Arról, hogy mit kaptunk, illemlecke helyett, arról talán ne beszélgessünk..
kiss
Pedig tudnánk mi, ha lenne aki értékeli
.
<TABLE border=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%">
MERT ENGEM SZERETSZ
</TD><TD></TD><TD></TD><TD></TD></TR></TBODY></TABLE>
Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb.
/Ady/
Valamikor fiatalabb koromban a lányokat Istennőnek, vagy legalább minimum angyalnak tartottam és nagy tisztelettel viselkedtem irántuk.
Még középiskolás koromban nagyon szerelmes voltam egy lányba, persze nem csak egybe, de egyszerre csak egybe, na szóval akinek még verset is írtam, amikor lelépni készült, de nem igazán hatotta meg.
Pedig nem is volt még így utólag sem olyan rossz kis versike, igaz nem szerelmi ódákat zeng, de mégis csak egy kis szerelemből fakadó érzelgősség:
"Felkelő nap sugarival koronázott természet lágy ölén,
kicsiny pillangó száll csendben az ég felé...
Vele száll a természet, s a sok virág mind-mind könnyedén,
míg a nyári szellő édes csókot hint lágyan az ég felé..."
Akkoriban is mint most is, bár régebben jóval kiegyenlítettebb viszonyok voltak 28 év távlatából, na szóval mindegy, amit mondani akartam, akkor mindig voltak olyan lányok által privilegizált, családi vagyon révén menő fiúk, akik elhappolták tőlünk, vagy előlünk a lányokat, kiket természetesen dobtak pár nap, vagy hét múlva, de a megalázásom után visszatérve, "használtan" akkor már nekem nem kellettek. Ahogyan már itt is leírva volt, nyalogattam a sebeimet. A lányok fiatalon könnyebben vannak, mert hirtelen a figyelem középpontjába kerülnek és minden fiú őket akarja. Válogathatnak, mérlegelhetnek a saját világuk szerint. Később viszont, az idő haladtával, amikor észreveszik a figyelem lanyhulását, akkor esnek igazán pánikba, mert azt érzik, hogy egy fontos dolog elveszett a számukra.
Ilyenkor irigyek a fiatalabb társaikra és a férfiakat hibáztatják.
Végül is így vagyunk itt a földön összehozva, tehát nincs okunk unatkozni, de az Ady vers révén csak arra szerettem volna kitérni, hogy meglehet, meg kell nézni azt is, hogy milyen minőséget és kinek adunk ki magunkból, amit tényleg nagyon nehéz dolog abban a lelki állapotban kezelni...
