Egy pár szóban a bibliai szövetségről:
Már írtam róla, de lehet, hogy nem mindenkinek világos, miért szinonimája a "szövetség" szó a "testamentumnak", azaz a "végrendeletnek". Hisz mindenki tudja, hogy a Biblia két részét nevezzük Ó- és Újtestamentumnak is, azaz Végrendeletnek. A Szövetség = Végrendelet.
De miért? Hisz a mi felfogásunkban a szövetségnek, ami valamiféle szerződés különböző felek között, nincs köze egy végrendelethez. A Bibliában pedig a kettő egy és ugyanaz.
Annyit tudunk, hogy egy végrendelet akkor lép érvénybe, ha az örökhagyó meghal. Tehát valami módon a bibliai szövetség magában kell hogy foglalja a halált.
És magában is foglalja:
Egyszerűen azért, mert a bibliai szövetség fogalma a két szövetséget kötő fél között azt jelenti: "mindketten meghalnak önmaguknak, és ezentúl mindketten a másiknak élnek. Az életük, és mindenük, amijük csak van, a másik félé, a másik fél mindenükkel rendelkezhet, amijük csak van, pont úgy, mint ahogy egy örökhagyó ráhagyja valakire a vagyonát, és azután meghal. A szövetség mindkét részről ezt a végrendeletet jelenti.
Tehát meg kell halniuk ahhoz, hogy a végrendelet érvényre jusson, és a másiké legyen mindenük, (de nem azonnal biológiailag). Meghalnak önmaguk számára. Életet cserélnek. Azt mondják: "Ettől a naptól én Neked élek, Te pedig nekem. A te életed az enyém, és mindeneddel, amid van rendelkezem, az én életem pedig a tiéd, és mindenem vele együtt a tiéd." Ezt fejezi ki a Bibliában a "Szövetség". Nagyon erős és kemény dolog.
Ebből kitűnik, hogy ilyen szövetséget csak akkor érdemes kötni, ha a két fél nagyjából azonos erőviszonyokkal és vagyonnal bír.
Isten és az ember között korántsem egyenlőek ezek a viszonyok. Isten mégis ilyen szövetséget kötött az emberrel.
Öt ilyen szövetségkötést látunk a Bibliában Isten és az ember között, de ezek mindegyike ugyanannak az egyetlen nagy szövetségnek a megerősítése vagy a megújítása:
Az Ő élete viszont örök élet, és a miénkért cserébe, ami Neki csak halált jelentett, odaadta az Övét, amivel viszont a bűntől és haláltól megszabadulva élhetünk. Sőt, nem csak az életét adta nekünk, hanem mindenét, amije csak van. És ha belegondolunk, hogy Ő az egész univerzum Teremtője és Ura, és minden az Övé, akkor bizony nem keveset nyertünk ezzel a cserével, ezzel az örökséggel, amit ránk hagyott. Nem kétséges, hogy ki járt jobban. Isten azonban nem mérlegelte, mit veszít Ő ezzel: mert Ő ezt a szövetséget atyai szeretetéből és kegyeméből ajánlotta, és ajánlja fel nekünk.
És aki akar bármikor beletagozódhat ebbe a szövetségbe, elfogadhatja Istentől a szövetséget kínáló, átszegezett kezét.
De ahhoz meg kell halnia önmagának, és életet kell cserélnie Krisztussal.
Zsid. 9.16
"Mert a hol végrendelet (=szövetség) van, szükséges, hogy a végrendelkező halála bekövetkezzék.
Mivel a végrendelet holtak után jogerős, különben pedig, ha él a végrendelkező, épen nem érvényes."
Nem mellesleg ilyen szövetséget nem csak Isten kötött az emberrel, a Bibliában több példát is találunk ilyen szövetségkötésre az emberek között is. Az egyik legismertebb ilyen szövetségkötés Dávid és Jonathán között történt.
És érdemes azt is észben tartanunk, hogy a Biblia szerint ugyanilyen szövetség a házasságkötés is, ami egyébként az Isten és ember közötti szövetség földi kiábrázolása.
És mivel itt halálról van szó, nem babra megy a játék, ezért Isten minden szövetséget nagyon komolyan vesz. A házasságot is. Ezért súlyos dolog a szövetségszegés, mint pl. a házasságtörés is.
Már írtam róla, de lehet, hogy nem mindenkinek világos, miért szinonimája a "szövetség" szó a "testamentumnak", azaz a "végrendeletnek". Hisz mindenki tudja, hogy a Biblia két részét nevezzük Ó- és Újtestamentumnak is, azaz Végrendeletnek. A Szövetség = Végrendelet.
De miért? Hisz a mi felfogásunkban a szövetségnek, ami valamiféle szerződés különböző felek között, nincs köze egy végrendelethez. A Bibliában pedig a kettő egy és ugyanaz.
Annyit tudunk, hogy egy végrendelet akkor lép érvénybe, ha az örökhagyó meghal. Tehát valami módon a bibliai szövetség magában kell hogy foglalja a halált.
És magában is foglalja:
Egyszerűen azért, mert a bibliai szövetség fogalma a két szövetséget kötő fél között azt jelenti: "mindketten meghalnak önmaguknak, és ezentúl mindketten a másiknak élnek. Az életük, és mindenük, amijük csak van, a másik félé, a másik fél mindenükkel rendelkezhet, amijük csak van, pont úgy, mint ahogy egy örökhagyó ráhagyja valakire a vagyonát, és azután meghal. A szövetség mindkét részről ezt a végrendeletet jelenti.
Tehát meg kell halniuk ahhoz, hogy a végrendelet érvényre jusson, és a másiké legyen mindenük, (de nem azonnal biológiailag). Meghalnak önmaguk számára. Életet cserélnek. Azt mondják: "Ettől a naptól én Neked élek, Te pedig nekem. A te életed az enyém, és mindeneddel, amid van rendelkezem, az én életem pedig a tiéd, és mindenem vele együtt a tiéd." Ezt fejezi ki a Bibliában a "Szövetség". Nagyon erős és kemény dolog.
Ebből kitűnik, hogy ilyen szövetséget csak akkor érdemes kötni, ha a két fél nagyjából azonos erőviszonyokkal és vagyonnal bír.
Isten és az ember között korántsem egyenlőek ezek a viszonyok. Isten mégis ilyen szövetséget kötött az emberrel.
Öt ilyen szövetségkötést látunk a Bibliában Isten és az ember között, de ezek mindegyike ugyanannak az egyetlen nagy szövetségnek a megerősítése vagy a megújítása:
- Ádámmal (Hós. 6:7)
- Noéval (I. Móz. 9),
- Ábrahámmal (I. Móz. 15,17),
- Mózessel (II. Móz. 19-24),
- Jézus által az egész világgal („új szövetség” (Jer. 31:31) kötött szövetség.
Az Ő élete viszont örök élet, és a miénkért cserébe, ami Neki csak halált jelentett, odaadta az Övét, amivel viszont a bűntől és haláltól megszabadulva élhetünk. Sőt, nem csak az életét adta nekünk, hanem mindenét, amije csak van. És ha belegondolunk, hogy Ő az egész univerzum Teremtője és Ura, és minden az Övé, akkor bizony nem keveset nyertünk ezzel a cserével, ezzel az örökséggel, amit ránk hagyott. Nem kétséges, hogy ki járt jobban. Isten azonban nem mérlegelte, mit veszít Ő ezzel: mert Ő ezt a szövetséget atyai szeretetéből és kegyeméből ajánlotta, és ajánlja fel nekünk.
És aki akar bármikor beletagozódhat ebbe a szövetségbe, elfogadhatja Istentől a szövetséget kínáló, átszegezett kezét.
De ahhoz meg kell halnia önmagának, és életet kell cserélnie Krisztussal.
Zsid. 9.16
"Mert a hol végrendelet (=szövetség) van, szükséges, hogy a végrendelkező halála bekövetkezzék.
Mivel a végrendelet holtak után jogerős, különben pedig, ha él a végrendelkező, épen nem érvényes."
Nem mellesleg ilyen szövetséget nem csak Isten kötött az emberrel, a Bibliában több példát is találunk ilyen szövetségkötésre az emberek között is. Az egyik legismertebb ilyen szövetségkötés Dávid és Jonathán között történt.
És érdemes azt is észben tartanunk, hogy a Biblia szerint ugyanilyen szövetség a házasságkötés is, ami egyébként az Isten és ember közötti szövetség földi kiábrázolása.
És mivel itt halálról van szó, nem babra megy a játék, ezért Isten minden szövetséget nagyon komolyan vesz. A házasságot is. Ezért súlyos dolog a szövetségszegés, mint pl. a házasságtörés is.
(Ő írta!)
