A tiszta tudatosság hegyormaira két oldalról indulnak ösvények.
Egyik úta szív útja, a szeretet útja és ezen általában a nők tudnak gyorsabban haladni.
A másik út a tudatosulás útja, amely a fejhez köthető (de, nem az elméhez!), ezen általában a férfiak haladnak gyorsabban.
Fontos azonban, hogy a csúcshoz közeledve ez a két ösvény összeolvad, tehát önmagában egyik sem vezethet el a tiszta tudatossághoz!!
Az ezoterikusok úgy vélik, hogy csak két út van, a fej útja, és a szív útja, vagyis az okkult ösvény, és a misztikus ösvény.
Valójában azonban négy út van:
- az ezoterikus ösvény,
- az evolúció, azaz a fejlődés ösvénye,
- a gnosztikus-mágikus ösvény, és
- az asztrál ösvény.
Ezoterikus út alatt itt nem az értendő, amit manapság gondolnak, vagyis az "én" edzése, és bizonyos minőségek kifejlesztése gyakorlatokkal és önkényszerítéssel, de a kizárólag értelmi-tudományos edzés sem, amelynél a szív, a misztikus nézet marad el. Ez az út arra a lehetőségre utal, hogy az igazi belső minőség alapján, aminek az inkarnációk sorozatából származóan már a születésnél meg kell lennie, aránylag kevés idő leforgása alatt , és miközben minden belső minőséget megmozgatnak és bevetnek jussanak el az abszolút önátadáshoz és gyors transzfiguráláshoz, hogy így mintegy rohammal hódítsák meg Isten birodalmát. Ezekről az emberekről mondja a szentírás, hogy a mennyek birodalmán erőszakot követnek el. Ezen az ösvényen azonban oly nagy veszélyek fejlődnek ki, hogy ha ez az ösvény járható is, számunkra ennek a választását nem tanácsolják.
A evolúció ösvénye azoknak az útja, akik a belső "ébresztőre" erős vágyakozással reagáltak, s az élet teljes megtisztítására és felemelésére törekszenek, mindennél azonban a személyiséget tartják a felemelés és művelés tárgyának. Mohón beszívnak mindent, ami szépséget, tisztaságot, és belső megfinomulást lélegez, s ezzel táplálkozva, a belső élet kivirulása folyamán idővel az emberszeretet, és őszinte szolgálatkészség is megjelenik. Magától értetődik, hogy az életmód ilyen megfinomítása lélekminőség-fejlődést is hoz magával, de így - megszabadító belátás hiányában - a megváltás ösvényét nem ismerik fel, s a személyiségművelés helytelen alapjain próbálnak tovább haladni. Ezen a sima és könnyű úton, amin a belátás hiánya miatt számtalan mellékútra lehet tévedni, sőt halálra menetelni, nagyon sok élet tapasztalatára van szükség, míg a tudat felismeri, hogy ennek az útnak áthághatatlan határai vannak és a lélek belefárad a végtelen ismétlésekbe és tévelygésbe, emlékezni kezd a szellemre, s végül abban kezd tájékozódni.
A negyedik út számunkra ki van zárva, mert ezt csak olyan lények járhatják be, akikről a földi halál után megmutatkozik, hogy annyi lélekminőségük van, belsőleg annyira az ösvényre irányulnak, hogy személyiségüknek egy részével fenn tudják magukat tartani, s így merészelhetik az új asztráltestben az új asztrál tűzre bízni magukat.
Így számunkra a harmadik út marad, a gnosztikus-mágikus ösvény, amelyiken a szellem-szikrát felélesztik halálos álmából. A mai napig azonban aránylag kevésnek sikerült ezt az utat a megszabadító végéig bejárni, mert az "én" sokszor becsapja az embert, s az örökkel szemben az idő rögeszméjét részesíti előnyben.