425 éve
1600 . augusztus 9. A királyi hadak visszafoglalják Pápát a lázadó zsoldosoktól
A tizenötéves háború nyolcadik éve nem kezdődött túl jól a keresztény oldal számára. Az év tavaszán meghalt az egyik legsikeresebb magyar hadvezér, Pálffy Miklós. A béketárgyalások sem vezettek sikerrel. És újabb problémák adódtak.
Az év folyamán a korábbiaknál is lassabban gyülekezett a Habsburg-haderő. A főparancsnok ezúttal is Mátyás főherceg lett, de tényleges vezetővé a lotaringiai Philipp Emanuel de Lorraine-t, Mercoeur hercegét jelölték ki. Ő azonban még nyáron sem volt a hadszíntéren. Ugyanakkor egy komoly és példátlan eset veszélyeztette a keresztények helyzetét.
A Pápán állomásozó vallon zsoldosok (kb. 1500 fő) fél éve nem kaptak zsoldot, és hiába követelték a hátralék kifizetését. Június 1-jén aztán fellázadtak, lefegyverezték a magyar és a német őrséget, köztük Maróthy Mihály kapitányt, és követeket küldtek a fehérvári törökökhöz. Felkínálták nekik a várat, ha kifizetik 60.000 forintra rúgó elmaradt zsoldjukat. A Fehérváron tartózkodó Dervis Haszán boszniai pasa, a szultán és Ibrahim nagyvezér is támogatta az ajánlatot. Csakhogy nekik is nehézséget okozott a kért összeg előteremtése, és ez a késlekedés döntőnek bizonyult. A Habsburg hadvezetés gyorsan reagált a veszélyre, és Adolf Schwarzenberg csekély erőkkel Győrből Pápa alá vonult. A június 10-én végrehajtott petárdás kísérlet kudarcot vallott, mire a fővezér július közepén többezer főnyi sereggel tért vissza. Mivel a vallonok tudták, hogy elfogásuk esetén halál vár rájuk, szívósan védekeztek, az ostrom így közel egy hónapig tartott.
Kitöréseikkel komoly veszteségeket okoztak az ostromlóknak, egy ilyen alkalommal, július 29-én Schwarzenberg is halálos sebet kapott. Ekkor a főparancsnok rövid ideig Nádasdy Ferenc lett, akit a csapatparancsnokok felkiáltással választottak maguk közül. Amikor az új parancsnok, Melchior von Redern augusztus 8-án megérkezett, Nádasdy lemondott, de megtették a lovasság főparancsnokának.
Az éhező vallonok 9-én megkísérelték a kiszökést, de tettüket felfedték, és az utánuk vágtató magyar és német lovasság jelentős részüket levágta. Főleg Nádasdy és Seifrid von Kollonitsch lovassága vett ebben részt, a menekülőket a leveldi (Városlőd) kolostorromnál érték el. Aki nem tudott a Bakony erdeiben elrejtőzni, azt levágták vagy elfogták. Aki ki tudta vágni magát (kb. 2-600 fő), az Fehérvárra ment és beállt a törökök zsoldjába. Még évek múlva is komoly problémát okoztak a császári hadvezetésnek.
Az elfogottakat válogatott kínzásokkal végezték ki, főként a karóba húzást alkalmazták. Szegény Maróthy kapitány sem örülhetett sokáig a visszanyert szabadságának. Pár hét múlva Győrből Pápa felé utaztában a portyázó tatárok megtámadták és megsebesült. Sárvárra szállították, ahol hamarosan elhunyt.
1600 . augusztus 9. A királyi hadak visszafoglalják Pápát a lázadó zsoldosoktól
A tizenötéves háború nyolcadik éve nem kezdődött túl jól a keresztény oldal számára. Az év tavaszán meghalt az egyik legsikeresebb magyar hadvezér, Pálffy Miklós. A béketárgyalások sem vezettek sikerrel. És újabb problémák adódtak.
Az év folyamán a korábbiaknál is lassabban gyülekezett a Habsburg-haderő. A főparancsnok ezúttal is Mátyás főherceg lett, de tényleges vezetővé a lotaringiai Philipp Emanuel de Lorraine-t, Mercoeur hercegét jelölték ki. Ő azonban még nyáron sem volt a hadszíntéren. Ugyanakkor egy komoly és példátlan eset veszélyeztette a keresztények helyzetét.
A Pápán állomásozó vallon zsoldosok (kb. 1500 fő) fél éve nem kaptak zsoldot, és hiába követelték a hátralék kifizetését. Június 1-jén aztán fellázadtak, lefegyverezték a magyar és a német őrséget, köztük Maróthy Mihály kapitányt, és követeket küldtek a fehérvári törökökhöz. Felkínálták nekik a várat, ha kifizetik 60.000 forintra rúgó elmaradt zsoldjukat. A Fehérváron tartózkodó Dervis Haszán boszniai pasa, a szultán és Ibrahim nagyvezér is támogatta az ajánlatot. Csakhogy nekik is nehézséget okozott a kért összeg előteremtése, és ez a késlekedés döntőnek bizonyult. A Habsburg hadvezetés gyorsan reagált a veszélyre, és Adolf Schwarzenberg csekély erőkkel Győrből Pápa alá vonult. A június 10-én végrehajtott petárdás kísérlet kudarcot vallott, mire a fővezér július közepén többezer főnyi sereggel tért vissza. Mivel a vallonok tudták, hogy elfogásuk esetén halál vár rájuk, szívósan védekeztek, az ostrom így közel egy hónapig tartott.
Kitöréseikkel komoly veszteségeket okoztak az ostromlóknak, egy ilyen alkalommal, július 29-én Schwarzenberg is halálos sebet kapott. Ekkor a főparancsnok rövid ideig Nádasdy Ferenc lett, akit a csapatparancsnokok felkiáltással választottak maguk közül. Amikor az új parancsnok, Melchior von Redern augusztus 8-án megérkezett, Nádasdy lemondott, de megtették a lovasság főparancsnokának.
Az éhező vallonok 9-én megkísérelték a kiszökést, de tettüket felfedték, és az utánuk vágtató magyar és német lovasság jelentős részüket levágta. Főleg Nádasdy és Seifrid von Kollonitsch lovassága vett ebben részt, a menekülőket a leveldi (Városlőd) kolostorromnál érték el. Aki nem tudott a Bakony erdeiben elrejtőzni, azt levágták vagy elfogták. Aki ki tudta vágni magát (kb. 2-600 fő), az Fehérvárra ment és beállt a törökök zsoldjába. Még évek múlva is komoly problémát okoztak a császári hadvezetésnek.
Az elfogottakat válogatott kínzásokkal végezték ki, főként a karóba húzást alkalmazták. Szegény Maróthy kapitány sem örülhetett sokáig a visszanyert szabadságának. Pár hét múlva Győrből Pápa felé utaztában a portyázó tatárok megtámadták és megsebesült. Sárvárra szállították, ahol hamarosan elhunyt.
