Magyar őstörténet
- Téma inditó Ivan
- Kezdés dátuma
- Státusza
hm!minden alternatív magyarság kutató hogy megszedte magát tanaiból,nézeteiből....PZ is példa lehetne talán?
Nem te vagy az első, akinek a kérdései fölött Oposur/Iván előszeretettel tovasiklik, pedig én olyan lelkesen olvaslak benneteket és annyira szeretném olvasni a választ is...
Mondhatnám,hogy ezt kikérem magamnak,de semmi értelme nem lenne.itt a tényeknek úgy látom semmi jelentősége.
Nem attól lesz valaki magyar,mert hülyeségeket beszél álmokat szövöget és féltéglával veri a mellét!
Többet használ ma az a magyarságnak aki megpróbálja bebizonyítani a többi nemzetnek,hogy mi magyarok most is érünk annyit mint a többiek,ajövőben még többet szeretnénk és nem a kitalált múltunkat akarjuk fényezni olyanok előtt akik mindent elhisznek.
A mai helyesírással,hangzósítással értelmezést vesztett "palóc" nyelvjárásra utaltam.Az u-ú-zós nyelvjárásra, ezt próbáltam szemléltetni.A ló példával meg az irányfordítotságát,hogy téves a szlávból levezetni a kifejezéseinket.Fordítva is lehet bizonyítani,hogy tőlünk ment oda.
Mivel a "c" olvasása elég problémás a palóc lehetne olvasva még palósz,palóz,palók-uzósítva palousz,palooz,palouk.
Magyar Adorján ezt írja a palócokról:
Az eddigiekben is nehányszor már meg kellett említenem palóc őstörzsünket, mondván hogy ők voltak a történelem titokzatos pelazg népe ősei. Amihez tehető még, hogy a palócok voltak avar őstörzsünk legközvetlenebb rokonai is, valamint hogy náluk is volt tűztisztelet, ha ez náluk nem is játszott oly nagy szerepet mint az avaroknál. Az avarok és palócok közeli rokon volta vallásos jellegű szavaikból, illetve szócsoportjaikból is kitűnik, amenynyiben a palóc szócsoport az avarokétól csak annyiban különbözik, hogy a palócok az r hang helyett inkább l avagy ly hangot ejtettek, amiszerint tehát a palóc vallási szócsoport a p, b, v, f és az l, ly mássalhangzókból képezett volt. Jellemző volt azonban beszédükre még a sok diftongusz is: aó, oú, ié, üő, öű, ami a palócok beszédének ma is egyik jellegzetessége de ami náluk már sok ezredévvel ezelőtt is megvolt. Viszont, amint ezt észre vehetni, ha kisebb mértékben is, de ez némely más őstörzsünknél is megvolt. Más sajátsága a palóc beszédnek úgy manapság mint volt már ősrégi időben is, hogy a magyar magas és hosszú á hangot ők bár szintén hosszúnak de mélyhangúan ejtik, olyannak mint a magyar mély a hang, amely náluk tehát: a. Ellenben a magyar rövid a hangot bár ők is röviden ejtik de magashangúan, olyannak amilyen a magyar á hang, amely náluk tehát: å. Vagyis tehát éppen megfordítva mint ahogy ez az általános magyar beszédben van. Ők például nem mondják hogy apám házában, hanem äpam hazabän, vagy nem adjad a lapátot, hanem ådjåd å låpatot; amit így is írhatunk le: haazaabán, vagyis itt a két első a bár hosszú de mély, az utolsó pedig bár rövid de magas ejtésű, mintha á volna. Ez ugyanígy van némely nem magyar népnél is, például a Ragúza városi (ma Dubrovnik) és környékei beszédben, éspedig úgy az itteni olaszban mint az itteni horvátban, habár az ilyen kiejtés itt már kiveszőben, de sokkal jobban tartja ez magát Albánia északi része albán beszédében, és így Szkutari (Shkoder), Észak-Albánia e legnagyobb városában is, de amely kiejtésmód nyomait némelyütt az arab beszédben is észlelhetni, vagyis azt hogy az á hang rövid, az a hosszú. Úgyhogy következtethető miszerint az olyan népnek amelynek kiejtése ilyen: vagy ősei voltak palócok, azaz pelazgok, vagy jászok, avarok, és ha másnyelvűekké lettek is, de e kiejtésmódot megtartották, vagypedig valamikor igen erős palóc, jász vagy avar hatás alatt éltek.
Mások is kapcsolatba hozzák a palócokat és a pelazgokat.Írják pelasg,pelazg,pelaszg -uzosítva pelauszg.A "p"-és a "b" -t könnyű felcserélni elhallani.Brópáljuk ki. "Balouz" vagy "Belauszg" máris kihallani azt,hogy Bele uzog,Bele uzók. Teljesen véletlenül,így beszélnek a palócok.Ha ez nem elég folytathatom tovább is.
Mit jelent a polovec a szlávoknál nem tudom,majd megmagyarázod és összekapcsolod a palócokkal.Nekem nem megy,mivel ha szétszedem is csak po lovec-vadász-ért,jelent .Esetleg polo vec-fél/félig / anyag/tárgy/,bola vec-tárgy volt jelentéssel bír.Még az a szerencsétlen lovec=vadász is a magyar lövész/c/-ből lett képezve,de a szótárakba igyekeznek mindig csak a nem hasonlító kifejezéseket megadni,nehogy feltűnjön az egyezés.
Ezt a cikkírójától kell megkérdezned.Nem ezért tettem fel a cikket,hanem az indián nyelvek magyarral való hasonlágára akartam felhívni a figyelmet.
Sárga folyó..
A Sárga folyó balpartjának közelében élt az úz nép a Hun Törzsszövetség kezdetén és később is évezredekig. Az agabák -akik eredetileg a tengerparton éltek- hozzájuk és a szintén az úzok mellett élő hunokhoz menekültek már a törzsszövetség létrejötte körűli időkben (ie.4000) az őket zaklató kínaiak elől. Az agabák a tengerparton kb 1000 évig éltek megelőzően.
Ordosz körűl -nagyjából köralakban- a 24 hunfajú nép törzsei telepedtek le. Az ordoszi területet a hunfajú népeknek átengedték a jürcsikek, akik egy védelmi harcukban segítséget kaptak a hunoktól.
Mindez szép, azonban honnan érkeztek a Sárga folyóhoz a hunfajú népek törzsei? Ez az a dolog, amely megértéséhez vissza kell menni a jégkorig.
A jégkorban az emberiség létét a kipusztulás fenyegette... Túlélésre csak azoknak lehetett esélye, akik valahol melegebb -legalább mediterrán- éghajlaton éltek. A Kárpátmedence a jégkort megelőzően lakott volt. Mi történt itt -ez az eredeti őshazánk- ebben az időben? Ez nem könnyű kérdés és egyes részletei nem is ismertek igazán. Mégis a dolog lényege Paál Zoltán könyvében elolvasható. A történet egyeltalán nem mindennapi és ezért vázlatosan leírva sok kérdést vet fel.
Ordoszban viszont megalakult a sámánokból és a törzsek vezetőiből az Öregek Tanácsa. Ez a tanács pedig életrehívta a 24 Hun Törzsszövetséget.
A szövetség első fejedelme Agaba (öreg medve) lett, ie. 4040.-ben.
Agaba a régi jelekből új rovásírást is szerkesztett, továbbá általánossá tette a Tóremhitet. Agaba a Föld forgásával összefüggő évet -időszámítást- vezetett be a holdhónapok helyett.
Ekkor egyedűl az ajnók hagyták el Ordoszt és az északi tengerpartra költöztek . Már Agaba idején tervbevették a földművelés itteni bevezetését is. Ugyanis korábbi lakhelyükön már régen termeltek pl kölest is.
Nagyjából így indul a Hun Törzsszövetség története.
A Sárga folyó balpartjának közelében élt az úz nép a Hun Törzsszövetség kezdetén és később is évezredekig. Az agabák -akik eredetileg a tengerparton éltek- hozzájuk és a szintén az úzok mellett élő hunokhoz menekültek már a törzsszövetség létrejötte körűli időkben (ie.4000) az őket zaklató kínaiak elől. Az agabák a tengerparton kb 1000 évig éltek megelőzően.
Ordosz körűl -nagyjából köralakban- a 24 hunfajú nép törzsei telepedtek le. Az ordoszi területet a hunfajú népeknek átengedték a jürcsikek, akik egy védelmi harcukban segítséget kaptak a hunoktól.
Mindez szép, azonban honnan érkeztek a Sárga folyóhoz a hunfajú népek törzsei? Ez az a dolog, amely megértéséhez vissza kell menni a jégkorig.
A jégkorban az emberiség létét a kipusztulás fenyegette... Túlélésre csak azoknak lehetett esélye, akik valahol melegebb -legalább mediterrán- éghajlaton éltek. A Kárpátmedence a jégkort megelőzően lakott volt. Mi történt itt -ez az eredeti őshazánk- ebben az időben? Ez nem könnyű kérdés és egyes részletei nem is ismertek igazán. Mégis a dolog lényege Paál Zoltán könyvében elolvasható. A történet egyeltalán nem mindennapi és ezért vázlatosan leírva sok kérdést vet fel.
Ordoszban viszont megalakult a sámánokból és a törzsek vezetőiből az Öregek Tanácsa. Ez a tanács pedig életrehívta a 24 Hun Törzsszövetséget.
A szövetség első fejedelme Agaba (öreg medve) lett, ie. 4040.-ben.
Agaba a régi jelekből új rovásírást is szerkesztett, továbbá általánossá tette a Tóremhitet. Agaba a Föld forgásával összefüggő évet -időszámítást- vezetett be a holdhónapok helyett.
Ekkor egyedűl az ajnók hagyták el Ordoszt és az északi tengerpartra költöztek . Már Agaba idején tervbevették a földművelés itteni bevezetését is. Ugyanis korábbi lakhelyükön már régen termeltek pl kölest is.
Nagyjából így indul a Hun Törzsszövetség története.
Az Ordoszban és környékén talált leletekből a kínaiak Hohhot-ban (Ordosztól keletre) egy múzeumot létesítettek nemrégen. A leletanyag kínai értékelése igen sok tévedést tartalmaz. Mindenesetre a kínaiak is rájöttek, arra, hogy Ordosz környéke fontos a számukra, ugyanis a Kínai Birodalom bölcsője is itt ringott, de a hunokénál sokkal később (ie. 1600 körűl). Tehár a hunokkal vannak kapcsolódási pontjaik, nem is kevés, nem beszélve a népek keveredéséről..léteztek hun császárjaik is az utolsó Kubiláj volt, aki Temüdzsin egyik unokája.
A mai helyesírással,hangzósítással értelmezést vesztett "palóc" nyelvjárásra utaltam.Az u-ú-zós nyelvjárásra, ezt próbáltam szemléltetni.A ló példával meg az irányfordítotságát,hogy téves a szlávból levezetni a kifejezéseinket.Fordítva is lehet bizonyítani,hogy tőlünk ment oda.
Nem állítottam,hogy az összes mai szavunkat a szlávoktól vettük át.De a polovec szláv eredetű szó.
a mai magyar nyelvben rengeteg jövevényszó van:türk,szláv,alán,árja,német,bajor,olasz,latin,spanyol,francia,orosz, és még sorolhatnám,a legtöbb szónál átlagember nem is tudja hogy jövevényszó és azt sem honnan "jött"
Ezen nem csodálkoznék.nyilván a magyar nyelvból is mentek át szavak-ha nem is olyan mennyiségben a környező népek szókincsébe.Legismertebb ilyenb magyar eredtű szó amit a világon szinte mindenhol használnak azóta is a MOZI,amit Heltai talált ki.
http://www.palocut.hu/36-8457.html
ez az oldal szól a palócokról,pontosabban ők írják magukról.gondolom ők csak tudják.
http://www.tankonyvtar.hu/main.php?objectID=5296669
itt van a polovec szó jelentéseroszul fakó,halvány sárga,és szinte ugyanezt jelenti örmény nyelven is.
erről jut eszembe,örmény és görög eredetű szavaink is vannak.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Uruk
Uruk i.e. 300 előtt teljesen lakatlanná vált és eltűnt hosszú időre a történelem szinpadáról 1912 .ben kezdték el feltárni.El nem tudom képzelni,hogy Jézust hogy tudták akkor megkoronázni itt és hogyan alapíthatott itt vallást?Egy olyan város helyén amit már akkor 10-20 méteres homoktakaró borított.
A sumérok olyannyira nyom nélkül tűntek el a történelem színpadáról hosszú időre,hogy még az sem biztos a ma rájuk használt sumér szó valóban az általuk saját magukra használt népnév e.Szerencsére nagyon is írástudók voltak és szinte minden velük kapcsolatos eseményt megörökítettek égetett agyag táblákon(nem rovásírással!)
többek közt megvannak a pontos királylistáik is az összes városukból amit feltártak.
Uruk i.e. 300 előtt teljesen lakatlanná vált és eltűnt hosszú időre a történelem szinpadáról 1912 .ben kezdték el feltárni.El nem tudom képzelni,hogy Jézust hogy tudták akkor megkoronázni itt és hogyan alapíthatott itt vallást?Egy olyan város helyén amit már akkor 10-20 méteres homoktakaró borított.
A sumérok olyannyira nyom nélkül tűntek el a történelem színpadáról hosszú időre,hogy még az sem biztos a ma rájuk használt sumér szó valóban az általuk saját magukra használt népnév e.Szerencsére nagyon is írástudók voltak és szinte minden velük kapcsolatos eseményt megörökítettek égetett agyag táblákon(nem rovásírással!)
többek közt megvannak a pontos királylistáik is az összes városukból amit feltártak.
Szumírok..
Van akik szerint eltüntek és vannak olyanok akik szerint egészen másként szól a történetük. Ebbe nem nennék bele. Ehhez rengeteget kell olvasni és kutatni..Az a fontos ókori történelem, amely hozzájuk kötődik nagyon érdekes és az Arvisura istartalmazza részben, még a megjelenésük is , így válik érthetővé. Csak egy sokhelyen olvasható klisé, hogy eltüntek, mint szürke szamár a..nem így van ugyanis. Badiny sajnos sok hibát vétett, amikor róluk is írt, de az a bizonyos kis "földönkívűli" szobor, amellyel Ő is (Marton Veronika is..) foglakozott nagyon érdelkes kérdéseket vet fel.
Mint leírni merészeltem, volt Uruk város ma készült légifotóján látható mindkét Éanna (szentélykörzet). Ezek nagyméret csonkagúlák (földművek, mint említettem) felső síkján alakultak ki. A földfelszín fölörtt 10-12 m-re találhatók ezek a felső gúlasíkok. . Uruk városát egyik özönvíz sem érintette, mert itt a térszin magasabb, mint a tőle kb 30 km-el lejebbi ÚR városában. Úr városa eltünt a föld felszínéről az árvíz okán...és nagyon soká -az özönvizek után- építették újjá. Urukban nem található vastag iszap, ismétlem, nem keverendő össze Úr városával, ahol nagyonis lehet ezzel számolni.. Megadhatom a légifotók feltatálási helyeit ...Jézust nem iu. 300.-ban koronázták meg (mivel? Ez sem semmi) hanem iu. 29.-ben. Az iszaplerakódás az oka különben, hogy a két folyó -az özönvizek után- egyesűlt az öböl fölött, mert addig külön ömlöttek ebbe. Ma a mocsári arabok lakják ezt a térséget és sokan a bibliai édennek tartják..mi meg annak, aminek teszik..
Talán érdemes megemlíteni azt a helyet ahol a Záb a Tigrisbe ömlik (Mószulnál) mert ehhez közel van egy nagyrészt feltáratlan tell, melynek arab neve Arpacsíje..Obrusánszky Borbála (történész) nem régi írását talán érdemes elolvasni az előbbivel kapcsolatban, mely összecseng az Arvisurával és az Árpádokkal foglalkozik..
A nagy témákba csak akkor tudunk és lehet belemenni, ha mindketten ismerjük az Arvisurát, különben az egyik csak magyaráz, a másik pedig kétségbevon...Jó ez így?
Van akik szerint eltüntek és vannak olyanok akik szerint egészen másként szól a történetük. Ebbe nem nennék bele. Ehhez rengeteget kell olvasni és kutatni..Az a fontos ókori történelem, amely hozzájuk kötődik nagyon érdekes és az Arvisura istartalmazza részben, még a megjelenésük is , így válik érthetővé. Csak egy sokhelyen olvasható klisé, hogy eltüntek, mint szürke szamár a..nem így van ugyanis. Badiny sajnos sok hibát vétett, amikor róluk is írt, de az a bizonyos kis "földönkívűli" szobor, amellyel Ő is (Marton Veronika is..) foglakozott nagyon érdelkes kérdéseket vet fel.
Mint leírni merészeltem, volt Uruk város ma készült légifotóján látható mindkét Éanna (szentélykörzet). Ezek nagyméret csonkagúlák (földművek, mint említettem) felső síkján alakultak ki. A földfelszín fölörtt 10-12 m-re találhatók ezek a felső gúlasíkok. . Uruk városát egyik özönvíz sem érintette, mert itt a térszin magasabb, mint a tőle kb 30 km-el lejebbi ÚR városában. Úr városa eltünt a föld felszínéről az árvíz okán...és nagyon soká -az özönvizek után- építették újjá. Urukban nem található vastag iszap, ismétlem, nem keverendő össze Úr városával, ahol nagyonis lehet ezzel számolni.. Megadhatom a légifotók feltatálási helyeit ...Jézust nem iu. 300.-ban koronázták meg (mivel? Ez sem semmi) hanem iu. 29.-ben. Az iszaplerakódás az oka különben, hogy a két folyó -az özönvizek után- egyesűlt az öböl fölött, mert addig külön ömlöttek ebbe. Ma a mocsári arabok lakják ezt a térséget és sokan a bibliai édennek tartják..mi meg annak, aminek teszik..
Talán érdemes megemlíteni azt a helyet ahol a Záb a Tigrisbe ömlik (Mószulnál) mert ehhez közel van egy nagyrészt feltáratlan tell, melynek arab neve Arpacsíje..Obrusánszky Borbála (történész) nem régi írását talán érdemes elolvasni az előbbivel kapcsolatban, mely összecseng az Arvisurával és az Árpádokkal foglalkozik..
A nagy témákba csak akkor tudunk és lehet belemenni, ha mindketten ismerjük az Arvisurát, különben az egyik csak magyaráz, a másik pedig kétségbevon...Jó ez így?
igen és mi is kaptunk szavakat tőlük, kb. akkor mikor rénszarvasokat legeltettünk a tajgán....logikus:egy angol drámaíró sem találna ki jobb történetet:nép le a történelem színpadáról,el a semmibe,nép elő a semmiből,szavak be a használatba,egy két érdekes vonás,motívumok,ez-az ki a 12 méter homok alól,elbitorol,idegenek megfejtik a krix-kraxos agyagtáblákat,és ni :láss vlág csodát!ezek a halzsírosok használnak su-mer szavakat!vagy nekünk volt szerencsénk,vagy rosszul fordítják .....
mekkora sztory:
szia magyar!
szia su-mer!
veszel sumer szavakat?ócóé adjuk,mert mi most lemegyünk a történelem szimpadáról....
Aggyá no vagy 300-at....
esküszöm hogy így vót!
A mai helyesírással,hangzósítással értelmezést vesztett "palóc" nyelvjárásra utaltam.Az u-ú-zós nyelvjárásra, ezt próbáltam szemléltetni.A ló példával meg az irányfordítotságát,hogy téves a szlávból levezetni a kifejezéseinket.Fordítva is lehet bizonyítani,hogy tőlünk ment oda.
Nem állítottam,hogy az összes mai szavunkat a szlávoktól vettük át.De a polovec szláv eredetű szó.
a mai magyar nyelvben rengeteg jövevényszó van:türk,szláv,alán,árja,német,bajor,olasz,latin,spanyol,francia,orosz, és még sorolhatnám,a legtöbb szónál átlagember nem is tudja hogy jövevényszó és azt sem honnan "jött"
Ezen nem csodálkoznék.nyilván a magyar nyelvból is mentek át szavak-ha nem is olyan mennyiségben a környező népek szókincsébe.Legismertebb ilyenb magyar eredtű szó amit a világon szinte mindenhol használnak azóta is a MOZI,amit Heltai talált ki.
http://www.palocut.hu/36-8457.html
ez az oldal szól a palócokról,pontosabban ők írják magukról.gondolom ők csak tudják.
http://www.tankonyvtar.hu/main.php?objectID=5296669
itt van a polovec szó jelentése
erről jut eszembe,örmény és görög eredetű szavaink is vannak.
A palócoldalt ugyanazok írják akik a hivatalos történelmet.
A polovec/polovjec/-ilyedténvaló értelme helytálló.Magyarul "folofejes"-felefényes vagyis halvány,fakó,áttetsző.
Mi a palócokról elmélkedtünk.Ez viszont a kunokról van a tankönyvtárban:Az oguz törökök ekkor a besenyők területére mentek, az Örmény-tenger [azaz a Fekete-tenger] mellé.” Lényegében ugyanezt az eseményt mondja el Edesszai Máté örmény történetíró is (1050–1051), aki szerint a kígyók népe űzte el a fakókat (örményül xartesk’), akik viszont az úzokat és besenyőket késztették továbbhaladásra. Az események számunkra most legfontosabb résztvevője az a csoport, amely kun néven szerepel Marvazínál, és hartes, azaz ’fakó’ jelentésben az örmény forrásban. A 11–13. század folyamán a bizánci görög és európai latin forrásokban sokszor szerepel ez a nép koman/kuman néven, a korabeli orosz forrásokban pedig mint polovec. Az orosz szónak a jelentése, akárcsak az örményé ’fakó’. A kutatás tisztázta, hogy a koman/kuman népnév is ’fakó, halvány sárgás’ jelentésű a törökben, s valószínűleg a kun népnév is ugyanannak az alapszónak a származéka, amelyből a kuman szót képezték. Mindent összevéve tehát egy ’fakó’ jelentésű török népnév áll előttünk, mely különböző nyelvű forrásokban mint kun, koman/kuman, hartes és polovec jelenik meg. Az egyszerűség kedvéért a következőkben a magyarban meghonosodott kun nevet fogjuk használni.
A palócokról itt szó sem esik,de ha már itt van nézzük meg. Örményül a fakó-xartesk a továbbiakban ez "sicc" eltűnik átváltozik hartes-re,ez marad,mert mi van ha valaki kisértésbe esik és leírja,hogy ksartesk-kasartesek-kisértősek-ezek véletlenül,megint haloványak,áttetszőek,fakók.Ha beírjuk a szótárba oroszul polovec akkor értelme kun,nem palóc.Ha megnézem azt,hogy fakó az bleklüj,szlovákul halovány bledý.Angolul megjelenik a pale,paly-latinul-a fakó=bardus,palus.Ezek már érdekesebbek.Törökül a fakót nem találtam,de a sárga =kehriban az átlátszó=halis saf,véletlenül hasonlít a halossafa,mai magyarul halotsápadt kifejezésre.Bizony úgy néz ki a dolog,hogy a szólopás nagymesterei voltak az elődeink.Loptak innen egy szót,onnan, utána meg szóbokrokat készítettek belőlük.
Visszatérnék még a palócokra.A pogánykorban bálványimádók voltak,a kőbálványok mellet estleg faálványokat /totemoszlopokat,kopjafákat / is állítottak.Istenítették Báál/Béél,Páál,Péél/-t.Ha létezik Bajmóc/Bojnice/,Bolondóc,akkor nevezhették magukat Báálóc,vagy Páálóc-nak.Valamikor,még régebben,amikor létezett az őselv,úgynevezett anyajogúság, egyik része a törzsnek ilyen volt, ezek lehettek az apaalúzók és ezek éltek a Nőágraadó/Noograad,Nógrád/ megyébe.Megint mennyi véletlen került egymás mellé,de ezek csak az én kitalációim.Hivatalosan az igazság,hogy polovecek vagyunk és nógrád-novohrad=újvármegyében élünk,elmagyarosodott szlovákok/szlávok/-nak elkönyvelve.Kik ülnek Mo-n a hivatalos helyeken?- mert bizony ez jobban fáj,mint az Arvisúra.
Nyári napéjegyenlőség
Bizonyára a mi ünnepünk is még a pogánykorból.A hagyományokról ír Dömötör Tekla.
<CENTER>
<CENTER>A Szent Iván ünnep Európában </CENTER><CENTER></CENTER><CENTER></CENTER><CENTER></CENTER><CENTER>A keresztelő Szt. János ünnepéhez (június 24) fűződő rítusok csaknem egész Európában ismertek, hazánkban is a történetileg jól dokumentált jeles napok közé tartozik e nap. Néprajzi irodalma nálunk is igen nagy; Marót Károly monográfiát szentelt e problémának, mely felment attól a feladattól, hogy az alapvető kérdéseket e szokással kapcsolatban újra felvessük.<SUP>*</SUP> Ipolyi,<SUP>*</SUP> Seprődi,<SUP>*</SUP> Róheim,<SUP>*</SUP> Bálint,<SUP>*</SUP> Viski<SUP>*</SUP> egyaránt részletesen foglalkoznak ezzel az ünneppel; a kapcsolódó zenei anyag gyűjtésében Kodály Zoltáné a fő érdem.<SUP>*</SUP> Így a következőkben arra törekedünk, hogy a szokásra vonatkozó történeti forrásokat bizonyos rendszerbe foglaljuk s csak azokat a kérdéseket tárgyaljuk bővebben, melyeknél az eddigi nézetektől saját álláspontunk eltér.</CENTER><CENTER></CENTER><CENTER>Az európai szentiváni szokások fő vonásai nagyjából a következők:</CENTER><CENTER>Tűzgyújtás (tűz átugrálása, fáklyagyújtás, tüzes karika eregetése). Mágikus cselekedetek, melyek tűzzel vagy vízzel vannak kapcsolatban. Növényekkel (füvekkel, virágokkal, gyümölcsökkel) kapcsolatos cselekmények és hiedelmek. Szerelmi varázslás, jóslás. Keresztelő Szt. János tisztelete.</CENTER><CENTER>A más ünnepköröknél szokásos alakoskodás, az adománykérő, házaló szerencsekívánatok és a közös lakomázás már nem egyformán gyakran fordul elő ez ünneppel kapcsolatosan. Míg francia területen ezek a vonások hiányoznak,<SUP>*</SUP> addig pl. német nyelvterületen,<SUP>*</SUP> Görögország északi részén s még másutt is ezek a vonások feltűnnek.<SUP>*</SUP> (Versenyek, játékok, kakasütés stb.) Az ünnep jellege sok európai országban kettős arculatú: szerencsehozó s egyúttal baljóslatú is (fas et nefas).</CENTER><CENTER>A szentiváni ünnepet a ciklikus ünnepsorozatok közé sorolhatjuk, mert igen gyakran nem korlátozódik a szent ünnepére (illetőleg annak előestéjére). Atovich pl. a zoborvidéki szokások leírásánál arról tudósít, hogy „a szertartás tart szent háromság vasárnapjától egészen keresztelő Szent Jánosig minden vasár és ünnepnapon”.<SUP>*</SUP> Erdélyi is arról tudósít, hogy két hétig tartanak az ünnepségek.<SUP>*</SUP> – Ugyanígy pl. Franciaország egyes vidékein hétnapos ciklust alkot, Rigában a II. világháború előtt június 21 – 24-ig városi ünnepként zajlott le a „ligo”.<SUP>*</SUP> (Liungman ezt a jelenséget a „veszélyes időszakkal” hozza kapcsolatba, mely a szerbeknél pl. Jánostól Illés-napig tart: a tűzgyújtás a veszélyelhárítását célozza.)<SUP>*</SUP> Köztudomású, hogy hazánkban hosszú ideig a június hónapot Szent Iván havának nevezték; ez elnevezés párhuzamaként Nizza tartományban pl. ma is ismeretes a „mois de Saint Jean” elnevezés.<SUP>*</SUP> Georgiában is így hívták e hónapot.<SUP>*</SUP></CENTER><CENTER>Hasonló nyárközépi, tűzugrással (vagy tűztaposással) összekötött szokásokat más európai országokban Szent Péter napján, a Balkánon Illés próféta ünnepén és májusban (Szent Konstantin és Heléna ünnepén) is gyakorolnak.</CENTER><CENTER>A magyar történeti adatok is megemlékeznek egy másik „ignis sacra”-ról, melyet 1438-ban Nagyváradon, Szent László király ünnepének vigíliáján a király tiszteletére gyújtottak. Újabb adatok előkerüléséig nem tudjuk megállapítani, hogy helyi szokásról vagy országos gyakorlatról beszélhetünk-e.<SUP>*</SUP></CENTER><CENTER>Felvethető az a kérdés, hogy mennyiben nevezhetjük a szentiváni szokásokat „dramatikusnak”. Kimondottan színjátszásnak nevezhető mozzanatok, alakoskodások hazánkban ez ünnepkörnél hiányoznak. Mégis: Viski is ide sorolja őket, mivel, mint írja: „ha mai szétfoszladozott töredékes formájában első tekintetre nem is látszik a szentiváni ének olyan hagyománynak, hogy a dramatikus örökség során kellene róla megemlékezni, mégis itt foglalkozunk vele, mert a szokásműveletekhez kapcsolódó szövegek csak részei lehetnek a szóból és a mozgásból, cselekményből adódó együttesnek.”<SUP></SUP></CENTER><CENTER></CENTER><CENTER></CENTER><CENTER></CENTER><CENTER>A tűzgyújtás </CENTER><CENTER></CENTER><CENTER></CENTER><CENTER></CENTER>
Minthogy e tanulmány – célkitűzésénél fogva – nem a jelenlegi néprajzi gyűjtés anyagából, hanem a történeti adatokból indul ki, elsősorban azokkal a mozzanatokkal kell foglalkoznunk, amelyekről ezek az adatok szólnak. Ezek között hazai emlékeinkben első helyen szerepel a tűzgyújtás.
Emlékezzünk meg néhány szóval a nemzetközi kutatás eredményeiről e tűzzel kapcsolatosan.
A Keresztelő János ünnepén az ő tiszteletére gyújtott tüzet már régen kapcsolatba hozták a nyári napfordulóval. A „tudományos” irodalom ezt a tényt az évszázadok folyamán sohasem tévesztette szem elől, a népi hiedelemben azonban ez a képzettársítás nem mindenütt egyformán tudatos és erőteljes. A Keresztelő Jánossal kapcsolatos tudós fény-szimbolika egyházi magyarázatának kiindulópontja a János evangélium sokszor idézett helye: „Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.” (3.30) Ehhez az evangéliumi helyhez járult még az augustinusi „in Johannis nativitate dies decrescit” (Sermo XII. In Nativitate Domini). Az ágyházi írók a kereszténység évszázadain, sőt évezredein keresztül gondoskodtak ennek a képzettársításnak terjesztéséről és fenntartásáról, úgyhogy ennyi év távlatában igen nehéz lenne különválasztani az egyházi eredetű képzeteket az európai népeknek a nyári napfordulóra vonatkozó, feltételezett kereszténység-előtti hiedelmeitől.
Ami a nyári napfordulónak tűzgyújtással való megünneplését illeti, a régi adatok elsősorban a Földközi-tenger keleti partján fekvő országokra, valamint Egyiptomra látszanak utalni. Elfogadhatónak látszik Liungman nézete, aki szerint a nyári napfordulón gyújtott ünnepi tűz szokása két úton jutott el Európa országaiba. Az egyik út az Égei-tengeren, a Balkánon s Közép-Európán keresztül vezetett, a másik útvonal pedig Északnyugat-Afrikából Franciaország felé.<SUP>*</SUP> Ettől függetlenül a különböző európai népeknek régebben is lehettek hasonló rítusai. A galloknál pl. a történeti adatok említik a nyári tűzgyújtást, ezt azonban Van Gennep nem kapcsolja a napfordulóhoz.<SUP>*</SUP>
A keresztény világban a nyári napforduló körüli Keresztelő Szent János ünnep az V. században lett általánossá. Nyugat-Európában Keresztelő János ünnepének és a napfordulónak kapcsolatára az első megbízható adatot Eligius (Eloy), Noyon püspöke szolgáltatja (583–659): „Nullus Christianus in pyras credat neque in cantu sedeat, quia opera diabolica sunt; nullus in festivitate St. Joannis vel quisbuslibet Sanctorum solemnitatibus solstitia aut vallationes, vel saltationes aut caraulas aut cantica diabolica exerceat.”<SUP>*</SUP>
A szentiváni tűzgyújtásra vonatkozó írásos dokumentumok a Balkánon valamivel későbbiek, azonban nem kétséges, hogy a szentiváni tűzgyújtás hagyománya a Balkánon is igen régi múltra megy vissza.
Ami a magyar szokásokat illeti, Liungman úgy találja, hogy a magyar és nyugati szláv szokások közt igen sok az egyezés – s hogy mindkettő délszláv hatás alatt fejlődhetett ki.<SUP>*</SUP> Liungman felfogása megegyezik a magyar kutatók többségének véleményével is. Az ünnep szlávos Szent „Iván” neve – mely az egyházi használatban szokásosabb Szent János név mellett makacsul fenntartotta magát – kétségtelenné teszi, hogy itt igen régen begyökerezett átvételről van szó.<SUP>*</SUP> Azt hisszük, hogy az ünnep s a hozzá fűződő szokások átvétele a kereszténység igen korai, még bizánci hatás alatt álló korszakában történhetett meg, sőt esetleg korábban is, még a vándorlás ideje alatt megismerkedhetett a magyarság e szokásokkal. (Érdekes, hogy a szlovákok nem az Iván, hanem a „János” névformát használják az ünneppel kapcsolatban.)
Bellosics Bálint a század elején térképet készített az akkori Magyarország területén a magyar és a nemzetiségi nyelvterületek szentiváni szokásairól. E térképpel azt akarta bizonyítani, hogy a szokást a germánoktól és szlávoktól vette át a magyarság. Csakhogy, – mivel a szokás jóval régebbi a török megszállásnál és az ezt követő népesség-cserénél – ez a térkép kevés bizonyító erővel bír a múltra nézve. Bellosics térképe csupán azt bizonyítja, hogy a szlávság és germánság hasonló szokásai hatással voltak a magyar szokás életbentartására és újkori alakulására, eredetére nézve azonban keveset mond.<SUP>*</SUP>
Csak hipotézisekkel felelhetnénk arra a kérdésre, hogy a pogánykori magyarságnak voltak-e nyári tűzgyújtással kapcsolatos ünnepi szokásai, melyekhez a szentiváni tűzgyújtás kapcsolódhatott. A valószínűség az, hogy ilyen szokásaik voltak. Ibn Ruszta és más források megemlékeznek a pogány magyarok „tűzimádásáról”; de hogy a tűzzel kapcsolatos szertartások napfordulókhoz vagy más időponthoz kapcsolódtak – erről semmi adat nem szól. Nyár eleji tűzáldozatról a pásztorkodó nomád népeknél bőven hallunk, azonban itt is igen elterjedt, közép-euráziai gyakorlattal állunk szemben.
Az előbbiekben már szóltunk arról, hogy az átvétel nálunk délszláv közvetítéssel is történhetett. Gavazzi is a szentiváni tűzgyújtást a délszlávok egyik jellemző közös kultúrjavának tartja.<SUP>*</SUP> Azonban ez nem ad feleletet az átvétel módjára. Egyházi kezdeményezésre történt, vagy pedig a régebben itt lakó szláv lakosságtól tanultuk-e a szokást? Az egyház e tűzgyújtást s a kapcsolódó szokásokat néha pogány babonának nevezte, máskor azonban maga is résztvett bennük és szentesítette őket. Temesvári a következőkben idézendő helyen egyenesen egyházi szokásnak nevezi a szentiváni tüzet. – A XV. századi osztrák adatok is gyakran főúri körökre utalnak. Bécsben Zsigmond herceg 1456-ban keresztelő János ünnepe utáni vasárnap táncmulatságot rendez. A XV. század közepén a bécsi polgármester is megüli az ünnepet.<SUP>*</SUP>
Már említettük, hogy a szentiváni ünnephez a tűzgyújtáson kívül más rítusok, hiedelmek is fűződnek. Ezekről hazánkban első ízben Bod Péter értekezik részletesen. Azonban már Marót Károly is megállapította, hogy Bod nem szorítkozik a magyar szokásanyag ismertetésére, hanem régi „tudós” nemzetközi forrásokból is merít. Így pl. az idézett „büdös füst”, mely arra szolgál, hogy a sárkányokat távoltartsa – aligha származott a magyar hiedelmekből; nemzetközi forrásai a XII. századig nyomon követhetők.
A magyar szentiváni szokásoknak a XIX–XX. századi adatok szerint lényeges alkotórésze a szerelemvarázslás és az ezzel kapcsolatos praktikák és jóslások. A magyar kutatók ezt a kérdéscsoportot általában nagyon jelentősnek tartották. E tárgyról itt mégsem szólunk, mert a régi források ezt a mozzanatot még nem említik, itt tehát csak utalunk Marót és Róheim fejtegetéseire. – A XVIII. századi boszorkányperekben többször is emlegetik mint fontos dátumot: a miskolci táltosok 1741-ben vallják, hogy „Szent János napra el is kell nékiek menni vagdalkozni”.<SUP>*</SUP>
Fontos szerepet töltenek be más országokban a fürdésre, vízbemerülésre vonatkozó hiedelmek és szokások is. Ezeket hazánkban csak elvétve találjuk meg. Különösen a keleti szlávokra jellemzők ezek: az oroszoknál rituális fürdés kapcsolódik az ünnephez. (Kupala ünnep)<SUP>*</SUP> Az ünnepnek a növényekkel való kapcsolatáról Marót Károly részletesen szólt.
Nézzük ezek után, hogy az írásos források mit árulnak el a magyarországi szentiváni, tűzgyújtás szokásairól.
Temesvári Pelbárt a XV. század végén így emlékezik meg róla: „Ecclesia tripliciter solet solennizare hanc nativitatis Joannis diem. Primo vigiliam jejunando… Secundo solennizat ecclesia festum Joannis hodie ignem vel faculas ardentes faciendo; primo pro representando, quod Joannis ossa fuerunt combusta in Sebaste civitate, que fuit olim Samaria… secundo ad significandum, quod juxta Christi dictum ipse erat lucerna ardens et lucens etc.”<SUP>*</SUP>
Temesvári leírásának érdekessége, hogy a tűz és fáklyagyújtásról mint egyházi s nem mint elvetendő pogány szokásról emlékezik meg. Hasonló felfogásban ír a katolikus Telegdi Miklós is a szentiváni tűzgyújtásról a XVI. században: „Ennek az örömnek jelentésére szoktanak Szent Iván estin szerte szertén tüzeket rakni, mintha még mostanis örvendeznének néki, hogy Szent Jánost Isten e világra küldötte. Mert szokás (idegen nemzetek között kiváltképpen), hogy mikor valami közönséges örömek mutatását mívelik az emberek, lámpásokat gyuitanak házuknak és tornyoknak ablakin és a piaczon avagy uczákon tüzeket gyuitanak.”<SUP>*</SUP>
Mint látjuk, Telegdi megjegyzése nem annyira hazai, mint külföldi jelenségekre utal. Azonban nem kétséges, hogy a XVI. században a szentiváni tűzgyújtás hazánkban igen elterjedt volt. Igen érdekes és a néprajz által még ki nem aknázott Istvánfi Pál idevonatkozó szövege (Historia Regis Volter. 1539):
<TABLE border=0 align=center><TBODY><TR><TD width="100%"><TABLE class=sorokcsoportja border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Az szent Iván tüzét el-felrakták vala,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Mesterséggel azt mind csináltatták vala,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Udvarló vitéz nép azt ostromlja vala,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Az nap vigasságban el-aláment vala…<SUP>*</SUP></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
Mint a szövegből kiderül, a szentiváni tüzet Istvánfi a lakodalom lefolyásával kapcsolatban említi, azonban nem derül ki, hogy átvitt értelemben, valamely lakodalmi játékot nevez-e így, vagy pedig a lakodalmi tűzrakást tényleg szentiváni tűznek nevezték? Itt csak mint lehetőségre utalunk Seprődi véleményére, aki az észak-magyarországi szentiváni énekeket lakodalmi párosító énekkel vetette össze.<SUP>*</SUP> Azonban úgy látszik, hogy a Szent Iván tüze a XVI. században egyszerűen örömtüzet is jelentett. Szerémi György írja pl. János királyról, hogy egy győzelem alkalmából „Szent Iván tüzet gyújtott”.<SUP>*</SUP>
A további, XVI–XVIII. századi említéseknél feltűnő, hogy kivétel nélkül hazánk észak-északnyugati részéről származnak. Ez azonban nézetünk szerint még nem jelenti azt, hogy az ország más részén ismeretlen volt; a szentiváni énekről pl. Heltai Gáspár is említést tesz. A felvidéki kálvinista és evangélikus források egyaránt tiltják. Mint már a pünkösdi királyválasztásnál említettük, a felvidéki szlovák és magyar lakosság egyaránt gyakorolhatta a szokást. A Gömör megyei evangélikus egyházi források pl. tiltják 1578-ban, 1596-ban.<SUP>*</SUP>
Maksay 1599-ben feljegyzett adatot közöl Szepes megyéből (amelyet ő tévesen a szentiváni tűz legrégibb említésének tart). Az 1598-as évben Szent Iván napja körül (circa festum Nativitatis Beati Joannis Baptiztae) a Joó-család szolgái a Szepes megyei Miklósfalva közelében a szent tűz körül tartózkodtak (circa ignem sacram, qualis antiquitus in memoriam Sancti Joannis extrui fuit solitus, constituti fuissent).<SUP>*</SUP>
A XVII. században is többször említik a szentiváni tűzrakást. Szepsi Csombor Márton az Europica Varietasban írja, mikor 1618-ban a lotharingiai Pfalzburgba érkezett: „Úrnapján voltunk benne, mely nap az egész várost zöld ágakkal megékesítették volt. Az gyermekek az utcákon tüzeket raktak és azokat ugrándozták, nemkülönben mint nálunk Szent János napján némely falukban szokott lenni.”<SUP>*</SUP>
Sok vitára adott már alkalmat a néprajzi irodalomban Miskolczi Csulyak István zempléni ref. esperes egyházlátogatási jegyzőkönyvében a következő adat, melyet 1629-ben Kövesd községről jegyzett fel: „A szent János tüzét a falu közepin kezdették volt rakni melyet környül vöttek és ugy fontak. De erről elszoktattak.”<SUP>*</SUP>
Egy másik érdekes forrásunk a XVIII. századból Inchofer, aki az Annales Ecclesiastici Regni Hungariae c. művében (1644) az 1025-ös évnél szól Keresztelő János ünnepéről s említi meg ez alkalommal a magyar szokást is: „Ac tum, si unquam antea, festa Joannis Baptistae solennitas, variis ludis celebrari coepit, quae hodieque passim multiplici ritu obtinet; sed apud Hungaros admirando ignium et luminum plausu, et circa ignes carminum, cum tripudiis, solennique saltatu, clamosa concinnitudine pene in superstitionem aliquando deerravit, donec ad moderationem quandam revocata est.”<SUP>*</SUP> [Ha valamikor, úgy abban, az időben kezdhették megülni Keresztelő János ünnepét különféle játékokkal és ez ma is helyenként változatos szokásokkal divatozik. A magyaroknál azonban a szemet kápráztató fénnyel és tűzgyújtással, a tűz körüli ugrándozással és ünnepi tánccal, harsány nótázással olykor már ez pogány babonába fulladt, míg egynémely mérséklő rendelkezéssel ennek véget nem vetettek.]
A XVII. századi csiki zsinatok is tiltják a Szent János ünnepének estjén való táncolást.<SUP>*</SUP>
A XVIII. századi források közül a legtöbbet idézik Bod leírását az ünnepről. Bod két helyen is foglalkozik a szentiváni szokásokkal: a Szent Heortokratesban és a Históriákra utat mutató magyar Lexikonban. Már említettem, hogy Bod elsősorban nem a magyar szokásanyagot kívánja rögzíteni, hanem felsorolja mindazt, amit tudós forrásai ez ünnepről említenek. Itt közöljük Bod mindkét szövegét: „Ezen a napon pedig ilyen dolgokat szoktak cselekedni: 1. A gyermekek szemetet, csontot egybeszednek, hogy azt megégessék és füstöt csináljanak, melynek ezt az okát tartják, hogy a tájban a pogányok a kutak körül tüzet szoktanak volt tenni, hogy a kígyók ne szaporodjanak ott; minthogy ez a Szt. János napja tájban szokott lenni, a keresztyének, a tudatlanság is segítvén, a tájba tüzeket tettek, azokat által szögdösték s azt kívánták, hogy minden nyomorúságuk égjen el. 2. Égő üszköket szoktak kezekben hordozni s azokkal a határokat kerülni, így gondolkodván, hogy így áldatik meg az ő földeiknek termése. 3. Némely helyeken ezen a napon kerekeket forgatnak, amelyek azt jelentik, hogy a nap már az égen felső pontjára hágott s onnan megfordult, s minden dolgok változnak.<SUP>*</SUP>
„Keresztelő János Innepe. Mitsoda Innep ez? A' Keresztelő János születése' emlékezetére való: a'melly meg-vólt immár az ötödik Században. A' Görögök régen szentelték a' Keresztelő János feje, meg-találásának emlékezetére. Mitsoda Babonák mennek ezen véghez? 1. Néhól a' gyermekek ifjak tsontot, szemetet, kaptzát, egybe szednek s rut büdös füstöt támasztanak. A' melly szokás maradott a' Pogányoktól, kik ollyan vélekedésben vóltanak hogy a' Sárkányok ez idő tájban, nem szenvedhetvén a' meleget, a' kutak és források körül szárnyálnak, s oda hullatják mérgeket: az afélé büdös füstel akarták azért el-üzni. 2. Tüzeket tsináltanak a' mező széliben és égő üszögökkel a' vetéseket kerülték. 3. A' Magyarok midőn K. J. Feje, meg-talállásának Innepének mondották, szokásban volt, hogy akkor nagy tüzeket tettenek az erdő, s' mező szélekben, énekeltek, tántzoltak körülötte, üszögöket vittek az házakhoz, mellyeket fel-szurtanak az káposztás kertbe, hogy az hernyó a'káposztát meg-ne egye; vagy a' vetések közzé, hogy a' gabona meg ne üszögesedjék. Ez is maradott vólt a' Rómaiaknak szokásoktól a' kik hasonlóképpen tselekedtenek in Paliliis Sacris. 4. Néhol kerekeket forgattak annak emlékezetére hogy a' nap immár a' maga abroncsának felső Pontyára fel-hágott s meg-is fordult. 5. Az Parasztok ugy tartyák, hogy ha azon a'napon eső lészen, a' magyaró abban az esztendőben megnyüvesedik.” „Miért nevezték Szent Iván Havának? Bizonyosan nem egyéb az oka, hanem ez: mivel Keresztelő Sz. János napja ebben az Hónapban esik, Jánost pedig a Magyarok régen mondották Joánnak, Ivánnak; és így Jánosról nevezvén vagy Joánról az Hónapot, az Iváni nevezet maradott rajta.”<SUP>*</SUP>
Utolsónak Bartholomaeides Lászlónak a századforduló körüli leírására hivatkozunk, melyben a magyar és a szlovák szokásokról egyaránt megemlékezik: „Moris ignem et rogos in villis et compitis feriis Johanis accendendi Slavis harum partium olim usitati, jam meminimus, causasque ejus verosimiles depromimus. Nunc idem describendus est. Nimirum feriis Johanis aut pridie vesperascente coelo, in plateis aut comptitis pyram construere solebant incolae, de qua succensa cum Virgilio scripseris dixerisque: Illam omnis tectis agrisque effusa Juventus Turbaque miratur matrum, et prospectat ardentem Attonitis inhians animis. Juvenus imprimis Virginesque loci, laeti et jocabundi rogo adstabant eumque subinde transiliebant, nec nisi consumta penitus ignis materia relinquebant. Anno 1780. ritum hunc adhuc quibusdam in locis usurpatum meminimus, qui vero hodie vix jam alicubi obtinet. Ita ritus etiam et opiniones inveteratae, alterum rerum instar, ipso usu et exercitio adteruntur quasi et abolentur! Nam hic a se ipso desit.”<SUP>*</SUP> [Már említettük, hogy ezen a vidéken a szláv népek János napján miként szoktak majorságokban és útkereszteződéseknél tüzet gyújtani, máglyát rakni. Ugyancsak elmondtuk ennek okát is. Főként János napján vagy annak előestéjén alkonyatkor a falusiak valamely feldíszített térségen tüzet szoktak gyújtani. Erről a lángról ide írhatjuk Vergilius szavait:
<TABLE border=0 align=center><TBODY><TR><TD width="100%"><TABLE class=sorokcsoportja border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Városok és falvak fiataljai mind kirohannak</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Látni az arramenőt, a nők csapata hüledezve</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Csodálja…</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
Különösen a falubeli ifjak, de a lányok is vidám tréfa közepette körülállják a máglyát és átugrálják, míg a tűz egészen elhamvad. Emlékezetes, hogy ez a szokás egyes helyeken még 1780-ban is divatban volt. Manapság azonban már alig fordul elő. A régi szokások és hiedelmek, mint sok más egyéb dolog, a használatban és gyakorlatban kopnak, elenyésznek. Ez is eltűnt magától.]
Ezek a leírások azonban átvezetnek a másik fő kérdéshez, a „hosszú” szentiváni énekhez.
<CENTER>A hosszú szentiváni ének
Erdélyi János a Magyar Közmondások Könyvében (Pest, 1851) a 3961-es tételnél ezeket jegyzi meg: Hosszú mint a szent Iván éneke. „Közhitté vált e példabeszéd magyarázatánál Kovács Pál után, kinek véleményét Szirmay, Dugonics, Ballagi egyiránt elfogadták, hogy lett volna bizonyos szent Iván nevű remete, ki a maga istenes énekeit örökké zengedezte, minek aztán se hossza se vége nem volt. Kis-Viczaynél is meg van e km., de ő nem magyarázta. – A ,Népdalok és Mondák' III. kötetében, 148-ik lapon van közölve egy dal ily czim alatt: ,Szent Iván éneke' s egyúttal magyarázatát is adva kevés szóval e közmondásra vonatkozólag. Hogy az egészet érthessük, el kell mondani a következőket: Szent Iván vagy nyári, máskép Virágos Szent János napja néhutt az országban, nevezetesen Nyitra megyében Kolony vidékén, bizonyos népi mulatságok ünnepe igen régi szokás szerint, mikor a helységtől távol eső, leginkább halmos helyeken, többnyire szalma s rőzse tüzeket rak a falubeli ifjúság főleg a leányok, mert a fiúk inkább csak nézők, vivén magukkal párlásra szükséges ,virágos' füveket, s a tűznek lángját énekszó alatt keresztülugrálják… Dugonics szinte említi a Szent Iván tüzét (példab. 1. k. 209. 1. jegyzetében), de nem a szent Iván énekét is. Ez az ének már, melyről a közmondás van, azért hosszú, mivel az ünnep vagy mulatságos szokás két hétig szokott tartani, melynek Szent Iván napja épen közepére esik s innen hosszusága természetes. stb.”<SUP>*</SUP>
Szükségesnek tartottam Erdélyi magyarázatát ilyen részletességgel közölni, a néprajzi köztudatba ugyanis teljesen átment ez a magyarázat, úgyhogy szinte természetesnek tűnik, hogy a rendkívül régi és általánosan ismert közmondás csakugyan a szentiváni tűzgyújtáskor énekelt énekre vonatkozik. Azonban a régi adatok nem bizonyítják e magyarázatot.
A közmondást magát a XVI. században széltében-hosszában említik már. Tolnai Bálint pl. Historia de Moribus in Convivio c. költeményében írja:
<TABLE border=0 align=center><TBODY><TR><TD width="100%"><TABLE class=sorokcsoportja border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>De az praedikatziot rövidön szabjatok,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Szent Ivan énekenek ha hoszu mondgyátok.<SUP>*</SUP></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
A legérdekesebb (s eddig figyelembe sem vett) említés Heltai Gáspártól származik, aki egyben magyarázatát is adja e mondásnak: „Hallottam hogy igen hoszszu a szent Iuán éneke, hogy az ördög aszt meg kezduén, el nem végeszhette, hanem meg fuladot rayta. Bezeg ottrombasag effele tudományokat behozni, és el hinny a kerestiéni gyüeközetbe, mellyekröl az Istennec Szentei, Mind a Prophetác smind az Apostoloc semmit nem tudtanac”.<SUP>*</SUP>
Heltainak ez a magyarázata nem látszik alátámasztani Erdélyi feltevését. A szentiváni tűzgyújtáskor énekelt ének ugyanis nem egyházi jellegű, s mint az általunk ismert későbbi, de kétségkívül régre visszamenő szövegek mutatják, szerelemvarázsló, párosító dalok ezek inkább, mint olyan szövegek, melyeknek szent jellege miatt az ördög kénytelen lenne „megfulladni rajta”. Ha azonban eredetileg nem a szentiváni tűzgyújtással kapcsolatos énekre vonatkozott a közmondás, akkor mi lehet a magyarázata?
Nem érdektelen megnézni, hogy Erdélyi előtt a közmondásgyűjtemények hogyan magyarázták a „hosszú mint a szentiváni ének”-et. Baranyai Decsi a „Xenocratis caseolus” latin mondást így adja vissza: „Nám oly hosszú mint egy S Iuán eneke. Gáspár vagyon ám a sajtba.”(1598)<SUP>*</SUP> – A későbbi adagium-gyűjtemények az „Illiade prolixior” latin mondással hozzák kapcsolatba (így pl. Kis Viczay Péter 1713-ban és mások is).<SUP>*</SUP>
De térjünk vissza az Erdélyi által is emlegetett Szent Iván nevű remetére. Mint Erdélyi is írta, Kovács Pál, Szirmay, Dugonics, és mások is erre hivatkoztak. Nincs kizárva az, hogy e magyarázatnak történeti alapja van. Itt esetleg Rilai Szent Ivánra gondolhatunk, akinek holttestét és ereklyéit III. Béla magyar király 1183 után Esztergomba küldte. E bolgár szent a legenda szerint Istenfélő pásztor volt, aki a rilai magányban önkínzásnak vetette magát alá, miközben Isten csodálatosan gondját viselte. Később más remeték is csatlakoztak hozzá; ereklyéit rendkívül nagy tiszteletben tartották. A legenda szerint Rilai Szent Iván Esztergomban sem szűnt meg csodákat művelni, úgyhogy a király e csodák hatására (feltehetőleg azonban a katolikus papok nyomására, akik a bizánci egyházhoz tartozó szent ereklyéit nem nézték jó szemmel) 1187-ben visszaküldte a koporsót.<SUP>*</SUP> Nem teljesen lehetetlen tehát, hogy e szent legendájának magyar vonatkozásai nyomán keletkezett a szólás.
Mezey László (szóbeli közlésben) egy másik lehetőségre is utal és a leghíresebb, valóban hosszú Szent János himnuszt: az Ut queant laxist gondolja a közmondás előidézőjének. Ez ének szerzője a legenda szerint a longobárdi Paulus Diaconus volt, aki egyszer mise közben berekedt. Himnuszában Szent Jánostól kérte, hogy hangját tegye ismét erőssé és tisztává.
<TABLE border=0 align=center><TBODY><TR><TD width="100%"><TABLE class=sorokcsoportja border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Ut queant laxis resonare fibris</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Mira gestorum famuli tuorum,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Solve polluti labii reatum,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Sancte Joannes.</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Nuntius celso veniens Olympo</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Te patri magnum fore nasciturum,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Nomen et vitae seriem gerendae,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Ordine promit.</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Illo promissi dubius superni,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Perdidit promtae modulos loquellae,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Sed reformasti genitus peremptae</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Organa vocis.</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Ventis obstruso recubans cubili</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Senseras regem thalamo manentem,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Hinc parens nati meritis uterque</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Abdita pandit.<SUP>*</SUP></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
Arezzoi Guido (Aretinus) 1025 körül ennek az éneknek első szakaszából kiemelte az első szótagokat, mégpedig úgy, hogy a g a h c d e hangoknak az ut re mi fa sol la szótagok feleltek meg, s ezzel megvetette a szolmizáció alapját. Ezt a hosszú himnuszt évszázadokon át használták az énektanításban.<SUP>*</SUP>
Csak érdekességképpen jegyezzük meg, hogy ennek a himnusznak is van némi kapcsolata az ördöggel. Ugyanis a mi-contra-fa éneklését tiltották a szabályok, így állott elő ez a verses szabály:
<TABLE border=0 align=center><TBODY><TR><TD width="100%"><TABLE class=sorokcsoportja border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Mi contra fa est Diabolus in musica</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Mi cum fa est coelestis harmonia.<SUP>*</SUP></TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>[A mi a fa-val szemben: az ördög a zenében</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>A mi a fa-val együtt: égi harmónia.]</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
Bizonyítékunk nincs arra, hogy tényleg ez a himnusz lett volna a magyar közmondás kiindulópontja. (A himnusz nálunk is általánosan ismert volt; Radó Polikárp összeállítása szerint a magyarországi középkori liturgikus kéziratokban 32 alkalommal fordul elő.)<SUP>*</SUP>
Még további lehetőségek is vannak a Heltai által adott magyarázat megfejtésére. Keresztelő Szent Jánostól ugyanis az epilepszia gyógyítását várták (ez csak később fűződött Szent Vitus nevéhez), s a gyógyulást váró betegek hosszú, énekszóval végbemenő zarándoklatokat rendeztek. Magának az ünnepi ciklusnak hosszúságára már a fejezet elején is utaltunk.<SUP>*</SUP> – Felemlíthetjük továbbá azt is, hogy Franciaországban és másutt is szokásos volt a szentiváni ünnepen három misét celebrálni egymásután.<SUP>*</SUP> E tény is lehetőséget adhatott ilyen közmondás keletkezésére.
Feltehető az is, hogy a későbbiekben a két fogalom összefonódott, vagyis a közmondásban emlegetett és a tűzgyújtással kapcsolatos ének valóban azonos fogalommá vált. Erre bizonyítékunk nincs.
Néhány szót még a szentiváni tűzgyújtáskor előadott rítusénekekről, amelyeket XIX–XX. századi formájukban ismerünk.
Az az énekciklus, amelyet Erdélyi nyomán közönségesen szentiváni éneknek szoktak nevezni, nem országszerte ismert, hanem főként Nyitra, Hont, Bars megyékben s ezeknek a megyéknek körzetében. Az ország más részeiben más, rövidebb énekeket ismertek a tűzgyújtással kapcsolatosan. Sajnos, történeti adataink e szövegekre nem utalnak, holott kétségtelen, hogy a Nyitra megyei énekciklus és a többi ének is jóval régebbi az első feljegyzésnél. Ezeket az énekeket Marót Károly részletesen elemezte; a ciklus egyes részei, mint a „virágok vetélkedése” motívum, egészen a középkorig mennek vissza.<SUP>*</SUP>
Egy megjegyzést azonban – inkább csak széljegyzet formájában – tennénk. Sok magyarázatra adott alkalmat az éneknek ez a néhány sora:
<TABLE border=0 align=center><TBODY><TR><TD width="100%"><TABLE class=sorokcsoportja border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Tüzét megrakáljuk</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Négy szögre rakáljuk:</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Egyik szögén ülnek</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Szép öreg emberek,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Másik szögén ülnek</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Szép öreg asszonyok,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Harmadikon ülnek</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Szép ifjú legények,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Negyediken ülnek</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Szép hajadon lányok stb.<SUP>*</SUP></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
A tűz körüli elhelyezkedés hasonló, valóságos rendjére találunk pl. Franciaország egyes vidékein. Van Gennep figyelemreméltónak tartja, hogy ez ünnepet nemcsak egyes korosztályok tartják, hanem nemre és korra való tekintet nélkül mindenki részt vesz benne. Olyan példát is említ, ahol a férfiak a tűz egyik oldalán helyezkednek el, az asszonyok és a gyermekek a másikon.<SUP>*</SUP> Itt nem kell a francia és magyar szokás közvetlen kapcsolatára gondolni, azonban azt hisszük, hogyha ilyesfajta mozzanatok feljegyzésére a gyűjtésnél ügyeltek volna, más országokban is megtalálnók az ilyen rendezett elhelyezkedésnek nyomait.
Összegezve tehát az eddigiket, a következő eredményekre jutunk:
A felsorolt történeti adatok kivétel nélkül említik a tűzgyújtás szokását. Temesvári Pelbárt a tűzgyújtásról mint egyházi jellegű szokásról emlékezik meg. Hasonló módon szól a XVI. században Telegdi Miklós is. Az adatok nagyrésze említi a tűz körüli ugrándozást, éneket és táncot.
XVI–XVII. századi adataink egy része már mint kifejezetten falusi szokásról beszél a tűzgyújtásról. Ugyanezekből a századokból vannak utalások a szentiváni tűznek a lakodalommal és fonóval való kapcsolatára is.
A XVI. században az egész országban ismert már a szentiváni ének hosszúságára való közmondás is. Ezt Erdélyi a XIX. században a tűzgyújtással hozta kapcsoltba, a régebbi közmondásgyűjtemények azonban más magyarázattal szolgálnak.
A Nyitra megyében és környékén fennmaradt rítusének-sorozat korábbi szövegváltozataira vonatkozó történeti adatok nem ismertek, azonban régisége bizonyított.
Érdekesség:Miért ragaszkodtak a magyarok a szlávnak mondott kifejezéshez: Szent Ivánhoz,mert magyarul olvasva Szent Ívanya.
Ujabb részlet Grandpierre Attilától:
Karácsony ünnepünk eredetének megvilágításához tisztáznunk kell nevének eredetét. A nyelvtörténeti szótár szerint (A magyar nyelv történeti és etimológiai szótára, 1970, 2. kötet, 371. oldal) „karácsony” szavunk szláv eredetű. A nyelvtörténeti szótár nem ad meg indoklást. Indoklás helyett csupán néhány tényt közöl. Ilyen például, hogy a bolgárban létezik egy, a magyar „karácsony” szóval rokon „kracsún” szó, amely egyes vidékeken június 21-re, másokon a téli napfordulóra esik. A magyar nyelvtörténeti szótár a latin eredetet határozottan kizárja. A rokonság megállapítása azonban még nem adja meg a származás irányát. Árpád magyarjai Keletről jöttek a Kárpát-medencébe, s ott az akkor még nem szláv nyelven beszélő, de rokon bolgár nép szomszédságában éltek. Tény az is, hogy Kievnél Árpád magyarjai legyőzték az egyesült szláv seregeket. A bolgár-magyar és a szláv-magyar kapcsolat tehát több, mint ezer évre nyúlik vissza. Ha a szláv kracsún és a magyar karácsony szó rokonok, éppúgy lehetett a magyar nyelv az átadó, mint a bolgár, vagy más szláv nyelv. De hogyan lehet megállapítani a karácsony szó eredetét?
Itt egy újabb meglepetés magyarul Kracsúny június 21-én Kör a csuon/csúcson,december 21-én Kör acsuan/alacsonyan/- ha nem ezt látni,lehet vitatkozni.
</CENTER>
Bizonyára a mi ünnepünk is még a pogánykorból.A hagyományokról ír Dömötör Tekla.
<CENTER>
<CENTER>A Szent Iván ünnep Európában </CENTER><CENTER></CENTER><CENTER></CENTER><CENTER></CENTER><CENTER>A keresztelő Szt. János ünnepéhez (június 24) fűződő rítusok csaknem egész Európában ismertek, hazánkban is a történetileg jól dokumentált jeles napok közé tartozik e nap. Néprajzi irodalma nálunk is igen nagy; Marót Károly monográfiát szentelt e problémának, mely felment attól a feladattól, hogy az alapvető kérdéseket e szokással kapcsolatban újra felvessük.<SUP>*</SUP> Ipolyi,<SUP>*</SUP> Seprődi,<SUP>*</SUP> Róheim,<SUP>*</SUP> Bálint,<SUP>*</SUP> Viski<SUP>*</SUP> egyaránt részletesen foglalkoznak ezzel az ünneppel; a kapcsolódó zenei anyag gyűjtésében Kodály Zoltáné a fő érdem.<SUP>*</SUP> Így a következőkben arra törekedünk, hogy a szokásra vonatkozó történeti forrásokat bizonyos rendszerbe foglaljuk s csak azokat a kérdéseket tárgyaljuk bővebben, melyeknél az eddigi nézetektől saját álláspontunk eltér.</CENTER><CENTER></CENTER><CENTER>Az európai szentiváni szokások fő vonásai nagyjából a következők:</CENTER><CENTER>Tűzgyújtás (tűz átugrálása, fáklyagyújtás, tüzes karika eregetése). Mágikus cselekedetek, melyek tűzzel vagy vízzel vannak kapcsolatban. Növényekkel (füvekkel, virágokkal, gyümölcsökkel) kapcsolatos cselekmények és hiedelmek. Szerelmi varázslás, jóslás. Keresztelő Szt. János tisztelete.</CENTER><CENTER>A más ünnepköröknél szokásos alakoskodás, az adománykérő, házaló szerencsekívánatok és a közös lakomázás már nem egyformán gyakran fordul elő ez ünneppel kapcsolatosan. Míg francia területen ezek a vonások hiányoznak,<SUP>*</SUP> addig pl. német nyelvterületen,<SUP>*</SUP> Görögország északi részén s még másutt is ezek a vonások feltűnnek.<SUP>*</SUP> (Versenyek, játékok, kakasütés stb.) Az ünnep jellege sok európai országban kettős arculatú: szerencsehozó s egyúttal baljóslatú is (fas et nefas).</CENTER><CENTER>A szentiváni ünnepet a ciklikus ünnepsorozatok közé sorolhatjuk, mert igen gyakran nem korlátozódik a szent ünnepére (illetőleg annak előestéjére). Atovich pl. a zoborvidéki szokások leírásánál arról tudósít, hogy „a szertartás tart szent háromság vasárnapjától egészen keresztelő Szent Jánosig minden vasár és ünnepnapon”.<SUP>*</SUP> Erdélyi is arról tudósít, hogy két hétig tartanak az ünnepségek.<SUP>*</SUP> – Ugyanígy pl. Franciaország egyes vidékein hétnapos ciklust alkot, Rigában a II. világháború előtt június 21 – 24-ig városi ünnepként zajlott le a „ligo”.<SUP>*</SUP> (Liungman ezt a jelenséget a „veszélyes időszakkal” hozza kapcsolatba, mely a szerbeknél pl. Jánostól Illés-napig tart: a tűzgyújtás a veszélyelhárítását célozza.)<SUP>*</SUP> Köztudomású, hogy hazánkban hosszú ideig a június hónapot Szent Iván havának nevezték; ez elnevezés párhuzamaként Nizza tartományban pl. ma is ismeretes a „mois de Saint Jean” elnevezés.<SUP>*</SUP> Georgiában is így hívták e hónapot.<SUP>*</SUP></CENTER><CENTER>Hasonló nyárközépi, tűzugrással (vagy tűztaposással) összekötött szokásokat más európai országokban Szent Péter napján, a Balkánon Illés próféta ünnepén és májusban (Szent Konstantin és Heléna ünnepén) is gyakorolnak.</CENTER><CENTER>A magyar történeti adatok is megemlékeznek egy másik „ignis sacra”-ról, melyet 1438-ban Nagyváradon, Szent László király ünnepének vigíliáján a király tiszteletére gyújtottak. Újabb adatok előkerüléséig nem tudjuk megállapítani, hogy helyi szokásról vagy országos gyakorlatról beszélhetünk-e.<SUP>*</SUP></CENTER><CENTER>Felvethető az a kérdés, hogy mennyiben nevezhetjük a szentiváni szokásokat „dramatikusnak”. Kimondottan színjátszásnak nevezhető mozzanatok, alakoskodások hazánkban ez ünnepkörnél hiányoznak. Mégis: Viski is ide sorolja őket, mivel, mint írja: „ha mai szétfoszladozott töredékes formájában első tekintetre nem is látszik a szentiváni ének olyan hagyománynak, hogy a dramatikus örökség során kellene róla megemlékezni, mégis itt foglalkozunk vele, mert a szokásműveletekhez kapcsolódó szövegek csak részei lehetnek a szóból és a mozgásból, cselekményből adódó együttesnek.”<SUP></SUP></CENTER><CENTER></CENTER><CENTER></CENTER><CENTER></CENTER><CENTER>A tűzgyújtás </CENTER><CENTER></CENTER><CENTER></CENTER><CENTER></CENTER>
1.
Minthogy e tanulmány – célkitűzésénél fogva – nem a jelenlegi néprajzi gyűjtés anyagából, hanem a történeti adatokból indul ki, elsősorban azokkal a mozzanatokkal kell foglalkoznunk, amelyekről ezek az adatok szólnak. Ezek között hazai emlékeinkben első helyen szerepel a tűzgyújtás.
Emlékezzünk meg néhány szóval a nemzetközi kutatás eredményeiről e tűzzel kapcsolatosan.
A Keresztelő János ünnepén az ő tiszteletére gyújtott tüzet már régen kapcsolatba hozták a nyári napfordulóval. A „tudományos” irodalom ezt a tényt az évszázadok folyamán sohasem tévesztette szem elől, a népi hiedelemben azonban ez a képzettársítás nem mindenütt egyformán tudatos és erőteljes. A Keresztelő Jánossal kapcsolatos tudós fény-szimbolika egyházi magyarázatának kiindulópontja a János evangélium sokszor idézett helye: „Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.” (3.30) Ehhez az evangéliumi helyhez járult még az augustinusi „in Johannis nativitate dies decrescit” (Sermo XII. In Nativitate Domini). Az ágyházi írók a kereszténység évszázadain, sőt évezredein keresztül gondoskodtak ennek a képzettársításnak terjesztéséről és fenntartásáról, úgyhogy ennyi év távlatában igen nehéz lenne különválasztani az egyházi eredetű képzeteket az európai népeknek a nyári napfordulóra vonatkozó, feltételezett kereszténység-előtti hiedelmeitől.
Ami a nyári napfordulónak tűzgyújtással való megünneplését illeti, a régi adatok elsősorban a Földközi-tenger keleti partján fekvő országokra, valamint Egyiptomra látszanak utalni. Elfogadhatónak látszik Liungman nézete, aki szerint a nyári napfordulón gyújtott ünnepi tűz szokása két úton jutott el Európa országaiba. Az egyik út az Égei-tengeren, a Balkánon s Közép-Európán keresztül vezetett, a másik útvonal pedig Északnyugat-Afrikából Franciaország felé.<SUP>*</SUP> Ettől függetlenül a különböző európai népeknek régebben is lehettek hasonló rítusai. A galloknál pl. a történeti adatok említik a nyári tűzgyújtást, ezt azonban Van Gennep nem kapcsolja a napfordulóhoz.<SUP>*</SUP>
A keresztény világban a nyári napforduló körüli Keresztelő Szent János ünnep az V. században lett általánossá. Nyugat-Európában Keresztelő János ünnepének és a napfordulónak kapcsolatára az első megbízható adatot Eligius (Eloy), Noyon püspöke szolgáltatja (583–659): „Nullus Christianus in pyras credat neque in cantu sedeat, quia opera diabolica sunt; nullus in festivitate St. Joannis vel quisbuslibet Sanctorum solemnitatibus solstitia aut vallationes, vel saltationes aut caraulas aut cantica diabolica exerceat.”<SUP>*</SUP>
A szentiváni tűzgyújtásra vonatkozó írásos dokumentumok a Balkánon valamivel későbbiek, azonban nem kétséges, hogy a szentiváni tűzgyújtás hagyománya a Balkánon is igen régi múltra megy vissza.
Ami a magyar szokásokat illeti, Liungman úgy találja, hogy a magyar és nyugati szláv szokások közt igen sok az egyezés – s hogy mindkettő délszláv hatás alatt fejlődhetett ki.<SUP>*</SUP> Liungman felfogása megegyezik a magyar kutatók többségének véleményével is. Az ünnep szlávos Szent „Iván” neve – mely az egyházi használatban szokásosabb Szent János név mellett makacsul fenntartotta magát – kétségtelenné teszi, hogy itt igen régen begyökerezett átvételről van szó.<SUP>*</SUP> Azt hisszük, hogy az ünnep s a hozzá fűződő szokások átvétele a kereszténység igen korai, még bizánci hatás alatt álló korszakában történhetett meg, sőt esetleg korábban is, még a vándorlás ideje alatt megismerkedhetett a magyarság e szokásokkal. (Érdekes, hogy a szlovákok nem az Iván, hanem a „János” névformát használják az ünneppel kapcsolatban.)
Bellosics Bálint a század elején térképet készített az akkori Magyarország területén a magyar és a nemzetiségi nyelvterületek szentiváni szokásairól. E térképpel azt akarta bizonyítani, hogy a szokást a germánoktól és szlávoktól vette át a magyarság. Csakhogy, – mivel a szokás jóval régebbi a török megszállásnál és az ezt követő népesség-cserénél – ez a térkép kevés bizonyító erővel bír a múltra nézve. Bellosics térképe csupán azt bizonyítja, hogy a szlávság és germánság hasonló szokásai hatással voltak a magyar szokás életbentartására és újkori alakulására, eredetére nézve azonban keveset mond.<SUP>*</SUP>
Csak hipotézisekkel felelhetnénk arra a kérdésre, hogy a pogánykori magyarságnak voltak-e nyári tűzgyújtással kapcsolatos ünnepi szokásai, melyekhez a szentiváni tűzgyújtás kapcsolódhatott. A valószínűség az, hogy ilyen szokásaik voltak. Ibn Ruszta és más források megemlékeznek a pogány magyarok „tűzimádásáról”; de hogy a tűzzel kapcsolatos szertartások napfordulókhoz vagy más időponthoz kapcsolódtak – erről semmi adat nem szól. Nyár eleji tűzáldozatról a pásztorkodó nomád népeknél bőven hallunk, azonban itt is igen elterjedt, közép-euráziai gyakorlattal állunk szemben.
Az előbbiekben már szóltunk arról, hogy az átvétel nálunk délszláv közvetítéssel is történhetett. Gavazzi is a szentiváni tűzgyújtást a délszlávok egyik jellemző közös kultúrjavának tartja.<SUP>*</SUP> Azonban ez nem ad feleletet az átvétel módjára. Egyházi kezdeményezésre történt, vagy pedig a régebben itt lakó szláv lakosságtól tanultuk-e a szokást? Az egyház e tűzgyújtást s a kapcsolódó szokásokat néha pogány babonának nevezte, máskor azonban maga is résztvett bennük és szentesítette őket. Temesvári a következőkben idézendő helyen egyenesen egyházi szokásnak nevezi a szentiváni tüzet. – A XV. századi osztrák adatok is gyakran főúri körökre utalnak. Bécsben Zsigmond herceg 1456-ban keresztelő János ünnepe utáni vasárnap táncmulatságot rendez. A XV. század közepén a bécsi polgármester is megüli az ünnepet.<SUP>*</SUP>
Már említettük, hogy a szentiváni ünnephez a tűzgyújtáson kívül más rítusok, hiedelmek is fűződnek. Ezekről hazánkban első ízben Bod Péter értekezik részletesen. Azonban már Marót Károly is megállapította, hogy Bod nem szorítkozik a magyar szokásanyag ismertetésére, hanem régi „tudós” nemzetközi forrásokból is merít. Így pl. az idézett „büdös füst”, mely arra szolgál, hogy a sárkányokat távoltartsa – aligha származott a magyar hiedelmekből; nemzetközi forrásai a XII. századig nyomon követhetők.
A magyar szentiváni szokásoknak a XIX–XX. századi adatok szerint lényeges alkotórésze a szerelemvarázslás és az ezzel kapcsolatos praktikák és jóslások. A magyar kutatók ezt a kérdéscsoportot általában nagyon jelentősnek tartották. E tárgyról itt mégsem szólunk, mert a régi források ezt a mozzanatot még nem említik, itt tehát csak utalunk Marót és Róheim fejtegetéseire. – A XVIII. századi boszorkányperekben többször is emlegetik mint fontos dátumot: a miskolci táltosok 1741-ben vallják, hogy „Szent János napra el is kell nékiek menni vagdalkozni”.<SUP>*</SUP>
Fontos szerepet töltenek be más országokban a fürdésre, vízbemerülésre vonatkozó hiedelmek és szokások is. Ezeket hazánkban csak elvétve találjuk meg. Különösen a keleti szlávokra jellemzők ezek: az oroszoknál rituális fürdés kapcsolódik az ünnephez. (Kupala ünnep)<SUP>*</SUP> Az ünnepnek a növényekkel való kapcsolatáról Marót Károly részletesen szólt.
2.
Nézzük ezek után, hogy az írásos források mit árulnak el a magyarországi szentiváni, tűzgyújtás szokásairól.
Temesvári Pelbárt a XV. század végén így emlékezik meg róla: „Ecclesia tripliciter solet solennizare hanc nativitatis Joannis diem. Primo vigiliam jejunando… Secundo solennizat ecclesia festum Joannis hodie ignem vel faculas ardentes faciendo; primo pro representando, quod Joannis ossa fuerunt combusta in Sebaste civitate, que fuit olim Samaria… secundo ad significandum, quod juxta Christi dictum ipse erat lucerna ardens et lucens etc.”<SUP>*</SUP>
Temesvári leírásának érdekessége, hogy a tűz és fáklyagyújtásról mint egyházi s nem mint elvetendő pogány szokásról emlékezik meg. Hasonló felfogásban ír a katolikus Telegdi Miklós is a szentiváni tűzgyújtásról a XVI. században: „Ennek az örömnek jelentésére szoktanak Szent Iván estin szerte szertén tüzeket rakni, mintha még mostanis örvendeznének néki, hogy Szent Jánost Isten e világra küldötte. Mert szokás (idegen nemzetek között kiváltképpen), hogy mikor valami közönséges örömek mutatását mívelik az emberek, lámpásokat gyuitanak házuknak és tornyoknak ablakin és a piaczon avagy uczákon tüzeket gyuitanak.”<SUP>*</SUP>
Mint látjuk, Telegdi megjegyzése nem annyira hazai, mint külföldi jelenségekre utal. Azonban nem kétséges, hogy a XVI. században a szentiváni tűzgyújtás hazánkban igen elterjedt volt. Igen érdekes és a néprajz által még ki nem aknázott Istvánfi Pál idevonatkozó szövege (Historia Regis Volter. 1539):
<TABLE border=0 align=center><TBODY><TR><TD width="100%"><TABLE class=sorokcsoportja border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Az szent Iván tüzét el-felrakták vala,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Mesterséggel azt mind csináltatták vala,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Udvarló vitéz nép azt ostromlja vala,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Az nap vigasságban el-aláment vala…<SUP>*</SUP></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
Mint a szövegből kiderül, a szentiváni tüzet Istvánfi a lakodalom lefolyásával kapcsolatban említi, azonban nem derül ki, hogy átvitt értelemben, valamely lakodalmi játékot nevez-e így, vagy pedig a lakodalmi tűzrakást tényleg szentiváni tűznek nevezték? Itt csak mint lehetőségre utalunk Seprődi véleményére, aki az észak-magyarországi szentiváni énekeket lakodalmi párosító énekkel vetette össze.<SUP>*</SUP> Azonban úgy látszik, hogy a Szent Iván tüze a XVI. században egyszerűen örömtüzet is jelentett. Szerémi György írja pl. János királyról, hogy egy győzelem alkalmából „Szent Iván tüzet gyújtott”.<SUP>*</SUP>
A további, XVI–XVIII. századi említéseknél feltűnő, hogy kivétel nélkül hazánk észak-északnyugati részéről származnak. Ez azonban nézetünk szerint még nem jelenti azt, hogy az ország más részén ismeretlen volt; a szentiváni énekről pl. Heltai Gáspár is említést tesz. A felvidéki kálvinista és evangélikus források egyaránt tiltják. Mint már a pünkösdi királyválasztásnál említettük, a felvidéki szlovák és magyar lakosság egyaránt gyakorolhatta a szokást. A Gömör megyei evangélikus egyházi források pl. tiltják 1578-ban, 1596-ban.<SUP>*</SUP>
Maksay 1599-ben feljegyzett adatot közöl Szepes megyéből (amelyet ő tévesen a szentiváni tűz legrégibb említésének tart). Az 1598-as évben Szent Iván napja körül (circa festum Nativitatis Beati Joannis Baptiztae) a Joó-család szolgái a Szepes megyei Miklósfalva közelében a szent tűz körül tartózkodtak (circa ignem sacram, qualis antiquitus in memoriam Sancti Joannis extrui fuit solitus, constituti fuissent).<SUP>*</SUP>
A XVII. században is többször említik a szentiváni tűzrakást. Szepsi Csombor Márton az Europica Varietasban írja, mikor 1618-ban a lotharingiai Pfalzburgba érkezett: „Úrnapján voltunk benne, mely nap az egész várost zöld ágakkal megékesítették volt. Az gyermekek az utcákon tüzeket raktak és azokat ugrándozták, nemkülönben mint nálunk Szent János napján némely falukban szokott lenni.”<SUP>*</SUP>
Sok vitára adott már alkalmat a néprajzi irodalomban Miskolczi Csulyak István zempléni ref. esperes egyházlátogatási jegyzőkönyvében a következő adat, melyet 1629-ben Kövesd községről jegyzett fel: „A szent János tüzét a falu közepin kezdették volt rakni melyet környül vöttek és ugy fontak. De erről elszoktattak.”<SUP>*</SUP>
Egy másik érdekes forrásunk a XVIII. századból Inchofer, aki az Annales Ecclesiastici Regni Hungariae c. művében (1644) az 1025-ös évnél szól Keresztelő János ünnepéről s említi meg ez alkalommal a magyar szokást is: „Ac tum, si unquam antea, festa Joannis Baptistae solennitas, variis ludis celebrari coepit, quae hodieque passim multiplici ritu obtinet; sed apud Hungaros admirando ignium et luminum plausu, et circa ignes carminum, cum tripudiis, solennique saltatu, clamosa concinnitudine pene in superstitionem aliquando deerravit, donec ad moderationem quandam revocata est.”<SUP>*</SUP> [Ha valamikor, úgy abban, az időben kezdhették megülni Keresztelő János ünnepét különféle játékokkal és ez ma is helyenként változatos szokásokkal divatozik. A magyaroknál azonban a szemet kápráztató fénnyel és tűzgyújtással, a tűz körüli ugrándozással és ünnepi tánccal, harsány nótázással olykor már ez pogány babonába fulladt, míg egynémely mérséklő rendelkezéssel ennek véget nem vetettek.]
A XVII. századi csiki zsinatok is tiltják a Szent János ünnepének estjén való táncolást.<SUP>*</SUP>
A XVIII. századi források közül a legtöbbet idézik Bod leírását az ünnepről. Bod két helyen is foglalkozik a szentiváni szokásokkal: a Szent Heortokratesban és a Históriákra utat mutató magyar Lexikonban. Már említettem, hogy Bod elsősorban nem a magyar szokásanyagot kívánja rögzíteni, hanem felsorolja mindazt, amit tudós forrásai ez ünnepről említenek. Itt közöljük Bod mindkét szövegét: „Ezen a napon pedig ilyen dolgokat szoktak cselekedni: 1. A gyermekek szemetet, csontot egybeszednek, hogy azt megégessék és füstöt csináljanak, melynek ezt az okát tartják, hogy a tájban a pogányok a kutak körül tüzet szoktanak volt tenni, hogy a kígyók ne szaporodjanak ott; minthogy ez a Szt. János napja tájban szokott lenni, a keresztyének, a tudatlanság is segítvén, a tájba tüzeket tettek, azokat által szögdösték s azt kívánták, hogy minden nyomorúságuk égjen el. 2. Égő üszköket szoktak kezekben hordozni s azokkal a határokat kerülni, így gondolkodván, hogy így áldatik meg az ő földeiknek termése. 3. Némely helyeken ezen a napon kerekeket forgatnak, amelyek azt jelentik, hogy a nap már az égen felső pontjára hágott s onnan megfordult, s minden dolgok változnak.<SUP>*</SUP>
„Keresztelő János Innepe. Mitsoda Innep ez? A' Keresztelő János születése' emlékezetére való: a'melly meg-vólt immár az ötödik Században. A' Görögök régen szentelték a' Keresztelő János feje, meg-találásának emlékezetére. Mitsoda Babonák mennek ezen véghez? 1. Néhól a' gyermekek ifjak tsontot, szemetet, kaptzát, egybe szednek s rut büdös füstöt támasztanak. A' melly szokás maradott a' Pogányoktól, kik ollyan vélekedésben vóltanak hogy a' Sárkányok ez idő tájban, nem szenvedhetvén a' meleget, a' kutak és források körül szárnyálnak, s oda hullatják mérgeket: az afélé büdös füstel akarták azért el-üzni. 2. Tüzeket tsináltanak a' mező széliben és égő üszögökkel a' vetéseket kerülték. 3. A' Magyarok midőn K. J. Feje, meg-talállásának Innepének mondották, szokásban volt, hogy akkor nagy tüzeket tettenek az erdő, s' mező szélekben, énekeltek, tántzoltak körülötte, üszögöket vittek az házakhoz, mellyeket fel-szurtanak az káposztás kertbe, hogy az hernyó a'káposztát meg-ne egye; vagy a' vetések közzé, hogy a' gabona meg ne üszögesedjék. Ez is maradott vólt a' Rómaiaknak szokásoktól a' kik hasonlóképpen tselekedtenek in Paliliis Sacris. 4. Néhol kerekeket forgattak annak emlékezetére hogy a' nap immár a' maga abroncsának felső Pontyára fel-hágott s meg-is fordult. 5. Az Parasztok ugy tartyák, hogy ha azon a'napon eső lészen, a' magyaró abban az esztendőben megnyüvesedik.” „Miért nevezték Szent Iván Havának? Bizonyosan nem egyéb az oka, hanem ez: mivel Keresztelő Sz. János napja ebben az Hónapban esik, Jánost pedig a Magyarok régen mondották Joánnak, Ivánnak; és így Jánosról nevezvén vagy Joánról az Hónapot, az Iváni nevezet maradott rajta.”<SUP>*</SUP>
Utolsónak Bartholomaeides Lászlónak a századforduló körüli leírására hivatkozunk, melyben a magyar és a szlovák szokásokról egyaránt megemlékezik: „Moris ignem et rogos in villis et compitis feriis Johanis accendendi Slavis harum partium olim usitati, jam meminimus, causasque ejus verosimiles depromimus. Nunc idem describendus est. Nimirum feriis Johanis aut pridie vesperascente coelo, in plateis aut comptitis pyram construere solebant incolae, de qua succensa cum Virgilio scripseris dixerisque: Illam omnis tectis agrisque effusa Juventus Turbaque miratur matrum, et prospectat ardentem Attonitis inhians animis. Juvenus imprimis Virginesque loci, laeti et jocabundi rogo adstabant eumque subinde transiliebant, nec nisi consumta penitus ignis materia relinquebant. Anno 1780. ritum hunc adhuc quibusdam in locis usurpatum meminimus, qui vero hodie vix jam alicubi obtinet. Ita ritus etiam et opiniones inveteratae, alterum rerum instar, ipso usu et exercitio adteruntur quasi et abolentur! Nam hic a se ipso desit.”<SUP>*</SUP> [Már említettük, hogy ezen a vidéken a szláv népek János napján miként szoktak majorságokban és útkereszteződéseknél tüzet gyújtani, máglyát rakni. Ugyancsak elmondtuk ennek okát is. Főként János napján vagy annak előestéjén alkonyatkor a falusiak valamely feldíszített térségen tüzet szoktak gyújtani. Erről a lángról ide írhatjuk Vergilius szavait:
<TABLE border=0 align=center><TBODY><TR><TD width="100%"><TABLE class=sorokcsoportja border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Városok és falvak fiataljai mind kirohannak</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Látni az arramenőt, a nők csapata hüledezve</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Csodálja…</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
Különösen a falubeli ifjak, de a lányok is vidám tréfa közepette körülállják a máglyát és átugrálják, míg a tűz egészen elhamvad. Emlékezetes, hogy ez a szokás egyes helyeken még 1780-ban is divatban volt. Manapság azonban már alig fordul elő. A régi szokások és hiedelmek, mint sok más egyéb dolog, a használatban és gyakorlatban kopnak, elenyésznek. Ez is eltűnt magától.]
Ezek a leírások azonban átvezetnek a másik fő kérdéshez, a „hosszú” szentiváni énekhez.
<CENTER>A hosszú szentiváni ének
</CENTER>1.
Erdélyi János a Magyar Közmondások Könyvében (Pest, 1851) a 3961-es tételnél ezeket jegyzi meg: Hosszú mint a szent Iván éneke. „Közhitté vált e példabeszéd magyarázatánál Kovács Pál után, kinek véleményét Szirmay, Dugonics, Ballagi egyiránt elfogadták, hogy lett volna bizonyos szent Iván nevű remete, ki a maga istenes énekeit örökké zengedezte, minek aztán se hossza se vége nem volt. Kis-Viczaynél is meg van e km., de ő nem magyarázta. – A ,Népdalok és Mondák' III. kötetében, 148-ik lapon van közölve egy dal ily czim alatt: ,Szent Iván éneke' s egyúttal magyarázatát is adva kevés szóval e közmondásra vonatkozólag. Hogy az egészet érthessük, el kell mondani a következőket: Szent Iván vagy nyári, máskép Virágos Szent János napja néhutt az országban, nevezetesen Nyitra megyében Kolony vidékén, bizonyos népi mulatságok ünnepe igen régi szokás szerint, mikor a helységtől távol eső, leginkább halmos helyeken, többnyire szalma s rőzse tüzeket rak a falubeli ifjúság főleg a leányok, mert a fiúk inkább csak nézők, vivén magukkal párlásra szükséges ,virágos' füveket, s a tűznek lángját énekszó alatt keresztülugrálják… Dugonics szinte említi a Szent Iván tüzét (példab. 1. k. 209. 1. jegyzetében), de nem a szent Iván énekét is. Ez az ének már, melyről a közmondás van, azért hosszú, mivel az ünnep vagy mulatságos szokás két hétig szokott tartani, melynek Szent Iván napja épen közepére esik s innen hosszusága természetes. stb.”<SUP>*</SUP>
Szükségesnek tartottam Erdélyi magyarázatát ilyen részletességgel közölni, a néprajzi köztudatba ugyanis teljesen átment ez a magyarázat, úgyhogy szinte természetesnek tűnik, hogy a rendkívül régi és általánosan ismert közmondás csakugyan a szentiváni tűzgyújtáskor énekelt énekre vonatkozik. Azonban a régi adatok nem bizonyítják e magyarázatot.
A közmondást magát a XVI. században széltében-hosszában említik már. Tolnai Bálint pl. Historia de Moribus in Convivio c. költeményében írja:
<TABLE border=0 align=center><TBODY><TR><TD width="100%"><TABLE class=sorokcsoportja border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>De az praedikatziot rövidön szabjatok,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Szent Ivan énekenek ha hoszu mondgyátok.<SUP>*</SUP></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
A legérdekesebb (s eddig figyelembe sem vett) említés Heltai Gáspártól származik, aki egyben magyarázatát is adja e mondásnak: „Hallottam hogy igen hoszszu a szent Iuán éneke, hogy az ördög aszt meg kezduén, el nem végeszhette, hanem meg fuladot rayta. Bezeg ottrombasag effele tudományokat behozni, és el hinny a kerestiéni gyüeközetbe, mellyekröl az Istennec Szentei, Mind a Prophetác smind az Apostoloc semmit nem tudtanac”.<SUP>*</SUP>
Heltainak ez a magyarázata nem látszik alátámasztani Erdélyi feltevését. A szentiváni tűzgyújtáskor énekelt ének ugyanis nem egyházi jellegű, s mint az általunk ismert későbbi, de kétségkívül régre visszamenő szövegek mutatják, szerelemvarázsló, párosító dalok ezek inkább, mint olyan szövegek, melyeknek szent jellege miatt az ördög kénytelen lenne „megfulladni rajta”. Ha azonban eredetileg nem a szentiváni tűzgyújtással kapcsolatos énekre vonatkozott a közmondás, akkor mi lehet a magyarázata?
Nem érdektelen megnézni, hogy Erdélyi előtt a közmondásgyűjtemények hogyan magyarázták a „hosszú mint a szentiváni ének”-et. Baranyai Decsi a „Xenocratis caseolus” latin mondást így adja vissza: „Nám oly hosszú mint egy S Iuán eneke. Gáspár vagyon ám a sajtba.”(1598)<SUP>*</SUP> – A későbbi adagium-gyűjtemények az „Illiade prolixior” latin mondással hozzák kapcsolatba (így pl. Kis Viczay Péter 1713-ban és mások is).<SUP>*</SUP>
De térjünk vissza az Erdélyi által is emlegetett Szent Iván nevű remetére. Mint Erdélyi is írta, Kovács Pál, Szirmay, Dugonics, és mások is erre hivatkoztak. Nincs kizárva az, hogy e magyarázatnak történeti alapja van. Itt esetleg Rilai Szent Ivánra gondolhatunk, akinek holttestét és ereklyéit III. Béla magyar király 1183 után Esztergomba küldte. E bolgár szent a legenda szerint Istenfélő pásztor volt, aki a rilai magányban önkínzásnak vetette magát alá, miközben Isten csodálatosan gondját viselte. Később más remeték is csatlakoztak hozzá; ereklyéit rendkívül nagy tiszteletben tartották. A legenda szerint Rilai Szent Iván Esztergomban sem szűnt meg csodákat művelni, úgyhogy a király e csodák hatására (feltehetőleg azonban a katolikus papok nyomására, akik a bizánci egyházhoz tartozó szent ereklyéit nem nézték jó szemmel) 1187-ben visszaküldte a koporsót.<SUP>*</SUP> Nem teljesen lehetetlen tehát, hogy e szent legendájának magyar vonatkozásai nyomán keletkezett a szólás.
Mezey László (szóbeli közlésben) egy másik lehetőségre is utal és a leghíresebb, valóban hosszú Szent János himnuszt: az Ut queant laxist gondolja a közmondás előidézőjének. Ez ének szerzője a legenda szerint a longobárdi Paulus Diaconus volt, aki egyszer mise közben berekedt. Himnuszában Szent Jánostól kérte, hogy hangját tegye ismét erőssé és tisztává.
<TABLE border=0 align=center><TBODY><TR><TD width="100%"><TABLE class=sorokcsoportja border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Ut queant laxis resonare fibris</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Mira gestorum famuli tuorum,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Solve polluti labii reatum,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Sancte Joannes.</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Nuntius celso veniens Olympo</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Te patri magnum fore nasciturum,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Nomen et vitae seriem gerendae,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Ordine promit.</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Illo promissi dubius superni,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Perdidit promtae modulos loquellae,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Sed reformasti genitus peremptae</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Organa vocis.</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Ventis obstruso recubans cubili</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Senseras regem thalamo manentem,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Hinc parens nati meritis uterque</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Abdita pandit.<SUP>*</SUP></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
Arezzoi Guido (Aretinus) 1025 körül ennek az éneknek első szakaszából kiemelte az első szótagokat, mégpedig úgy, hogy a g a h c d e hangoknak az ut re mi fa sol la szótagok feleltek meg, s ezzel megvetette a szolmizáció alapját. Ezt a hosszú himnuszt évszázadokon át használták az énektanításban.<SUP>*</SUP>
Csak érdekességképpen jegyezzük meg, hogy ennek a himnusznak is van némi kapcsolata az ördöggel. Ugyanis a mi-contra-fa éneklését tiltották a szabályok, így állott elő ez a verses szabály:
<TABLE border=0 align=center><TBODY><TR><TD width="100%"><TABLE class=sorokcsoportja border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Mi contra fa est Diabolus in musica</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Mi cum fa est coelestis harmonia.<SUP>*</SUP></TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>[A mi a fa-val szemben: az ördög a zenében</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>A mi a fa-val együtt: égi harmónia.]</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
Bizonyítékunk nincs arra, hogy tényleg ez a himnusz lett volna a magyar közmondás kiindulópontja. (A himnusz nálunk is általánosan ismert volt; Radó Polikárp összeállítása szerint a magyarországi középkori liturgikus kéziratokban 32 alkalommal fordul elő.)<SUP>*</SUP>
Még további lehetőségek is vannak a Heltai által adott magyarázat megfejtésére. Keresztelő Szent Jánostól ugyanis az epilepszia gyógyítását várták (ez csak később fűződött Szent Vitus nevéhez), s a gyógyulást váró betegek hosszú, énekszóval végbemenő zarándoklatokat rendeztek. Magának az ünnepi ciklusnak hosszúságára már a fejezet elején is utaltunk.<SUP>*</SUP> – Felemlíthetjük továbbá azt is, hogy Franciaországban és másutt is szokásos volt a szentiváni ünnepen három misét celebrálni egymásután.<SUP>*</SUP> E tény is lehetőséget adhatott ilyen közmondás keletkezésére.
Feltehető az is, hogy a későbbiekben a két fogalom összefonódott, vagyis a közmondásban emlegetett és a tűzgyújtással kapcsolatos ének valóban azonos fogalommá vált. Erre bizonyítékunk nincs.
2.
Néhány szót még a szentiváni tűzgyújtáskor előadott rítusénekekről, amelyeket XIX–XX. századi formájukban ismerünk.
Az az énekciklus, amelyet Erdélyi nyomán közönségesen szentiváni éneknek szoktak nevezni, nem országszerte ismert, hanem főként Nyitra, Hont, Bars megyékben s ezeknek a megyéknek körzetében. Az ország más részeiben más, rövidebb énekeket ismertek a tűzgyújtással kapcsolatosan. Sajnos, történeti adataink e szövegekre nem utalnak, holott kétségtelen, hogy a Nyitra megyei énekciklus és a többi ének is jóval régebbi az első feljegyzésnél. Ezeket az énekeket Marót Károly részletesen elemezte; a ciklus egyes részei, mint a „virágok vetélkedése” motívum, egészen a középkorig mennek vissza.<SUP>*</SUP>
Egy megjegyzést azonban – inkább csak széljegyzet formájában – tennénk. Sok magyarázatra adott alkalmat az éneknek ez a néhány sora:
<TABLE border=0 align=center><TBODY><TR><TD width="100%"><TABLE class=sorokcsoportja border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Tüzét megrakáljuk</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Négy szögre rakáljuk:</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Egyik szögén ülnek</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Szép öreg emberek,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Másik szögén ülnek</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Szép öreg asszonyok,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Harmadikon ülnek</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Szép ifjú legények,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Negyediken ülnek</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor border=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%" noWrap>Szép hajadon lányok stb.<SUP>*</SUP></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
A tűz körüli elhelyezkedés hasonló, valóságos rendjére találunk pl. Franciaország egyes vidékein. Van Gennep figyelemreméltónak tartja, hogy ez ünnepet nemcsak egyes korosztályok tartják, hanem nemre és korra való tekintet nélkül mindenki részt vesz benne. Olyan példát is említ, ahol a férfiak a tűz egyik oldalán helyezkednek el, az asszonyok és a gyermekek a másikon.<SUP>*</SUP> Itt nem kell a francia és magyar szokás közvetlen kapcsolatára gondolni, azonban azt hisszük, hogyha ilyesfajta mozzanatok feljegyzésére a gyűjtésnél ügyeltek volna, más országokban is megtalálnók az ilyen rendezett elhelyezkedésnek nyomait.
3.
Összegezve tehát az eddigiket, a következő eredményekre jutunk:
A felsorolt történeti adatok kivétel nélkül említik a tűzgyújtás szokását. Temesvári Pelbárt a tűzgyújtásról mint egyházi jellegű szokásról emlékezik meg. Hasonló módon szól a XVI. században Telegdi Miklós is. Az adatok nagyrésze említi a tűz körüli ugrándozást, éneket és táncot.
XVI–XVII. századi adataink egy része már mint kifejezetten falusi szokásról beszél a tűzgyújtásról. Ugyanezekből a századokból vannak utalások a szentiváni tűznek a lakodalommal és fonóval való kapcsolatára is.
A XVI. században az egész országban ismert már a szentiváni ének hosszúságára való közmondás is. Ezt Erdélyi a XIX. században a tűzgyújtással hozta kapcsoltba, a régebbi közmondásgyűjtemények azonban más magyarázattal szolgálnak.
A Nyitra megyében és környékén fennmaradt rítusének-sorozat korábbi szövegváltozataira vonatkozó történeti adatok nem ismertek, azonban régisége bizonyított.
Érdekesség:Miért ragaszkodtak a magyarok a szlávnak mondott kifejezéshez: Szent Ivánhoz,mert magyarul olvasva Szent Ívanya.
Ujabb részlet Grandpierre Attilától:
Karácsony ünnepünk eredetének megvilágításához tisztáznunk kell nevének eredetét. A nyelvtörténeti szótár szerint (A magyar nyelv történeti és etimológiai szótára, 1970, 2. kötet, 371. oldal) „karácsony” szavunk szláv eredetű. A nyelvtörténeti szótár nem ad meg indoklást. Indoklás helyett csupán néhány tényt közöl. Ilyen például, hogy a bolgárban létezik egy, a magyar „karácsony” szóval rokon „kracsún” szó, amely egyes vidékeken június 21-re, másokon a téli napfordulóra esik. A magyar nyelvtörténeti szótár a latin eredetet határozottan kizárja. A rokonság megállapítása azonban még nem adja meg a származás irányát. Árpád magyarjai Keletről jöttek a Kárpát-medencébe, s ott az akkor még nem szláv nyelven beszélő, de rokon bolgár nép szomszédságában éltek. Tény az is, hogy Kievnél Árpád magyarjai legyőzték az egyesült szláv seregeket. A bolgár-magyar és a szláv-magyar kapcsolat tehát több, mint ezer évre nyúlik vissza. Ha a szláv kracsún és a magyar karácsony szó rokonok, éppúgy lehetett a magyar nyelv az átadó, mint a bolgár, vagy más szláv nyelv. De hogyan lehet megállapítani a karácsony szó eredetét?
Itt egy újabb meglepetés magyarul Kracsúny június 21-én Kör a csuon/csúcson,december 21-én Kör acsuan/alacsonyan/- ha nem ezt látni,lehet vitatkozni.
</CENTER>
Légyszíves próbálj meg jobban odafigyelni!!!
Nem azt írtam,hogy I.U.300 évvel,hanem azt hogy Uruk városának eltűnése után 300 évvel kb.
Nem mindegy.
Azt sem állítottam,hogy iszap fedi a várost.Homokról volt szó,ami szinte az összes feltárt sumér várost fedi.tipikus sivatagi jelenség.hogy a homok mindent beborít ha nem gondozzák az adott területet.Ez volt az egyik oka is annak,hogy sokáig rossz helyen keresték a városokat.Mert a tengerpart ma több mint 200!!km-rel távolabb-kijebb van mint abban az időben.Ha jól emlékszem évi 80 méterrel nő a távolság.Ekkora területet foglal el a szárazföld ott az Indiai óceántól.
Lassan megpróbálhatnál válaszolni a többi kérdésre is.Mint látod nem csak én vagyok rájuk kíváncsi.
Ő valószínűleg nem-akkor még nem is lehetett-de a mostani kiadói biztosan ,ahogy megnéztem a könyv árát,nem mindennapi.
Ez a tipikus példája annak amikor valakinek nincsenek észérvei ilyenkor előjön rögtön a nacionalizmus.Pedig inkább tanulni kellett volna a történelmet.Azért arra kíváncsi lennék ki a "hazafi" ebből a a szemszögből az aki nem a saját eszét használja,hanem megy a hangzatos szólamok után,pl:Tv-székházat gyújtogatni?
- Státusza