Diogenes-44
Kitiltott (BANned)
Akit érdekel, felteszem mp3-ban is a számot Lennontól! (Vigyázat, nem Lenin!)
----------------------------------------
Ae azt írta a világról és a teremésről: "Kicsit olyan ez mint a kakukkos óra. Te húzod fel az órát, de onnantól már nem tudsz belenyúlni a működésébe, nem tudod az egyes fogaskerekek forgását, sebességét szabályozni, mert az minden más fogaskerékre is hatással lenne, de még az óra is tönkre menne."
Nos, ez érdekes gondolat, ám szintén nem old meg semmit abból a problémahegyből, amit isten feltételezett létezése okoz.
A magyarázatkeresésnek ezt az útját DEIZMUS -nak nevezzük. A deisták szeint isten teremtette a világot, ám azóta nem avatkozik bele a működésébe. Sok követője volt, mert látszólag felmentette istent a világ jelenlegi állapotának siralmas volta ügyében, de ez sem megoldás több okból sem.
1. Ha Isten megteremtette a világot és aztán magára hagyta, akkor nem felügyeli tetteinket, nem támaszt igényeket velünk szemben, tehát nem létező a világ számára. Ergo: az egyház hazudik, a hit érvényét veszti.
2. Ha Isten teremtette a világot, akkor jónak (tökéletesnek) kellett teremtse, tehát ha nem nyúlt bele semmi nála hatalmasabb, akkor ezen a pályán kellett volna maradnia, már pedig nem ezt tapasztaljuk.
3. Ha a világ rosszul működik, akkor ezeket a hibákat, katasztrófákat, a halált, a betegségeket csakis isten kódolhatta bele, senki más. Akkor hogy is állunk azzal a jó istennel, aki szereti gyermekeit?
4. A deizmus érdekes hátszelet kapott Leibniztől, aki kitalálta, hogy a világot monaszok alkotják, amelyek anyag nélküli metafizikai pontok. Ezeket a monaszokat Isten (a legfőbb monasz) eleve összehangolta a kezdetektől az idők végezetéig előre meghatározva tulajdonságaikat. Ezt hívta "harmonia prestabilita"-nek. Úgy is írja le, hogy Isten -mint a nagy órásmester - összehangolta a rendszert, így az tökéletes és nem igényel beavatkozást. Látható azonban, hogy Leibniz is beleakadt a világ valós állapota és a tökéletes isteni teremtés közötti antagonizmus csapdájába.
"A" gondolata tehát valójában a deizmus keveréke Leibniz monadológiájával, de nem megoldás a "tökéletes" Isten és a tökéletlen világ antagonizmusára.
----------------------------------------
Ae azt írta a világról és a teremésről: "Kicsit olyan ez mint a kakukkos óra. Te húzod fel az órát, de onnantól már nem tudsz belenyúlni a működésébe, nem tudod az egyes fogaskerekek forgását, sebességét szabályozni, mert az minden más fogaskerékre is hatással lenne, de még az óra is tönkre menne."
Nos, ez érdekes gondolat, ám szintén nem old meg semmit abból a problémahegyből, amit isten feltételezett létezése okoz.
A magyarázatkeresésnek ezt az útját DEIZMUS -nak nevezzük. A deisták szeint isten teremtette a világot, ám azóta nem avatkozik bele a működésébe. Sok követője volt, mert látszólag felmentette istent a világ jelenlegi állapotának siralmas volta ügyében, de ez sem megoldás több okból sem.
1. Ha Isten megteremtette a világot és aztán magára hagyta, akkor nem felügyeli tetteinket, nem támaszt igényeket velünk szemben, tehát nem létező a világ számára. Ergo: az egyház hazudik, a hit érvényét veszti.
2. Ha Isten teremtette a világot, akkor jónak (tökéletesnek) kellett teremtse, tehát ha nem nyúlt bele semmi nála hatalmasabb, akkor ezen a pályán kellett volna maradnia, már pedig nem ezt tapasztaljuk.
3. Ha a világ rosszul működik, akkor ezeket a hibákat, katasztrófákat, a halált, a betegségeket csakis isten kódolhatta bele, senki más. Akkor hogy is állunk azzal a jó istennel, aki szereti gyermekeit?
4. A deizmus érdekes hátszelet kapott Leibniztől, aki kitalálta, hogy a világot monaszok alkotják, amelyek anyag nélküli metafizikai pontok. Ezeket a monaszokat Isten (a legfőbb monasz) eleve összehangolta a kezdetektől az idők végezetéig előre meghatározva tulajdonságaikat. Ezt hívta "harmonia prestabilita"-nek. Úgy is írja le, hogy Isten -mint a nagy órásmester - összehangolta a rendszert, így az tökéletes és nem igényel beavatkozást. Látható azonban, hogy Leibniz is beleakadt a világ valós állapota és a tökéletes isteni teremtés közötti antagonizmus csapdájába.
"A" gondolata tehát valójában a deizmus keveréke Leibniz monadológiájával, de nem megoldás a "tökéletes" Isten és a tökéletlen világ antagonizmusára.