Hogyan iktassuk ki az egónkat?!

[tibya]

Mert mi a karma? Sorssá vált tett.

... vagy sorssá lett gondolat, az a huncut berögzött, beivódott csintalan gondolat... azáldóját

Az,hogy mi jut eszedbe,nem te döntöd el. De,hogy gondolkozol-e azon ami eszedbe jutott,arról te döntesz.

 

[evapatocs]

Az,hogy mi jut eszedbe,nem te döntöd el. De,hogy gondolkozol-e azon ami eszedbe jutott,arról te döntesz.

Tudod erről "az eszembe jutásról" meg az jutott az eszembe,hogyha a bennső világunk zavaros,úgy zavarosak a gondolataink is - tehát átvitt értelemben,arról is mi döntünk,hogy mi jut eszünkbe.\\m/

 

[tibya]

Pont fordítva,ha zavarosak a gondolataink,akkor zavaros a belső világunk. Amikor nyugodt vagy akkor egyszerre csak egy dologgal foglalkozol.

 

[evapatocs]

Pont fordítva,ha zavarosak a gondolataink,akkor zavaros a belső világunk. Amikor nyugodt vagy akkor egyszerre csak egy dologgal foglalkozol.

Szerintem,ha a bennső világod tiszta,úgy kevésbé jelennek meg zavaros gondolatok.
Természetesen,mind ezt megelőzi a gondolattal való azonosulás!

 

[tibya]

Az elme hozza létre a gondolatot azáltal,hogy reagál a külvilág hatásaira. Ezért mondom,hogy mi jut eszedbe azt nem te döntöd el. De,hogy azonosulsz azzal a formával,amit az elme létre hozott,azt te döntöd el,ha tudatos vagy rá. Nem vagy azonos a gondolataiddal,te vagy az aki tudatában van annak,hogy gondolkozol.

 

[evapatocs]

Az elme hozza létre a gondolatot azáltal,hogy reagál a külvilág hatásaira. Ezért mondom,hogy mi jut eszedbe azt nem te döntöd el. De,hogy azonosulsz azzal a formával,amit az elme létre hozott,azt te döntöd el,ha tudatos vagy rá. Nem vagy azonos a gondolataiddal,te vagy az aki tudatában van annak,hogy gondolkozol.

A külvilág hatásaira is a szerint reagálsz,ami benned van..a bennsődben,mert ha gonoszság,és gyűlölet van a "szivben" - azt veszed észre,és azt sugárzod ki.
Hiába mondanám én,hogy a világ csodálatos,te meg sem hallanád,ha benned irigység,harag lenne.Mért nem akarod meghallani,hogy miről irok?

 

[Soma77]

Az elme hozza létre a gondolatot azáltal,hogy reagál a külvilág hatásaira. Ezért mondom,hogy mi jut eszedbe azt nem te döntöd el. De,hogy azonosulsz azzal a formával,amit az elme létre hozott,azt te döntöd el,ha tudatos vagy rá. Nem vagy azonos a gondolataiddal,te vagy az aki tudatában van annak,hogy gondolkozol.

van egy tudatosság, amely képes magára ismerni gondolatok nélkül is...ha ezt megtalálod, nem fog érdekelni többé, mi hogyan működik, ki kicsoda, vagy mi micsoda...nem az fog megnyugvással eltölteni, hogy végre rájöttél, mi hogyan működik, hanem hogy tudatában vagy annak, hogy mindegy, miről mit gondolsz, megvan az a pont legbelül, amiből minden megszületik, és amibe minden visszatér....minden zavar és minden megnyugvás közös forrása vagy... végtelen, és határtalan...

 

[tibya]

A külvilág hatásaira is a szerint reagálsz,ami benned van..a bennsődben,mert ha gonoszság,és gyűlölet van a "szivben" - azt veszed észre,és azt sugárzod ki.
Hiába mondanám én,hogy a világ csodálatos,te meg sem hallanád,ha benned irigység,harag lenne.Mért nem akarod meghallani,hogy miről irok?

És a gonoszság és a gyűlölet,hogy keletkezett benned? Úgy,hogy kívülről ezt láttad és azonosultál vele. Senki se születik rossznak se gonosznak csak kevés benne a szeretet.

 

[evapatocs]

És a gonoszság és a gyűlölet,hogy keletkezett benned? Úgy,hogy kívülről ezt láttad és azonosultál vele. Senki se születik rossznak se gonosznak csak kevés benne a szeretet.

Erről szólt az első hozzászólás:minden egy gondolattal kezdődik.Gondolatod sorssá lett.Miért? Mert azonosultál azzal a gondolattal!!
De ezen nem veszünk össze,legyen neked igazad!kiss

 

[Bonaona]

Az elme hozza létre a gondolatot azáltal,hogy reagál a külvilág hatásaira. Ezért mondom,hogy mi jut eszedbe azt nem te döntöd el. De,hogy azonosulsz azzal a formával,amit az elme létre hozott,azt te döntöd el,ha tudatos vagy rá. Nem vagy azonos a gondolataiddal,te vagy az aki tudatában van annak,hogy gondolkozol.

az elme nem tud létre hozni gondolatot, ahhoz kell valaki aki tartalommal tölti fel....az, hogy mi jut eszedbe az több mindentől függ....mivel a létezés, nem egyszemélyes a gondolatok ide-oda áramolnak...és mivel minden embernek van egyfajta rezgése...azzal hat a környezetére...ezért nem állíthatod, hogy nem te döntöd el...és azt sem, hogy Te döntöd el...ezek fikciók...nem valóságos megállapítások...és hidd el, ha valamit állítasz, jön valaki és befogja bizonyítani az ellenkezőjét...mert a létezésben egyetlen egy igazság van...és az pedig az, hogy mindenkinek igaza van...ezért mondta Jézus, ha mustármagnyi hitetek volna hegyeket mozgatnátok...bármilyen elméletet is fogadj el....abban a pillanatban, hogy elhiszed igazad lesz....és abban az esetben is ha nem hiszed el, akkor is igazad lesz...így ezen filozofálni teljesen felesleges...még egyetlen egy embert se vezetett vissza önmagához...épp ellenkezőleg...vajon miért nem filozofál egyetlen egy megvilágosodott sem...vajon miért nem lehet őket kihívni vita fórumra....mert ők tudják, hogy bármit is állíts igazad lesz...ezért egyetlen egy szabály, elmélet sem veszi őket birtokba...már rég azon túl vannak...már rég az elmén túlról szemlélik az elmés dolgokat...és eszükbe sincs bele avatkoznikiss

 

[Progressor]

Drága Boni, Hannah és a többiek kiss

Alapvetően rájöttem arra, hogy nem tudom értelmezni azaz, nem értem, hogy legyek a jelen pillanatában benne megint (mert most már ne Berni gondolatait figyeljem, mert az szintén a dualitás világa és zsák utca, mert az éber figyelmemet kiüti valami és elfeledkezem arról, mit is szerettem volna tenni). Szóval tudom mit jelent az, hogy jelen lenni teljes figyelemmel, csak ez az elengedés, hogy ne kapaszkodjak belé, ne ruházzam fel előre, ne agyaljak rajta előre, ezt nem tudom úgy "kivitelezni", hogy valóban elengedjem, mintha olykor valaki kényszeresen suttogna, beszélne hozzám, olyan, mintha lenne bennem egy másik ember és az beszélne hozzám, és közben tudom pontosan, hogy az elmém magyaráz nekem és minősít, meg próbálja a gondolatokat befolyásolni... és kényszeresen csak beszél és beszél és nem tudom leállítani, hogy csendbe maradjon, hogy a csendet meghalljam önmagamban. Bármi, ami történik, látok, nézek valamit, vagy csinálok valamit hallom, hogy jelen van az elme és magyaráz, beszél hozzám, nem hagy békén és őszintén szólva vannak olyan pillanatok, amikor kétségbe vagyok esve, hogy ennyire kényszeresen önmagammal beszélgetek, mintha a gondolat beszélne egy másik gondolathoz, ami bennem van jelen... és néha kicsit ijesztő ám a felismerés... és még nem igen jöttem arra rá, hogyan tudom elengedni ezeket, hogy "ne zavarjon, ne legyen a figyelmem központjába ez"..., nem tudom, hogy értitek-e miről beszélek... Szóval elengedném bármikor ezeket, csak megállás nélkül, kényszeresen beszél hozzám sok sok gondolat és csak mondja és mondja..., de közben érzem, hogy a belső béke jelen van bennem ugyanúgy, tehát bármennyire is vagyok zaklatott, érzem a belső békét, vagyis érzi a hamis énem, a valódi énemet..., s lehet ez okozza a zavart nálam..., mert össze vagyok zavarodva és elmésen se értem mi történik..., vannak olyan helyzetek, amiktől azért "ijedek meg" kicsit, mert pl-ul egy ember majdnem megsérül fizikailag a figyelmetlensége miatt, ami által megijedek egy pillanatra, de utána meg mosolygok ezen, hogy nem látja, hogy mindjárt a testét megsérti valamivel..., és ez a mosolygásom átmegy nevetésbe, de olyan belülről jövő őszinte, tiszta nevetésbe... és nem értem, hogy ez micsoda..., mert a másiknak úgy jöhet le, hogy kárörvendő vagyok, vagy örülök annak, hogy vele történt majdnem valami, holott semmi ilyen nincsen bennem, egyszerűen nem tudom megmagyarázni honnan és miért jön a nevetés, csak azt, hogy nagyon tiszta és nagyon mélyről jön, megmagyarázhatatlanul és semmi rossz szándék nincsen bennem jelen..., szóval tapasztalok az utóbbi időben ilyen furcsa dolgokat magamon..., no meg ez az érzékenység is, ami jelen van már vagy 1 hónapja legalább..., és csak úgy elered a könnyem, ami jól is esik akár jó, akár rossz miatt könnyezek, no meg magamra veszek hamar dolgokat, vagy inkább azonosulok vele, és tudom, hogy elme csinálja, csak hát nem értem, hogy miért... meditálni már 1 hónapja nem meditáltam, marhára hiányzik, de egyszerűen nem megy... , s bár Boni is azt "javasolja", hogy: CSAK TEDD..., légy a jelenben benne..., hogy tudjam tenni úgy, hogy ne locsogjon megállás nélkül gondolat, a gondolatnak? Ez a fő problémám... és az, hogy kicsit negatív lettem az elmúlt pár hétben és észre se vettem magamon, pedig a kollégáim is mondták, hogy negatív lett a hozzáállásom..., de ezt se értem miért... Viszont ez a hetem jó volt, leszarom tabletta van bennem, úgy ahogy hat, vagy próbál, meg nem vagyok negatív, segített az, hogy beismertem magamnak -leírtam ide nektek-, hogy bizony megint elme csapdában vagyok és becsapom magam dolgokkal..., na ez adott egy nyugodtságot, egy belülről jövő erősebb békességet, de áramolnak bennem a gondolatok és az az "ijesztő" még számomra, hogy az összes létező gondolatomat tudom követni pontosan..., és ez nagyon idegen számomra, tudom mikor mire gondolok, milyen gondolat áramlik, mikor ugrálok az időben, mi volt a gondolat, ami által az időben ugrálgattam, olyan, mintha az összes létező gondolatom le lenne írva egy több millió oldalas füzetbe és kívülről tudom az összeset. Ez számomra furcsa nagyon és nem tudom hova helyezni..., eddig nem tudtam követni őket, észre se vettem, most meg olyannyira tudom követni őket, hogy a megfigyelés, nyomonkövetés már automatikusan működik, nem kell erőlködnöm, hogy tudjam a gondolataimat számon tartani...

Kedves Berni!

Nagy a gyanúm hogy magasabb tudatszintű hang hallucinációval állsz szemben ami annyira leköti a figyelmedet a jelenről, hogy nehezebben tudod kezelni a külsőséges dolgokat. Ha ez így van, akkor az magyarázza azt is, miért esik nehezedre a meditáció és miért vagy ennyire negatív és stresszes. Szerintem vedd rá magad hogy meditálj, mert sokkal jobban fogod majd magadat érezni. Érdemes lenne elmenned egy sámánhoz vagy egy táltoshoz, aki kitudja az alapproblémát vizsgálni, akkor sokkalta részletesebb információkat fogsz megtudni a problémád gyökeréről és esetlegesen meditációval kezelheted is a dolgot. kiss

 

[Kicsi Fecske]

Drága Boni, Hannah és a többiek kiss

Alapvetően rájöttem arra, hogy nem tudom értelmezni azaz, nem értem, hogy legyek a jelen pillanatában benne megint (mert most már ne Berni gondolatait figyeljem, mert az szintén a dualitás világa és zsák utca, mert az éber figyelmemet kiüti valami és elfeledkezem arról, mit is szerettem volna tenni). Szóval tudom mit jelent az, hogy jelen lenni teljes figyelemmel, csak ez az elengedés, hogy ne kapaszkodjak belé, ne ruházzam fel előre, ne agyaljak rajta előre, ezt nem tudom úgy "kivitelezni", hogy valóban elengedjem, mintha olykor valaki kényszeresen suttogna, beszélne hozzám, olyan, mintha lenne bennem egy másik ember és az beszélne hozzám, és közben tudom pontosan, hogy az elmém magyaráz nekem és minősít, meg próbálja a gondolatokat befolyásolni... és kényszeresen csak beszél és beszél és nem tudom leállítani, hogy csendbe maradjon, hogy a csendet meghalljam önmagamban. Bármi, ami történik, látok, nézek valamit, vagy csinálok valamit hallom, hogy jelen van az elme és magyaráz, beszél hozzám, nem hagy békén és őszintén szólva vannak olyan pillanatok, amikor kétségbe vagyok esve, hogy ennyire kényszeresen önmagammal beszélgetek, mintha a gondolat beszélne egy másik gondolathoz, ami bennem van jelen... és néha kicsit ijesztő ám a felismerés... és még nem igen jöttem arra rá, hogyan tudom elengedni ezeket, hogy "ne zavarjon, ne legyen a figyelmem központjába ez"..., nem tudom, hogy értitek-e miről beszélek... Szóval elengedném bármikor ezeket, csak megállás nélkül, kényszeresen beszél hozzám sok sok gondolat és csak mondja és mondja..., de közben érzem, hogy a belső béke jelen van bennem ugyanúgy, tehát bármennyire is vagyok zaklatott, érzem a belső békét, vagyis érzi a hamis énem, a valódi énemet..., s lehet ez okozza a zavart nálam..., mert össze vagyok zavarodva és elmésen se értem mi történik..., vannak olyan helyzetek, amiktől azért "ijedek meg" kicsit, mert pl-ul egy ember majdnem megsérül fizikailag a figyelmetlensége miatt, ami által megijedek egy pillanatra, de utána meg mosolygok ezen, hogy nem látja, hogy mindjárt a testét megsérti valamivel..., és ez a mosolygásom átmegy nevetésbe, de olyan belülről jövő őszinte, tiszta nevetésbe... és nem értem, hogy ez micsoda..., mert a másiknak úgy jöhet le, hogy kárörvendő vagyok, vagy örülök annak, hogy vele történt majdnem valami, holott semmi ilyen nincsen bennem, egyszerűen nem tudom megmagyarázni honnan és miért jön a nevetés, csak azt, hogy nagyon tiszta és nagyon mélyről jön, megmagyarázhatatlanul és semmi rossz szándék nincsen bennem jelen..., szóval tapasztalok az utóbbi időben ilyen furcsa dolgokat magamon..., no meg ez az érzékenység is, ami jelen van már vagy 1 hónapja legalább..., és csak úgy elered a könnyem, ami jól is esik akár jó, akár rossz miatt könnyezek, no meg magamra veszek hamar dolgokat, vagy inkább azonosulok vele, és tudom, hogy elme csinálja, csak hát nem értem, hogy miért... meditálni már 1 hónapja nem meditáltam, marhára hiányzik, de egyszerűen nem megy... , s bár Boni is azt "javasolja", hogy: CSAK TEDD..., légy a jelenben benne..., hogy tudjam tenni úgy, hogy ne locsogjon megállás nélkül gondolat, a gondolatnak? Ez a fő problémám... és az, hogy kicsit negatív lettem az elmúlt pár hétben és észre se vettem magamon, pedig a kollégáim is mondták, hogy negatív lett a hozzáállásom..., de ezt se értem miért... Viszont ez a hetem jó volt, leszarom tabletta van bennem, úgy ahogy hat, vagy próbál, meg nem vagyok negatív, segített az, hogy beismertem magamnak -leírtam ide nektek-, hogy bizony megint elme csapdában vagyok és becsapom magam dolgokkal..., na ez adott egy nyugodtságot, egy belülről jövő erősebb békességet, de áramolnak bennem a gondolatok és az az "ijesztő" még számomra, hogy az összes létező gondolatomat tudom követni pontosan..., és ez nagyon idegen számomra, tudom mikor mire gondolok, milyen gondolat áramlik, mikor ugrálok az időben, mi volt a gondolat, ami által az időben ugrálgattam, olyan, mintha az összes létező gondolatom le lenne írva egy több millió oldalas füzetbe és kívülről tudom az összeset. Ez számomra furcsa nagyon és nem tudom hova helyezni..., eddig nem tudtam követni őket, észre se vettem, most meg olyannyira tudom követni őket, hogy a megfigyelés, nyomonkövetés már automatikusan működik, nem kell erőlködnöm, hogy tudjam a gondolataimat számon tartani...

Szia Berni!kiss
Tudsz oda-vissza kommunikálni ezzel az entitással? Mert ha igen, akkor eskesd meg, hogy tiszteletben tartja a Fény, és a Szeretet Istenét, és a céljaival egyetért a földi emberiséggel kapcsolatban. Ha kész megesküdni, akkor a + oldalhoz tartozik. Utána ha lehet beszélgess vele. Velem is van egy, aki a belső segítőmnek nevezi magát. Az eskü kérés után nagyon sokat tanított. Mikor elfogadtam, amikor kérem csendben marad. Mikor feldolgzom az infóit van mikor addig hallgat, míg újra nem kérem, hogy folytassa a tanításomat. De csak az eskü után érdemes tanulni tőle.
Kapcsolat az Isten szellemvilágában találkoztam ezzel a módszerrel, nálam bevált.
Ha megy a szellemkommunikáció, akkor tudsz majd segíteni az ittrekedt meghalt lények szellemeinek is. Rá tudod majd beszélni őket, hogy a fényben van az igazi otthonunk, haza kellene menniük.
Szerintem ez egy újabb lépcső a tanítás, tanulási folyamatodban.
Legyen nagyon szép, és vidám napod!
Sok szeretettel Erzsi.kiss

 

[Progressor]

Nincsen jelen elvárás, csak észrevettem dolgokat, tudatosult bennem, felismertem és nem tudom hova helyezni ezeket, miért vannak jelen, mi történt, mi okozza ezt..., stb és társaik... Még mindig nem foglalkozok semmilyen spirituális dologgal, március óta leálltam mindennel és pihennek, sőt semmilyen spirituális olvasmányt se olvastam az utóbbi 3 hónapban, és még amiben hittem anno, hogy karma és fenn a mátrix gombot nyomják és nagy dologban nincs szabad akarat és előre megvan írva az életed, csupán az ösvényeken lehetnek kitérőid, azokkal is szembe mentem 1 hónapja kb és elvetettem mindent, nem hiszek bennük, hülyeség az egész, agymosás..., nem járok március óta a tanítómhoz sem, totál elengedtem az egész spirituális dolgot, őszintén szólva nem érdekel egyáltalán..., két dolog maradt meg továbbra is bennem, melyben feltétel nélkül hiszek, a Teremtő és a bennünk levő Önvaló, valamint az energiák és azok gyógyító ereje... ennyi, a többit mind elengedtem, felhalmozódott szemét, ami sok mindenben hátráltatott és teherként volt jelen..., mert kapaszkodott bele még az elme, de már nem tud, mert nem hiszek benne elmésen se, nem hogy máshogyan...

Én saját részről azt mondanám, hogy a problémák megoldásához pont az ellenkezőjét dobtad el magadtól mint amit kellett volna, pár nem bizonyított hiedelem miatt. Most mondhatod azt hogy részben megvilágosodtál, de tudod azokat bizonyítani önmagadnak? Milyen forrásból tudod, hogy azok nem csak puszta hiedelmek? Először is lelkileg átadtad magadat a jelen történéseinek aminek semmi köze magának a külső megfigyelésnek, mivel nem lélekben vagy ott, azt már rábíztad a külvilágra, így nem is csoda ha nem tudsz a Most-ban lenni, mivel a jelenedet folyamatosan befolyásolják a külső események. Látod ezért mondtam azt, hogy ne add át magad a külső dolgoknak, mert akkor a végén te fogsz a külvilágtól függni. A külső megfigyelő nem teljesen azt jelenti hogy átadom magamat a történéseknek, hanem hogy élvezem a körülöttem lévő dolgok rezdüléseit és megpróbálom bennük meglátni magam.

 

[Progressor]

Berni Drága!....csak egyszerűen dönts úgy....csak egyszerűen lazulj el...és élvezd, hogy Berni létezik...a többi hidd el nem fontos...azok csupán csak lehetőségek, hogy megtapasztald önmagad....miként hiddel, a létezés számára teljesen mindegy...ezért Te se foglalkozz vele...csak éld meg Bernit...ne várj el tőle semmit....Berni az agy, a szív, egyszerre a kettő...természetes, hogy a fejben gondolatok vannak, ahogy természetes azis, hogy a szív érez....ezek teljesen normális dolgok...csak fogadd el....minden változás az elfogadással kezdődik....nincs mi ellen harcolj....mert azok is Te vagy....mint ahogy minden a létező...nincs más út csak is az, ha egyszerűen úgy döntesz, hogy elfogadod...ez Berni, de te az vagy aki Bernit mozgásban tartja, aki engedi, hogy a gondolatok ott legyenek, aki engedi, hogy érezzen....ezt a központodat vedd észre...azt, ami által a szív veri a ritmust...és légy hálás érte, hogy Berni VAN....kiss

Szerintem Berninek most inkább mások megértésére és segítségére lenne szüksége, mert bár tudjuk a kulcs mindig a mi kezünkben van, de vannak pillanatok amikor másokra is szükségünk van. Képzeld el hogy mondjuk kiderül hogy egy súlyos sejtburjánzásod van, hiába tudnád a tünetet kezelni, de akkora stresszállapotban nem biztos hogy képes lennél rá egyedül és ezért jó ha mindig ott vannak körülötted a támogatóid.
Berni most stresszként éli meg a dolgokat, ezért nem biztos hogy kellően képes arra hogy ellazuljon, ezért is írtam az előző mondatsort hogy te is értsd.

 

[Progressor]

Csak annyit akartam erzekeltetni hogyha a teremto erot a gondolatok viszik akkor nem lehet csak azt ugy siman rahuzni hogy rosszak.Mivel a gondolatok iranyitjak a teremto ero "fenysugarat" , nem Ha jon egy olyan gondolat hogy holnaptol elkezdek erdeklodni a megvilagosodas felol akkor az a gondolat inditott el arra az ut fele.Vagy ha akarok akkor egy Osho konyvet veszek le a polcrol.szinten eloszor mentalisan azaz gondolati uton teszem meg.Ugyan oda lukadunk ki mint amikor az egot feszegetjuk.Valoszinu ezek szerint aki az egot rossznak tartja es le kell kuzdeni azok tartjak a gondolatokat is ugyan olyan minosegunek.Azonosulas mentessegMelyik vegen is allunk az a lenyeg, szerintemAmire fokuszalsz azza leszel.

Melyik zsinort is vágjam el, a kéket, vagy a pirosat?

 

[Progressor]

ha a gondolat irányitja a cselekedetet - kinyujtom a kezem - megvakarom a fejem (harántcsikolt izom - munka)
de honnan jon a gondolat - és miert csinálom???

- tapasztalatszerzés??? - miatt???
mndjuk...

- ja má tudom:_"!!!!

mer viszketett a fejem...

Most durva leszek!
Ahhoz hogy megvakard a fejed, előbb reagálnod kell a külvilágra (ok-okozat) aminek egy bizonyos részére tudat által amúgy is a fizikai testünkkel történik, így a tudatoddal létrejött reakciód általi mozgást képes vagy arra is használni, hogy megvakard a fejed amit szükségletként elégítesz ki.

 

[Progressor]

Tehat akkor ebbol kovetkezik hogy az ego a gondolataink halmaza?
ha nem figyelek a gondolataimra akkor elillan az ego?Ha megszeretnek tanulni mondjuk festeni es elhatarozom magam hogy veszek egy szakkonyvet es mondjuk otthon gyakorlatozom.Ezt is egy gondolat generalta , az egesz folyamatot.
Vagy amikor megszuletik a kisgyermek es megtanul jarni.Azt is egy gondolat valtja ki.Az en velemenyem az hogy nem lehet beskatulyazni a gondolatokat hogy helytelen.
Amikor olvasol itt egy hsz-t es valaszolsz ra azt is egy gondolat elozte meg.Akkor mindenki ego itt a forumon is meg Bona is
A megbocsatas meg az elfogadas es a karma az mas teszta.

Szerintem igen!
Az hogy valamiről azt állítjuk hogy helyes vagy helytelen, az csak egy egy megközelítés, egy leegyszerűsítési forma. Nyilván ezek nem léteznek az elme számára, mivel az mindig célirányos (tehát valami vagy jó, vagy rossz a számunkra és ezt mindig az adott helyzet határozza meg minden lehetséges lépést figyelembe véve). Ezért is létezik három út a döntéshozatalban.: jó, a rossz és a tartózkodás (na de akkor minek is indultunk el? ).
Ez a leegyszerűsített forma (hogy valami helyes netán helytelen) azért egy kreált dolog, mert sokan félnek attól hogy netán kockáztatnak. Ezért is mondják azt sokan, hogy nem létezik sem a jó, sem a rossz.

 

[Progressor]

Hogy tudok egy másik embertől átvenni fizikailag (testileg) fájdalmat, hogy az övé csökkenjen és ne teljesen legyen jelen, hanem megosztva, hogy bennem is jelen van és ő benne is, de mérsékeltebb formában? Már próbáltam mindenhogyan, meditációban, kértem a Teremtőt, hogy engedje akkor csak meditációban, de nem sikerült se meditációban, sem meditáción kívül sem... Ha lenne rá lehetőségem, gondolkodás nélkül átvállalnám a fájdalma felét... Na ebben tud segíteni nekem valaki? Van rá módszer, technika, vagy valami, amit mormolni kell és csiribí-csiribú sikerül?

Ez csak akkor kivitelezhető, ha a másik is beleegyezik tudat alatt. :!:

 

[Progressor]

Drága Soma kiss Csak az a baj, hogy hiába nem kell gondolat, csak meg kell állni egy pillanatra és érezni, nem tudom megcsinálni, erősebb nálam a gondolat, az érzelem és elnyom, kényszeresen jönnek a gondolatok, nem engedik, hogy megálljak egy pillanatra sem, ez a bajom Nincsen gond a pillanatban, sem most, s még ennek ellenére is látod/látjátok, hogy problémát kreálok... Hogyan érezzem meg meg, hogy létezek, ami eljut elmén túlra is, mert elmésen zsákutca, úgy már tudom, csak illúziók tengerére lett elevezve már megint. Az éber figyelemre lenne "szükségem", hogy mikor egy pillanatra megállok, megérezni a létezést, ami tiszta mindentől (gondolatoktól, érzelmektől), akkor eszmélnék rá az illúziók világára, hogy minden, amit eddig gondoltam, éreztem, csak kitaláció, nem létezik, mert az a pillanat mentes minden formától, mentes minden elmés dologtól.

Nem. Szerintem az a érzésed kitaláció, amit pont most érzel, mivel minden ami valós, az a formációk, vagy másképp az elme világa. Ha nem létezne, akkor nem lenne szükségünk rá (és amire szükségünk van az pont hogy létezik). Vagy mindenki ugyanazt a hallucinációt éli át? De annak mi értelme?
Ne akard a dolgok könnyebbik végét megfogni, az csak útvesztő! Ha belekerülsz, akkor csak magadat fogod hitetgetni.
Onnan indulj ki, hogy az a valós amit éppen átélsz és mindenféle magyarázat nélkül, old meg a benne lévő problémákat. Ha így teszel, akkor a végén minden világossá válik számodra és minden értelmet nyer, de ha mindent illúzióként kezelsz és csak magyarázkodsz, akkor te is azzá válhatsz. :!:

 

[Progressor]

Most ezt kicsit butítottan is írd le Soma kiss Nehéz úgy körülnézni, hiába nem nevetem meg, a gondolat ott van jelen és az helyettem megnevezni, gondolat beszél gondolattal..., olyan, mintha bekattantam volna és önmagammal beszélgetnék, magamban beszélgetnék... nem tudom ennél jobban leírni ezt az állapotot. A csendhez pedig egy gondolat még gyorsan, az én fejemben azért nem lehet csend normálisan, mert már lassan 1 éve megállás nélkül cseng a jobb fülem (hallásom kiváló még mindig), csak hát hallom ám, hogy hangosan cseng a fülem és nem akarja abbahagyni..., hallottam már több spirit féle magyarázatot rá, meg sok olyan ismerődöm van, akik egy csónakban eveznek velem, de nem akarok spirit válaszokat arra, miért cseng a fülem. Általában 90%-ban nem zavar, felőlem csengjen, csak van, amikor annyira hangosan hallom, hogy ráfókuszál a figyelmem és csak cseng és cseng és átmegy zavaróba. Szóval ilyen téren a csendnek lőttek..., tudom, más csendről beszélünk, csak ez a fülcsengés is bezavar néha... Na Boni is vezet befele, majd ráhangolódom, gondolom az Önvalónk összerezeg majd és tud vinni önmagamba befele kiss

Fülzúgásra, szedjél BILOBIL-t! Ez többnyire elmulasztja a fülzúgást. kiss