" Nem szabad ezzel sokat foglalkozni, mert paranoiás lesz az ember tőle. "
Na igen
Egyszer egy "honi vallásalapító" előadása közben azt találta mondani, aki elhiszi hogy vannak megszállók az megszállott.
Aztán nem sokkal később a tanfolyamain az ittragadt lelkek - olyanok akik felhívják magukra a figyelmet, mert ugye alap esetben érzékelhetetlenek, ergo valamilyen szinten mintegy elvonják a delikvens erőit és így az arra érzékeny ember esetleg látja, érzékeli ezek után őkelmét - na szóval azoknak az úgynevezett entitásoknak a hazaterelgetésének fontosságát ecsetelte .
húúúú mekkora rettenetesen nyakatekert mondat
de valahogy így volt. nekem teccik, bennhagyom
Nekem valahogy az az alap - és ezzel lehet vitázni akkor sem változtatok rajta
- hogy van az ember, aki a test a lélek és a szellem(iség) hármas egységében nyilvánul meg.
No.
A test az az anyagból vétetett, a lélek öröktől fogva létező, a Teremtő örök atomnyi tudatos része. Nem betegszik nem degradálódik, az inkarnációk során mint csendes szemlélő van jelen, mintegy figyelve mint esik ámulatból kábulatba az épp őt hordozó ember, amint rájön ki is fegyeli belülről
Viszont itt a harmadik etvasz a szellem(iség), na az vagyok én ( a mindenkori én) aki miatt lesz az élet egyszeri és megismételhetetlen.
Mert a Teremtő ha megenged magának annyi tréfát hogy előkapar a létezésből egy ugyan ilyen fizimiskájú embert, tegyük fel a vicc kedvéért, még az anyajegyei is pont ott vannak és belehelyezi az Ő szent lelkének épp azt a szikráját amelyik most épp bennem honol......
Nos akkor is van egy valami amit nem lehet leutánozni és az a valami az egyéniség, a szellemiség, ami az ember születésétől folyamatosan változik alakul finomodik....
Mert megszületik a józsika egy párhoz, egy családba egy, kiterjedtebb rokonio körbe, egy népcsoprthoz, egy .........
Amint megszólal mellette valaki, menten annak a nyelvnek finomságait/durvaságait sajátítja el , a családban megélt események , az iskolai élményei szocializálják, és ezt lehet estig taglalni.
Nekem az a szellem amit a világ rólam tart, aminek én tartom magam amivé palléroztam elmém stb.
Ha beleveszem a a mondókámba a halál után a bardoba tartó lélek útját, amint leveti a szellemet és a szellemiségek mint ottfelejtett csigaházak tanyáznak az asztrál síkon elméletet, kész a káosz
Úgy fogom fel a világot hogy nálam az természetes, van a szellem akinek lehet problémája pl valamit ittfelejtett és ragszkodik hozzá, vagy valamit még élvezne de már nincs teste hozzá és ittragad.
Ha valaki látta a Ghost c. filmet kb sejti mire gondolok.
Szóval az ittrekedt szellemiséget "veszem rá" békében váljon meg a vele ittragadt lélektől és a lélek végre térjen vissza a a Teremtőhöz a fénybe.
Mert amíg a lélek megvan a szellem nélkül lásd az Isten örök atomnyi tudatos része...bár erről a védikus okosságok bővebben és szabatosabban krétálnak, addig a szellem, ami egy durva testtel nem rendelkező finom fizikai lény, nem létezhet a lélek nélkül és ebből adódik néha egy kis kalamajka
Amikor ilyenbe csöppenek előveszem a "szebbik ruhámat"
egy imával vagy épp egy mantrával megtisztítom magam és a helyiséget és ezután elengedem az ittrekedteket.
Ezt szerintem mindenki másképp csinálja
Nekem is van erre egy "ritusom" és van egy pontos menetrend amitől - mivel nagyon sokszor bevált - nem térek el.
Amikor vége, akkor egy Isteni fény (akma la) bevetítésével mintegy megtisztítom a delikvenst és ez az energia fürdő annyira erőteljes hogy nem képes "visszacsatlakozni" az entitás.
azt hiszem így elsőre ennyi
üdv Igi