<table class="art" width="100%" cellspacing="0"><tbody><tr class="art_h"><td class="art_h_l">
Afrikaans8</td> <td class="art_h_m">
</td> <td class="art_h_r">
</td> </tr> <tr class="art_b"><td colspan="3">A Dzsajháni-hagyományban arról van
szó,
hogy az eszkilek és a besenyők országa
között húzódik a m.dzs.gh.r-ok egyik határa. Ha Ibn Ruszta vagy a forrása azt akarta volna kifejezni,
hogy a m.dzs.gh.r-ok az '.sz.k.l-ekkel határosak, akkor bizonyára akként fogalmaz. De nem így történt.
Amennyiben hármashatárról akart volna beszélni, akkor Ibn Ruszta vagy a forrása úgy fogalmaz, hogy az eszkilekkel és a besenyőkkel határosak, vagy a besenyők és eszkilek országa között van a m.dzs.gh.r-oké. De ő nem a m.dzs.gh.r-ok országát helyezte az említett két nép földje közé,hanem a m.dzs.gh.r-ok egyik határát: „A besenyők országa és a bolgárok közé tartozó '.sz.k.l-ek országa között van a m.dzs.gh.r-ok határai közül az első határ”. Két ország között nem húzódhat ezeknek egy harmadikkal közös határa, csak egy harmadik ország, vagy pedig a harmadik országnak egy különálló határa, amely nem érintkezik az előbb említett két ország határával. A Don jobb partjánál húzódó besenyő és a Volgánál kirajzolódó '.sz.k.l határ közötti több száz km-es térségben keresendő tehát a m.dzs.gh.r-oknak a Dzsajháni-hagyományból ismert határsávja.
Egyúttal az ő forrásköre az, amely Kazária és a volgai bolgárok közötti
területen először említ egy burtász nevezetű népet a kaganátus hűbéreseként. A burtászoktól a volgai bolgárokig három, míg a kazárokig 15 napig tartott a gyalogút. Országuk nagy valószínűséggel kiterjeszkedett a Volga mindkét partjára, s bennük az ászok (alánok) egy csoportját látják<sup>1</sup>. Ezektől a burtászoktól közvetlenül északra, az eszkileket a Don-kanyarral összekötő sávban kell tehát a m.dzs.gh.r-ok keleti határát keresnünk.
Konsztantinosz: „Ötven évvel ezelőtt pedig a szóban forgó úzok a kazárokkal egyetértésben haddal támadtak a besenyőkre, s rajtuk diadalmat vévén, kiűzték őket lakhelyükről, s azt az úgynevezett úzok birtokolják mind a mai napig.”
Szenzáció. Megtaláltuk a kazárokkal szövetséges és a besenyőket nyugat felé szorító úzokat, akikről a császár tesz említést.
A mohamedán szerzők elsősorban a Volga nyugati partján említik őket, a kazároktól közvetlenül északra. Isztakhrí szerint a egy, „az Atil völgye mentén szanaszét lakó nép”, amely faházakban lakik, és nyelve eltér a volgai bolgárokétól meg a kazárokétól. „Burtās földjétől a bağanākig mintegy tíz állomás van” – írja.
Ibn Ruszta szerint ezek az
ászok közé tartozó burtászok tevéket és marhákat tartanak. . „…hatalmas török nemzet
Hwārizm vidéke és a kazárok királysága között, amely azonban a kazárokhoz tartozik” – jegyzi fel róluk Maszúdí.
Ezek szerint őket sem kell mindenáron a Volgán túlra taszigálni...? Megáll az ész...
Mondjuk, eléggé logikus, hogyha a mohamedán szerzők szerint az
ászok közé tartozó burtászok egy kazárokkal szövetséges nép, akkor egy tőle nyugati irányban
élő etnikumot vagy néptöredéket szorít még nyugatabbra. Meg is találjuk Theophanész folytatójánál, Szkülitzésznél, valamint Kedrénosznál a besenyőknek azt a csoportját, amely a Don folyó nyugati oldalán lakott, és akiket a
DAI szerint nyugati irányú elmozdulásra késztettek az úzok. Mindhárom
szerző hozzáteszi, hogy ellenük építette Kazária a túlparton Sarkelt.
A kazárokkal szövetséges burtászok földjén, pláne magukén a kazárokén nem is jöhettek volna keresztül a besenyők, amennyiben az Ural hegység felől jönnek, legalábbis ilyesmiről nincs tudomásunk. A
DAI mindössze annyit állít, hogy a "türkök" földjeire telepedett a legyőzött népcsoport. A burtászokét és a kazárokét leszámítva más útvonal pedig nem állt volna rendelkezésükre, mivel a burtászok földje már részben az erdőzónába esik (vannak, akik szerint teljesen), Isztakhrí szerint pedig a burtászok "a kazárokkal határosak; köztük és a kazárok között más nemzet nincs".
<sup>1</sup> Harmatta János szerint pl. elnevezésük az alán
boratä és az
ās név összekapcsolásával jött létre (
Az alánok Kelet-Európában a korai középkorban; in: Antik Tanulmányok XXII, 1975/2, 261.). И. Г. Добродомов szerint is egy alán nyelvjárást beszéltek (
Буртасский язык – Исчезнувший аланский диалект в Среднем Поволжье; in:
Uralo-indogermanica – Балто-славянские языки и проблема урало-индоевропейских связей – Материалы 3-ей балто-славянской конференции 18–22 июня 1990 г. II., 1990.)
</td></tr></tbody></table>