"Ha mindenki a Hegyi beszéd tanítása szerint élne, nem lenne szükség igazságszolgáltatásra. De sajnos ez a helyzet egyelőre még nem állt elő, tehát az igazságszolgáltatásra szükség van, és ezt Jézus sem vonta kétségbe."
Akkor mi van azzal a szöveggel, miszerint az ítélkezés az Úr dolga?
"Én sehol sem olvasom, hogy Jézus azt tanította volna, hogy a gyilkosoknak, pedofiloknak, rablóknak, stb.-nek bocsássunk meg, és hagyjuk, hogy éljék világukat, és folytassák az üzelmeiket szabadon."
Khmm... "És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek."
Én ebben nem látom, hogy egyes bűnök ki lennének emelve, vagy bevéve...
(Egyébként az a véleményem, hogy mást nem is tehet az ember, mint megbocsát - hacsak persze nem akarja életehossziglan cipelni a sérelem terhét, vagy éppenséggel a bosszú által kiegyenlíteni a sérelmet - amivel praktikusan megduplázza a kárt, ráadásul pont olyan bűnössé válik, mint akit elítélt.)
"Milyen igazság lenne az, ami a bűnt büntetlenül hagyja?"
Minden bűn magában hordozza a büntetését, SzVSz. Máskülönben nem is lenne bűn! Például, ha megölnek egy embert, akkor az bizony hiányozni fog - tőle több jót nem kap a Világ (benne a gyilkosa sem), és ez csak egy dolog. A jótól vágja el magát az az ember, aki bűnt követ el: mennél nagyobb a bűn, annál több jó NEM fog vele megtörténni. Ez a büntetése, nem a sitt - a börtön csak arra szolgál, hogy az emberiség többi részét VÉDJE tőle (illetve hát hogy a vétkesnek legyen ideje khmm... "magába szállnia").
"És milyen szeretet lenne az, ami egy meggyilkolt gyermekre csak rálegyint, és azt mondja a gyilkosnak, megbocsátok, felejtsük el."
Az kérlek JÓ. Egyértelműen, és tisztán: JÓ.
Ellenpróbaként fordítsuk meg a kérdést milyen szeretet lenne az, ami egy meggyilkolt gyermekre azt mondaná: "Vedd te is a vérét az ő gyermekének. Öld meg, ahol csak találod!"
Ez szeretet lenne? Ez a gyilkosságra való felbujtás?
Jó, elismerem: ilyet - mármint az elsőt - művelni kutyanehéz dolog... mert hát "csak" emberek vagyunk. De... a megbocsátásnak megvan a maga jutalma: épp akkora tehertől szabadul meg az ember, amekkora bűnt megbocsátott*.
És az a teher egy gyerek elvesztése esetén bizony hatalmas. Ezt élethossziglan cipelni pokoli feladat, aki pedig ilyen feladatot ró az emberre, az biztosan nem az isten (hiszen Isten maga az élet), hanem az Ördög.
Valahol azt olvastam egyszer, hogy a megbocsájtás isteni erény. Hát, imhol a bizonyíték rá.
*Személyes tapasztalat. (Ezt ideírom, mert én speciel ateista vagyok.)
