok, szószok, kolbászáruk készítéséhez, de kedvelt a pirítóskenyér, vagy a lángosok ízesítéséhez is. A legtöbb húspác és húsfűszer-keverék már-már kötelező alkotóeleme, a curry egyik meghatározó ízanyaga. Gerezdenként, összezúzva vagy szárítva és porítva (pl. fokhagymasóként) egyaránt használják. A balkáni ételek legtöbbjéhez (ürüsült stb.) nélkülözhetetlen.
A vöröshagyma (Allium cepa L.). A magyar tájnyelvi elnevezései közül a hajma, a vereshagyma, a zsidószalonna és a mózespecsenye a legismertebbek. Ez egy Közép-Ázsiából Magyarországra került ősrégi konyhai fűszer, amely főtt és sült ételeink legkedveltebb ízesítője. Illóolajat, B-, és C-vitaminból 30 mg/100 g-ot, de a zöldhagyma még ennél is többet, pektint, guvertint is tartalmaz. A jellegzetes csípős ízét és illatát egy kéntartalmú vegyület, az allilszulfid adja. Ennek a hatóanyagnak baktériumölő hatása van, ezért a meghűléses időkben a fertőzések megelőzésére is használták.
Nagyon sok fajtája van, de a nálunk és az egész világon is híres a makói vöröshagyma, amely kellemes aromája és kevésbé csípős íze miatt kedvelt. A makói hagyma márkázott, védjeggyel, illetve földrajzi árujelzővel ellátott magyar termék. A vöröshagymát (Allium Cepa) szinte az egész világon termesztik. A méltán híres makói hagyma azonban egyediségét, különlegességét a speciális termesztésének és ebből eredő tulajdonságainak köszönheti. A makói hagyma szárazanyag-tartalma a szokásosnál 4-5%-kal nagyobb (ezen belül nagy kéntartalommal, és csípős ízzel jellemezhető). Ezáltal lehet az egyik legjobban tárolható típus, de a benne rejlő anyagok a felhasználás során is fontosak. A speciálisan magyaros pörköltalap elkészítéséhez ez az összetételű hagyma a legmegfelelőbb. A vöröshagyma szinte minden érettségi fokán felhasználható, változatos külleme és íze sokszínű konyhai alapanyaggá teszi. A kertben termelt vöröshagymát zöldhagymaként, a későbbi fejlődése során friss főzőhagymaként, illetve a beérés után télire eltett hagymaként hasznosítjuk. A vöröshagyma botanikailag a liliomfélék családjába tartozik. Az étkezési vöröshagyma számos fajtája megtalálható a piacokon és üzletekben. A vöröshagyma igen sok értékes ásványi anyagot és vitamint tartalmaz: a kalcium, foszfor, kálium, nátrium, magnézium, vas, réz, cink mellett megtalálható benne a B1, B2. B3, B5, B6 , C vitamin valamint folsav és biotin is. Már az ókori görög és római történetírók is feljegyezték használatát, de a vikingek körében is igen kedvelt konyhakerti növénynek számított. Gasztronómiai felhasználása: A vöröshagyma felhasználása rendkívül sokoldalú. Már márciustól fogyasztható hajtott zöld-, majd májustól csomózott főzőhagymaként. A beérett hagyma júliustól a következő év márciusáig fogyasztható. Pörköltek elengedhetetlen alapanyaga, de a leveseknek, sülteknek meghatározó ízadója. Ezen kívül fogyasztható hideg ételekhez, salátákhoz, ecetesen halak tartósításához és sütve és rántva is nagyon ízletes étel. Egészségügyi felhasználása: Paracelsus azt mondta róla: "A hagyma olyan értékes, mint egy egész patika". Az idők során felfedezték, hogy a hagyma fogyasztása megóvhat a nyelőcső, a gyomor, a vastagbél és a tüdő alattomos tumoros megbetegedéseitől. A nyers hagyma hatóanyagai hatásosak lehetnek a szemölcs, tyúkszem, a hajhullás gyógyításában valamint a bélflóra zavaraival, és emésztési problémákkal szemben is.
A vöröshagyma metszete a - nyak; b - buroklevél; c - tápanyag-raktározó húsos levelek; d-e - főrügy; f – tönk Nyákoldó hagymaszirup Két-három hagymát felaprítunk majd három evőkanál cukorral vagy mézzel édesítünk. Ehhez 1/8 liter vizet adva öt percig főzzük. A keletkező szirupot leszűrjük, lehűtjük majd naponta 3-5 evőkanállal fogyasszuk. Hagyma az ágy mellett Nátha esetén helyezzünk el egy felszeletelt hagymát éjszakára az ágyunk mellé, fejmagasságban. A hagyma eltávozó illóolajai kedvező hatással bírnak egészségünkre. Megfázás esetén Egy hagymát apróra vágva két percig vízben felfőzünk. A főzetet lehűtjük, majd amikor langyos 5 percig a lábas fölé hajolva inhaláljunk. Torokfájás esetén Egy nagy friss hagymát nagy szeletekre darabolunk. Befedjük cukorral és egy tálkában a hűtőszekrénybe helyezzük. Egy fél nap múlva édes levet ereszt. Ebből naponta több alkalommal egy-egy teáskanálnyit fogyasszunk. Izületi fájdalom és reuma gyógyítására A friss hagymalé fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatású. A hagymapakolás elkészítéséhez aprítsunk fel két-három hagymát és helyezzük egy vékony, tiszta gyapjúkendőbe. A pakolást melegítsük föl vízgőz felett egy megfordított fedőn, majd nyomjuk ki belőle a hagymalevet. A nyert borogatást kicsit lehűtve a beteg testrészre helyezve enyhítheti az ízületi fájdalmakat és reumát. Álmatlanság ellen Két hagymafelet egy kevés mézzel és ízlés szerinti mennyiségű tejjel felfőzünk. Este lefekvés előtt, langyosan fogyasszuk. Hideg végtagok esetén Egy hagymát apróra vágunk és leforrázunk. Kihűlés után a főzettel a kihűlt végtagot átmossuk. Migrén Közeledő migrént megelőzhet a homlokra helyezett hagymapakolás. Hajhullás Néhány szem hagymát igen apróra vágunk, vagy lereszelünk. Egy kevés langyos vízzel elkeverjük, majd a pakolással hajunkat, fejbőrünket befedjük. Pár percig rajta hagyjuk, ezután jöhet az alapos hajmosás. Szemölcs A hagymát feldaraboljuk, meghintjük sóval . Hagyjuk így egy éjszakán át, míg levet ereszt. Ezzel a lével naponta kétszer dörzsöljük be a szemölcsöt.
A fűszerkert egyik alappillére, akárcsak a petrezselyemzöld és a kapor. Pionírnövénynek is nevezhetném, mert - tapasztalatom szerint - aki kertészkedni kezd, először metélőhagymát szokott vetni vagy ültetni. Nevezik pázsithagymának is, de a legtöbben a német eredetű nevén, snidlingként ismerik. Egyike a legegyszerűbben, problémamentesen termelhető, bár korántsem olyan nagyon igénytelen fűszernövényeknek. A metélőhagyma (Allium schoenoprasum) a liliomfélék családjába tartozó növény, amelynek a föld felszíne alatt számos apró hagymája van. Ezek - felépítésüket tekintve - nagyon hasonlóak a snidling legközelebbi rokonának, a vöröshagymának föld alatti részéhez. Föld fölötti részén a hengeres hagymalevelek sűrűn, egymás mellett állva törnek elő a földből. Két típusa van. Az egyik erőteljes növekedésű, és 60-70 cm magas levélzetet fejleszt. Nálunk általában a finomabb levelű (f. riparium) típust termelik, amelynek vékony levelei csupán 20-30 cm magasságúak; sűrű állományban szinte egybefüggő gyepet képeznek. A metélőhagyma igen kevés helyet vesz igénybe. Nemcsak a veteményeskertben termelhetjük, hanem a kertnek jobban szem előtt levő helyein is. Így felhasználhatjuk például az egynyári virágágyak szegélyezésére, de beültethetjük az évelőágyakba is, hiszen tavasztól őszig szép, üde zöld, és június elején csinos gömbvirágzatot is fejlesztenek, amelyben hosszan nyíló kékeslila virágok ülnek. Ezeket a méhek is szívesen felkeresik. A magok június végére érnek be annyira, hogy össze lehessen gyűjteni őket a kővetkező évi vetés céljára. A metélőhagyma keskeny levelei sokféle vitamint és az emberi szervezet számára értékes ásványi anyagot, továbbá illat- és zamatanyagokat tartalmaznak.
A metélőhagyma egész évben fogyasztható, de a legértékesebb télen. Leveleinek íze a vöröshagymáéra és ugyanakkor némileg a fokhagymáéra emlékeztet, étvágygerjesztő és gyomorerősítő hatása van. Csak nyersen szokták fogyasztani, apróra vágva. Nem szabad főzni, mert akkor az íze és a zamata elillan. Pikáns íze miatt a diétás ételek egyik fontos fűszerezője, de egyben olcsó vitaminforrás is.
Szendvicsek díszítésére, burgonya-, bab-, borsó-, húsleves ízesítésére használható, és nagy lehetőséget kínál a háziasszonyi fantázia csapongásának a hal- és tojásételek változatosabbá tételére. Túróba, lágysajtokba és mártásokba is keverhető.
A magyaros ételek jó részének nélkülözhetetlen fűszere a hagyma. És minthogy a konyhán gyakran van szükség rá, szinte minden kertben termelnek vöröshagymát és fokhagymát. A póréhagyma ősalakja vadnövényként még olykor megtalálható a Földközi-tengermelléki országokban; vadnövényként - a többi hagymához hasonlóan - évelő természetű.
A nyári póréhagymát elsősorban zöldhagymaként, frissen fogyasztják. Sok C- és B1-vitamint tartalmaz, emellett magas az ásványisó-tartalma, és sok vas van benne. Ezzel szemben az allilszulfid-tartalma alacsonyabb, mint a vöröshagymáé, ezért a póréhagymát fogyasztó ember leheletén a kellemetlen hagymaszag kevésbé és csak rövidebb ideig érződik. A téli póréhagyma vékonyabbjai ugyancsak jól használhatók zöldhagymaként. A kifejlett, vastag hagymák konyhai célokat szolgálnak: leves, mártás és kiváló ízű saláta készül belőlük. A póréhagyma zöld leveleiből szárítmány is készülhet: a megmosott leveleket félárnyékos helyen megszárítjuk, és üvegben vagy műanyag zacskóban tároljuk, télen minden étel ízesítésére alkalmas, ahol egyébként vöröshagymát szoktunk használni.
A Földközi-tenger keleti oldalán honos. Európa több országában - így hazánkban is - nyirkos erdőszéleken kivadulva is megtalálható. Jellemzői: Erőteljes növekedésű, másfél-kétméteres magasságot is elérő évelő növény. Magassága miatt fűszerkertben legjobb a többi növény mögé ültetni.Függőleges karószerű gyökértörzse van. Hatása: Vizelethajtó, elősegíti az emésztést. Felhasználása: Minden része erősen fűszeres illatú és ízű. Szárítmányát vegeta és maggi néven is emlegetik. Levelét, szárát, magjait fogyasztjuk. Leveleit friss fogyasztásra, szárításra, fagyasztásra az egész növekedési időszakban folyamatosan szedhetjük, és levesek, párolt zöldségek, húsok ízesítéséhez használhatjuk fel. Frissen szedett szárrészeivel szintén leveseket, zöldségételeket salátákat fűszerezhetünk. Magvaival is salátákat, önteteket, sajtokat, baromfihúst, burgonyás és paradicsomos ételeket ízesíthetünk. Magnyerés céljából akkor vágjuk, amikor a magvak már barnulni kezdenek. Szárral együtt vágjuk és papírzacskóban (hogy a magvak el ne szóródjanak) függesztve szárítjuk.
Vastag, föld alatti hajtása kiváló fűszer, vizelethajtó gyógyszer Őshazájáról megoszlanak a vélemények. Egyesek a Földközi-tenger medencéjét (Európa délkeleti részét, ill. Ázsia nyugati partvidékét) jelölik meg, mások szerint a Volga és a Don vidékéről terjedt el. Sokáig nem volt egységes a rendszertani besorolása sem, mert hol a vízitormával (Nasturtium), hol az ugyancsak keresztesvirágú kanáltormával (Cochlearia) keverték össze. Elterjesztésében nekünk, magyaroknak volt nagy szerepünk, rajtunk keresztül ismerték meg Európában a 14-15. században. Lágyszárú, évelő növény, megvastagodottföld alatti hajtása alkalmas fogyasztásra. A megvastagodott rizóma orsógyökérben folytatódik. A rizómából kiinduló gyökerek 80-100 cm mélységig is lehatolnak a talajba. Az alsó harmadából kiinduló vastagabb gyökereket dugványnakfeldarabolva használják továbbszaporításra. Felhasználása Gyökértörzse kiváló fűszer, felhasználása egyes ételekre korlátozódik. Az ókori népek még nem ismerték a tormát, bár az elnevezést használták, de az a vadretket jelölte. Csupán a 15-16. század táján jelenik meg a leírásokban a mai torma mint az Alpok és a Kárpátok környéki népek ízesítő fűszere. Ételek fűszerezésére a középkorban a lengyelek és a magyarok kezdték használni. Jelenleg is nálunk terem a legjobb minőségű és zamatú torma. Magyarországon kívül még Németországban foglalkoznak csípős és csípmentes változatának nagybani termesztésével. Francia- és Olaszországban többféle csípősségi fokozatban is megtalálható a boltokban. Csípős ízét a glükozinolátoknak köszönheti, melyek elbomlanak a mirozin enzim hatására. Az enzim és a glükozidok egymástól elszigetelve vannak a sejtekben, sérülés hatására egy pillanat alatt létrejövő reakció során elbomlanak a glükozidok és az aglükonok, pl. könnyezést is kiválthatnak. Fűszerként emésztést serkentő hatású, mert fokozza a nyál- és gyomorsav-elválasztást, élénkíti a bélmozgást (ezt feltűnően nagy kéntartalma is okozhatja). A gyógyászatban emésztést serkentő hatásán kívül felhasználják mint vizelethajtót és bőrizgatót, mert az aglükonoknak jelentős a baktériumölő hatása. Hazánkban húsételek mellé fűszerként általánosan elterjedt, helyenként káposzta és uborka savanyításához is felhasználják. A vastagabb gyökerekből olajat sajtolnak, amely kiváló röntgen-kontrasztadalék. Az utóbbi időben egyre több szakirodalmi cikk jelent meg a torma gyógyászati értékéről. Az eddig ismert és javasolt hatásokat kiegészítik a vírusos eredetű légúti megbetegedések tüneteinek enyhítésével. Külsőleg pakolásokban és bedörzsölőkben alkalmazzák a reumatikus és egyéb izomfájdalmak ellen, de már egyes hajregeneráló készítményekben is megjelent.
A petrezselyem (Petroselinum) nemzetség az ernyősök családjába tartozó, kb. 60 cm magasra növő bokros gyógy- és fűszernövény. Két alaptípusa van: a levélpetrezselyem és a gyökérpetrezselyem vagy fehérrépa. Három fajtáját egyesek külön fajoknak, míg mások egyazon faj, a Petroselinum crispum három változatának tekintik. Eredetileg Dél- Európában, a Földközi-tenger vidékén honos, azonban mára az egész világon elterjedt. Néhány más növény népies nevében is benne van a petrezselyem szó, így a koriandert kínai petrezselyemnek vagy cigány petrezselyemnek, a turbolyát pedig édes petrezselyemnek is nevezik. A petrezselyem név a latin petroselium szóból származik, mely a görög petrosz („kő”, „szikla”) és szelion („növény”) szavakból ered. A petrezselyem népies nevei: petrezselem, petrezsirom, petruska. A gyökérpetrezselymet nevezik fehérrépának vagy egyszerűen gyökérnek is. Leírása A petrezselyem kétéves növény: az első évben a lombja és gyökere fejlődik ki. A második évben magszárat fejleszt, annak a csúcsán ernyős virágzattal, amelyben kaszattermések érnek be. A petrezselyem részei A magvai: aprók, szürkésbarnák. Túlzott mértékű fogyasztásuk mérgező is lehet. A virágai: a második évben bontja, aprók. A levelei: fodrosak vagy simák, fogazott szélűek, világoszöldek, erőteljes friss fűszeres ízük van A szára: erőteljes, ehető A gyökere: a gyökérpetrezselyemnek fehér karógyökere van, ehető Fajai Levélpetrezselymek Fodros metélőpetrezselyem vagy kerti petrezselyem (Petroselium crispum vagy Petroselinum crispum var. crispum) Az utóbbi években a kertekben gyorsan terjed. Gyökerei elágazóak és tömegük jelentéktelen. Annál értékesebb viszont a lombja, amit folyamatos szedés mellett is állandóan fejleszt a növény. A kertben áttelelve kora tavasszal friss, jóízű leveleket hajt, ezeket addig lehet szedni, amíg az új vetés megerősödik. Íze azonban nem olyan intenzív, mint a gyökérpetrezselyemé. Júniusban a tavalyi vetésű növények magszárba mennek. Zöldségágyak, sőt virágágyak szegélyezésére is lehet ültetni, így egyidejűleg díszít és hasznot is hoz. Legismertebb fajtája a mohafodrozatú metélőpetrezselyem, amelynek a neve nagyon találó: levelei fodrozottak, csipkés szélűek, halványzöldek. Sima levelű metélőpetrezselyem (Petroselinum neapolitanum vagy Petroselinum crispum var. neapolitanum) Az előbbinél sötétebb, sima levelei vannak, amelyek jóval erősebb aromával rendelkeznek. Gyökérpetrezselyem (Petroselinum tuberosum vagy Petroselinum crispum var. tuberosum). Erős, húsos karógyökeret fejleszt, amely csak kedvezőtlen talajviszonyok között ágazik el. Zöld leveleit a levélpetrezselymekhez hasonlóan ételízesítésre használják fel.
Konyhánk szinte elképzelhetetlen nélküle. Nagyon egészséges, hiszen a levelek sok vitamint, és ásványi anyagot tartalmaznak. Gyógyító erejét már az ókorban sokra becsülték. A petrezselyem három fajtája könnyen nevelhető. A legismertebb ezek közül a fodroslevelű vagy kerti petrezselyem, amely saláták és levesek pompás ízesítője. Emellett közismert még a simalevelű, sötétebb, sima levelekkel, és valamivel erősebb aromával. Gyakran használják fűszerként. A belőle készült tea sokak szerint étvágygerjesztő hatású. ritkábban termesztik, mint a sárgásfehér répaformájú gyökérrel rendelkező gyökérpetrezselymet. A petrezselyemgyökeret főleg leveszöldségként használják, a levelekből készült tea segít a reuma leküzdésében.
A Földközi-tenger vidékén honos, Közép- és Dél-Európában és nálunk is vadon termő és termesztett fűszernövény. Az elfelejtett fűszerek közé tartozik, pedig már az ókorban fűszer- és gyógynövényként egyaránt használták. Közép-Európába szerzetesek hozták be a X. században, Magyarországon a bencés kolostorkertek egyik kedvelt növénye volt. A növény maga egy 50-80 cm magasra megnövő félcserje. Lándzsa alakú levelei 3-5 cm hosszúak. Kék, rózsaszín vagy fehér színű virágai vannak. Júniustól augusztusig virágzik. Termése makkocska. Gyümölcsösök, szőlő környékén vadon is megterem. Talajjal szemben nem igényes, szárazságtűrő. Fél méter magas, fás szárú növény, keskeny lándzsa formájú levelekkel. Pergő magjával saját magát felújítja. Kiskertekben termesztik.
Levelei kellemesen csípős ízűek, virága kék vagy sötét rózsaszínűek; illatuk miatt a méhek is igen kedvelik, jó méhlegelő. Levele C-vitamin- illóolaj-dús, aromás, kissé kesernyés ízű. Fogfájás csillapító, gyulladáscsökkentő, izzadás gátló. Fűszernyerésre a növény föld feletti virágzó hajtásait vágják, a levágott hajtásokat szellős, száraz, árnyékos helyen szárítják. Az így előállított fűszer kissé kámforos illatú, kesernyés ízű, ami illóolaj-, cseranyag- és keserűanyag-tartalmának tudható be. Tartalmaz még gyantát és flavonoidokat is. Apróra vágva, lefagyasztva is tárolható. Hús- és halsaláták, levesek, mártások, szárnyas pástétomok, pecsenyék, nyúlból, bárányból készült húsételek valamint burgonya- és zellersaláták kiváló ízesítője. Elősegítik a zsírosabb ételek emésztését, ezért ezek ízesítéséhez ajánljuk. Gyümölcssalátában az ínyencek áfonyával együtt használják. Virága ehető, ezért frissen saláták díszítő és ízesítő eleme lehet. Fűszerkeverékek, eszenciák és páclevek alkotóeleme. Finom borok ízesítőjeként is ismertté vált. A Chartreuse likőr nyersanyaga, a törökök kedvelt italának, a sörbetnek is ez adja sajátos aromáját. Gyógyászatban köhögéscsillapító, légcsőhurut elleni, étvágyjavító, vérnyomásemelő teakeverékek készítésénél is felhasználják. Külsőleg szájüreggyulladás esetén öblögető szerként alkalmazzák. A kozmetikaipar az illóolaját habfürdők, samponok és lábfrissítő borogató szerek készítéséhez használja fel. Házilag is könnyen termeszthető, kiskertben és balkonládában egyaránt. Balkonládában és cserépben termesztés esetén számítsunk rá, hogy méretei arányosan kisebbek lesznek (kb. 20-40 cm). Szaporítása történhet magról, palántázással vagy tőosztással. A talaj iránt nem igényes, de a meszes, napsütötte területeket kedveli. Márciusban vetik 50-60 cm sortávolságra, április végén palántázni is lehet, a tőtávolság 30 cm. A tőosztással történő szaporításra a legalkalmasabb idő az október. A fagyra nem érzékeny. Virágos hajtásait teljes virágzáskor vágjuk, szárítsuk és morzsolva használjuk.
A sáfrány (Crocus) a nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó növénynemzetség, illetve a nemzetséghez tartozó egyes fajok összegyűjtött és fűszerként használt bibéjének elnevezése. Szárleveleik nincsenek, a keskeny tőlevelek és a néhány centiméteres szár csúcsán álló virág a föld alatti hagymából ered. A Kárpát-medencében őshonos fajok kora tavasszal, a régebben fűszerként termesztett C. sativus ősszel virágzik. A kerti dísznövényként használt sárga virágú sáfrányok a C. flavus, míg a fehér és lila virágúak a C. vernus nemesített fajtái. A felépítésükben hasonló kikericsfajok ősszel virágoznak, a szintén kora tavasszal virágzó egyhajúvirág levelei vaskosabbak és szélesebbek, így a sáfrányok nemigen téveszthetők össze más növényekkel.
A sáfrányfajok (Crocus) bibéje vörösesbarna, aromás illatú, kesernyés fűszer, az ételt aranysárga színre festi. Régi fűszernövény, már az egyiptomiak is használták, levesek, mártások színezésére, ízesítésére. A virág bibéjének gyűjtése nagyon fáradságos munka, termesztése sem egyszerű, ezért rendkívül drága. Az őshonos hazai fajok védettek, tehát a bibék gyűjtése törvénybe ütközik! (Arról nem is beszélve, hogy sem ezek, sem a dísznövényként termesztett sáfrányhibridek nem alkalmasak fűszernek.) Hatásos lehet a szívinfarktus megelőzésében, krocetin nevű anyaga csökkenti a koleszterinszintet. Sáfrányos szeklicével helyettesítik, de ez pusztán színezésre alkalmas, enyhén kellemetlen, kesernyés íze a valódi sáfrány mennyei aromájával össze sem hasonlítható.
A Földközi-tenger mentén, de különösen a dalmát tengerpart karsztos vidékéről származó és nálunk kertekben ültetett, jellemző illatú, kesernyésen aromás ízű növény. Már a középkorban is kedvelt és nagyon becsült fűszer és gyógynövény volt zöld színű levele. A kereskedelemben a levelek (Salviae folium) használatra készen, felvágva kerülnek forgalomba. Egyes országokban és családoknál közkedvelt ételízesítő. Óvatosan használva vagy más fűszernövénnyel (különösen rozmaringlevéllel) párosítva meglepő, érdekes ízt ad az ételnek. A zsályáról úgy tartják, hogy meghosszabbítja az életet. „Hogy öregedhetne meg az, akinek zsálya van a kertjében?” szól a régi mondás. Hírnevét tükrözi neve is: „salvia”, amely a salvere, meggyógyít igéből. Zsályával fűszerezhetjük a zsíros húsételeket és azok körítéseit (kacsa, liba, pulyka, vadhúsok, hústöltelékek), de máj, főtt és sült halak, pástétomok, lágy sajtok és főtt tészták ízesítésére is kiválóan alkalmas. A zsályalevelek egyben hasznos gyógynövényt is jelentenek házpatikánk részére, mivel forrázata illóolaj-, cseranyag-tartalmánál fogva torokgyulladásnál, szájbetegségeknél öblögetésre, belsőleg pedig izzadás; bélhurut ellen nagyon jó hatású.
Erős íze van, elősegíti a zsíros ételek emésztését; ezért főzzük együtt zsíros húsokkal, kacsával, sertéshússal, vagy tegyük hurkába. A levél nagyon jó vöröshagymával együtt tölteléknek csirkéhez. A zsálya leveleit közvetlenül a virág megjelenése előtt kell leszedni és szárítással tartósítani. Jól zárható edényben tartandó! A zsálya szárított levele ruhák közé rakva elűzi a rovarokat. Illatos virágkompozíciók részeként is használhatjuk a leveleket. A zsálya leve segít halványítani a bőrön lévő foltokat. A zsálya levele serkenti az emésztést, fertőtlenítő, gombaölő hatású. Képes csökkenteni a hasmenés kellemetlen tüneteit. A levelek forrázata étkezés után fogyasztva elősegíti az emésztést. A növény virágját salátákba használhatjuk fel, forrázata enyhe, illatos tea.
A tárkony (Artemisia dracunculus) a fészkesek (Asteraceae) családjába, az Üröm nemzetségbe tartozó, évelő gyógy-, és fűszernövény. Magyar népies nevei: esztragon, tárkonyüröm, tárkony. Zöldségnövényként világszerte termesztik, az északi félteke nagy területén honos – Kelet-Európától Közép- és Kelet-Ázsiáig, Észak-Amerika nyugati részén, délre egészen Észak-India illetve Mexikó területére lenyúlva – elképzelhető azonban hogy az észak-amerikai populációk emberi termesztésből vadultak ki. Erdélyből került Magyarországra. Régebben nagyon kedvelt, jellegzetesen fűszeres illatú, kissé kesernyésen csípős ízű fűszer. Illóolajának illata az ánizsra emlékeztet.
120-150 cm magasra növő évelő növény, karcsú elágazó, hosszirányban barázdált szárral. Gyökértörzse többfejű, rövid tarackokat fejleszt. Élénkzöld levelei 2-8 cm hosszúak, 2-10 mm vastagok, osztatlanok, szálas-lándzsásak, hegyes végűek. A tőlevelek csúcsa sokszor háromhasábú. csöves virágai kb. 40-esével 2-4 mm széles fészkeket alkotnak, amelyekből felálló vagy bókoló laza bugavirágzat áll össze. A virágok kétivarúak, szél porozza őket, a pollenszemek nyújtott ellipszoid vagy gömbszerű alakúak, trikolporátak (a három csírahasítékban 1-1 pórus is van). A hasítékok hosszúak, az exine sexine-része egyenlítői irányban megvastagodott, a sarkoknál vékonyabb. Felhasználása Leveleit fogyasztják. Friss, zöld állapotában, vagy sóban, illetve ecetes vízben eltéve és szárítva is felhasználható. Saláták, ecetes savanyúságok eltevésénél, de levesek, főtt húsok, szárnyasok, birka, bárány, vadhúsok, valamint zöldbab-, zöldborsó-, és burgonyafőzelékek, ecetek ízesítésére is használják.
Tárkonyos leves Kellemes fűszeres illatáért és zamatáért a középkortól kezdve közkedvelt fűszernövény. Illóolajának összetétele hasonló az ánizséhoz, mivel nem édes ízű, nagyobb népszerűségnek örvend. Virágzáskor gyűjtött föld feletti részeit megszárítva porrá őrlik és levesek, mártások, saláták ízesítésére használják. Franciaországban, Erdélyben a sült húsok fűszerezéséből szinte sohasem hiányzik. Tisztított illóolaját az illatszeripar is hasznosítja. Kicsit kesernyésen csípős, fűszeres íze a gyomornedv elválasztását fokozza, így étvágyjavító hatású. A népi gyógyászatban gyomormegbetegedések kezelésén túl, magas vérnyomás esetén is használták, bár ezen a területen már csökkent a szerepe. Tárkonyecet: 5 dkg tárkonyt 1 l ecetbe áztassunk be, és 8 napig áztassuk, közben néha rázzuk fel az üveget. Az így elkészült ecetet szűrjük le, és adjunk hozzá egy csipet szalicilt, majd forraljuk fel. Amikor kihűlt töltsük üvegekbe. Sötét helyen tároljuk, mert így nagyon kellemes fűszerecetet kapunk.
A friss fűszernövények a főzésnél semmivel nem pótolhatóak. Egyszeri fáradtsággal, kis odafigyeléssel még a legkisebb konyha ablakában is elfér egy kis faláda, amiben kedvenc, legtöbbször használt fűszernövényeinket nevelgetjük, és ráadásul kellemes zöld foltja lehet környezetünknek.
Ültetésük, öntözésük, gondozásuk a szobanövényekéhez hasonló, és remek időtöltés, ha mindezt gyermekeinkkel együtt tesszük, az ő segítségükkel.Nézzük, mit érdemes „kiskertünkben” tartani: Bazsalikom:
A pillangósok (Lamiaceae) családjába tartozó bazsalikom (Ocimum) nemzetség mintegy 50 faja a trópusi, szubtrópusi régiókban, Ázsiában, Afrikában, Közép- és Dél- Amerikában őshonos. Az ajakosak családjába tartozik, tehát rokona a mentának, a szurokfűnek, a majoránnának és a levendulának is. Ma mintegy 40 termesztett faja ismert. A nemzetség rendkívül variábilis. Az Ocimum tudományos név görög eredetű, és az illat szóból (ozein) származtatható. A több nyelven is felismerhetően hasonló hangzású bazsalikom elnevezés pedig Aristotelésztől ered, aki a növényt "bazilikon"-nak hívta. A szó jelentése "királyi". Zömmel egynyáriak tartoznak ide, de ismertek évelők is (O. kilimandscharicum, O. Canum). Egyesek alkalmasabbak fűszerként való felhasználásra, mások gyógyhatásuk miatt hasznosan. A magas antociánt tartalmazó, bordó levelű változatokat dísznövényként is termesztik. Először valószínűleg Indiában kezdték termeszteni. Az ókori görögök a növények királyának tartották. A királyok felszenteléséhez használt olajnak is elengedhetetlen alkotórésze volt. Ezzel szemben az ókori görög és római orvosok az ellenségeskedés és a téboly szimbólumának tekintették. A középkori európaiak úgy tartották, hogy csak gyönyörű nők termeszthetik a bazsalikomot, és a romantikus szerelem szimbolikus jeleként adták-kapták egymástól. A hinduk Krisna és Vishnu istenségeknek szentelték. Hagyomány szerint a halott hindi mellére teszik, hogy megóvja őt a gonosz ellen, és átsegítse a következő élethez vezető úton. Indiában a bazsalikom egyik fajtája, a "tulasi", az egyik legszentebb növénynek számít, imádkoznak hozzá, áldozatokat mutatnak be neki. A Laksmi istennő és férje, Visnu tiszteletére berendezett oltárokon, házikertekben vagy kultikus helyeken ültetik. Napi egy levél elfogyasztása által az ember vallásos tiszteletadását fejezi ki. Illetve abban is hisznek, hogy a szent fűszernövény napi rendszerességgel történő használata egészséggel, termékenységgel és örömteli nemi élettel ajándékozza meg őket, valamint elhárítja az emberre leselkedő démonokat. A kerti bazsalikom A Dél- Ázsiából származó kerti bazsalikomnak (Ocimum basilicum) több mint 60 alfaja, variánsa ismert. Lágy-, szögletes szárú növény, melynek átellenesen álló, ovális levelei hegyes végűek, fogazottak és sötétzöldek. Bár a levelek színe, mérete, a levélszél is különböző. Megdörzsölve a levelek jellegzetesen aromás illatúak. Fehér vagy lilás virágai fürtökben fejlődnek. A növény körülbelül 0.1 %-ban tartalmaz illóolajat tartalmaz. Illóolajánal legjellegzetesebb aromás összetevői: 1,8 cineol, linalol, citrál, metil kavikol (esztragol), eugenol és metil cinnamát. További komponensei: monoterpének (ocimén, geraniol, kámfor), seszkviterpének (biszabolén, caryophyllene) and fenilpropanoidok (metil eugenol). A fajták olajösszetétele széles skálán változik. Meghatározók a klíma, a talajviszonyok és genetikájuk. A levelekből és virágokból kinyert illóolajat a parfüm-, gyógyszer- és élelmiszeripar hasznosítja. A fűszer Erős, jellegzetes, édeskés ízű. Táplálékként leveleit használják fel frissen vagy szárítva. Az mediterrán konyha közkedvelt alapanyaga. Kellemes fűszere a friss salátáknak, paradicsomos ételekhez, tésztákhoz, babhoz valamint gombához is használják. A jellegzetes olasz pesto nevű pikáns szósz fő alkotóeleme. Nagyon népszerű Vietnámban és Thaiföldön is. Élénkzöld levele ételek díszítésre is alkalmas. Jól illik fokhagymához, citromhoz, kakukkfűhöz. Bárány, hal, szárnyas ízesítéséhez kitűnő. A gyógynövény Közismert a bazsalikom gyógyhatása is. Egyike azoknak a gyógynövényeknek, amelyek harmonizálják a test-lélek működését. Az ájurvédikus gyógyításban légúti betegségeknél - asztmánál, köhögésnél, megfázásnál használták. Az ókori kínaiak emésztőrendszeri problémáknál, epilepsziánál és veseerősítőként alkalmazták, valamint kígyómarás, rovarcsípés, láz, különböző fertőző betegségek és fejfájás ellen is használták. Külsőleg pedig bőrnyugtatóként, idegcsillapítóként, reuma elleni szerként alkalmazták. Úgy vélték, szerelmi serkentőszerként is hatásos, és illata által szerelmünket magunkhoz láncolhatják. Ők is használták afrodiziákumként is, hiszen a bazsalikom tele van izgató hatású illóolajjal. Napjainkban az orvostudomány több légzőszervi betegséget gyógyít a bazsalikommal. Az asztmát, hörghurutot, tüdőtágulatot megelőzhető és kezelő szerként használják. A szaglást is élénkíti. Emésztési zavarok valamint nyugtalan gyomor esetében is alkalmazható. Segít az emésztésben, a bélgázok elhajtásában, megelőzi a székrekedést, csillapítja az émelygést és a hányingert. Agyműködést serkentő, étvágyjavító, frissítő, sebgyógyító, delírium- és félelem-csökkentő, fájdalomcsillapító, görcs- és hasmenés-gátló hatása is ismert. Olaja segít a légút fertőtlenítésében, a fölösleges nyálkák eltávolításában. Megfázáskor segít kidugítani az orrot, csökkenti a lázat és antibakteriális hatása is van. Kitisztítja a fejet, növeli a koncentráció képességét, de migrén és fejfájás enyhítésére is használhatjuk. Erősíti és megnyugtatja idegeket, és jó hatással van az idegrendszer működésére, ráadásul a búskomorságot is enyhíti. Ájulás esetén segít az eszmélet visszanyerésében. Emellett, a bazsalikom kivonatának hatására csökken a fogínyvérzés, serken az izomműködés, enyhül az izmok feszültsége, enyhülnek az izomgörcsök és a hátizom-fájdalom. A menstruációs görcsök enyhítése mellett segít a rendszeres havi vérzés beállásában, illetve kismamáknál serkenti a tejtermelést. Enyhíti a szúnyog- és a darázscsípés utáni viszketést és fájdalmat, sőt hatásos rovarriasztó szerként is. A szépségápolásban ugyancsak fontos szerepe van, mivel élénkíti a vérkeringést, feszessé és rugalmassá teszi a bőrt, illetve a pattanást kezelésénél is használhatjuk.
A rebarbara (Rheum) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjének keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó, lágyszárú növénynemzetség, kb. 60 jelenkori fajjal. A növényeknek nagy, háromszögforma leveleik vannak, húsos levélnyéllel. A kétivarú virágok aprók, színük a zöldesfehértől a rózsavörösig terjed, bogas fürtvirágzatba tömörülnek. Számos faját termesztik gyógynövényként vagy emberi fogyasztásra - ide tartozik a zöldségként termesztett Rheum rhabarbarum vagy Rheum x hybridum, illetve a Rheum rhaponticum faj is. Bár a levelek mérgezők, a levélnyeleket fanyar ízükért felhasználják.
Gyógyászati célra általában a 6-8 éves növények gyökértörzsét gyűjtik. Már az i.e. 27. századból való kínai füveskönyv is megemlíti a „nagy sárga gyökeret". A középkorban nagyon drága és ritka volt, Európában általánosan az 1700-as évektől terjedt el. Egy ideig csak gyógynövényként termesztették, később magánosán dísznek ültették a parkokba. Az Európában termesztett rebarbarafajták jelenleg már ugyanolyan minőségűek, mint a kínaiak. Az élő növényben a hashajtó hatású antrakinonok és antranolok glikozidos kötésben vannak, emellett összehúzó, cserző hatású tannoidglikozid keverék is található benne. Kis adagban inkább az összehúzó hatása érvényesül, nagyobb adagban kifejezetten hashajtó. Megjegyzendő, hogy gyógyászati felhasználását számos gyógyszerkönyv (pl. a VI. Magyar Gyógyszerkönyv) nem engedélyezi, mert a fent említett anyagokon kívül egy ösztrogén hatású vegyületet (rapontikozid) is tartalmaz. Éhínség idején nagyon sok helyen fogyasztották folyamatosan, ami súlyos egészségkárosodáshoz vezetett. Az oxálsav és sói nemcsak mérgezőek, hiszen a szervezetben is jelen vannak a védekezőrendszer (fagocitózis) egyik elemeként. A túl sok bevitel káros. A rebarbarán kívül sok oxálsav található az éretlen paradicsomban, a sóskában, az eperben, a kakaóban, valamivel kevesebb a céklában, a ribizliben, a köszmétében, az uborkában és a répafélékben. Az ételek kombinálásával ezt is célszerű figyelembe venni. A levélnyélből tavasszal, illetve ősszel, amikor kevés a vesekövet okozó oxálsavtar-talma, különféle ételeket, szörpöt, bort készíthetünk.
A borsmenta (latinul Mentha × piperita L.): fűszer- és gyógynövény. Népies neve: borsos menta, angol menta, mithen menta. A drogot a borsmenta – Mentha x piperita L., az ajakosak – Lamiaceae (Labiatae) családba tartozó növény virágzás előtt gyűjtött, szárított lomblevelei szolgáltatják. A drogot adó levelek rövid nyelűek, lemezük lándzsa vagy nyújtott ellipszis alakú, fűrészes szélű, a levél csúcsa hegyes, válla lekerekített, erezete szárnyas, felszíne sötétzöld, fonáka világosabb zöld. Gyakran a levélerezet, vagy a levél egy része antociántól ibolyás színű. A drog mentolos szagú, íze először égető, majd hűsítő. A virágzáskor gyűjtött gyógynövény kellemetlen szagú a mentofurantartalom megnövekedése miatt. Magyarországon ismert, elterjedt, mint teanövény (Menthae piperita folium), érdekes mentaízű levelek adják a fűszert. Használata igen egészséges, mert emésztési zavaroknál, felfúvódásnál, epegyulladásnál, menstruációs zavaroknál nagyon jó szolgálatot tesz. Hatás: görcsoldó, nyugtató, összehúzó. Tartalomanyagok: illóolaj 0,5-4%-ban mentol, mentholészterekkel, menthonnal, menthofuránnal, jázmonnal, klorogénsavat tartalmaz. A drog további tartalmi anyagai: cserzőanyagok 6-12%-ban, flavonoidok, triterpének, keserű anyagok.
A drog elsősorban simaizomgörcs-oldó hatású. A hatáshordozó vegyületek közé tartozik az illóolaj, de a flavonoidok is részt vesznek. A drogból előállított teát főleg görcsoldásra, felfúvódásoknál alkalmazzák, egyéb drogokkal együtt nyugtatóként is. A tea egy evőkanál vágott drogból készül 150 ml forrásban lévő vízzel, 5-10 perces áztatással. Naponta 3-4 csészével fogyaszthatják, étkezések között. A menthol a nyálkahártya hideg érző receptoraira hatva hűsítő érzést kelt, mely reflektorikusan érszűkületet okoz. Ezen kívül csökkenti a viszketési ingert a bőrön. Migrénes rohamoknál görcsoldó. Az illóolajat inhalációs célokra is használják orrnyálkahártya-gyulladásnál, légcsőhurutnál, reumatikus betegségek kezelésekor használt krémek alkotórésze..
Gyerekeknél, főleg csecsemőknél tilos mentoltartalmú készítményeket alkalmazni, például orrkenőcsökben, mert nehéz légzést, légszomjat okozhat. A mentatea érzékenyebb egyéneknél mentoltartalma miatt gyomornyálkahártya-gyulladást okozhat és csalánkiütés is jelentkezhet.
A vanília fűszernövény, melynek latin neve: Vanilla planifolia. Népies neve: kerti vanília, vanillin. Eredeti hazája Mexikó, ahol már Amerika felfedezése előtti időkben a kakaó ízesítésére használták. Az kosborfélék családjába tartozó, más növényekre felkúszó növény. Félérett állapotban szüretelik, amikor a termés zöldes, vagy éppen sárgulni kezd. A leszedett termést először hőkezelik, szárítják, majd 8 hónapig dobozokban érlelik. A fűszer (Vanillae fructus) 10-20 cm hosszú és 3-10 mm vastag toktermés. Fénylő felületű, hosszanti irányban ráncos, gyakran fehér vanília kristályok kiütnek rajta. Minőségét aromája, színe, hajlékonysága jellemzi. Magas nedvtartalmú növény, csak kiszáradás után válik törékennyé. Ilyenkor már kevéssé értékes. Vanillint, illatanyagot, vanillinsavat, zsírt, gyantát tartalmaz.
Felhasználható sütemények, kompótok, fagylaltok, krémek és általában édes ételek, likőrök, édes levesek, mártások ízesítésére. Az étellel együtt főzzük, teljesen ártalmatlan fűszer, ezért gyomor-, epe-, és veseproblémákkal küszködők is nyugodtan használhatják. Az alábbi formákban beszerezhető: Vaníliarúd. Ez maga a toktermés. Ha az étel csak enyhe ízesítést kíván, egészben belefőzhető, majd újra felhasználható. Intenzívebb ízesítéshez (például pudingok, krémek) ketté kell vágni a rudat, ki kell kaparni a belül található apró magokat, majd mind a héjat, mint a magokat az ételhez kell adni (főzés végén érdemes a héjat eltávolítani). Vaníliakivonat. Előállításához alkoholos folyadékban főzik a vaníliarudakat. A főzés legvégén érdemes az ételhez adni, különben hajlamos elpárologni. Az étel íze nagyon hasonló kivonattal készítve, mint vaníliarúddal, de az oldóanyag enyhe alkoholos íze érezhető marad bizonyos ételekben. Vaníliáscukor. Legegyszerűbb előállítási módja, hogy vaníliarudakat, vagy az elhasznált héjakat a cukorban hosszasan pihentetjük. Íze kevésbé komplex, mint a kivonat vagy a rúd íze.
Tájékoztatunk, hogy oldalunk a jobb felhasználói élmény érdekében sütiket használ.
A CanadaHun.com további használatával ezt elfogadod. Az adatvédelmi (GDPR) törvény értelmében, valamit kötelező megjelenítenünk. Valószínű, hogy már 100+ másik ilyet elfogadtál...rajta hát.
