Ősi kapcsolatok
Napról napra egyre több bizonyíték kerül napvilágra ami megerősíti azt a gyanút, hogy nem csak abból a megrövidített történetből áll az emberiség történelme amit az iskolákban oktatnak.
/ Megj:Nem szeretnénk megsérteni vagy bírálni egy tudóst sem akik az általános tudomány mellett állnak és ellenzik a határtudományokat./
A határtudományban az a szép, hogy jó adag fantáziát is használhatunk hozzá ami nem azt jelenti, hogy valótlan történet születik belőle, ha néha még elég merész ötletek is felmerülnek. Hiszen a fantázia bennünk születik és mi is hozzá tartozunk az egyetemes igazsághoz.
*
Új-zéland
*
Wondjina, Ausztrália
*
*
Ilyen bátor, támadható „feltételezések” a földönkívüliek létezése, egy elfeledett civilizáció nyomai, az emberi faj elnyomott képességei, stb., de annyi rájuk a bizonyíték, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Ezt bebizonyítván, most tegyünk félre pár közkedvelt táptalajt: a kétes eredetű okkult iratokat, a néha önjelölt látnokok jövendöléseit, látomásait, a magányos UFO szemtanúkat és fordítsuk figyelmünket a konkrét, szemmel látható és érinthető dolgok felé.
Kolorádó
Belegondoltak már abba, hogy miként lehetséges az, hogy a világ legkülönbözőbb ókori populációi közt is van hasonlóság legyen az építészet, tudomány vagy vallás.
Ezeknek a törzseknek óceánokat és kontinenseket kellett volna áthidalniuk ahhoz, hogy megosszák egymással az ismeretanyagukat.
Ekkora távolságokat viszont egy "primitívebb" társadalom aligha tett volna meg egy kis csevegésért.
Mi indokolhatja a népvándorlást?
A túlnépesedés, a legelők megfogyatkozása, az éghajlat kedvezőtlen változása ?
Viszont ez még mindig nem magyarázza azt, hogy a szédítő távolságokat, hogyan hidalták át, és ha meg is tették évtizedek sőt századok elteltével, hogyan maradhatott érintetlen, változatlan a tudás.
Erre a problémára máris több elmélet született mint például vállalkozó kedvű egyének jelenléte akik kezdetleges óceánjáró hajókkal szelték át a hatalmas vizeket, vagy az újra befagyott Bering-szoros esetleg a bátrabb gondolatok, miszerint Atlantisz volt a közvetítő, de ide sorolható a földönkívüliek közreműködése is.
De kezdjük az elején, az emberiség szétszéledésénél.
Egy európaiakból és amerikaiakból álló kutatócsoport 10 éves kutatómunkájának köszönhetően – ami a világ minden tájáról származó, több ezer önkéntes DNS vizsgálatán alapult - megállapították, hogy az emberi faj feltehetőleg a Dél-afrikai Köztársaság és Namíbia közti területről indult el a nagy vándorútra, majd úgy százezer éve a Vörös-tengeren átkelve hagyták el Afrikát. Útjukat folytatva a Közel-kelet és Európa földjét taposva eljutottak Ázsiába, majd a Bering-szoros jéghídján átkeltek Észak-Amerikába és onnan már egyenes út vezetett Dél-Amerikáig.
"Levakart" sziklarajz Namíbiában !
Természetesen a vándorlás közben több alkalommal is leszakadoztak kisebb-nagyobb csoportok kik a fő útvonaltól elkülönülve, vagy letelepültek, vagy új égtájak felé vették az irányt.
De akkor mégis, hogy hasonlíthattak egymásra annyira a világ különböző pontjain élő őskori és ókori kultúrák ha figyelembe vesszük azt a tényt is, hogy sok-sok ezer év telt el a letelepedésük óta?
A kultúrák közti hasonlóságot három főbb pillérre építhetjük:
építészet,
csillagászat és a (vallástörténet)-
mitológia.
Építészet.
Szinte már mindenki halott erről a fajta kapcsolatról.
A legfőbb képviselői a piramisok.
A világ minden részén megtalálhatóak ezek a pompás építmények és ahogy fejlődik a tudomány úgy kerülnek felszínre újabbak. Kezdetben, ha egy hétköznapi ember meghallotta a piramis szót, rögtön Egyiptom jutott eszébe és a puszta sivatag. Majd egyre nagyobb hírnevet kaptak a Közép-amerikai sőt a kínai piramisok is. Ma már Semir Osmanagićnak köszönhetően a boszniai testvéreik is bekerültek a Piramis sztárok közé, pedig pár éve még őrültnek nézték azt aki olyat állított, hogy Európában is vannak piramisok.
Valójában megtalálhatjuk őket, vagy nyomaikat még Japánban, Peruban, Mezopotámiában, Olaszországban, Görögországban és még jó pár helyen a világban.
A koruk vitatott.
A tudósok azt mondják, hogy a legöregebb is „csupán” 4 - 5000 évesek lehetnek, de sokan állítják, hogy ennél jóval idősebbek 12 000, vagy akár 120 000 évre is datálható a koruk. Kinek van igaza?
Talán a pontos koruk nem fog kiderülni, de nagy a valószínűsége, hogy tudós barátaink pár esetben igen bátortalanul saccoltak.
Van egy igencsak megmosolyogtató példa.
A XX. század elején történt az eset amikor is a Mexikó déli határában fekvő Cuicuilco piramisát vizsgálta egy régészekből és geológusokból álló csoport.
A piramis közelében két vulkán fekszik a Xitli és az Ajusco melyek közül feltételezhetően a Xitli kitört és lávaréteggel borította be félig a piramist.
- A monda szerint azért, mert a piramis tetején lakó istenség csak a piramis felső felét tudta megvédeni az izzó lávafolyamtól.-
Mikor a régészek kormeghatározás céljából kikérték a geológusok véleményét, ők mit sem sejtve és teljes biztonsággal kijelentették, hogy a piramist fedő lávaréteg nyolcezer éves!
Persze ez az adat gyorsan le lett söpörve az asztalról, a korszerűtlen kormeghatározás ürügyén.
A leggyakrabban felmerült kérdések a piramisokkal kapcsolatban, hogy miért építették? Hogyan építették és kik építették? Nos, nincs jogom, hogy bármit is leszögezzek válaszként, inkább egy újabb kérdést vetek fel: Miért oda építették a piramisokat ahol most állnak? Mondhatnánk, hogy ezt egyszerű megválaszolni, oda emelték őket, ahol a megfelelő fejlettségű törzs vagy nép letelepedett. Termőföldben gazdag területen ahonnan lehetett nyitni más népek felé is, ugyanakkor jól védhető.
Egy ilyen méretű projekthez elengedhetetlen volt az adott népcsoport társadalmi, technikai és gazdasági fejlettsége is, egyszóval civilizáltnak kellett lennie.
De itt jön a csavar nem mindenhol volt ez így.
Például a montevecchiai piramisokat nem egy olyan kaliberű társadalom „építette”, mint az egyiptomi, azték esetleg a kínai.
Az igazság az, hogy fogalmunk sincs kiknek lehetett köze ezekhez a mesterséges gúlákhoz, mivel az elfogadott tudomány szerint azon a helyen, abban a korban csak vadászó - gyűjtögető embercsoport élt.
Hasonló helyzet áll fenn a boszniai piramisoknál is. Miért van ez? Az egyik magyarázat, hogy a piramisok elhelyezkedése valójában nem a populáció nagyságától vagy fejlettségétől függ, hanem egy előre elkészített terv alapján készültek, méghozzá globális szinten. Igaz, ha megfigyeljük a világ különböző pontjain álló piramisokat az alapanyaguk és szerkezetük különbözik, de alakjuk és a csoportonként egymáshoz viszonyított pozíciójuk megegyezik vagy valamilyen módon kapcsolódnak egymáshoz. Ha nem számított a terület lakottsága / lakossága sem az alapanyag, csupán a forma és az elrendezés akkor mégis milyen terv alapján születtek meg ezek a csodák?
Van egy másik „kapcsolat” is amit meg szeretnék említeni, a geoglifákat. A geoglifák a föld felszínén kialakított ábrák amik többnyire geometrikus formákat, állatokat, embereket és olykor oda nem illő lényeket ábrázolnak; ugyancsak elterjedt jelenségek.
A legismertebb terület ami ilyen ábrákban bővelkedik a Nazca-fennsík az „asztronauta” otthona.. Itt minden fajta alakzat megtalálható ami kimeríti a geoglifa fogalmát. A legjellegzetesebbek az egész fennsíkot behálózó vonalak „kuszasága”. Az alkotók nem estek kétségbe akkor sem mikor egy akadály került az útjukba, például egy hegy. Komplett hegycsúcsokat távolítottak el ismeretlen okokból.
Számtalan kutató próbálta már megfejteni ezen ábrák és vonalak titkait.
Az általánosan elfogadott elmélet szerint, amit Paul Kosok fogalmazott meg, ez egy hatalmas csillagászati enciklopédia.
De mielőtt még elmerülnénk a Nazca-vonalak rabul ejtő világában, nézzünk körül egy kicsit jobban.
További geoglifák is találhatóak Dél-Amerikában, mint például a Chilében, Iquique város közelében.
Ezen a helyen is több mint 400 alakzat pihen, élőlényeket is megformázva.
Továbbá találhatunk egy gigantikus ún. gyertyatartót is a Pisco-öbölben ami csaknem 50 méter magas és valójában senki sem tudja pontosan mit ábrázol.
Ezen a kontinensen földbe vésett ábrákat tartogat még Sierra Pintada és Santa Valley is. Ha északabbra húzódunk egészen USA-ig, vessünk egy pillantást a több mint 200 geoglifára ami a Colorado folyó és Nevada déli része közt húzódik, Arizónában pedig a nagy „halászt” aki már évszázadok óta próbálja elejteni a zsákmányát.
Az angliai rokonaik már nem ilyen időtállóak, folyamatos gondozást igényelnek.
Az említett helyeken kívül még számtalan világrészen megtalálni az ilyen fajta ábrákat és nem egy esetben elérhetetlen, „logikátlan” területeken.
A kérdés ugyanaz: Miért pont oda?
Csillagászat
Az imént feltett kérdésre talán nem ad teljes mértékben választ, de magyarázatot adhat pár problémára. Az elődeink csillagászati ismeretei legfőképpen az építészetükben nyilvánul meg. Ezt remekül tükrözik például az inka létesítmények. Városaik maguk a Nap megtestesülései. Gondos megfigyeléseikkel, a lenyűgözően pontos számításaikkal és kivitelezéseikkel hozzá igazították mindennapi életüket az éltető égitesthez.
Többek között a Gíza is tartogat meglepetéseket. Az ott található három piramis ( Khufu, Khafre, Menkaure) elrendezése az Orion csillagkép legismertebb részéhez igazodik, az Orion-övhöz. Természetesen erre a felvetésre pár vaskalapos tudós csak annyit felelt, hogy véletlenül épültek úgy a piramisok. A Kheopsz fáraónak tulajdonított piramis királykamrájából két „szellőzőnek” mondott járat fut keresztül a piramison. Az irányuk? Az északi a sarkcsillag felé, a déli pedig az Orion csillagkép legalsó csillaga, az Al-Nitak felé mutat.
De álljunk meg egy pillanatra és vegyük szemügyre egy kicsit közelebbről a Vadászt.
A ma használatos neve, az Orion, görög eredetű amely a feltételezések szerint az akkád Uru-anna szóból származik aminek jelentése mennyei fény.
Az egyiptomiak az alvilág ura után Usziri-nek – görögösített változata szerint Ozirisznek- nevezték, de másutt hívták pl. Kaszásnak, Nimródnak, Scytusnak, Átsé´est´ózí-nek, stb.
Mégis ami a leggyakrabban fellelhető a csillagképből az ókori világban az „csupán” az Orion-öv. Három csillaga: Mintaka, Alnilam és Alnitak.
A jellegzetes elhelyezkedésük felismerhető Gízában, Teotichuacanban, Montevecchiaban, Angliában, Írországban, Kínában, a Nazca-fennsíkon és ez csak pár példa az olyan helyekből ahol az építészetben nyilvánulnak meg. Nos ha a véletlent kizárjuk akkor ez is egy kapcsolat az ősi kultúrák között.
Tehát mi lehetett a közös kiindulópont? Feltehetőleg e helyeken közös volt a tervezőcsoport. Öt ágra oszthatjuk ezzel kapcsolatban az elméleteket.
a.) a tervező az egységes kozmikus energia ami mindig volt, mindig van és mindig lesz ismertebb nevén Isten.
b.) földönkívüliek, akik vagy felvirágoztatni jöttek az emberiséget, vagy privát céljuk volt.
c.) egy letűnt civilizáció ami több ezer vagy akár százezer évvel előttünk élt és hihetetlenül magas fejlettségi szintet ért el.
d.)Időutazók jelenünkből, jövőnkből vagy a közelmúltból.
e.) a népcsoportok – egyiptomiak, kínaiak, aztékok, stb. - egymástól függetlenül alkották meg ezeket az objektumokat.
Elfogultan én most az idegen látogatókat emelnénk ki akik talán az Orion öv, pontosabban az Alnilam közeléből érkezhettek „kutatócsoportként” és a földön letelepedve létrehoztak egy közösséget, még az emberiség hajnala előtt, majd a saját képükre létrehozták az emberi fajt.
- Őrültségnek hangzik?
Gondoljunk csak bele mi mire vagyunk képesek: klónozunk, géneket módosítunk, új fajokat hozunk létre.
- Majd ugyancsak ismeretlen okból szisztematikusan megszüntették az egyes népcsoportokkal a kapcsolatot azaz nem vették fel az istenek szerepét.
Mítoszok
A sumer mitológiában Enki agyagból hozza létre az embert.
Több kultúrában (pl. azték, laoszi, kínai, görög, akkád, stb...) az ember nem az első humanoid lény, mivel őket megelőzte egy vagy több mondhatnánk kezdetleges változatok, például az óriások akik szembefordultak teremtőjükkel és ezért, mint egy újrateremtésként összezsugorították őket.
– Ehhez az ismeretanyaghoz tartozhatott az építészet is amiben megörökítették saját fajuk jellegzetességeit. Ha úgy tetszik itt hagyták a névjegykártyájukat.
Miért tették volna? Fekete Istvánt idézve: „Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá”.
Vegyünk szemügyre egy másik népszerű legendát is, a vízözön történetét. Ugyancsak megtalálható a világ minden részén szinte azonos formában.
Rengeteg elmélet született ezen a téren is: egyesek szerint a sarki jégsapkák olvadtak el és ezáltal emelkedett meg a tengerek és óceánok vízszintje, de a szkeptikusok szerint ez nem eredményezhetett akkora vízözönt, mint amiről a legendák szólnak.
Mások, mint pl. Wiliam Ryan és Walter Pittman csupán a Gilgames eposzból és a Bibliából indultak ki és így állították fel azt az elméletet miszerint a jégkorszak végeztével a Boszporusz sziklagátja átszakadt és a víz az alacsonyabban fekvő Fekete-tengerbe áramlott és az ott élő telepesek elmondása alapján alakult ki a vízözön története.
Nem meglepő, ezt az elméletet is később megcáfolták.
Tény az, hogy a mezopotámiai Gilgames eposztól a görög Deukalion és Pyrrha mondán, Platón dialógusain át a ma élő természeti népek mítoszaiban a legkülönbözőbb helyeken jelentkezik a vízözöntörténet.
Mit mond erről a tudomány?
A földfelszín, a szárazföld és a tengerek elhelyeződése a rég letűnt korszakokban számos jelentős változáson ment keresztül. A triászban a szárazföldek nagyobb kiterjedésűek voltak, mint ma. Az öt világrész még nem különült el. A triász kor végén a tenger hullámai előrenyomultak, a szárazföld feldarabolódott.
Ez az óriási színpad változás még sokszor megismétlődött a Föld történetében. Az ősember először a harmadkor végén, a jégkorszakban tapasztalhatott ilyesmit. Lehűlt a klíma, óriási jégáradatok húzódtak le déli irányba. A Tibeti-fennsíkot, a Pamírt és a Himaláját óriási jégtakaró övezte. Amikor az éghajlat ismét melegebbre fordult, a jégpáncél elolvadt, és Ázsia belsejében óriási beltenger keletkezett. Vizük nagy folyók medreiben tört utat a tenger felé, magával sodorva a jégkorszakbéli állatok, például a mamut csontmaradványait. A beltenger és a Jeges-tenger között kapcsolat keletkezett, így került a Kaszpi-tóba egy fókafaj, mely egyúttal a Jeges-tenger lakója is.
A vízözön gondolatát tehát nem száműzhetjük a mesék világába, mert volt a harmadkorban s volt a jégkorszak végén is.
A harmadkori vízözönnek ember aligha volt a szemtanúja. A későbbi nagy áradásokat a jégkorszak és az azt követő idők embere végigszenvedte. Ezekre emlékezhetnek vissza az említett mítoszok, és ezt idézheti (vagy inkább átírja !)a bibliai elbeszélés is.
Végezetül tehát azt mondhatjuk, hogy a vízözön mondája nem a Földet elborító nagy vízáradatról, hanem csak helybeli, de mindenesetre nagy kiterjedésű elöntésekről szolgáltat bizonyítékokat.
Aztán ott vannak a Szfinx eróziós nyomai vagy a meteor becsapódás felvetése amire azt mondták a geológusok, hogy nincs semmilyen erre utaló nyom. Végül ugyanezzel a válasszal zárták az egész vízözön vitát, miszerint a világon sehol nincs nyoma egy esetleges vízözönnek.
Kivéve a mítoszokat.
Egy bizonyos, amíg nem kerül felszínre egy megdönthetetlen bizonyíték addig senki nem követelheti magának az igazat, sajnos még akkor sem ha így az ismeretlenség árnyékba borul őseink és az emberiség igaz története.
A hatarzona.lapunk.hucikkének
felhasználásával.
