Hoppa, akkor itt alapveto kulombseg van gondolkodasilag es nincs kozos nevezo.
De mint említettem, az is lehet, hogy sok esetben csak megfogalmazásbeli különbség.
Probajjuk meg kibogozni:
Miazhogy az"elet lehelete"? Magyarazd!
Én ez alatt Isten életadó "energiáját" értem. Nem tudom másképp nevezni. Azt, amivel életre kelt embert, állatot, növényt egyaránt. Ez nem egy személyes lélek, ez inkább egy életadó erő.
Mi a kulombseg az "ember" es a "teste" kozott? Magyarazd.
Szerintem az ember egyszerre test is és lélek is. Én úgy gondolom, a kettő együtt funkcionál. Nem úgy fogom fel, hogy az ember le tudja vetni a testét, mint egy kabátot, vagy kiszáll belőle, mint egy autóból.
Persze nem vagyok benne 100%-ig biztos, de hajlok arra, hogy a testtel együtt az ember tudata is megszűnik. A klinikai halálból való visszatérések élményei engem nem győznek meg arról, hogy a lélek valóban kirepül az emberből és önálló életet kezd test nélkül. Viszont a halál valahol kapu lehet az időtlenségbe, tehát az ember érzékelheti úgy, hogy a halállal máris egy másik dimenzióba került. Az is lehet, hogy ebbe pillant bele a klinikai halálban, ezt nem tudom. De hogy a teste nélkül tovább sétálna... hát ebben vagyok szkeptikus.
De mint említettem, erről a kereszténységben is megoszlanak a vélemények.
Bár az ember szerintem test is, mégsem szűnik meg a halállal, mivel úgy gondolom, számon van tartva Istennél, aki bármikor életre keltheti újra. Mivel azonban Istennél nincs idő, Isten szemében a halál pillanata és az életre keltés között valószínűleg semmiféle időintervallum nincsen. Ezért lehet az, hogy Isten élőknek tekinti a már meghalt embereket is, (ahogy Jézus utalt erre idézve az Ószövetséget: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene... Isten pedig nem a holtaknak Istene, hanem az élőké.")
Persze hogy az elet nem a testebol szarmazik, de mi az amit az Oreg tart fent benne?
Nem veletlenul egyrol beszelunk ami az orok eletu lelek (Isten lehelete) a halando testben????
Én úgy gondolom, Isten az "élet leheletét", azaz az életet fenntartó energiát tartja benne az emberben, és így minden élőlényben is. De ez nem hiszem, hogy az az örök életű lélek, ami vándorol egyik testből a másikba, mert az, amiről Te beszélsz egy személyes lélek, mégpedig az ember lelke és nem Istené. Ez a "lehelet" sem Isten Lelke, de Tőle származik, tehát egy életet adó, személytelen energia, ami aztán a halál pillanatában visszaszáll Istenhez, aki adta és aki bennünk tartotta. Ez ugyanúgy visszaszáll az állatból is.
Nekem pl. erről beszél az a tény, hogy az élőlények szervezetében csak balra forgató aminosavak vannak, de természetes körülmények között nem létezik olyan mechanizmus, ami ezt a homogén állapotot fenntarthatná. Ezért az élettelen szerves anyagban fele-fele arányban vannak balos és jobbos aminosavak, és csak komoly eljárással lehet csak balos állapotot létrehozni, majd ezt a homogenitást folyamatos beavatkozással fenn kell tartani.
Számomra egyértelmű, hogy ezt az állapotot Isten tartja fenn minden élőlény szervezetében. Amint Isten ezt a beavatkozást leállítja, azaz az élet leheletét visszavonja az élőlényből, a halál bekövetkeztével a szervezetben visszaáll a balos és jobbos vegyes állapot.
Mi ez, ha nem Isten élet fenntartó beavatkozásának a bizonyítéka?
De visszatérve és összefoglalva: szerintem az életet az emberben Isten személytelen életadó energiája tartja fenn, és ennek hatására a testtel együtt funkcionál az ember önálló lelke. Ezért nekem az a véleményem, hogy test nélkül, tehát pl. az agyunk nélkül, a tudatunk is halott.
Erre utalhat az is, hogy az agyba való beavatkozással az ember személyisége szinte teljesen megváltoztatható. Tehát a test és a lélek sokkal szorosabb összefüggésben kell hogy legyen annál, semhogy a testet csakúgy le lehessen cserélni, és öntudatos lélekként tovább vándorolni.
De ez az én véleményem, amit nem kell osztania senkinek.
Az örökkévaló halhatatlan emberi lélekkel megint nem tudok egyetérteni. Szerintem az ember lelke a fogantatásakor jön létre, egyidejűleg azzal, amikor a két sejt egyesülésével a teste összeáll, és az élet leheletét megkapja Istentől, valószínűleg úgy, hogy a szülők továbbadják neki ezt az energiát, ami fentről jön.
És abban is szkeptikus vagyok, hogy ez a lélek csakúgy önmagától örökkévaló lenne, bár egyes keresztény tanítások szerint az. Szerintem csak az az emberi lélek örökkévaló, akinek Isten örök életet ad, és ezt a testével együtt kapja meg. Számomra legalábbis erről beszél az, hogy Jézus is testben támadt fel. Igaz, ez már nem halandó test, hanem örökkévaló és romolhatatlan. Máskülönben nem lenne érdemes feltámadni.
