Szeretném, ha adnál néhány idézetet a Bibliából, amelyek a vallásokra vonatkoznak. Hadd művelődjek kifelé! Én csak azt fogadom el, amit helyesnek tartok, de nem tudhatod melyik oldalon vagyok, így te nem jöhetsz onnan, mint ahogy én se tudom hova mentél. Nem tartom magam Biblia szakértőnek, csak megérteni próbálok egyes dolgokat belőle, és nem aláhúzott idézeteket bemagolni, melyeket mások értelmeznek, legtöbbször helytelenül. Nem a Biblia igazát vonom kétségbe, hanem annak értelmezését. Ha te az Istenben való hitet vallásnak minősíted, akkor nem ártana figyelmesebben olvasgatni!
Kedves Istefan!
Messzemenőkig egyet értek azzal, hogy csak azt fogadod el, amit helyesnek tartasz, én is hasonlóképpen csinálom, és nem is volna józan elvárás ennek az alapjognak az elvitatása. A Bibliában van egy fontos alapelv, hogy a szívnek a bőségéből szól a száj, ami pontosabb lenne úgy, hogy a szívnek a túlcsordulásából. Ez azt jelenti, hogy az ember száján az jön ki, ami megtölti a szívét. Itt a virtuális térben az ember száját a billentyűzeten pötyögő ujjai jelentik, azaz onnan tudja az ember a másik emberről, hogy mi van a szívében, amit az mond, ebben az esetben ír. Nyilván megvannak ennek az ismeretnek a korlátai, mert amit nem mond valaki, arról nem tudok, akkor sem, ha a szívében van. Itt azonban feltételezhető, hogy az emberek nem rejtegetik a szívük tartalmát a témával kapcsolatban az által, hogy elhallgatják. Ez pedig azt jelenti, hogy mégiscsak behatárolható, hogy ki hol áll, az által a beszéd által, ami az illető szívéből jött ki a száján keresztül. Persze, mint mondtam, van bizonyos mértékű hibaszázalék, de így van ez a mindennapos életben is. Az ember behatárolja a másik embert. Van például, aki esküszik az első benyomásra. Én már sokszor tévedtem az első benyomást illetően, úgyhogy mindig fenntartom a lehetőséget arra, hogy átértékeljem a korábbi véleményemet. Azért mondtam, hogy én is arról az oldalról jöttem, mert a beszéded alapján arra következtettem - most is kb. így látom. Ehhez nem szükséges a helyzeted átfogó ismerete, hiszen mindannyian egyedi pályát futunk be. De én is voltam kételkedő, sőt cinikus is, voltam más utakon tévelygő és két úton sántikáló. Teljes bizonyossággal állítom, hogy nem igazán tudtam tizennyolc éves koromban, hogy mi a különbség a Biblia, a Képes Biblia vagy egy katolikus imakönyv között. Most már tudom. De akkor még azt sem tudtam, hogy a katolikus és protestáns egyházon kívül más is létezik, azokat is csak kívülről láttam és messziről kerültem. Mondhatni az anyatejjel együtt szívtam magamba a materializmust, az evolúcionizmust, a vallások megvetésével együtt. Később sem a Biblia irányába mozdultam, hanem a horoszkópok irányába. Például feltett szándékom volt, hogy elsajátítom az asztrológiát. Én is hasonlóan sokakhoz, felnéztem a keleti filozófiára, a keleti harcművészetekre, valami nagy titkot sejtettem a kínai, az indiai, az egyiptomi, a maja, az azték és az inka kultúra mögött. Biztos vagyok abban, hogy harminc évvel ezelőtt ráharaptam volna az olyan hírekre, hogy megtalálták Jézus sírját itt és itt. Nyilván vannak egyéni dolgok az ember életpályájában és helyzetében, de úgy gondolod, hogy annyira különböző lenne kettőnk háttere? Ha így volna, akkor tévedtem ezzel kapcsolatban, de az ilyesmi megesik.
Ami a Bibliát illeti, először is van egy régi protestáns hagyomány, hogy a Bibliát a Biblia értelmezi. Ez azt jelenti, hogy amennyiben találok a Bibliában egy nehezen értelmezhető mondatot - és hát ez gyakran megtörténik - akkor nem önmagamban, vagy a körülöttem levő valóságban találom meg arra a választ, hanem a Bibliában. Ehhez azonban el kell az embernek fogadnia egy másik alapelvet, amiből valójában az első is következik:a Biblia Isten tévedhetetlen Beszéde. Sokaknál már ez az egyetlen állítás kiveri a biztosítékot. Inkább azt szeretnék, ha a Bibliát rugalmasan lehetne kezelni, de ezt maga a Biblia nem engedi meg. És hogy tévedés ne essék, itt még mindig a bibliai hitről beszélek, nem pedig vallásokról. Sokan azt gondolják, hogy Istennek nincs meg a hatalma arra, hogy megőrizze az Ő kinyilatkoztatását a történelem csalóitól, és mindenféle óvintézkedés és elővigyázatosság nélkül szolgáltatta ki a Beszédét olyan embereknek, akik azt átírták, és a maguk képére és hasonlatosságára átformálták. Ezzel szemben inkább azt látom, hogy sokan szerették volna, ha a Biblia mást mondana, mint amit mond, de még ők is csak elásni tudták azt szigorúan csak engedéllyel látogatható könyvtárak mélyére. Tették ezt azért mert a Biblia ellenük tett tanúságot, amit ők igyekeztek a nyilvánosság elől eldugni. Hogy ne áruljak zsákbamacskát, ez a középkori Katolikus Egyház volt, amelyikről sokan állítják, hogy belematatott a Bibliába. Erre mondtam valamikor, hogy ha én bele akarnék matatni egy ellenem szóló dokumentumba, akkor leges legelőször a terhelő adatokat tüntetném el, vagy írnám át. Ezzel szemben még a mai katolikus kiadású Biblia is ellenük tesz bizonyságot, csak éppen ők azt tanítják, hogy a szent hagyományok ugyanolyan tekintéllyel bírnak, mint a Biblia, sőt néha felülírják azt.
A múltkor azt írtam, hogy a Bibliában van szó vallásról csak az tisztázandó, hogy ez mit jelent. Például a Róma 10, 10-ben ezt mondja Pál apostol:
"Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre."
Vagy:
"Annakokáért szent atyafiak, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek a mi vallásunknak apostolára és főpapjára, Krisztus Jézusra" (Zsd 3,1)
Vagy:
"Lévén annakokáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz." (Zsd 4,14)
Amit vallásnak fordított Károli, egy összetett görög szó: exomologeó. Az
ex, a
homo és a
logeó szavak összetételéből. Az
ex azt jelenti, hogy valamiből kifelé, vagy külső. A
homo az egyneműséget jelenti. A
logosz azt jelenti, hogy szó, beszéd, a
lógeó szó az ebből képzett ige: mondani, beszélni. A
homologeó szó egynemű, azonos természetű beszédet jelent, ha elé tesszük az
ex-et is, akkor ez olyan egynemű beszédet jelenti, amit kimondanak, azaz hallható. Ezt egyházi zsargonban megvallásnak mondják, de angolul
proklamation, azaz proklamáció, kinyilvánítás, kihirdetés. A
homologeót úgy szokták értelmezni, hogy
ugyanazt mondani, mint... Ezt keresztény berkekben a Bibliára szokás értelmezni: ugyanazt, mondani, amit a Biblia mond. Vagyis ugyanazt mondani, amit Isten mond a Biblia által. Én jobban szeretem az egyneműséget hangsúlyozni, mert meglátásom szerint ez nem az Isten Beszédének az utánzását, azaz elismétlését jelenti, hanem arra utal, hogy Vele együtt mondjuk ki.
Vagyis a Pál apostol által szájjal való megvallásnak nevezett tevékenység azt jelenti, hogy a szánkkal hangosan - legalább olyan hangosan, hogy mi magunk halljuk - mondjuk ki Isten beszédét, és csak ez visz be bennünket az üdvösségbe, ami görögül
szotéria, és magába foglalja a gyógyulást, szabadulást, anyagi prosperitást és az örökkévalóság fogalmát is. Úgy lehetne lefordítani, hogy megmenekülés, de az értelme messze túlmutat azon, mint ahogy vallásos körökben ezt értelmezni szokták. A szájjal való megvallás azonban nem megelőzi, hanem követi a szívbe már bekerült hitet, ami a megigazultságot biztosítja. Ez a kettő nincs meg külön-külön. Megvallás nélkül nem működik a hit, azaz nem hoz szabadulást, hit nélkül pedig nem működik a megvallás. Hit pedig nem létezik -bibliai hit - a Biblia nélkül. A Biblia ígéretei azonban kizárólag a bibliai hitre vonatkoznak, nem vonatkoznak egyetlen másfajta hitre sem.
Amit a köztudat nevez vallásnak, annak nem sok köze van a fentiekhez, noha maga a vallás szó szintén a hit kimondására utal, csak a történelem során kissé megkopott és átértelmeződött. Ez azonban semmit nem változtat az eredeti mondanivalón. Az ún. keresztény vallások vagy inkább felekezetek inkább arra való kísérletek, hogy az ember, hogyan tudja önmagát üdvözíteni. Ez vonatkozik a katolikusokra, protestánsokra, baptistákra, pünkösdiekre és még sok karizmatikusra is. Mindegyik felekezetben találhatóak valódi hívők is, de ezek aránya meglehetősen változékony. A felekezetek aszerint alakult ki, hogy meddig jutottak a Biblia olvasásában, pontosabban, hogy milyen mélységig mertek hinni abban, hogy a Biblia Isten tévedhetetlen Beszéde. Vagyis a valódi ok nem a Biblia többértelműsége, hanem az emberi reflexiók többfélesége.
A többiről, majd máskor, mennem kell dolgozni.